A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. július 5., péntek

Péntek

Délelőtt város, haza, főzés, ebéd, elpakolás. Fél 2-kor ültem le.

Délután át a Radnótira, érkezett V., az ingatlanügynök.


V. nem egy egyszerű, nem hétköznapi ingatlanos. Anno a húgom kolléganője volt Budapesten, az óvodában. Aztán ő adta el anyu -tamási eladott ház árán vett- budapesti lakását. Személyesen ismerte anyut, mamit, hiszen volt is náluk Hőgyészen. Anyu kapott tőle egy cserepes virágot, úgy neveztük: V.-virág. (Ez most Szakályban van, egy volt szakályi tanítványomék házában, anyu többi virágával együtt.) Egyedül én nem ismertem eddig. De örülök, hogy találkozhattunk. V. tüneményes, kedves, közvetlen, érezni rajta, hogy nem elsősorban a jutalékáért jött. Megjegyzem: Budapestről jött. Azt is megjegyzem: nem a teljes jutalékát kéri tőlünk. És még azt is megjegyzem, hogy nem lehet véletlen (több minden miatt), hogy személyes kapcsolatba kerültünk. 

Tehát anyu lakásának a fotózása, adatainak felvétele megtörtént. Hamarosan kikerül a hirdetés. 

Eladjuk anyu lakását.
A bútorait, dolgait garázsvásároztam,
Árulom az autómat.
Vége a munkahelyi biztonságomnak: szeptembertől két iskola között kell ingáznom, kizárólag összevont óráim lesznek (minimum két évfolyam lesz majd bent egy tanórán).
Eddig két fogamat húzták ki.
Mami meghalt.
Anyu meghalt.
Anyut végigkísértem a földi útján a végéig.
Kivették a méhemet.

Időrendben visszafelé néhány veszteség.

Anyu lakása eladása segítségével lecserélhetem az autómat.
A dolgai elárusításán keresztül értettem meg: nem szabad függeni tárgyaktól, és hogy nekem is túl sok van, ezt orvosolni kell.
A régi -imádott, öreg- autóm helyett lesz új.
A munkahelyem (kisiskolák) a végnapjait éli. Szerintem a legutolsó tanév jön.
A kihúzottak helyett csináltathatok pótfogat (de egyelőre nem akarok).
Mami meghalt. Anyu meghalt. Anyut végigkísértem a földi útján a végéig. Ezek tények. És ezek elfogadásával ügyesen kell bánnom. Lassan teljesen felfogom. Lassan képes leszek tovább élni. (Most még sajog. Néha még szörnyen, kegyetlenül fáj.)
(A méhem elvesztésével új, fájdalommentes életet kaptam. Azóta sem bánom egy percig sem a műtétet.)

Van mit csinálnom, tanulnom, fejlődnöm.

2018. szeptember 18., kedd

Tanulj belőle, csináld jobban!

Nehéz ezzel élni. Hogy az ember minden tettében, gondolatában kételkedik. Vajon jó-e ez így, ugye nem fogom elszúrni, tudtam volna ezt vagy azt ügyesebben megoldani (...)? A nagyon nehéz az, amikor az ember maximalista. Gyakorlással el lehet jutni odáig, hogy már nem cél a maximum, hanem megfelelő a nagyon jó is, és elfogadható a jó. Annak a felismerése pedig, hogy a tökéletes nem létezik, szintén óriási megkönnyebbülést hozhat. Ahogy az is, ha ezzel együtt belátjuk: hibázhatunk.

Van egy esti rutinom. Négy éve kezdtem. Akkor még írásban. Volt egy füzet az éjjeli szekrényemen, minden elalvás előtt felírtam az összes dolgot, ami aznap bántott, amit problémás(s)nak ítéltem meg, emellé a kérdéseimet önmagamhoz. Az első fél évben ez napi sok-sok oldalnyi jegyzetet jelentett. Másnap aztán kiválasztottam az öt legfontosabbat, amire választ kellett találnom, megoldást. Kb. fél év után már egyre kevesebb volt a jegyzetelés. Aztán már csak a napi legfontosabb öt, gondot jelentő dolgot írtam le. Ma pedig már egyszerűen fejben történik minden. Amíg felveszem a hálóruhát, végigsuhantatom a napomat a fejemben, jönnek is a kérdések, megjegyzések, és a válaszok is azonnal. Egy megerősítéssel: igen, akkor holnap erre már nem/jobban figyelek. Vagy: oké, akkor ezzel nem érdemes foglalkozni.

Mindezzel elérem azt, hogy nem egész nap agyalgatok a kérdéseimen, hanem csak pár percben, lefekvés előtt. Azért is szuper ez, mert mire ágyba kerülök, "megbeszéltem magammal" a kérdéses ügyeimet, már tudok a könyvre koncentrálni, amit épp olvasok, és nyugodtan el tudok aludni, "üres fejjel", max az olvasott könyv élményével. Van úgy, hogy még olvasás közben vagy elalváskor is jön néhány gondolat, ezeket tudomásul veszem, de tudatosan nem foglalkozom velük. Azt mondom magamnak: "most olvasok"/"most aludás van" (igen, ezt így mondom magamnak :) ), és szuper jól működik.

Szerintem érdemes tanulni a napi történésekből, és tapasztalom, hogy van is mit, sőt azt is, hogy ezzel a "módszerrel" napról napra, apró lépésekkel ugyan, de folyamatosan lehet fejlődni, és megkönnyíteni magamnak a saját életemet.