A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt
Péntek- öt héttel a műtét után itt
Alcím: A méheltávolítás lelki oldala
Aki ismer, vagy aki olvassa a blogot, tudja, hogy évtizedekig (!) szenvedtem a menstruáció körüli pokoli görcsöktől, és hogy az utóbbi egy évem napi szinten maga volt a pokol. Több, mint az életem fele telt el azzal, hogy az orvosok azt mondták: minden rendben, szedjen fájdalomcsillapítót. És rengeteg volt ez az idő, mert csak idén januárban sikerült eljutnom egy specialistához, aki diagnosztizálta azt, amit én már tavaly novemberben tudtam: ez endometriózis.
Próbálkoztunk hormonterápiával, de csak kis részben volt hasznos. Az életminőségemben csak negatív irányban hozott változást a félelmetes mellékhatásaival. A folyamatos, erős, legtöbbször csillapíthatatlan fájdalom, a felfoghatatlan energiahiány, a görcsök nem szűntek, naponta harcoltam azért, hogy képes legyek eljutni A-ból B-be, hogy kibírjam a munkaidőt a munkahelyemen, hogy el tudjam látni magam. És nem mindig sikerült.
Idén augusztusban, a kontrollon a Professzor az ultrahang vizsgálat első percében kimondta: Timi, ezt műteni kell. TLH (totális laparoszkópiás hiszterektómia, azaz teljes méheltávolítás), és a jobb oldali petefészek eltávolítása, ha a feltáráskor is úgy ítéli meg, a teljes kismedencei szóródás szanálása.
30 éve műtöttek utoljára (appendectomia), amit akkor nagyon rosszul éltem meg. Magától a műtét szótól ijedtem meg. Emiatt sírtam kicsit, aztán gyorsan felfogtam és elfogadtam: a műtét szó jelentése itt esély. Esély egy fájdalommentes életre. Ez pedig maga a mennyország.
Hat hete, október 15-én műtöttek. A műtét utáni ébredés első tiszta percében éreztem: nincs endós fájdalom. Másféle volt, de endós nem. Már akkor tudtam: ez az állapot áldás. És ha ehhez arra volt szükség, hogy eltávolítsák a méhemet (és a petevezetőket, és legyen kimetszve a hashártyámból, lepreparálva a hugyhólyagomról az endo), akkor ezzel nem vesztettem, hanem nyertem.
Hat hete élek endós fájdalom nélkül. Minden egyes percért hálás vagyok.
Hat hete egyetlen egyszer sem gondoltam a méhem eltávolítására veszteségként.
Hat hete a lényem egy része rózsaszín boldogságban úszik.
Hat hete a méhem kivételével nem halt meg egy részem, hanem újjászületett.
Nagyon jó volt olvasni a műtét pozitív hozadékát. Maradjon is így, élj boldogan, fájdalommentesen. Találd meg az örömöt újra az életedben, hogy nem keseríti a napjaidat meg ez a borzasztó betegség. ♥
VálaszTörlésÖrülök hogy jobban vagy, és további gyógyulást kívánok! Amit nem értek: hogy fordulhatott elő hogy évtizedekig senki nem gondolt az endometriózisra? Számomra ez felfoghatatlan.... Létezik, hogy soha, egyetlen orvos sem említette, hogy ez irányban kellene vizsgálódni? Döbbenet....
VálaszTörlésKöszönöm. :)
TörlésSajnos ez az igazság. (És nem vagyok egyedül ezzel a dologgal... :(
Örülök hogy jobban vagy! Vigyázz magadra!
VálaszTörlés
TörlésKöszönöm.
Kedves Timi! Most találtam a blogodra. Mielőbbi jobbulást, gyógyulást kívánok!
VálaszTörlésNálam életmentő műtét alkalmával kellett eltávolítani a petefészkeimet az endometriózos miatt. Ha gondolod szívesen megosztom a tapasztalataimat :)
Kedves Dia, köszönöm. :) Szívesen olvasnám a történetedet.
Törlés