Pontosan egy évvel ezelőtt anyunál voltunk. A szokásos isteni lencselevesével, sós kiflivel és az elmaradhatatlan szilveszteri szendvicseivel várt minket.
Ma délelőtt 11-ig kétségbeesés, fájdalom, morfium, tapaszok, aztán végre sikerült kicsit elaludnia.
Az éjjel szinte semmit nem aludtam. Egyszerűen nem tudtam elaludni. Anyun járt az agyam, láttam magam előtt, hallottam a kínlódását, a szuszogását. Amikor ma anyu elszundított, leültem a kanapéra és beájultam, telefonra ébredtem két óra múlva. Vonnegut után szabadon: így megy ez...
Anyukám talán kevésbé szenvedett (az utolsó, kórházban töltött 10 napot leszámítva) de az egész hosszabb ideig, évekig tartott. Autoimmun vagy B hepatitis okozta chirrosis (mely diagnózisok akkoriban még nem léteztek ,így nem is voltak kezelési lehetőségek). Mivel meglátásom szerint Te is olyan lelkizős vagy mint én, úgy vélem, nagyon nehéz lesz feldolgozni mindazt amit a két szemeddel látsz, amit a két füleddel hallasz... Nagyon fontos lenne időben segítséget kérned, már csak a megterhelő munkád miatt is.
VálaszTörlés