Az Anyák napja fogas kérdés idén

Pontosan ma két éve került beépítésre életem első pótfoga. Pontosan két éve van vele gondom. Húsvét előtt jártam fogorvosnál, akkor is említettem, hogy a pótfogas dolog le, egészen az állkapcsom aljáig fáj. Ő azt mondta, az nem fáj. Hát annyira nem, hogy tegnap már volt egy kis, kívülről is látható puklim, ma reggelre kicsit nőtt. A fájdalom borzalmas.

Tegnap szinte semmit nem aludtam. De szólt reggel a vekker: tervezett nagy túra. Vettem be fájdalomcsillapítót és elindultam. Roppant nehezen hoztam össze, nehéz volt a vezetésre koncentrálni, de még mindig azt gondoltam: volt már ilyen, elmúlt, most is megtörténhet. 

Első állomás Gyönk. Mamikámnál.

Nagyon lassú, nagyon öreg, nagyon fáj mindene, már alig lát. A kis ajándéknak és nekem is nagyon örült. Mindenkit puszil, anyut is...

Második állomás: anyu, Tamási. Itt már még jobban sajgott a fogam. Elvittem a virágcsokrot (legközelebb a pót vázá(ka)t is vinnem kell, nem is gondoltam, hogy lesz virág a sírvázában.)

Gyertyát gyújtottam, lesöpörtem a sírt, kicsit beszélgettem anyuval és apuval, aztán indultam is tovább. Ekkor már gondolkodtam, hogy egyenesen haza kellene menni, egyre nőtt a fogfájdalom. Aztán mégis elmentem keresztanyumhoz. Neki is vittem virágot. Rögtön szedett zsályát, készített főzetet öblögetéshez, a maradékot üvegbe töltötte, hogy ha hazaérek, ne rögtön főzet főzéssel kezdjek. Friss zsályát is kaptam, amit megszárítva is tudok használni. Ott voltak J-ék is, együtt ebédeltünk. Amikor ott belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a puklim minimum kétszer akkora, mint reggel volt, és piros...

Kemény hazaút volt, de szerencsére vasárnap szuper laza a forgalom, még a pályán is, csak Hőgyésztől a felhajtóig kellett nagyon-nagyon figyelnem.

Itthon lefotóztam a pofázmányomat és elküldtem a húgomnak. Ekkor kezdődött a "lavina". Ugyanis ő dobálta a hátasokat, hogy hogy nézek ki, azonnal menjek orvoshoz. Felhívtam a 1830-at. A telefonom jelezte, hogy január 6-án hívtam ezt a számot. Amikor anyu meghalt... Gy. Pál után a helyi illetékes közölte: fogászati ügyelet nincs, holnap keressem fel a fogorvosomat. A hatalmas segítség után M. is küldött telefonszámokat, én is kutakodtam a neten. Rengeteg hívás után egy pécsi magánklinika asszisztense konkrét tanácsot is adott gyógyszer ügyben, és azt mondta, ha nyelési nehézségeim lesznek vagy rosszul leszek, ne Mohácsra, hanem a pécsi SBO-ra menjünk, ott tudnak keríteni szájsebészt.

A tüneteim alapján csonthártyagyulladás, amim már volt, csak a felső fogsoron, és mentem is azonnal orvoshoz (akkor még a régi doki volt, aki azóta sajnos nyugdíjba ment, egyébként M-nak sikerült vele beszélnie, ő is azt a gyógyszert mondta és úgy, ahogy a pécsi asszisztens, és hogy ha Mohácson lenne, megnézne). Úgyhogy bírnom kell reggelig... ... ...

...

Ez tavaly februári kép. Anyunál.

Ebből készítette ezt múlt évben a húgom:

Akkor még nem is sejtettük, hogy ez lesz abban a formában az utolsó Anyák napjánk...

Anyu, szörnyen hiányzol...

Szombat

 Az első anyák napi csokrod az idei Vízkereszt óta. Magam válogattam a virágokat. Tettem bele inkaliliomot is, mert az volt az egyik kedvenced. Hozzád mentem, útközben tértem be a kedvenc radnótis virágboltodba. Felvittem hozzád, vázába tettem. 

A húgomék jöttek ma a lakásba, T. elvitte a maradék, összeválogatott dolgaidat. 

Az ország több pontjára vittek el tárgyaid közül. Fillérekért adom a garázsvásárokon, akkor is, ha értékes. Mert nekem öröm, ha valaki boldog, amiért talált nálad valamit, amit régóta keresett, valamit, amit szívesen, netán szeretettel használ tovább. És a lakás úgyis eladásra kerül. Nekem minden egyes dolgodhoz van egy sztorim, egy történetem, egy emlékem. Mondhatjuk tárgyfüggőségnek is. De majdnem mindennek, amit szerettem volna, találtam helyet otthon. És elfáradtam abban, hogy ott legyek a lakásodban és pakoljak. Te nem vagy már, kénytelen leszek elfogadni.

Holnapra nagy anyák napi túrát tervezek: te (Tamási), keresztanyum (Hőgyész), mami (Gyönk). (Mindig szoktam nekik is vinni valamit anyák napi ajándékba.) Remélem, hogy sikerül a nagy túra. Mert a fogam (a pótfogamat tartó két szomszéd) megint bedurrant. Pedig csak hisztis p. vagyok, aki nem bírja a fájdalmat (egyesek szerint), a fogorvos szerint az nem is fáj, ahhoz képest már kívülről is látszik, hogy az bizony be van gyulladva (puklis), a fájdalom mértékét pedig nem tudom megfogalmazni... 

Nem ragozom, ahogy az öreg székely is megmondta: így es úgy lösz...

Péntek

Hosszú munkanap. Még házit is kaptam, amit azonnal meg kellett csinálnom, nehogy elfelejtsem a hétvégén.

Munka után haza, átöltözés, M. is hazaesett a munkából, irány B. ballagási vacsorája.

Nagyon szép és jó volt, a pizzám hatalmas. 🙈 Fél 10-re értünk haza.

Álom

Ha jól emlékszem, amióta anyu meghalt, még nem álmodtam. Ma délután igen.

Egy virág vagy női alak lilás, inkább kék aurája egyszer csak beleszállt a feketeség szem alakú nyílásába, a "szem" bezárult, én pedig felébredtem.

 

Szerda

Tegnap M. főzött, megvolt a vacsora...

... és mára az ebéd.

Ma reggel fél 10-ig aludtam. Mini "reggeli", át anyuhoz pár cuccért, ebéd. És megint aludtam, fél 4-ig.

Nem jó a gyomrom, kicsit fáj a torkom, elvágtam a tenyeremet késsel (...).

Jól jött a munka ünnepét kis pihenéssel ünnepelni. Átnézem a naptárat: durván sűrű hetek, hónapok jönnek...

 

Kedd

Népismeret kiránduláson Székelyszabarban, a Német Házban.

Mesés. Nekem mindenképp. Az itteni légkör, a tárgyak: én ebben nőttem fel. A minták, a színek: én vagyok.

Itt velem van Papi, Mami, Anyu (...), tényleg megnyugtató, otthonos, boldog, jó érzés.

Nagyon jól sikerült a délelőtt, a gyerekek (is) nagyon élvezték.

Aztán anyu lakásába: pakolás, garázsvásár. Sok dolgát elviszik, mindig örülök, ha valaki tovább használja. Sokan boldogok az egy-két talált kinccsel, ez nekem is nagy öröm. Még Sződligetre is kerül ez-az. :)

(A memóriám BOTRÁNYOS. Ma lett volna egy otthoni program, siettem -volna- haza. Később értünk a suliba vissza, egy kislány beteg lett a kircsi alatt, az anyukáját próbáltam elérni telefonon, de ne maradjon egyedül, de jött X, szólni Y-nak... A falu végén kocsiztam, amikor eszembe jutott, hogy a -teli- éthordót a suliban felejtettem, megfordulás, vissza, parkolás, éthordóért, indulás újra... De tankolnom kéne, de holnap nem lesz bolt, fogalmam sincs, mi van otthon, mi nincs... A húgom beteg, fel kéne hívni... ... ...)

Irtó fáradtan este 6 körül esek haza.

És most nem megyek bele a dolgaimba, nagyon (NAGYON) fáradt vagyok.

Sok(k) most (is) minden. Valamit tutira rosszul csinálok.

Vasárnap

Valahogy így telnek a napjaim: 

Az idő száguld, a feladatok, megoldandók a munkahelyen is, otthon is csak nőnek, növekednek, sűrűsödnek. Ha egy valamit elintézek, jön kettő másik.

Roppant fáradt vagyok mindig (mindig, mindig...).

Amióta anyu meghalt, Sok minden megváltozott. Szerintem bennem is. Például képes vagyok magam "kívülről" látni. Látom, mit hoztam a szüleimtől, a családból, és mi az, amit nem kell továbbvinnem. De találtam olyat is, amit szeretnék "folytatni". Látom, mi fontos. És egyre inkább kezdem tudni kiválogatni, mi az, ami NEKEM fontos. És hogy ezzel egyedül nekem van dolgom. Hogy ki mit mond, gondol róla, az már nem az én saram. (...)

Az alvásidőm hossza javul. Sajnos korán csörög a vekker, még hétvégén is, de hát dolog van. Újra konstatáltam, hogy stresszevő vagyok, ezt tudatosan le kell győznöm nagyon gyorsan. (...)

Irtó rossz a memóriám. Ha valamit fel is írok, rendszerint egy része elmarad...

Ma reggel kimentem a teraszra, gondolatban összeszedtem 3 dolgot, amit, ha bemegyek, megcsinálok. Hja, gondolod? Otthon maradt mami partedlije, a nővéreknek az ajándék (mindig viszek, nem érdekel, ki mit gondol), és még valami, amire most sem emlékszem 🙈 Végül is tankoltam indulás előtt és ez volt a legfontosabb.

Éhes nem voltam reggel, de szomjas igen. Odafelé majdnem egy liter vizet megittam. Örömteli, hogy jól dolgozik a vesém, de csak odafelé kétszer (háromszor?) álltam meg vizeletüríteni. (Mondjuk tök pozitív, hogy autóval mehetek és -majdnem- akkor állok meg, amikor csak jónak látom.)

A szedresi lehajtónál (9 után) már korgott a gyomrom. Oké, a jánosmajori "csárdában" kérek majd két tükörtojást. Hja: nem volt nyitva. Sebaj. A településke után meg kellett újra álljak üríteni. Ahogy a parkolás (út szélén biztonságban megállás) után átmentem az útszéli erdősáv másik oldalára, elvégeztem a dolgom és ahogy körülnéztem, elámultam: csak pár méterre az úttól, és csönd. Zöld. Bogarak. Növények. Madarak. Dombok. Kék ég, Napsugarak. Élet. Nagyon hiányzik.

Gyönkön aztán vettem egy boltban nasit az ápolóknak.

Mamilátogatás után egyszerűen képtelen voltam vezetni. Megálltam a gyönki benzinkúton, vettem egy kapucsínót, leültem, és ott írtam meg az előző blogbejegyzést. Sajnos nincs mentes kávé, a koffeintől megint remegett a kezem és nem voltam jól, de ebbe nagyrészt belejátszott mindaz, amit mamival átéltem. Vagy fél órát várnom kellett ezután is, ittam, pisiltem. Akkor vettem észre: véletlenül elhoztam mami teás flakonját... (Sebaj, amit ma vittem, ott van...) A pályán aztán megint kezdtem a légzőgyakorlatokat (mint mindig, ha vezetek), és igyekeztem nem elaludni (meleg is volt, fáradt is voltam).

M. kocsijával voltam, az a minimum, hogy nem koszosan adom vissza. Amikor hazaértem, le akartam mosni, de nem volt apróm. Így először boltba mentem (apróságok, kefir, pékáru...). Kocsimosás után anyu lakásába kicsit (pakolás). Amire mentem le a parkolóba, a frissen mosott autót két akkora plecsni galambtrutyi díszítette... Ezt nem lehet így hagyni (sajnos a galambcar roppant gyorsan mar...), vissza a mosóba... 

Itthon még ténykedés (mosás, egyebek).

Nagyon jól jönne holnaptól legalább egy hétvége...

Maminál

Nagyon öreg. Nagyon fáradt. Szörnyen lassan, de simán lehetett vele kommunikálni. 

Kérdezte, főztem-e megint kompótot. Ma barackbefőttet vittem, még ő tette el anyuval Hőgyészen 2021-ben. Azt is megette az utolsó falatig, a levét a kanalába öntve a legutolsó cseppig megitta. Elmajszolta mellé a muffint, amit tegnap sütöttem. Ivott szódát, amit vittem.

Beszélgettünk a szobában. A gyönyörű néni az ablak előtt most is némán feküdt. P. mami a másik ablaknál ma is folyamatosan bekapcsolódott a beszélgetésünkbe és próbált átmászni a rácson. Az ajtónál megint új beteg feküdt gyomorszondával, egy néni, aki a múlt héten még az asztalnál ült.

Megnéztük a fotóalbumát. Mindenkit megismert. Aztán kivettem kicsit. Pár percig csukott szemmel sütkérezett a napsütésben, aztán kérte, hogy vigyem vissza, mert jönnek.

A szobában becsukta a szemét. Hallgatott. Egyszer csak felnézett:

- Megjöttek. Itt vannak.

-Kik, mami?

- Ez egy próba. Megnézik, kik a jók. Őket elviszik haza.

- Hová haza?

- Messze. Nagyon messze. Amikor már nem dobog a szív. Oda nem tudsz jönni látogatni. A Hold mögé.

- Te jó vagy, mami. És én nagyon szeretlek. (Hosszan megöleltem és igyekeztem visszatartani a könnyeimet.)

- 94 év az sok. Nagyon sok. A lábaim éjjel annyira fájtak, hogy nem tudtam aludni. A fogaim már nem is sárgák, barnák. Remélem, hogy kiválasztanak. Veled nem tudok már hazamenni. De ők elvisznek. Szeretnék már menni. Nem tart már sokáig.

 ...

Trachttag

Trachttag volt pénteken. A népviselet napja. Idén is csatlakoztunk a Zentrum immár 10. évi szervezéséhez a sulival. A gyerekek fele jött a népviselet egy darabjában, jó volt őket így látni.

Elvittem mamikám gyerekkori képét, itt négy éves. A ruhája álomszép.

Legalább így kicsit ott lehetett. 

Anyunak idén nem tudtam megmutatni a képeket. Három hónapja temettük...

Szerda és dobozolás

Kegyetlen "anyu-estém" volt tegnap. Ahogy anno anyu is "hullámvasúton ült" az utolsó két hónapjában, úgy most én is azon érzem magam. Csak az előjel ellentétes. Ő "lefelé" száguldott, egy másik világba, én pedig "felfelé" araszolok. Vannak könnyebben viselhető napok, és vannak kegyetlenek. De jobban megy az alvás, néha képes vagyok egészen sok dolgot elvégezni, máskor mindenre, még egyszerű megmozdulásokra is szó szerint képtelen vagyok.

Tegnap nagyon lent volt, ma egy normál nap. A munka után haza, dobozolás, mosogatógép kipakolás, vasalás (...).

A dobozolás a tegnapelőtti mintára: 

Reggeli: tükörtojás, paprika, pur kenyér.

Tízórai kesu és alma lesz.

Ebéd: saláta, pesto, tonhal, tükörtojás, fűszeres bulgur.

Tegnap elfelejtettem, de ma vacsoráztam is (körözöttet pur kenyérrel, paprikával).

Kóla.

A hagyományos se jó, a cukormentes talán még rosszabb: az aszpartám méreg. A héten elkezdtem csökkenteni a kólafogyasztást. Ma délelőtt egy pohárral ittam, itthon is egyet. A kávéba hétfőn és kedden cukrot tettem édesítő helyett, keveset, nem jött be. Ma mézzel próbálom, az sem az igazi, de nem rossz.

Rengeteg (RENGETEG) dolgon kell változtatnom, az irány szerintem jó.

Azt hiszem, anyu, amíg élek, hiányozni fog, csak idővel megtanulok majd ezzel együtt élni.

Cukik

Tegnapelőtti:

Mai (egy szeretetcsomag süti és egy pogi):

...

- Timi néni, X. már megint veszeked és vereked!

Mérföldkő

Számomra mérföldkő, igen. 2023. október 2-án dobozoltam utoljára. Jó fél éve. Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán, roppant sok dolog történt, anyu január 6-án költözött az angyalokhoz.

Tegnap nem voltam jól. Eszméletlenül fáradt voltam. A tegnapelőtti nagy túra a roppant kemény munkahét után, a sok pakolás, nehéz dolgok cipelése, rengeteg vezetés (...) megtette hatását. Vasárnap (tegnap) képtelen voltam kimozdulni a lakásból, sőt délután ledőltem egy filmmel, de abból nem sokat láttam, el is aludtam.

Ez a fél év alatt ettem, amit kaptam, ami volt, a suliban. Rengeteg nasi csúszott -normál étkezés helyett is, keveset ittam, ha rendes mennyiséget, az leginkább -cukormentes- kóla volt. Csak kicsit látszik rajtam, hogy valamennyit híztam, és kilókban sem vészes: 3. De felpróbáltam az egyik tavaly hordott nadrágomat, és egyáltalán nem tudom felvenni, nem ér össze a gombnál. Tervben megvolt már a fejemben, hogy ha nem is dobozolni, de normálisabban kellene enni. Ma -nem tudom, miért- megint kemény munkanap volt (8 és negyed óra a suliban), utána hazajöttem, felhoztam M-nak az éthordót, szembe szomszédnak, amit ígértem, legyalogoltam az autószerelőhöz (hívott, hogy megvan a műszaki), onnan kocsimosóba mentem, majd mini vásárlásra. Hazajöttem és nekiálltam dobozolni. 

Két dologra tippelek. Az egyik, hogy tegnap "átsuhant" a fejemen a gondolat: "kellene az a bizonyos kattanás kaja ügyben (is)". (És nálam ezek a szinte észrevehetetlen, konkrétan nem tudatos, tényleg csak enyhe fuvallatként az agyamon átsuhanó gondolatocskák szoktak eredményt hozni, de ezeket sajnos nem tudom tudatosan irányítani.) A másik: ma a boltban jó áron volt a kesudió, és régen tízóraira magot szoktam enni gyümölccsel.

A lényeg: dobozoltam két napra.

Reggeli: tükörtojás, pirított gomba, pur kenyér, saláta.

Tízórai: kesu (és alma lesz).

Ebéd: rizs, tükörtojás, tonhal, rizs, pesto, saláta.

Szombat: nagy túra

Habár reggel fél 7-kor, tehát időben keltem ahhoz, hogy menjek mamihoz, annyira fáradt voltam, hogy nem mertem elindulni. Fél 9-ig annyira voltam képes, hogy megreggeliztem. Aztán elkezdtem listát írni a millió dologról, amiket jó lenne/meg kell/ muszáj csinálni.

Átolvastam, megállapítottam: a felsoroltakból hiányzom én... Úgyhogy fogtam magam, kiültem a teraszra, és élveztem azt a látványt, amiben szűkölködöm. Amikor ilyen szépen idesüt a nap, akkor én már régen dolgozom.

Igazán szépek a balkonnövényeim.

Anyu terézkéjét még sosem láttam így futni.

A kőrózsái virágozni fognak.

Anyunak rengeteg kosara van, szebbnél szebbek. Amit csak tudok, hozom és használom. A keresztanyumtól hoztam a múltkor egy virágot, azt kosaraztam ma ki/be/meg. ;)

Összeszedtem magam. Igen: ma megyek mamihoz. No de akkor át kell menni anyuhoz: mami 3 bőröndnyi ruháját el kell vinnem keresztanyumhoz (mert nálunk egyszerűen nem fér el), az otthonba a plédeket, lepedőket (...). Párszor leizzadtam, amire lecipeltem mindent M. kis Suijába (az enyém leadva műszakira). Telekocsiztam újra, mint nem olyan régen, amikor anyu dolgit hordtam Mohácsra a költözése előtt...

Első úticél Tamási, temető.

Aztán keresztanyum, Hőgyész.

Majd mami Gyönkön.

Cuki volt ma nagyon. Viszonylag jól van, nagyon jól tudtunk beszélgetni. Főztem neki tegnap kompótot. Dupla adagot vittem, mindet megette (vacsora után, amire nem emlékezett). Nagyon örült, hogy ott voltam, fogta a kezem, a lehetőségeihez képest mesélt. Gyenge nagyon, kis "anyátlan". Anyut annyiban kérdezte, hogy "Anyu otthon van? Mit főz? Babos krumplit?". Majdnem kereken két órát voltam nála, 10 percnek tűnt... Puszil mindenkit.

Hazafelé a naplemente álomszép volt.

Még boltba kellett mennem, kereken 20.00 volt, amire hazaértem.

 

Péntek

Roppppant sűrű munkanap ma (is).

Tündérbogár picike felírta az olvasmány címét kis megjegyzéssel.

Estére M. meghívott vacsorázni a Tánczos Pálinkaházba. Jártunk már itt, most is ahhh :)

A mennyei pizza mellett nekem azért is otthonos ez a hely, mert rengeteg olyan dolog van, ami gyerekkoromból (is) ismerős. Ilyen volt a műhely ajtaja Hőgyészen. Ez a pizzériáé:

Ez a hőgyészi:

Ugyanilyen fás ládát hoztam el anyuéktól, a teraszon ebben tárolom a kertészkedős eszközeimet.

Mami horgolt rengeteg csipkeszerű terítőt, mi a mai napig használjuk. A fonott szék: a háttámlája nem ilyen az enyémnek, de az ülőkéje nagyon hasonló, ezen ülök most is.

Holnapra kikapcsolom az ébresztőt. Majd kiderül, sikerül-e nagyot aludnom. Ideje lenne.