Boszorkánykonyha

2026. szeptember 18., péntek

2026. szeptember 16., szerda

A leghúzósabb napom (úgy, hogy a hétfő a 2. és a kedd a 3. legnehezebb). És a három nap alatt nem is számolom, hány órával voltam bent többet a munkahelyen, és még utána itthon is dolgoztam. Főleg 2021 óta sok olyan eü-probléma "történt" velem, aminek nagy részét magamnak okoztam, méghozzá azzal, hogy a munkahelyen helyt akartam állni. Tavaly januártól szó szerint alig ettem és ittam a suli(k)ban, pisilés talán itthon reggel, aztán itthon, amikor hazaértem, és az a június 14-i vesegörcs és utána a "nyaralás" az Urológiai klinikán, a kínok kínja a stent miatt rendesen felnyitotta a szemem. Nem élhetek úgy, hogy kizárom magam a saját életemből. A gyerekeket szeretem, szerintem egész jól elvagyok sokukkal. Idén 82 tanítványom van 2 iskolában, összesen 7 osztályban. (A viszonyszám 62 tanítvány 1 suliban.) 25 tanórám (viszonyszám 17.5), 21%SNI tanulóm (viszonyszám 17%). Megtartott órák 50 (viszonyszám 27.8). Napi kb 50 km-t vezetek (és használom a saját autómat) csak a munkahelyek megközelítése miatt. Mivel 2 suliban is dolgozom, képtelenség lenne tömegközlekedéssel véghezvinni. Fejben kell(ene) tartanom, melyik szavakat vettük B-on az 1., a 2., a 3., a 4. osztályban és Sz-ben az 1. és a 2. osztályban, hogy mi volt B-on az 1.-2.-os és a 3.-4.-es népismereten, Sz-ben a 2.-os és a 3.-os népismereten. Sajnos mindkét suliban más a tankönyv, más a tematika.

És akkor itt jön az, hogy elegem van abból, hogy a munkám miatt megbetegítem magam. (És itt most annyira sajnálom a gyerekeket. Mert én, ha elegem van, elmehetek, felmondhatok, de ők még vagy 10 évig kénytelenek iskolába járni...)

Idén -még sosem volt ilyen 24 német órám van és egy digitális kultútra (amit már tanítottam pár éve, úgyhogy nem újdonság). Mindig azt mondtam: nem könyvet tanítok, hanem nyelvet. (És szerintem bármilyen idegen nyelv ismerete -egyelőre- csak előny.) Tapasztalatom, hogy CSAK iskolai nyelvtanulással (az előírt hagyományossal) nehéz elsajátítani egy nyelvet. Viszont lehet máshogy is csinálni, és most ezen vagyok. (Minden osztályban vannak "sváb" származású gyerekek, olyanok is, akiknek a szüleik is beszélik a nyelvet, na velük/nekik tényleg érdemes.)

Oké, szakmázás vége.

Amire ki szerettem volna lyukadni: idén -nagyon nehéz ez- szeretném nem a munkát előtérbe helyezni. "Meghúzni a határaimat." Nem (csak) máokért élni, hanem figyelembevenni, hogy én is itt vagyok. (Ha ez önzőség, komolyan, szóljatok.)

Nagyon fáradt vagyok, képtelen vagyok most többet írni. Legyen csodás estétek!

2026. szeptember 15., kedd

Kedd

Reggel fél nyolckor indultam, délután 5 körül értem haza. Gyors vacsora, aztán munka tovább. Adminisztráció persze, évről évre jönnek újabb "megcsinálandók", megjegyzem: semmi értelme... Azt is megjegyzem: a mai gépelés helyett is pl. készülhettem volna órákra...

A képen a karfiol levesem, amit dobozolva vittem és a suliban (b-on van erre lehetőség) megmelegítettem és az ebédlőben megettem.

(A tésztát a salival elfelejtettem fotózni, de a gyerekeknek nagyon tetszett, jól is nézett ki. :))

2026. szeptember 14., hétfő

Hétfő

Kaptam 🥰 (Gyurma-szív.)

A kicsikkel népismereten a szüret volt a téma (így az ősz, az időjárás, a zöldségek-gyümölcsök...), beszélgetés és kis színezés után gyurmáztunk, nagyon élvezték (szakma: finommotorika és egyebek fejlesztése).

És sztori.

A minap írtam, hogy bár van javulás a memóriámban, a kis kajás tütyőmet úgy elhagytam, mint a pinty... Pénteken alaposan megnéztem a sz-i és a b-i sulit is, átkutattam a kocsimat, a lakást: nincs. Sehol. Hétvégén újra és újra átgondoltam, merre voltam, hol lehet.

A húgomtól kaptam, amikor itt volt a nyár végén, pont belefér a napi kajcim, és amiért még nagyon kerestem: ebben tartom a K-komplex cseppeket, és ez most nagyon kell.

Egyetlen tippem maradt "menedéknek": a munkahét vége felé Sz-ben voltam bevásárolni (útbaesik a kocsihoz menet), gondoltam: ma megkérdezem. Ééééés: igen, a boltban hagytam, fizetésnél letettem a másik 3 szatyrommal együtt, és ezt már nem vettem fel... Tündérek voltak, hogy megőrizték, nagyon hálás vagyok érte.

Sok lenne még a dolog, de muszáj aludnom, a hét első 3 napja nagyon durva, utána meg már annyira fáradt vagyok, hogy szinte mindegy...

2026. szeptember 13., vasárnap

Vasárnap

Reggel séta.

Reggeli és délelőtti: gyümölcs.

Főzés, dobozolás 2 napra.

Karfiolleves, egyszer gombapörkölt nokedlivel, egyszer gyors olasz tészta (a Horvátországban vásárolt akciós tésztával, emi egészen egyszerűen mennyei!).

Kis alvás (beájultam), aztán séta a szabari erdőben.

Elkészítettem a reggelit (szendvics) és a tízórait (gyümölcs), hamarosan alvás.

(Rengeteget kutatok csontritkulás témában. Ma M. küldött egy videót, ami megerősített abban, hogy jó irányban gondolkodom. Megpróbálom ide beszúrni, megelőzés miatt is (és még más miatt is) érdemes megnézni/meghallgatni.)

A videó (a linkre kattintva nézhető).

2026. szeptember 12., szombat

Szombat: változások

(Reggel nálam járt anyu. A húgommal az van bennünk, hogy ha szivárványt látunk, akkor anyu "üzen", "ott van". A múltkor a húgom fotózta náluk a lépcsőházban a falra vetülő szivárványt, ma reggel a nagyon ritkán besütő nap első sugarai festettek szivárványt az asztalomra.)

Reggel piac, majd reggeli.

Aztán főzés. (Közben mosás-teregetés.) Készült lecsó télire a punnyadtabb paprikából és paradicsomból. Főztem egy gombapörköltet (megjegyzem én még életemben ilyen finom gombapörit nem ettem) és nokedlit. (Amikor nokedli készül, mindig eszembe jut anyu, aki úúútálta készíteni, mert nehéz volt elmosogatni. Ha ott voltam, amikor anyu az ebéden agyalt, mindig meggyőztem, hogy elmosogatok, csak csináljon nokit (nagyon szeretem). Sokszor történt így, és azóta is inkább elkészítem, mint hogy boltit vegyek, és mindig azonnal elmosogatom.)

Ebéd után elpakolás és fél óra bóbiskolás. Majd nagyobb bevásárlás Horvátországban a P-ban. Haza, felcuccolás, vissza a parkolóba, a kocsit elvittem a garázsba. Ugyanis a galambok olyannyira képesek semmi perc alatt teletenni ürülékkel, hogy ha nem akarok minden nap kocsit mosni (márpedig nem akarok), inkább álljon a madármentes övezetben, azaz a garázsban. Sétálnom úgyis erősen ajánlott, lépcsőzéssel megspékelve egy mini "edzés".

(A következő részt már kora reggel megírtam, igen, ez is jelzi, hogy vannak nálam/bennem változások. :) )

Amikor arról írok, hogy a memóriám nem tökéletes, egyáltalán nem túlzok. Az, hogy az esti beszélgetéseink egy az egyben nincsenek meg és M. reggel újra elmondja, mit beszéltünk meg, nekem pedig még csak egy halvány emlékképem sincs az egészről, mindennapos. Nem tudom megjegyezni a gyerekek nevét a suliban (a b-i elsősöket ismerem az oviból, sok közös program van minden évben a nagycsoportosokkal, de a sz-i kicsiket csak egyszer láttam táncolni a Trachttagon Sz-ben, hát ott, ha nincs a padon a névkártyájuk, meg vagyok lőve). Ha mond valaki valamit, már két lépés után a fél sztorit elfelejtem és meg kell kérdeznem (abban a halvány reményben, hogy újabb két lépés után nem felejtem el megint).

A helyzet valamennyit javult. Segítséggel. Augusztus végén jártam Gyenge Dávidnál (neuro mozgáskorrekció) a vállfájdalmam miatt. Dávid az egész emberi lényt figyeli, test-lélek-szellem egységét. Kaptam kezelést a vállamra, de azt mondta, a vállfájdalom csak egy reakció, a probléma gyökere nem itt van. Ha valaki csak a hagyományos orvoslásban hisz - és itt most leírom, hogy Dávid beépíti a munkájába a tibeti orvoslás elemeit is -, azt mondhatja: hja, hókuszpókusz sok pénzért. Csakhogy 1. attól, hogy valamiben nem hiszünk, még működhet, 2. (és itt megállt a gépelés, mert elfelejtettem, mit akartam írni, de aztán eszembe jutott...) ha már valami nagyon fáj, az ember minden szalmaszálba belekapaszkodik. Szóval Dávid csinált egy állapotfelmérést, és azt mondta: túl sok a tűz, és a szél sem az igazi. Csak néztem rá kikerekedett szemekkel, de aztán elmagyarázta. Megkérdezte, mennyie vagyok nyitott a gyógynövény témában, "teljes mértékben" volt a válaszom. (J. kozmetikumai csupa természetes anyag, gyógynövény felhasználásával készülnek, házilag, és fantasztikusan működnek. Még hagyományos samponom sincs, az ő sampon-tömbjét használom.) Összeállított nekem egy csupa gyógynövényből álló kúrát (egy ott megtanult légzőgyakorlattal és meditációval kiegészítve), amit augusztus vége óta, tehát lassan 3 hete betartok. Eleve nem semmi feladat megjegyezni és úgy csinálni mindent a nap folyamán, ahogy kell.

(Nem írok márkát, csak kezdőbetűt, akit érdekel, privátban szívesen elküldöm.)

Felkeléskor

- 10 csepp D21

- sáfrány tea (kortyolva du. 5-ig)

Délután (5-ig)

- 10 csepp D5

Este

- 10 csepp D15

- szerecsendió.

Emellett a más dolgaim miatt (saját kutatások alapján, ezt már Dávid-látogatás előtt elkezdtem)

felkeléskor

- 5 csepp H, 10 csepp M

- egy bögre S kávé

étkezés közben

- 20 csepp G (K-komplex a felírt D vitamin csontokhoz irányítása miatt -is-).

Dávid határozottan állította, hogy lesz pozitív változás. És tényleg van. Reggel felkeléskor az agyköd 80%-kal csökkent. Kipihentebben ébredek. Sokkal jobban bírom a munkanapokat mint tavaly (kegyetlenül elfáradok a nap végére, de gyorsabban regenerálódok). Valamennyit javult a memóriám. (Mondjuk a kis kajás tatyómat a héten valahol rendesen elhagytam...)

Tegnap hívott a szájsebész doktornő is a hétfői góckutatás eredményével. Készült CT és alaposan átnézte a fogazatomat. Orvosi szempontból nem látja akadályát biszfoszfanát kezelésnek (csontritkulás gyógyszer hatóanyag), ami egy részről szuper, mert nincs olyan probléma a számban, ami gyulladásra adhatna okot, más részről aggasztó, mert sok rossz és csak nagyon kevés pozitív tapasztalatot hallottam/olvastam erről a kezelésről. No de ez még a jövő zenéje.

Hétvége van, élvezem, hogy nincs "kell", nincs időpont, kellemes az idő, éjjel lehűl a levegő, sokkal jobb így aludni, mint klíma-hűvösben. :)

2026. szeptember 11., péntek

Péntek

Hulla vagyok fizikailag is, agyilag is, lelkileg is. Annyi, de annyi minden történt a héten minden szinten, hosszú-hosszú bejegyzést írhatnék, de képtelen vagyok.

Kaptam:

B-on a kicsikkel a család a téma németből. Péntek, én is hulla vagyok, ők sem túl fittek, hát akkor barkácsoljunk a témában.

(Mindig örülök, amikor nem x db tök egyforma alkotás készül, ha használják a kreativitásukat.)

És egy tünemény aranyköpés.

Változott a terem, az okostáblához kapcsolt laptop is, bűvészkednem kell, hogy megjelenítsem azt, amit szeretnék. De igyekszem. Közben megszólal egy kis elsős:

- Hallgassuk a Seholselátó Dömötört!

2026. szeptember 10., csütörtök

Csütörtök

És az ébredés ajándéka többször is beigazolódott ma.

Nem volt kedvem/időm szendvicset készíteni a munkába, az uszoda utcájának a sarkán van egy pékség, M. hozott már onnan nekem egyszer szendvicset, hát arra vettem az irányt (ebédet tettem). Két perc plusz volt kábé, onnan irány dolgozni,, ma sz-i kezdéssel. Nem jutottam messzire: baleset történt a versendi kőbányánál, teljes útzár. Kábé negyed órát várakoztam a sorban (közben megettem a szendvicsemet), amikor egy rendőr minden sofőrnek elmondta, hogy meg kell fordulni és a régi bólyi úton óvatosan kerülni, Sz. felett fogunk kiérni. Napközben kiderült, hogy ismeretlen okból áttért egy személyautó a szemközti sávba és frontálisan ütköztek, van halálos áldozat is. (Nem agyalás, csak átsuhant a fejemen: ha nem megyek a pékségbe, akár... De nem!)

Letoltam a napot, bár már sz-ben elfáradtam, főleg az elsős órán, mert ugye ők még nagyon ovisok (és ahány gyerek, annyi féle szinten érett/éretlen), és itt nagyon kell ügyeskedni, hogy figyeljenek, csinálják. A 2.-os órán is az a legnehezebb, hogy a 15 gyerek 11 szinten érett. De őket legalább már ismerem tavalyról. És már nyáron eldöntöttem, hogy azt az agymenést, amit tavaly műveltek, na, azt többé nem. Az első 3-5 óra csak azzal telt (persze sokat játszottunk, ismételtünk is), hogy lefektettük a szabályokat (jelentkezem, ha mondani szeretnék valamit; végighallgatom a másikat), és 100%-ban betartatom. (Tavaly is próbálkoztam, akkor nem jött össze.) És láss csodát: tudunk együtt létezni/dolgozni. (Olyan cukik, tavaly együtt kitaláltuk, hogy a Teddy (a macim, amivel tanulunk elsőben mondókát és dalt, és aki figyeli őket az órán és a végén a fülembe súgja, ki kaphat órai munkára plusz nyomdát) minden órán másnál lehet. És idén is kérték, hogy egy hétre előre írjuk fel (ahogy tavaly is), mikor kinél lesz.)

2. óra után átkocsizás a másik suliba- még mindig teljes útzárnál kerülővel. Ott a nagyoknál (3. 4. összevont) kezdtem, 3. er, sie, es gyakorlás, őszi képről szó-, mondatgyűjtés, 4. Lakóhely bemutatása, címere. Mivel lassan 10 éve tanítok már összevontan, ha felkészülök az órára, nagyon pikk-pakk megy. (Ha nem kellene -sajnos- gyakran fegyelmezni, nem is lenne gond. Igyekszem nem észrevenni a stikliket, amíg nem zavarnak vele mást.) Aztán 5. óra a kicsikkel (1. és 2. összevont). Na, ez eleve a késői időpont miatt elég necces volt, de amit nagyon muszáj volt, azt megcsináltuk. És vannak nagyon ügyes elsősök és második osztályosok is, akik még így ebéd előtt is mosolyogva, csillogó szemmel, nagyon ügyesen képesek voltak bármire. A. rengeteget segít, óra előtt kértem meg valamire, amire óra végén volt szükség, hozta is, így lett egy "németes teremnyitó és teremből kilépő kódunk" (amit a 3. és 4. osztály is használhat, amikor ebbe a terembe jönnek napközibe, természetesen az ő szintjükön).

Ebéd, aztán 3-ig készülés előre órákra. Ma végre nincs már kánikula (azért nekem még ez is meleg, szandiban voltam és kis nyári ruhában, de rólam még ma is folyt a víz), így egész jól tudtam haladni. De épp mondtam a kolléganőmnek, hogy ha úgy szeretnék készülni, ahogy tényleg elégedett lennék magammal, akkor minimum 3 hétig 0-24-ben ott kellene lennem a suliban és folyamatosan csinálni, csinálni, csinálni. (Akkor kábé egy hónapra előre tudnék készülni csak a b-i óráimra.)

Hazafelé bolt. Felcuccolás. De főzni egyszerűen már nincs energiám. Leves van, vettem kiflit, viszek szendvicset.

És egy kis szösszenet. A suli környékén is minden csont száraz, már elszáradt füvet is alig látni. De ez a kis növény valahogy mégis élni akar és csodásan virágzik.

2026. szeptember 9., szerda

Szerda

G. kollégám kérdezte ma: Nem írod a Boszorkánykonyhát? Úgy várom minden nap! Sóhaj. Írnám, de nincs már rá energiám este. Ma nagyon oda kell tennem magam, hogy írjak pár sort (pedig sokminden történik, lenne miről gépelni).

Ma fél 4-ig dolgoztam. Első 5 óra zsinórban, 3 B-on, aztán átrobogás Sz-be, ott 2. Két lyukasóra. Ez ráment arra, hogy ültem az ezer fokos tanáriban a gép előtt és a leadandó tanmenethet (egyhez) megcsináltam a dokumentációt. És megettem a vitt ebédemet a tanári asztalomnál.

Aztán 8. órában (14.40-15-20) a 3. osztállyal német népismeret (noooormális???). Nem írom le, hogy oldom meg, de a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad 😉)

Sz-ben útbaesik a bolt, amikor a kocsihoz megyek, így bevásároltam. Nem mindent, amit kellett volna, de nem cipelhetek 5 kilónál többet (azt is el kell osztanom a két testfelemre). Be az ezer fokos autóba, haza. Rögtön főzés, mosás, mosogatógép bepakolás és indítás, porszívó, egyebek. Kaja holnapra. Este 8-kor ültem le. (Közben még egy kolléganőmnek is segítettem kicsit.)

Purc. Képtelen vagyok többet írni.