Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2024. január 20., szombat
Szombat
Két hét
Arra ébredtem, hogy valaki ráteszi a vállamra a kezét és megsimítja. Ránéztem az órára: hajnali 5.00 volt.
(Anyu két hete ezen a napon 5-kor halt meg.)
2024. január 19., péntek
Péntek
Nyolc órás munka után búcsúbeszéd a temetésre és a virágrendelés összesítése... Kemény volt. Nem ment sírás nélkül.
2024. január 18., csütörtök
Ölelések
2024. január 17., szerda
Hogy is mondjam el...
2024. január 16., kedd
Kedd délután
Munka után felugrottam anyuhoz (mármint a lakásba) a számlákért. Nehéz mostanában feljönnöm, hiszen nem vár nagy mosollyal, öleléssel és puszival. Amint beléptem az ajtón, most is zokogni kezdtem. És egyszer csak hallottam a fejemben az anyusan gondoskodón "felcsattanó" hangját:
- Ha ilyen nehéz most itt lenni, hát ne gyere fel, Timi, az Isten áldjon meg!
🥰🤍
2024. január 15., hétfő
Hétfő
2024. január 14., vasárnap
Vasárnap-segítők
2024. január 13., szombat
Szombat- kétszer
2024. január 12., péntek
Péntek
2024. január 11., csütörtök
Légüres tér
2024. január 9., kedd
Kedd
Halál után élet.
Csend után egész napos csacsogás.
Betegség után egészség.
Elmúlás helyett remény.
Magány után emberek.
Majdnem egy hónap utáni első munkanap. Tegnap még temetést szerveztem, ma mosolyt kellett varázsolni a gyerekek arcára.
Igyekeztem, de nem voltam ott lélekben.
Anyu harmadik napja nincs. És nem is lesz...
.................................
A nap legkeményebb történése:
Az egyik szünetben odajött hozzám szomorúan egy kis elsős.
- Mi a baj, szépségem? -kérdeztem.
- Hiányzik az anyukám.
"Szó bennszakad, hang fennakad. Lehellet megszegik."2024. január 8., hétfő
Hétfő
Húgom blogbejegyzését osztom meg, nincs energiám írni.
https://cukorbetegsarok.blogspot.com/2024/01/oriaskonnycseppek-peregtek-padlora.html?m=1
2024. január 7., vasárnap
Vasárnap
Anyu szombaton aludt el. Hagyott nekünk egy hétvégét, hogy ne kelljen rohanni, hogy ne kelljen az első sokktól kisírt szemmel intézkedni menni, hogy ne a munkahelyen értesüljünk róla, hogy tudjunk egyet szusszanni, mielőtt a temetést intézzük.
Hónapok óta ez az első nap, hogy nem óracsörgésre keltem, hogy nem kellett anyuhoz menni. Még nem igazán fogtam fel, hogy meghalt. De amint beugrik a békésen fekvő, hideg arca, újra tudatosul.
Néhány pityergéssel, kis házimunkával, karácsonyfa-bontással, pihengetéssel telt a nap. (Elmondhatatlanul fáradt vagyok.)
Este érkezik Budapestről a húgom. Holnap együtt megyünk temetést szervezni.
Január 6., szombat
2024. január 6., szombat
Megérzés
2024. január 5., péntek
Péntek
Leckék az életről
Filmajánló
2024. január 4., csütörtök
Csütörtök
Igyekszem kitartani. Igyekszem megőrizni az ép eszemet, de nem tudom, meddig sikerül. Nem tudom, miért én kaptam ezt a feladatot, miért ezt kaptam, de biztos vagyok benne, hogy tévedés történt. Nem írom le részletesen a mai napot sem (és még nincs vége), de sokszor és egyre inkább az az érzésem, hogy a Jóisten rám pályázik. Vagy talán az egésznek az a lényege, hogy felfogjam végre, hogy van olyan helyzet, amikor, ha megfeszülök, akkor sem tudok segíteni? És hogy mindebbe nem érdemes beleőrülni?
2024. január 3., szerda
Szerda
Anyu már éppen csak a hullámvasúton.
Ma meglátogatta a kedvenc orvosa, aki azt mondta: orvosilag, fizikailag érthetetlen, hogy anyu még köztünk van. Egész biztosan valami lelki dolog tarthatja még itt. Többször szó volt róla, hogy hívunk papot, ma cselekedtünk is. A doktortól megkaptuk a telefonszámot, az atya pedig tudott szinte azonnal jönni, így anyu ma megkapta az utolsó kenetet.
2024. január 2., kedd
Kedd délután
Anyu tegnap óta mély kábultságban van. Nem ébreszthető, csak fájdalomra (injekció) reagál. M., az ápoló elmondta, miket készíthetek össze arra az esetre, ha megtörténik. Előfordulhat, hogy lassan lejár a hullámvasút...
2024. január 1., hétfő
Mindenhogy nehéz
Január elseje
2023. december 31., vasárnap
Vasárnap este
Próbálok nem csak anyura gondolni. Nagyon nehéz. Otthon speizot pakoltam, fürdőt takarítottam, aztán jönnöm kellett át anyuhoz, (megint) helyzet volt, eldugult a katéter. Hospice nővér riasztás. Nagyon nagy szerencse, hogy közel lakik és hogy itthon is volt, pillanatok alatt tudott jönni és cselekedni.
Estig én vagyok anyuval. Hiába a morfium, a tapasz, borzalmas fájdalmai vannak. Fogom a kezét, nézem az arcát, ahogy kínlódik, szenved, jajgat. Még így is szép. Potyognak a könnyeim. Itt vagyok vele. Máshogy nem segíthetek. De tudom: most ez a legtöbb, amit tehetek.
Vasárnap reggel
Amikor reggel átmentem kifizetni az éjszakás ápolót, anyu mélyen aludt. Aztán én maradtam vele pár órát. Elpakoltam a konyhában, főztem kávét, kivittem a szemetet (...). Amikor megérkezett a következő ápoló, hazajöttem. Ettem. Körülnéztem: sok dolgot kellene csinálni. Leültem az ágyra, hogy rendszerezzem a fejemben a tennivalókat, és három óra múlva ébredtem fel, beájultam...
Érdekes
Jézus jelentősége, hatása és ereje sokkal nagyobb, mint ahogyan az a Bibliában szerepel. Azért tették bele hamisan a tanait és jórészét azért hagyták ki belőle, hogy mindezt elfedjék. Jézus ós Avatár nagylélek, a Teremtő elsőszülött gyermeke, elsődleges kiáradása, aki fizikai testet öltött. Maga a Teremtő fizikai megnyilvánulása. Nem ez volt az első és egyetlen megtestesülése, jónéhány korábbi inkarnációja is volt már.
2023. december 30., szombat
Szombat, hullámvasút
Ma "kevésbé fájt" a lelkem, előtérben érzem a testem: mindenem, MINDENEM sajog. Mint aki kétszer lefutotta a maratont.
Készítettem egy hozzávetőleges költségvetést, mert az otthonápolás segítőkkel nem kevésbe, hanem egy kisebb vagyonba kerül. Ahogy összeírtam az eddigi kiadásokat, a dec. 18-as hét egyszerűen kiesett. A húgommal messengerezett infókból bogarásztam ki, mikor ki volt nálunk segíteni, de még így sem emlékszem semmire. Ez a hét egyszerűen kitörlődött az agyamból. Van esély rá, hogy azért, mert addig anyu betegségének kezdetétől én voltam az éjszakás (is), és a nemalvás, a nemevés, a hatalmas stressz megtette a dolgát.
Fényév távolságra érzem a napokat egymástól. Nem tudom megmondani, mi történt tegnap vagy két napja, mikor mi volt. Anyu állapota annyira rohamosan romlik a diagnózis közlése óta, annyira nem volt két egyforma nap (de még óra sem igazán), annyira sok a napi információ, újdonság, hogy az áramköreim túlmelegedtek, néha ki-kikapcsol az agyam.
Ma sokat "aludt" anyu. (Nem mindig tudom megállapítani, hogy "csak" a tapasz és a morfium nyomja-e el, elájult-e vagy alszik.) Igazából este lett igazán éber, amikor a hospice nővérrel (emelt morfium után) oldalfekvésből a hátára fordítottuk. MINDEN, a legapróbb mozdulat is fáj anyunak, ha már kiabál, az kegyetlen fájdalom lehet, mert anyut én 49 év alatt nem hallottam fájdalomra panaszkodni sem, jajgatni főleg nem. Kegyetlenül nehezen kommunikál. Napról napra soványabb, nem tudom, mije tűnhet még el, mert a csontjára száradó bőrén kívül én mást nem látok, nem tapintok.
Az állapota? Mint egy csökkenő szinuszgörbe. Tegnapelőtt 10, tegnap 8. Ma 9, holnap 7. Elsején talán 8, majd 6...
Zs., a hospice ápoló szánt ma rám egy kis időt, beszélgettünk. Azt mondta: anyunak biztosan van még valami elrendezni valója önmagával, azért akar még ebben a végletekig elhasznált testben maradni. Hogy a szenvedését anyu maga választotta. És hogy a lélekkel sokkal többet kellene még életünkben foglalkoznunk.
Elgondol(kod)ásra
- Leveszik a ruháidat;
- Le fognak mosni;
- Fel fognak öltöztetni;
- Kivisznek a házból és elvisznek az új címedre.
Sokan eljönnek majd a temetésedre, hogy megtiszteljenek téged.
Néhányan még a terveiket is megváltoztatják, és kérik, hogy kirúgják őket, hogy részt vehessenek egy temetésen A ruhádat, amit viseltél, elajándékozzuk, eladjuk, adományozzuk vagy elégetjük. A kulcsaid, az eszközeid, a könyveid, a játékaid, a gyűjteményeid, mindened más emberé lesz...
És győződj meg róla, hogy a világ nem áll meg nélküled és sír utánad. A gazdaság működni fog. Le fognak cserélni a munkahelyeden. Valaki, aki ilyen vagy még jobb képességekkel rendelkezik, átveszi a helyed. A tulajdonaid tovább fognak szállni az örököseidre. Ne kételkedj abban, hogy rólad és az életedben elkövetett tetteidről szó lesz, ítélkeznek és kritizálnak. Akik csak arcról ismertek, azt fogják mondani: "Szegény fickó"!
A jó barátaid órákig, napokig fognak sírni, de aztán újra nevetni fognak. Kedvenceid hozzászoknak az új gazdihoz. Egy darabig a falon lógnak a képeid, aztán bútorra kerülnek, majd valami fiókba. Valaki más ül a kanapédon és nézi a tévét, valaki más ül az asztalodhoz és eszik neki.
A mély fájdalom a házadban egy hétig tart, kettő, egy hónapig, vagy kettőig, egy évig, vagy kettőig.. Aztán csatlakozol az emlékekhez és akkor véget ér a történeted. Emberek között fog véget érni, itt ér véget, ebben a világban fog véget érni, de a történeted egy új valóságban kezdődik... a halál utáni életedben.
Földi az életed,ahol mozgathatnád a tested,ahol értelmet adtál annak,aminek itt volt,az most értelmet veszít és ELTŰNNNNEK:
tested szépsége;
név;
családi név;
az ingatlan;
hitelek;
munkakör;
bankszámla;
jármű;
otthon;
tudományos címek;
a trófeák;
barátok;
férfiak / nők ;
gyermekek;
Család...
Az új életedben csak a LELKEDre lesz szükséged. Az egyetlen tulajdonod, amid lesz, az a LELKED. Ezért próbálj meg teljes életet élni és boldog lenni amíg itt vagy, mert ahogy Assisi Ferenc mondta:
"Innen nem viheted el, amid van. Csak azt viszed el, amit adsz"!
- They will take off your clothes;
- They will wash you off;
- They will dress you up;
- They will take you out of the house and deliver you to your new address.
Many will come to your funeral to honor you.
Some will even change their plans and ask to be fired to attend a funeral. Your garment that you wore will be either given away, sold, donated, or burned. Your keys, your tools, your books, your games, your collections, your everything will belong to other people...
And be sure that the world will not stop without you and cry for you. The economy will work. You will be replaced at work. Someone with such or even better abilities will take your place. Your possessions will pass on to your heirs. Have no doubt that you and your deeds in your life will be discussed, judged and criticized. People who only knew you by face will say: "Poor guy"!
Your good friends will cry for hours or days but then they will laugh again. Your pets will get used to their new owner. Your photos will hang on the wall for a while, then they will be put on furniture, and then kept in some drawer. Someone else will sit on your couch and watch TV, someone else will sit at your desk and eat at it.
Deep pain in your house will last for a week, two, one month, or two, one year, or two.. Then you will join the memories and then your story will end. Will end among people, will end here, will end in this world, but your story starts in a new reality... in your life after death.
Your life is earthly, where you could move your body, where you gave meaning to the things you had here, they will now loose meaning and DISAPPEAR:
the beauty of your body;
name;
surname;
the property;
credits;
working position;
a bank account;
vehicle;
home;
academic titles;
the trophies;
friends;
men / women ;
children;
Family...
In your new life, you will only need your SOUL. The only property you will have is your SOUL. Therefore, try to live life to the fullest and be happy while you are here because as Francis of Assisi said:
"You can't take what you have from here. You only take what you give"!
2023. december 29., péntek
Félig
Be-benézek hozzád. Ha fent vagy, bemegyek, leülök melléd. Ha épp nem fáj annyira a bőröd, megfogom a kezed. Érzem, hogy még picit megszorítod az enyémet. Ha izgatott, nyugtalan vagy, és nem fáj, nagyon óvatosan simizem a homlokodat. Mert az megnyugtat. A felületes légzésed ilyenkor kisimul. Elmondom, hogy most csak én vagyok itt, biztonságban vagy, nem kell félned. Éjszakára Zs. jön, ő is vigyáz rád.
Ülök melletted, fogom a kezed. Annyi mindent szeretnék mondani, de nem jön ki hang a torkomon. Csak ülök, nézem a négyszáz éves testeden a négyszázas tapaszt, az elgyötört arcodat. Néha még kinyitod azt a szép, zöld szemed, és tudom, hogy látsz. Tudom, hogy hallod a mosógépet és azt is: megnyugtat a hangja és a tudat, hogy nem lustálkodik a kislányod. Ülök, és ezredszer is elmondom, hogy minden elrendeztünk, mindenki jól van és jól is lesz, nagyon szeretünk, de elengedünk, menj.
Félig még velünk vagy, de félig már fáj a hiányod.
Az élet része
Még anyu gyerekkorában is, a több generációs együttéléssel a születés (otthon) és a halál (otthon) is az élet része volt. A földi körforgás egész volt. Ma a legritkább esetben szülnek és halnak meg otthon a családtagok. Pedig, ha egy rokon öreg lesz, beteg, netán haldoklik, az ugyanúgy része a nagy egésznek, mint a fiatal, vidám, szép pillanatok. Aki megfosztja magát, a gyermekét ennek a megélésétől, a nagy egészből von meg egy szeletet. Szerintem.
Hargitay Juditnak van erről egy szép írása:
15 éves lehettem, amikor átéltem életem legmegrázóbb karácsonyát. A 84 éves dédnagymamám (nagymamám édesanyja) haldoklott, és az egész család lement a faluba, hogy velük legyünk szenteste. Fel sem merült, hogy az ünnepet a kényelmes, kecskeméti lakásunkban töltsük, és a dédnagyit kórházba vigyük az utolsó napjaira. Mi, a család mentünk le hozzá.
Nagy, hófödte december volt, a nagyszüleim házában fel volt díszítve egy arasznyi fenyőfa. Meghallgattuk lemezről a Csendes éjt (mindig azt hallgatjuk gyertyagyújtáskor), aztán együtt átmentünk egy utcával arrébb, a dédi házába. A dédi egy hatalmas, rózsaszín dunyha alatt feküdt. Az éjjeliszekrényén egy szaloncukorral díszített fenyőág és egy szál gyertya állt, a félhomályos szoba sarkában, egy fotelben ült az orvos. Akkor már csak órák voltak hátra dédi életéből. Amikor beléptünk a szobába, a haldokló, aszott kis öregasszony látványa olyan ijesztő volt, hogy apám ösztönösen magához húzott, és a kezével eltakarta a szememet. Nagyapám halkan odaszólt neki: “Nem kell mindentől megóvni a gyereket, Gábor.” Apám leengedte a kezét, én odaléptem dédihez, aki már nem nagyon tudott magáról, de amikor engem meglátott, kicsit megemelkedett a párnáról, mintha el is mosolyodott volna, és erőtlenül végigsimított a karomon.
Talán negyedórát lehettünk ott, aztán a nagymamám elküldött minket, ő maradt virrasztani. Baktattunk a főutcán, a ropogó hóban. Én megkérdeztem: “Most mit csinálunk, papa?” Nagyapám rám mosolygott: “Elmegyünk az éjféli misére, és mondunk dédiért egy imát. Az egész falu ott lesz, kívánj mindenkinek boldog karácsonyt.”
Sok ajándékot kaptam azóta, drágákat, szeretetteljeseket, de életem egyik legfontosabb ajándékát azon a hóval borított, sötét-szomorú falusi szentestén kaptam meg. A nagyapámtól, akire abban a pillanatban haragudtam is egy kicsit, amiért meg kellett néznem dédit, nem kímélt meg ettől, még az ünnepen sem. Mégis, épp ezzel véste a fejembe, hogy a család nem az én tiszteletemre rendezett kívánságműsor, nem szolgáltatás, hanem vastörvény, amely alól én sem vagyok kivétel.
És ha az egyik családtag öreg, elesett, urambocsá terhére van mindenkinek – vagy épp távozni készül a világból –, akkor is vele vagyunk, mert akkor van a legnagyobb szüksége ránk. Ez fontosabb a díszkivilágításban úszó lakásnál, a bugyogó halászlénél, az ünnepi hangulatnál, az ajándék-kívánságlistámnál. És igen, fontosabb az én lelkemnél is.
Péntek reggel
2023. december 28., csütörtök
Csütörtök reggel
Napi 10-15 alkalom, amikor az látszik anyun: ennyi volt.
Vannak esetek, amikor a fájdalomtól elájul.
A morfiummal már nem várom meg a 6 órát, ha 4 óra telt csak le és kéri, beadom.
Ma egy ápolónő volt anyuval éjszaka. Eleinte kemény lelkiismeret-furdalás gyötört, amiért nem én vagyok vele folyamatosan, de az eszem meggyőzött arról, hogy minden lehetségeset megteszek anyuért, magammal is kell foglalkoznom, a minimum az, hogy aludnom kell.
Ma reggel 7-re jöttem át. Az éjszakás Zs. ment, én maradok este 8-ig.
Anyu be-bealszik, be-beájul. Az előbb szólt:
- Gyorsan, gyorsan, gyere, menjünk a konyhába, kávét kell adni nekik! Finom, jó erős kávét!
- Kik jönnek, anyukám?
- Mindenki! Gyorsan, menjünk!
- Anyu, megfőzöm én a kávét, jó?
- Jó, jó, de ne beszélgess itt velem, menj, siess, mindjárt itt vannak!
A "vicc": már korábban a konyhapultra készítettem a kávéfőzés kellékeit, mert a koffeines is és a mentes is elfogyott. Jön M. is, a húgom is, legyen kész. Így megfőztem a kávét. Nekik is és mindenkinek.
2023. december 27., szerda
Szerda
Négyszázas tapasz.
Elviselhetetlen, csillapíthatatlan fájdalom tetőtől talpig.
Szinte teljes mozgásképtelenség.
Könnyek.
Egyre gyakoribb "Meghalok", "Nem bírom", "Nem bírom tovább", "Segíts" könyörgések.
Lassan elfogynak a szavak...
2023. december 26., kedd
Karácsony másnapja
Még valami?
Húgom meglátogatta mamit az otthonban. És mami nincs jól. Fekszik, ahogy anyu, gyűrögeti a paplant, ahogy anyu a pizsamáját, fennakadnak a szemei, ahogy anyunak...
Istenem, komolyan: még valami?!
2023. december 25., hétfő
Karácsony este
Hazajöttem aludni. Csodálatos a kis karácsonyfánk.


































