Bakancslista-pipálós hétvége/2.

 

Összevissza tette fel a képeket, lentről az hetediknél kezdődik a bejegyzés. (Három nyíllal jelöltem a kezdést.)

A bambusz-átjáró. Sokat kerestük, aztán meg is találtuk. (Térképet is kap a belépővel a látogató.)

 (Innen menj, kérlek, alulról a 6. képhez.)

Minden tehénnek saját -indiai- neve van, fényképük a bejáratnál található egy tablón.

A tehenészet. 

Az egész völgy (látogatható része) szabadon bejárható, be lehet menni, szabad kérdezni, szívesen válaszolnak.

Ebédre menü, indiai, vegetáriánus. Az ital: rózsavizes üdítő. Ami igazán üdítő, frissítő volt! Minden mennyei.

Az udvaron -most éppen víz nélkül- medence. Minden színes, életteli.

Mindenki cipő nélkül.

A templom.

Óvodaudvar. Hatalmas zöld terület fákkal, kis homokozóval, hintával, trambulinnal. Az udvarára a kicsik bármikor bemehetnek játszani, nem zárt a kapu.

Az óvoda. Nyolc ovis van.

Vezetőnk. És hogy milyen kicsi a világ: egy mohácsi csoporthoz kapcsolódhattunk.

Az iskola.

A völgy 300 hektáron terül el, ennek csak egy része látogatható, de az is nagy, érdemes nagyon kényelmes lábbelit húzni. 

Lehet Krisna-völgy kártyát igényelni és regisztrálni, sok helyen kap az ember kedvezményt, például már a belépő árából is. (Itt pedagógus kedvezmény is van.)

A belépőhöz ajándék keksz és a lenti ajándékbolt nyitása után meggyes piskóta is járt ajándékba.

Ez egy hely a temetési szertartáshoz. Később láttam egy szertartást is, nagyon szép, egyszerű, nagyon emberközeli.

Ami itt van, az csoda. Csönd, nyugalom, szépség. Harmónia a természettel.

➡ ➡ ➡ Szóval Krisna-völgy, Somogyvámos. Kb 30 éve készülök ide. Jobb későn mint soha 😁 (Felfelé érdemes a képekkel haladni.)

Mivel a Krisna-völgytől kb. 20 km Fonyód, M. hirtelen ötletével átugrottunk a Balcsira. (Innen már sorban vannak a képek.)

Ahhoz képest, gogy május -majdnem- közepe van, rengeteg ember volt a parton, a kávézók, éttermek nagy része nyitva, a hajók járnak. Kávéztunk egyet a kis séta után.

Majd vissza a szállásra, vacsora.

Köles, feta sajtos sült sütőtök, saláta, epres chia puding.

Szebbnél szebb rózsák mindenütt.

Minden szép, szabad, nyugodt, életteli.

Ez itt egy más világ. Egy természettel, embertársakkal, állatokkal, növényekkel együtt élni, együtt lélegezni tudó közösség. Rengeteg dolog nagyon szimpatikus. De azt hiszem, ehhez az életformához fel kell nőni, óriásit kell fejlődni.

Köszönöm M.-nak, hogy elhozott ide egy egész hétvégére.

(És holnap még van itt egy reggelink a hazaút előtt. 😁)

Bakancslista-pipálós hétvége/2., reggel

1. nap itt 

.......

2. nap:

Reggeli fények a szálláson.

És csönd, béke, nyugalom, zöld, madárcsicsergés.

Reggeli.

Minden friss, finom. A házi buci olyan tömör, hogy egy is bőven elég. Később találtam házi lekvárt, a gyárit vissza is vittem iziben. Aztán kiderült, hogy azért volt egy másik asztalon a házi lekvár, mert hogy egy valakié volt. 🙈 Sebaj, nagggyon finom volt. 😇

És akkor irány a fő úticél.

Péntek, bakancslista-pipálós hétvége/1.

Egy roppant "érdekes" munkanap. (Lesz folytatása.)

Aztán bakancslista-pipálós hétvége.

Vacsora: indiai zöldségragus tészta, saláta. Desszert: vegán kókuszgolyó.

Csodálatos ez a hely.

Csütörtök

Annyira fáradt vagyok...

Munka után haza, fogmosás, város: fogorvos. Jövő héten is mennem kell megmutatni az állkapcsomat és a foghúzás helyét. Az antibiotikum gyönyörűen dolgozik. Napközben kétszer vettem be fájdalomcsillapítót, este már nem. Nem azért, mert nem fáj, de ezt már simán el lehet viselni.

Onnan anyuhoz, garázsvásár.

Majd haza.

A suliból nekem kellett levinnem a kicsiket az éves orvosi szűrésre. Dr T. az iskolaorvos. A hospice doki, aki anyuhoz járt ki, és akit anyu imádott. Olyan rendes volt, kijött hozzám, leült, megkérdezte, hogy vagyok. Nagyon fura volt így látni, beszélni vele. Rendesen vissza kellett tartanom a könnyeimet...

Cukik

Már vagy két hete kaptam:

Ezt a héten:

🥰

 

Kedd, fogak, az én anyukám

Két fájdalomra ébredéssel, egyszer gyógyszer bevétellel, úgy, hogy tegnap konkrétan egész nap aludtam, végigalszom az éjszakát.

Reggel is gyógyszerrel kezdek. Mert még mindig sajog. A duzzanat nagy része leapadt, szépen dolgozik az antibiotikum.

Időben elkészülök és indulok: lassan megyek, a sok fájdalomcsillapító kicsit elnyom, nem árt az óvatosság.

Nehezen (nagyon nehezen) bírom a munkanapot. Az anyák napi próbán megint sírok. Ez a záró dal, itt már végképp nem bírom a könnyeimet visszatartani.

Egy kislány utána megkérdezi, miért sírtam. Mer hiányzik az anyukám...

Vissza kell mennem a fogorvoshoz. Amikor tolatok ki a parkolóból, érzem: a fék megint nem százas. Lassan megyek. Csak a központig kocsizok: a fék forró...

Fogorvos: minden rendben, csütörtökön is vissza kell mennem.

Parkoló. Várok, hadd hűljön még a fék, aztán vészvillogóval, lassan, nagyon lassan lecsordogálok a szerelőhöz. Megvan a gond, ott hagyom az autót. M. lejön értem kocsival. Most nagyon jólesett, hogy nem gyalogolnom kellett hazáig.

Megírom a cikket a tankerületi újságba.

Újabb fájdalomcsillapító. Sajnos még nagyon kell. Aztán ágyban fekve megnéztem egy filmet.

Hívott húgom és keresztanyum, érdeklődtek, hogy vagyok, ez is jólesett.

Itthon szalad minden: vasalnom kéne, elpakolnom, amit még anyutól áthoztam, egyebek, de most ráér.

(Tudom, hogy nagyon nehéz mostanában velem, azt is, hogy másnak is nehéz. Mindenkinek hálásan köszönöm a türelmét.)

Hétfő

Borzalmas (!) éjszaka. 10/15-ös fájdalommal, hogy már minden belső szervem is görcsben remegett, amíg egy éles, hegyes kést húzogattak a bal alsó állkapcsomban oda-vissza, szüntelenül. Annyit tudtam csak aludni, amíg kicsit elnyomott a fájdalomcsillapító, aztán csak nyöszörögtem magamban (M. dolgozott). Hajnali 4-kor nem hittem, hogy kibírom reggel 7-ig, a fogorvosig.

6-kor felkeltem, hogy időben a dokinál legyek. 6.50-kor tele volt a váróterem. Tudtam, hogy mindenki szenved, azért jött, de azt is tudtam, hogy egy perccel sem bírom tovább. Be is hívtak elsőnek. Csonthártyagyulladás, érzéstelenítő szuri, várás. Híd szétvágás, foghúzás. Ügyes volt az érzéstelenítés, a húzás is. Sok genny ki is folyt, a megkönnyebbülés azonnali, az érzéstelenítővel a fájdalom 10/8. Antibiotikum, fájdalomcsillapító, holnap délután vissza kell mennem.

A kollégáim megcsinálták helyettem a napot, itt is ezer hála nekik! Mert amint elmúlt a szuri hatása, azonnal jött a szokásos foghúzás utáni állapot, óriási fájdalom. Gyógyszerrel olyan 3 órát bírok ki, akkor olyan 10/7, amint múlik a hatása, jön a megbolondulós fájdalom.

Az antibiotikummal (probiotikummal) egyelőre minden oké, és nagyon szépen dolgozik: csökken a duzzanat a csontomon. 16 szemeset kaptam. 

Anyukám, ma négy hónapja értél át a szivárványhídon.

Nagyon hiányzol.

🖤

Az Anyák napja fogas kérdés idén

Pontosan ma két éve került beépítésre életem első pótfoga. Pontosan két éve van vele gondom. Húsvét előtt jártam fogorvosnál, akkor is említettem, hogy a pótfogas dolog le, egészen az állkapcsom aljáig fáj. Ő azt mondta, az nem fáj. Hát annyira nem, hogy tegnap már volt egy kis, kívülről is látható puklim, ma reggelre kicsit nőtt. A fájdalom borzalmas.

Tegnap szinte semmit nem aludtam. De szólt reggel a vekker: tervezett nagy túra. Vettem be fájdalomcsillapítót és elindultam. Roppant nehezen hoztam össze, nehéz volt a vezetésre koncentrálni, de még mindig azt gondoltam: volt már ilyen, elmúlt, most is megtörténhet. 

Első állomás Gyönk. Mamikámnál.

Nagyon lassú, nagyon öreg, nagyon fáj mindene, már alig lát. A kis ajándéknak és nekem is nagyon örült. Mindenkit puszil, anyut is...

Második állomás: anyu, Tamási. Itt már még jobban sajgott a fogam. Elvittem a virágcsokrot (legközelebb a pót vázá(ka)t is vinnem kell, nem is gondoltam, hogy lesz virág a sírvázában.)

Gyertyát gyújtottam, lesöpörtem a sírt, kicsit beszélgettem anyuval és apuval, aztán indultam is tovább. Ekkor már gondolkodtam, hogy egyenesen haza kellene menni, egyre nőtt a fogfájdalom. Aztán mégis elmentem keresztanyumhoz. Neki is vittem virágot. Rögtön szedett zsályát, készített főzetet öblögetéshez, a maradékot üvegbe töltötte, hogy ha hazaérek, ne rögtön főzet főzéssel kezdjek. Friss zsályát is kaptam, amit megszárítva is tudok használni. Ott voltak J-ék is, együtt ebédeltünk. Amikor ott belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a puklim minimum kétszer akkora, mint reggel volt, és piros...

Kemény hazaút volt, de szerencsére vasárnap szuper laza a forgalom, még a pályán is, csak Hőgyésztől a felhajtóig kellett nagyon-nagyon figyelnem.

Itthon lefotóztam a pofázmányomat és elküldtem a húgomnak. Ekkor kezdődött a "lavina". Ugyanis ő dobálta a hátasokat, hogy hogy nézek ki, azonnal menjek orvoshoz. Felhívtam a 1830-at. A telefonom jelezte, hogy január 6-án hívtam ezt a számot. Amikor anyu meghalt... Gy. Pál után a helyi illetékes közölte: fogászati ügyelet nincs, holnap keressem fel a fogorvosomat. A hatalmas segítség után M. is küldött telefonszámokat, én is kutakodtam a neten. Rengeteg hívás után egy pécsi magánklinika asszisztense konkrét tanácsot is adott gyógyszer ügyben, és azt mondta, ha nyelési nehézségeim lesznek vagy rosszul leszek, ne Mohácsra, hanem a pécsi SBO-ra menjünk, ott tudnak keríteni szájsebészt.

A tüneteim alapján csonthártyagyulladás, amim már volt, csak a felső fogsoron, és mentem is azonnal orvoshoz (akkor még a régi doki volt, aki azóta sajnos nyugdíjba ment, egyébként M-nak sikerült vele beszélnie, ő is azt a gyógyszert mondta és úgy, ahogy a pécsi asszisztens, és hogy ha Mohácson lenne, megnézne). Úgyhogy bírnom kell reggelig... ... ...

...

Ez tavaly februári kép. Anyunál.

Ebből készítette ezt múlt évben a húgom:

Akkor még nem is sejtettük, hogy ez lesz abban a formában az utolsó Anyák napjánk...

Anyu, szörnyen hiányzol...

Szombat

 Az első anyák napi csokrod az idei Vízkereszt óta. Magam válogattam a virágokat. Tettem bele inkaliliomot is, mert az volt az egyik kedvenced. Hozzád mentem, útközben tértem be a kedvenc radnótis virágboltodba. Felvittem hozzád, vázába tettem. 

A húgomék jöttek ma a lakásba, T. elvitte a maradék, összeválogatott dolgaidat. 

Az ország több pontjára vittek el tárgyaid közül. Fillérekért adom a garázsvásárokon, akkor is, ha értékes. Mert nekem öröm, ha valaki boldog, amiért talált nálad valamit, amit régóta keresett, valamit, amit szívesen, netán szeretettel használ tovább. És a lakás úgyis eladásra kerül. Nekem minden egyes dolgodhoz van egy sztorim, egy történetem, egy emlékem. Mondhatjuk tárgyfüggőségnek is. De majdnem mindennek, amit szerettem volna, találtam helyet otthon. És elfáradtam abban, hogy ott legyek a lakásodban és pakoljak. Te nem vagy már, kénytelen leszek elfogadni.

Holnapra nagy anyák napi túrát tervezek: te (Tamási), keresztanyum (Hőgyész), mami (Gyönk). (Mindig szoktam nekik is vinni valamit anyák napi ajándékba.) Remélem, hogy sikerül a nagy túra. Mert a fogam (a pótfogamat tartó két szomszéd) megint bedurrant. Pedig csak hisztis p. vagyok, aki nem bírja a fájdalmat (egyesek szerint), a fogorvos szerint az nem is fáj, ahhoz képest már kívülről is látszik, hogy az bizony be van gyulladva (puklis), a fájdalom mértékét pedig nem tudom megfogalmazni... 

Nem ragozom, ahogy az öreg székely is megmondta: így es úgy lösz...

Péntek

Hosszú munkanap. Még házit is kaptam, amit azonnal meg kellett csinálnom, nehogy elfelejtsem a hétvégén.

Munka után haza, átöltözés, M. is hazaesett a munkából, irány B. ballagási vacsorája.

Nagyon szép és jó volt, a pizzám hatalmas. 🙈 Fél 10-re értünk haza.

Álom

Ha jól emlékszem, amióta anyu meghalt, még nem álmodtam. Ma délután igen.

Egy virág vagy női alak lilás, inkább kék aurája egyszer csak beleszállt a feketeség szem alakú nyílásába, a "szem" bezárult, én pedig felébredtem.

 

Szerda

Tegnap M. főzött, megvolt a vacsora...

... és mára az ebéd.

Ma reggel fél 10-ig aludtam. Mini "reggeli", át anyuhoz pár cuccért, ebéd. És megint aludtam, fél 4-ig.

Nem jó a gyomrom, kicsit fáj a torkom, elvágtam a tenyeremet késsel (...).

Jól jött a munka ünnepét kis pihenéssel ünnepelni. Átnézem a naptárat: durván sűrű hetek, hónapok jönnek...

 

Kedd

Népismeret kiránduláson Székelyszabarban, a Német Házban.

Mesés. Nekem mindenképp. Az itteni légkör, a tárgyak: én ebben nőttem fel. A minták, a színek: én vagyok.

Itt velem van Papi, Mami, Anyu (...), tényleg megnyugtató, otthonos, boldog, jó érzés.

Nagyon jól sikerült a délelőtt, a gyerekek (is) nagyon élvezték.

Aztán anyu lakásába: pakolás, garázsvásár. Sok dolgát elviszik, mindig örülök, ha valaki tovább használja. Sokan boldogok az egy-két talált kinccsel, ez nekem is nagy öröm. Még Sződligetre is kerül ez-az. :)

(A memóriám BOTRÁNYOS. Ma lett volna egy otthoni program, siettem -volna- haza. Később értünk a suliba vissza, egy kislány beteg lett a kircsi alatt, az anyukáját próbáltam elérni telefonon, de ne maradjon egyedül, de jött X, szólni Y-nak... A falu végén kocsiztam, amikor eszembe jutott, hogy a -teli- éthordót a suliban felejtettem, megfordulás, vissza, parkolás, éthordóért, indulás újra... De tankolnom kéne, de holnap nem lesz bolt, fogalmam sincs, mi van otthon, mi nincs... A húgom beteg, fel kéne hívni... ... ...)

Irtó fáradtan este 6 körül esek haza.

És most nem megyek bele a dolgaimba, nagyon (NAGYON) fáradt vagyok.

Sok(k) most (is) minden. Valamit tutira rosszul csinálok.

Vasárnap

Valahogy így telnek a napjaim: 

Az idő száguld, a feladatok, megoldandók a munkahelyen is, otthon is csak nőnek, növekednek, sűrűsödnek. Ha egy valamit elintézek, jön kettő másik.

Roppant fáradt vagyok mindig (mindig, mindig...).

Amióta anyu meghalt, Sok minden megváltozott. Szerintem bennem is. Például képes vagyok magam "kívülről" látni. Látom, mit hoztam a szüleimtől, a családból, és mi az, amit nem kell továbbvinnem. De találtam olyat is, amit szeretnék "folytatni". Látom, mi fontos. És egyre inkább kezdem tudni kiválogatni, mi az, ami NEKEM fontos. És hogy ezzel egyedül nekem van dolgom. Hogy ki mit mond, gondol róla, az már nem az én saram. (...)

Az alvásidőm hossza javul. Sajnos korán csörög a vekker, még hétvégén is, de hát dolog van. Újra konstatáltam, hogy stresszevő vagyok, ezt tudatosan le kell győznöm nagyon gyorsan. (...)

Irtó rossz a memóriám. Ha valamit fel is írok, rendszerint egy része elmarad...

Ma reggel kimentem a teraszra, gondolatban összeszedtem 3 dolgot, amit, ha bemegyek, megcsinálok. Hja, gondolod? Otthon maradt mami partedlije, a nővéreknek az ajándék (mindig viszek, nem érdekel, ki mit gondol), és még valami, amire most sem emlékszem 🙈 Végül is tankoltam indulás előtt és ez volt a legfontosabb.

Éhes nem voltam reggel, de szomjas igen. Odafelé majdnem egy liter vizet megittam. Örömteli, hogy jól dolgozik a vesém, de csak odafelé kétszer (háromszor?) álltam meg vizeletüríteni. (Mondjuk tök pozitív, hogy autóval mehetek és -majdnem- akkor állok meg, amikor csak jónak látom.)

A szedresi lehajtónál (9 után) már korgott a gyomrom. Oké, a jánosmajori "csárdában" kérek majd két tükörtojást. Hja: nem volt nyitva. Sebaj. A településke után meg kellett újra álljak üríteni. Ahogy a parkolás (út szélén biztonságban megállás) után átmentem az útszéli erdősáv másik oldalára, elvégeztem a dolgom és ahogy körülnéztem, elámultam: csak pár méterre az úttól, és csönd. Zöld. Bogarak. Növények. Madarak. Dombok. Kék ég, Napsugarak. Élet. Nagyon hiányzik.

Gyönkön aztán vettem egy boltban nasit az ápolóknak.

Mamilátogatás után egyszerűen képtelen voltam vezetni. Megálltam a gyönki benzinkúton, vettem egy kapucsínót, leültem, és ott írtam meg az előző blogbejegyzést. Sajnos nincs mentes kávé, a koffeintől megint remegett a kezem és nem voltam jól, de ebbe nagyrészt belejátszott mindaz, amit mamival átéltem. Vagy fél órát várnom kellett ezután is, ittam, pisiltem. Akkor vettem észre: véletlenül elhoztam mami teás flakonját... (Sebaj, amit ma vittem, ott van...) A pályán aztán megint kezdtem a légzőgyakorlatokat (mint mindig, ha vezetek), és igyekeztem nem elaludni (meleg is volt, fáradt is voltam).

M. kocsijával voltam, az a minimum, hogy nem koszosan adom vissza. Amikor hazaértem, le akartam mosni, de nem volt apróm. Így először boltba mentem (apróságok, kefir, pékáru...). Kocsimosás után anyu lakásába kicsit (pakolás). Amire mentem le a parkolóba, a frissen mosott autót két akkora plecsni galambtrutyi díszítette... Ezt nem lehet így hagyni (sajnos a galambcar roppant gyorsan mar...), vissza a mosóba... 

Itthon még ténykedés (mosás, egyebek).

Nagyon jól jönne holnaptól legalább egy hétvége...

Maminál

Nagyon öreg. Nagyon fáradt. Szörnyen lassan, de simán lehetett vele kommunikálni. 

Kérdezte, főztem-e megint kompótot. Ma barackbefőttet vittem, még ő tette el anyuval Hőgyészen 2021-ben. Azt is megette az utolsó falatig, a levét a kanalába öntve a legutolsó cseppig megitta. Elmajszolta mellé a muffint, amit tegnap sütöttem. Ivott szódát, amit vittem.

Beszélgettünk a szobában. A gyönyörű néni az ablak előtt most is némán feküdt. P. mami a másik ablaknál ma is folyamatosan bekapcsolódott a beszélgetésünkbe és próbált átmászni a rácson. Az ajtónál megint új beteg feküdt gyomorszondával, egy néni, aki a múlt héten még az asztalnál ült.

Megnéztük a fotóalbumát. Mindenkit megismert. Aztán kivettem kicsit. Pár percig csukott szemmel sütkérezett a napsütésben, aztán kérte, hogy vigyem vissza, mert jönnek.

A szobában becsukta a szemét. Hallgatott. Egyszer csak felnézett:

- Megjöttek. Itt vannak.

-Kik, mami?

- Ez egy próba. Megnézik, kik a jók. Őket elviszik haza.

- Hová haza?

- Messze. Nagyon messze. Amikor már nem dobog a szív. Oda nem tudsz jönni látogatni. A Hold mögé.

- Te jó vagy, mami. És én nagyon szeretlek. (Hosszan megöleltem és igyekeztem visszatartani a könnyeimet.)

- 94 év az sok. Nagyon sok. A lábaim éjjel annyira fájtak, hogy nem tudtam aludni. A fogaim már nem is sárgák, barnák. Remélem, hogy kiválasztanak. Veled nem tudok már hazamenni. De ők elvisznek. Szeretnék már menni. Nem tart már sokáig.

 ...

Trachttag

Trachttag volt pénteken. A népviselet napja. Idén is csatlakoztunk a Zentrum immár 10. évi szervezéséhez a sulival. A gyerekek fele jött a népviselet egy darabjában, jó volt őket így látni.

Elvittem mamikám gyerekkori képét, itt négy éves. A ruhája álomszép.

Legalább így kicsit ott lehetett. 

Anyunak idén nem tudtam megmutatni a képeket. Három hónapja temettük...