Péntek

Nem volt ma sem hideg... Anyu lakásában sem. Átmentem a maradék dolgokért. Kb egy órát voltam ott, folyamatosan szakadt rólam a víz. Visszahozta az albérletes emléket, amikor kint is, bent is egyaránt hőgutát lehetett kapni. A végén már szabályosan rosszul lettem, hányinger, lábremegés, ájulás közeli állapot. Nem volt semmi nehéz, de csak négy fordulóval sikerült lehordanom. (Szegény húgom (is) műtét után a 32 fokos panelban... :( )

Halogatás kizárva: Mitsek meghirdetve, és a cucc csak ebbe fér bele, az új kicsike csomagtartója jóval kisebb. Utolsó telekocsi.

Otthon be- és felhordtam a harmadikra. Szerencsére jött M. segíteni, így két kanyart megúsztam.

Kipakoltam a Mitseket is: ne kelljen kapkodni, ha jönnek érte. Még a kesztyűtartóban volt a mogyoró és a ropi, amit anyu tett oda, amikor jártunk mamit látogatni Gyönkre...

Egy éve ezen a héten voltunk maminál.

Anyu teraszán ültünk és néztük a felhőket.

M. főzött, anyut is meghívtuk ebédre.

Anyuval a teraszunkon meggyet bontottunk, amit aztán eltettem. (Ebből a meggyből lett tegnap gyümölcsleves.)

Minden változik...

Csütörtök

Korán ébredtem. Így reggel hatkor elmentem az új járgánnyal egy autópálya-bejáratásra Pécsig meg vissza. Ahol vége a pályának, ott a Malomvölgyi-tó, ott parkoltam pár percre, aztán indultam vissza. Azt hiszem, a fogyasztással tényleg nem lesz gond: folyamatosan csökken, ahogy használom a kicsikét. Hát ilyen üzemanyagárak mellett egyáltalán nem mellékes.

Délelőtt folytattam itthon a pakolást. Kezembe került mami emlékkönyve.

A sváboknál szokás, hogy az imakönyvbe beleírják a rokonok születési és halálozási dátumát. Itt van nagymami részről a fél családfám. Néhány halálozási dátumát már én fogok beírni...

Az imakönyv tele szentképpel. És egy kép papiról (amiről mami is, papi is rengeteget mesélt nekem, könyvet lehetne írni belőle), a gyászjelenése és a köszönetnyilvánítás.

Csodaszép patentes fém csattal lehet bezárni az aranyszélű lapokat.

Tudom, hogy ez csak nekem fontos. Tudom, hogy ha én nem leszek, a kukába kerül. Tudom, nem kellene, de sírtam. És sírok most is, ahogy ezeket a sorokat gépelem. Mami (is) nagyon hiányzik. (...)

A komódról lekerültek a kupacok, kerestem mindennek helyet és elraktam.

Rajta a "futó". Hőgyészi. Anyutól hoztam át.

Este még főztem vacsorára egy lecsót M-nak, kérte.

(Sokszor nem tudom, van-e értelme blogot írni ilyen formában. Mert ez annyira csak a felszín, nagyjából a látszat, a fizikai valóság(-részlet) a mátrixból. Viszont ami bennem van, lejátszódik (és egyáltalán nem csak anyu és mami halála miatt), arról senkinek halvány lila félfogalma sincs. Ha leírnám, diliházba csukatnának sokan. Talán egyszer érintem majd egy-egy szeletét itt is.

Új szem, új autó

Véletlenül alakult így, hogy ma a húgommal is és velem is fontos esemény történt. Ő is régóta tervezte a szemműtétet, TB-alapon megy, így sokára kapott időpontot, amit aztán elhalasztottak, így a mai napon került rá sor. Én egy-másfél éve viszem az autócsere-projektet. A kezdetén még a (hét év alatt összespórolt) kis "vagyonkámból" terveztem egy 8-10 éves autót beszerezni, de közbejött anyu halála. Ez autóvásárlásban úgy mutatkozik meg, hogy ha eladjuk anyu lakását, lesz akkora tőkém, amiből egy új autóba is beruházhatok. (Most nem megyek bele abba, mennyibe kerül még a legolcsóbb új gépjármű is, sokat, nagyon sokat kerestünk többen is olyat, ami megfelelő.) Nem részletezem: ma mehettem az új kocsiért. Miután átvettem, bejárattam, gyakorlatoztam vele kicsit. Amikor hazaértem, csörgött a telefonom, a húgom volt: felébredt a műtét után.

kép forrása

Drága Anyukám!

Ha fizikai valódban léteznél 70 évesen és 8 hónaposan, megmutatnám az új autót neked. Megnéznéd, beülnél, mennénk egy kört. Kiszállnál. Odajönnél hozzám fülig érő szájjal, a fejemet a két tenyered közé szorítanád, adnál két hatalmas, cuppanós puszit és még mindig óriási mosollyal azt mondanád: Gratulálok! Gyönyörű! Majd visszaülnénk, végigkérdeznéd az összes gombot, kijelzőt, és olyan anyusan kibuggyanna belőled: Úr Isten! De hát ennyi? Ezek meg minek?!

M. vitt el kocsival az autóért, aztán én elvittem a kicsikét bejáratni. Amikor hazaértem, akkor telefonált a kislányod, hogy felébredt a műtét után.

Örülnöm kellene az új verdának, úgy igazán, hiszen nem gyakori a szűk rokonságban egy új autó, de csak az eszemmel tudom, mennyire szuper ez, szívből még nem megy az öröm. Sőt a halálod óta ez is egy első-új dolog, nehéz ez még.

kép forrása

Ahogy a húgomnak is nagyon nehéz. Hiszen amikor tervezte ezt a szemműtétet, még velünk voltál, a műtét utáni lábadozásról azt mondtad neki: Majd megoldjuk. L. lesz vele csütörtökig, ha utána kellek, megyek én.

Mami is nagyon örülne, hogy T. végre túl van a műtéten, imádkozna érte sok-sok rózsafüzért. És a kocsimnak is örülne. Ideális esetben begurulnék a hőgyészi udvarba. Mami már az ajtóban várna. Meglátná, összecsapná a két tenyerét, úgy összeszorítva a szája elé emelné, majd azt mondaná: Timcsikém, ez gyönyörű! Tényleg a tiéd?

De az én szemszögemből a mostani nem ideális eset, hiszen nem fizikai formában léteztek már. De tutira tudjátok/látjátok/érzékelitek az idelenti történéseket, és csilingelve kacagtok, vagy összesuhintjátok a hófehér szárnyaitokat.

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!

(Müller Péter)

Ha eladtuk a lakásodat, anyu és ha lemegy mami hagyatékija, akkor szerintem kicsit azt is elgyászolom, aztán "könnyebb lesz" tudatosabban az életre koncentrálnom. Persze fogalmam sincs, mi lesz, még mindig nem látok a jövőbe. :)

Vasárnap

Reggel bolt, reggeli, aztán főzés. Két-három napra, mert hétfőn totál időpontos-ügyintézős napom lesz.

Karalábé leves

'Saksuka'

Rizs, grillsajt

Hamis tiramisu (cukor-, gluténmentes)

Nagy túra

Tegnap késő este M. egyszer csak megszólalt: mi lenne, ha holnap elmennénk egy nagy túrára, anyu temetése óta nem voltam a sírjánál. 

Ma reggel 8-ig aludtam 🙈, ébredezés, viráglocsolás, reggeli, aztán elindultunk (Mitsekkel, mert az klímás).

-1. Tankolás 

Mivel már meghirdettem az autómat, nem tankolom tele. Viszont ma majd 300 km volt a táv, kellet neki egy kis Kraft.

0. Bolt

Ajándék (később értelmet nyer).

1. Kölesd 

Autópálya, szedresi lehajtható, Kölesd, Husiház. Amióta mamikám az otthonba került és felfedeztem ezt az útvonalat (konkrétan az autópálya felhajtótól a szociális otthonig csúcs minőségű az aszfalt), innen vesszük a füstölt árut. Nagyon finom, nagyon kedvesek az eladók, nagyon JÓ áron megkapjuk a kolbászt, szalámit, sonkát. Meg is lehet kóstolni, így biztosan nem nyúl mellé az ember. 

2. Gyönk 

Május 26-án voltam az otthonban utoljára maminál, 28-án meghalt. Az otthonban szépen gondozták (és szerették) mamit, velünk is nagyon rendesek voltak, bemehettem látogatási időn kívül -többször is-, vittünk egy kis köszönöm-ajándékot. Pont R. volt szolgálatban, aki személyes ismerősünk is, mamiék utcájában lakik. (A portás(ok)nak is vittünk, milliószor vették fel a telefont és kapcsolták az E épületet.)

(Fura volt odamenni és nem találkozni mamival...)

3. Tamási

Már lassan ebédidő volt, amikor odaértünk. Anyu(ék) sírjához mentünk csak. Locsoltunk, tisztogattunk, gyertyát gyújtottunk. (Kell mennünk hamarosan is, komolyabban rendbe tenni a sírt.)

Pontosan ma fél éve zárult össze anyu földi színdarabjának függönye. 🖤

Meggyesi Éva - Örök idő

Örök idő. Ott, a messzeségben

égi felhőn ülve egymagad

nézed, hogy a tűnő Nap hevében

a mi időnk mily gyorsan halad.

Nézed csak, hogy mennyi könny és bánat

gyűlik fel, mely bennünk megmarad,

s mennyi öröm, mit hirtelen hévvel,

nem kérdezve semmit, elragadsz.

Örök idő! Nekünk mért oly röpke?

Mért száll úgy el, mint a pillanat?

Mért szólítsz el? Még csak nem is éltem!

S nincs időm, hogy elmondhassam azt,

milyen jó, hogy úgy tudtam szeretni,

hogy a szívem szinte meghasadt,

s milyen jó, hogy reményt adtál újra,

ha azt hittem, semmim sem maradt.

Öreg idő! Szunnyadhatnál néha!

Hisz nekünk egy röpke pillanat

az a lét, mit itt töltünk a földön!

Ne rabold el néhány perc alatt.

Öreg idő. Adj nekem még, kérlek,

csak annyit, hogy éreztessem azt,

milyen jó, hogy megmaradtak nékem,

kik szívemnek olyan fontosak.

Öreg idő. Ha szemem lehunyva

ajkamra hűs álomcsókot adsz,

vigyázz rájuk helyettem, és nékik

csak örömöt, boldogságot adj.

4. Hőgyész

Keresztanyumhoz ugrottunk be. Jó volt látni, ott lenni kicsit. Isteni ebédet kaptunk. Aztán megnéztük a kertet (csodaszép!), leszedtük neki a fügét.

Kértem és kaptam tőle növénykéket, és minden kerti jót. Itt is köszönöm.

Hazafelé M. meghívott Csabánál Zombán egy kávéra.

5. Mohács

Hazaérve helyet kerestem az új jövevény-növénykéknek. 

A bazsalikom és a menta a teraszra került.

Bentről kivittem a teraszra az aloét, amit még anyutól kaptam.

A helyére egy új növényke került, gyönyörű.

Anyunak volt 'szanzavérája', kettő is. Egyet a húgom vitt Budapestre, a másik Szakályba került. Sosem gondoltam, hogy egyszer nekem is lesz, de M-nak sok van, és ez nagyon megtetszett, így jött. :)

Ezt pedig kértem, mert az enyém tönkrement.

Öreg idő. Ha szemem lehunyva

ajkamra hűs álomcsókot adsz,

vigyázz rájuk helyettem, és nékik

csak örömöt, boldogságot adj.

Péntek

Délelőtt város, haza, főzés, ebéd, elpakolás. Fél 2-kor ültem le.

Délután át a Radnótira, érkezett V., az ingatlanügynök.

V. nem egy egyszerű, nem hétköznapi ingatlanos. Anno a húgom kolléganője volt Budapesten, az óvodában. Aztán ő adta el anyu -tamási eladott ház árán vett- budapesti lakását. Személyesen ismerte anyut, mamit, hiszen volt is náluk Hőgyészen. Anyu kapott tőle egy cserepes virágot, úgy neveztük: V.-virág. (Ez most Szakályban van, egy volt szakályi tanítványomék házában, anyu többi virágával együtt.) Egyedül én nem ismertem eddig. De örülök, hogy találkozhattunk. V. tüneményes, kedves, közvetlen, érezni rajta, hogy nem elsősorban a jutalékáért jött. Megjegyzem: Budapestről jött. Azt is megjegyzem: nem a teljes jutalékát kéri tőlünk. És még azt is megjegyzem, hogy nem lehet véletlen (több minden miatt), hogy személyes kapcsolatba kerültünk. 

Tehát anyu lakásának a fotózása, adatainak felvétele megtörtént. Hamarosan kikerül a hirdetés. 

Eladjuk anyu lakását.

A bútorait, dolgait garázsvásároztam,

Árulom az autómat.

Vége a munkahelyi biztonságomnak: szeptembertől két iskola között kell ingáznom, kizárólag összevont óráim lesznek (minimum két évfolyam lesz majd bent egy tanórán).

Eddig két fogamat húzták ki.

Mami meghalt.

Anyu meghalt.

Anyut végigkísértem a földi útján a végéig.

Kivették a méhemet.

Időrendben visszafelé néhány veszteség.

Anyu lakása eladása segítségével lecserélhetem az autómat.

A dolgai elárusításán keresztül értettem meg: nem szabad függeni tárgyaktól, és hogy nekem is túl sok van, ezt orvosolni kell.

A régi -imádott, öreg- autóm helyett lesz új.

A munkahelyem (kisiskolák) a végnapjait éli. Szerintem a legutolsó tanév jön.

A kihúzottak helyett csináltathatok pótfogat (de egyelőre nem akarok).

Mami meghalt. Anyu meghalt. Anyut végigkísértem a földi útján a végéig. Ezek tények. És ezek elfogadásával ügyesen kell bánnom. Lassan teljesen felfogom. Lassan képes leszek tovább élni. (Most még sajog. Néha még szörnyen, kegyetlenül fáj.)

(A méhem elvesztésével új, fájdalommentes életet kaptam. Azóta sem bánom egy percig sem a műtétet.)

Van mit csinálnom, tanulnom, fejlődnöm.

Ebéd

Feta sajtos sült édesburgonya 

Saláta

Cukkini krémleves 

 

Napjaim

Ezt csak úgy, a mosolyért.

Mami szoba szekrénysora még mindig anyu lakásában, ingyen elvihető.

Szoktam főzni és enni is.

Nyári tök krémleves.

Tökfőzelék, pörkölt. Életem első tökfőzeléke. 43 éves koromig meg sem ettem, aztán anyuét imádtam, idén már a menzás is ízlett. De főzni még sosem főztem. A húgom küldte át a bevált receptet. És meg kell jegyezzem: valami isteni lett. :)

Paradicsomos-fokhagymás-olajos tészta, saláta.

A mai reggelim:

A balkonunk kész oázis, a leander is szépen virágzik. Itt reggeli napfényben.

Ez volt a negyedik szabadság-napom, hát még nem érzem. Talán annyiban, hogy tudom intézni a dolgokat, nem hajnalban munka előtt vagy késő délután munka után kell mennem. Sok helyre nem is tudnék, mert akkor már vagy zárva vannak, vagy nincs ügyintézés.

Ma délelőtt itthon, fél 11-kor indultam intézős körútra. Többek között eladom a kis ékszerdobozomat. Kívül-belül alapos takarítás, fotózás (2 óra). 

Bolt, egyebek..., fél 5-re értem haza, akkor ebédeltem.

A hirdetés megírása másfél óra. 

Jövök, megyek, időpont, telefon, email. Szörnyen későn kerülök ágyba, és eddig órára keltem. (Nem panasz! Tény.)

Itthon is ténykedek azért, például az ágy melletti kupacom felére csökkent.

Az ingatlanos mégis holnap jön, és őszintén: annyira elég már az ugrálásból, egyeztetésből, telefonokból, időpontokból, hogy simán megéri a jutalékát, hogy mindent ő intéz, nem nekem kell mindenért rohangálnom.

Két napja szuper jól lehet hűteni a lakást klíma nélkül, nyitott mindennel éjjel, sokkal kellemesebb így a pihenés (még ha így is sokszor szörnyen melegem van).

Holnapra egy időpont van, hétfőre kettő, csak fogynak majd...

 

Angyali jelenlét

Az utolsó garázsvásár után ezt az angyalkát találtam egy gyűrt újságpapír alatt anyu lakásában. Kiakasztottam a falra, anyu naptára helyére.

Szombat, vasárnap, hétfőn és ma is korán keltem. Jártam át a Radnótira takarítani. Ma végeztem. És akkor elsírtam magam. Nemrég még boldogan takarítottam ott, hiszen szerettem volna, ha amire anyu beköltözik, minden tiszta. Most pedig takarítottam, mert kellett. Hogy az ingatlanos jöhessen fotózni.

Ahogy a költözése előtt hordtam fel a dolgait (mindig "telekocsi" volt az autóm Hőgyészről), úgy lett a lakás egyre anyusabb. Most, hogy eladtuk a dolgait, üresebb a lakás, mint amikor vette. Visszhangzik. Már csak mami szobabútora áll a nagyszobában. Meghirdettem ingyen elvihetőre, egyelőre még senki nem jelentkezett érte. Nekem ez a lakás már nem anyué, hanem csak egy -nagyon szép- lakás.

Valaki írta megjegyzésként (talán Betty), hogy nehéz lesz majd, ha nem lehet többé oda menni. Biztosan. Hiszen habár anyu csak egy évig lakott itt, roppant intenzív dolgokat éltünk meg benne. (És tényleg egy csodaszép, teljesen felújított, egységes arculatú, modern, világos, barátságos kis lak.)

Ahogy telik az idő anyu halála óta, kezdek képes lenni arra, hogy "kívülről" ránézzek a történtekre. A veszteségen átsejlenek ok-okozati összefüggések, tanítások. És az "érzés", miszerint -ahogy hospice Zs. mondta anyu haldoklása idején- mindenki maga választja a szenvedését.

 

Hétfő

Korán keltem. Nehezen ébredezem. Mivel mától szabadságon vagyok, láthattam azokat a fény-árnyékokat, amiket munkanapokon sosem.

És láthattam reggeli napfényben a csodás virágokat.

Még viszonylag korán mentem át anyu lakásába. (Ott voltam tegnapelőtt és tegnap is.) Ma sem volt épp hűvös, sem kint, sem bent.

Vittem a reggelimet (nem tudok felkelés után azonnal enni).

Eladtam azt a bútordarabot, amiért a legjobban fájt a szívem:

És este jöttek az utolsó szekrénykéért is. Már csak mami szoba szekrénysora maradt, hiába hirdettem meg ingyen elvihetőre, egyelőre senkinek sem kell.

Takarítottam fél 11-ig. Majdnem minden kész, a vizes blokk maradt holnapra.

Az ingatlanos csütörtökön jön fotózni, aztán meghirdetjük a lakást.