Csodás idő. Végeztem délre a nagyn muszáj-házimunkával. El is fáradtam. De annyira "ajándék-idő" volt, hogy nem haboztam: nem lehetek bent, ha kint vár a levegő, a színek, a természet! Felkerekedtem és elautóztam (max 10 perc) a szabari erdőbe.
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2026. szeptember 27., vasárnap
Mini túra: Székelyszabar
Csodás idő. Végeztem délre a nagyn muszáj-házimunkával. El is fáradtam. De annyira "ajándék-idő" volt, hogy nem haboztam: nem lehetek bent, ha kint vár a levegő, a színek, a természet! Felkerekedtem és elautóztam (max 10 perc) a szabari erdőbe.
Dobozolás 😊
2026. szeptember 26., szombat
Szombat: családi ebéd
2026. szeptember 25., péntek
Táppénz utáni első munkanap és ezt most csak úgy itt hagyom
2026. szeptember 24., csütörtök
Csütörtök
(Na ezen, hogy milyen nap van ma, percekig gondolkodtam...)
Tegnapi reggeli:
Múlt péntek óta táppénzen. A szerda már valamivel könnyebb volt, ma is jobb. Még néha köhögök és fújom az orrom, de sokkal-sokkal jobban vagyok.
Holnap munka.
2026. szeptember 22., kedd
Kedd és recept
- Gyömbér: 3–5 dkg friss gyömbér (reszelve, nekem nem volt itthon gyökér, port használtam)
- Fokhagyma: 2 (nagy) gerezd (reszelve)
- Kurkuma: fél teáskanál (őrölt) kurkuma
- Citrom: 1/2-1 db frissen facsart leve (Lime-ot használtam, mert citrom sincs itthon)
- Méz: 1 evőkanál (ízlés szerint szerintem)
- Víz: kevés (ha lenne itthon, kis narancslevet használnék)
- Fekete bors: csipet (ha jól tudom, segíti a kurkumin felszívódását)
Elkészítés
Egyszerűen mindent sorban tettem a kis üvegcsébe és összekevertem.
Adagolás
Utánanéztem. Fogyasztás: reggel, éhgyomorra érdemes bevenni egy kis adaggal. Az erős fokhagyma- és gyömbéríz miatt érdemes hirtelen legurulítani, lenyelni. Én iziben meg is ettem az első adagot, egy nápolyi kíséretében, mert más nincs itthon. (M. folyamatosan dolgozik, én csütörtök délután óta itthon vagyok...)
Tárolás
2026. szeptember 21., hétfő
Nem tudom...
... milyen nap van, így megnéztem a naptárban. Szóval a cím: hétfő.
Most, hogy itthon vagyok és élvezem a táppénz és a betegség minden előnyét (ha-ha...), újra rádöbbentem, mennyire kevés is elég lenne a boldoguláshoz, sőt, az élethez. Ha az egészség megvan (igen, mamikám, igen, tudom, már jó néhány éve tudom, hogy igazad volt -megint csak-, amikor azt mondtad: "Timcsikém, csak egészség legyen!"), szóval ha van egészség, tényleg minden más megoldható. Péntek óta (4. napja) itthon vagyok. Van fedél a fejem felett, van terasz, ahova kimehetek levegőre, van annyi, amit enni tudok, van tiszta ivóvizem. Vannak, akik figyelnek rám. Van gyógyszerem. Tudok tiszta ruhát húzni. És tényleg úgy gondolom, minden más megoldható. Akkor miért töröm annyit magam nap mint nap a munkahelyemen, hogy megfeleljek abban, amire a szerződést aláírtam? Miért kínzom a gyerekeket "hülyeségekkel"? Miért nem tudok úgy élni, amikor nem vagyok beteg, mint ahogy létezem/gondolkodom betegen? Annyira gyorsan, szó szerint egy pillanat alatt elveszthetünk mindent (MINDENT), amit addig létfeltételnek tekintettünk. Olyan gyorsan itt lehet (van) egy teljesen más világ, egy totálisan félreértelmezett valóság. Egy olyan jelen, ami mamiék generációjának is az volt, de amit mi még sosem éltünk át. Én sem tudok ezzel még gondolatban sem mit kezdeni, de sajnálom azokat, akik egy virtuális valóságban ragadtak (netfüggők), mert nekik még sokkal nehezebb lesz...
Élni MOST kell, mindazzal, amink van, minazokkal, akik vannak nekünk.
Vasárnap
M. este hazajött a munkából, rám nézett:
- Jézusom, hogy nézel ki?!
Azt hiszem, ezzel elmondtam röviden, hogy érzem magam.





















































