Vasárnap

 A pénteki műtét estéje alvással és fájdalomcsillapítással telt. 

A szombat is. 

Szombat éjjel még altatóval sem tudtam aludni. Szó szerint egy szemhunyásnyit sem aludtam. Feküdtem, sétáltam. 

Aztán csak eljött a reggel. 

És a reggeli. 

Ilyen volt a kilátás a teraszról. 

Délelőtt megkaptuk a zárójelentést, a műtéti leírást, a vérhigító receptet. Felszívódó a varrat így nem kell majd menni varratszedésre, csak a 6 hetes kontrollra. 

Anyu és M. jött értem, egész jól bírtam az utat hazafelé, pedig az ülés a legrosszabb. 

Délután aludtam egyet és már megint ágyban vagyok. Elfáradtam. 

Több száz (!!) üzenetet kaptam, nem tudom mindenkinek külön megköszönni. Nagyon jólesik, hogy ennyien gondoltok rám és szorítotok. 

A műtét másnapja

Kezdd a végén, megint fordítva tette fel a teló a képeket... 

De este lett. A katétert is kivették, megy egyedül a vizelet ürítés, majd a beleknek kell még újra megmozdulniuk. 

Holnap dél körül hazamehetek. 

Szinte egész nap folyt a fájdalomcsillapító. És fájt a beszorult széndioxid. Vállban, oldalt, rekeszizomnál, mindenhol. 

Vacsora:

Ebéd:

A műtét éjjele folyamatos vérnyomásméréssel, fájdalomcsillapítással, kis alvásokkal telt, szinte félálomban. Reggel elkezdtünk a nővér segítségével felülni, felállni. Nem volt kellemes. De estére már kapaszkodás nélkül sétáltam a folyosón. Reggeli:

A műtét

A szobában feküdtem a csodás mecseki napsütésben, amikor felgyorsultak az események. 

Visszahozták Sz-t, a szobatársamat a műtőből. Jött az aneszteziológus, röviden egyeztettünk. Jött a műtős fiú, ágyra fel, lift. A 2 műtő közé tolt be. Hideg volt és büdös. Pár perc múlva nyílt a balos ajtó. A saját lábamon mentem be és ültem-feküdtem a műtőasztalra. Mindent mondott G., a műtős, mit csinál, miért. Ugyanígy a műtős hölgy is.  Rögzítették a lábaimat, kanül szúrás és pulzoximeter felhelyezés után a karjaimat. Hideg volt. De amint ezt konstatáltam, a műtős hölgy  már kapta is az infót az anesztestől: 200... És 3 másodperc múlva már aludtam is. 

Arra emlékszem a műtét utánról, hogy átraknak az ágyamra a zöld lepedőn és nyöszörgök a fájdalomtól. Hirtelen ott terem Koppán prof és Szántó doktornő, elmondják mindkettőnk műtétjét röviden, amiből semmire nem emlékszem, majd elhangzik: vasárnap délelőtt mehetünk haza. 

Műtét napja- már a kórházban

 

2-re kellett jönni.

Rengeteg papírt alá kellett írni, befizetni a díjat, készült egy antigén teszt, aztán felvittek az osztályra. Megkaptam az ágyat, meg kellett fürödni a kórházi betegfürdető szerrel. Jött egy nővérke, megmérte a vérnyomásomat: 110/69, pulzus 89.

A szobatársamat még nem láttam, a műtőben van/vagy már az intenzíven. 

Azon kívül, hogy szörnyen éhes vagyok, fáradt, álmos, most kezd bennem tudatosulni, hogy bakker meg fognak műteni... De nem akarok parázni, meg akarok gyógyulni. 

Alszom egyet, amíg sorra kerülök. 

A műtét napja-még a műtét előtt, otthon

Köd van és fagy. Csodaszép idő. Igazi ősz.

Nagyon jól aludtam. És önmagamhoz képest sokáig. Nagy elánnal keltem fel és néztem rá a listámra, hogy mi az, ami még kell, ami apróságot még itthon meg kell csinálni. És kezdtem volna. Addig jutottam, hogy ráálltam a mérlegre. Mert az anesztesnek meg kell adni az aktuális testtömeget. Tegnap 1.6 kiló ment le a hashajtással. Ez rengeteg. Amint leszálltam a mérlegről, éreztem, hogy gyenge vagyok. Nem kicsit. Nem erőltetek semmit. Nem harcolok. Az endocskám ficereg: szúr, feszít, jajong mindkét petefészkem, az egész kismedencém fáj. Napok (és egy év...) óta ezt teszi, mintha érezné, hogy most már az órái is meg vannak számlálva. 

A legrosszabb az éhség. Ölni tudnék egy falat (vagy egy tál 😁) bármiért. A legjobban a műtét utáni első étkezést várom. 😆😇

A pulzusom 80 (önmagamhoz képest magas), és nagyon erőteljes a szívverésem. Pumpálja az életet ebbe a nagyon fáradt és meggyötört testbe. De jól vagyok. És nem izgulok. A dolog orvosi részéért főleg nem. Koppán prof kezei között maximális biztonságban érzem magam, teljesen megbízom benne, tudom, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy segítsen rajtam. Kis félelem az ismeretlen tényezők miatt van bennem. És hogy hogyan ébredek a műtét után. De nem rugózom túl, hiszen szépen sorban, órákon belül minden kiderül. És van rá esély, hogy holnap este már itthon vagyok, ha nem, akkor vasárnap biztosan. Onnan pedig már csak felfelé vezet az út.

Műtét előtti nap

A műtét előtti nap teljes menüje:

reggelire 1 tasak hashajtó por+3 liter víz,

uzsonnára 1 tasak hashajtó por+3 liter víz. 😂😶

Tegnap 2 liter vizet sikerült egész nap leerőszakolnom a diétám mellé, megfordult a fejemben, hogy akkor ma hogy fog menni a 6 liter?! Aztán el is döntöttem: most ez a dolgom, ezt meg kell inni, kérdés nincs.

A hashajtó por első adagján vagyok túl (kora délután van). Eddig semmilyen görcsöt nem okozott. Az első adag megivása után 3/4 órával már el is foglaltam a lakás legkisebb részét, és a mellette lévő konyhánál messzebb nem volt célszerű letáborozni. 😌😶 A por csodálatosan tette (teszi) a dolgát, olyan 15-ször. Én meg csak ittam (iszom) rá a vizet és a sót. Délelőtt 10-kor már éreztem, hogy gyengít is rendesen, le kellett feküdnöm, majd még egyszer, és a képzeletbeli ebéd után is aludtam egyet. Egy mellékhatása van eddig: jég hideg vagyok, úgy érzem, megvesz az isten hidege. Na erre is jó az ágyikó. Szinte mármit meg tudnék enni. Ugye egy hete már eleve műtét előtti diétán vagyok, tegnap este ehettem utoljára (finom, naagyon finom húsleves leve volt főtt krumplival, itt is köszönöm K-nek), ma már egy falatot sem ehettem és holnap sem szabad. Emellett a beleimben tanyázó mindenféle maradékot, amiből még felszívhatnának némi tápanyagot a bélbolyhaim, kipucoltam. Szóval már elkezdtem fejben összegyűjteni, mi mindent fogok (meg)enni a műtét után, amint csak lehet. Komoly lista, de szép sorban majd meg is (t)eszem! 😁😇

Vár az uzsonna. 😂 Ha lesz még erőm, este jelentkezem itt, frissítéssel.

.......

Este negyed 9.

A második adag por után sem voltak görcsök, a hashajtó csodaszépen végezte a dolgát. A rengeteg víztől akváriumnak érzem magam. És roppant éhes vagyok. Meg fáradt. Legyengített annyira ez a nap, hogy nincs energiám idegeskedni, és ez jó. :) Holnap ilyenkor már nagy valószínűséggel túl leszek a műtéten. Amint tudok, jelentkezem.

Addig is szívből köszönöm mindenkinek, akik eddig is segítettek, támogattak, lelkiekben velem vannak. :)

 

Műtét előtt: az endometriózis műtét laparoszkóppal

"Nagy laparoscopiás műtét: méheltávolítás (részleges vagy teljes, függelékkel együtt vagy anélkül), myoma kiágyazás, súlyos endometriózis (mélyen infiltráló, hüvelyt, húgyvezetéket, húgyhólyagot, bélrendszert érintő), medencefenéki műtétek (süllyedések, kismedencei szervek előeséseinek kezelésére)" (forrás)

kép

"Laparoszkópia menete:

Fontos a műtét megfelelő időzítése, általában a menstruáció utáni napokban, a ciklus első felében szoktuk tervezni a műtétet.

A minimálisan invazív módszer ellenére szükségesek elővizsgálatok a diagnosztikus vagy operatív céllal tervezett laparoszkópos beavatkozás előtt. Ezek a vizsgálatok egy belgyógyászati szempontból egészséges személynél:

• labor
• vércsoport-meghatározás, ellenanyagszűrés
• mellkasi RTG-vizsgálat
• EKG
• altatóorvosi vizsgálat (leletek birtokában egy általános fizikális vizsgálat)
• egyéb kiegészítő vizsgálatok a páciens állapotának megfelelően

Laparoszkópos műtéteket általában ún. „egynapos ellátás” keretében el lehet végezni, ami azt jelenti, hogy a műtét napján reggel jelentkezik a beteg éhgyomorral (előző este még lehet vacsorázni, de aznap már inni sem szabad).  Ha az operáló orvos vagy az altatóorvos korábban speciális előkészítést nem javasolt, akkor különösebb tennivaló nincsen. Fontos az ékszerek és főleg a testékszerek eltávolítása, szájban lévő piercing az altatást, köldök vagy intim piercing a műtétet akadályozhatja és szövődményforrást jelenthet. Műtét megkezdése előtt a húgyhólyagot ki kell üríteni. A műtét kezdete előtt a beteget műtősfiú a műtőasztalra fekteti a kivitelezni kívánt műtéthez optimális testhelyzetben.  Ezt követően az altatóorvos és asszisztense az alkar vénájába vezetett vékony csövön keresztül altatószereket és izomlazító szereket ad be, a beteg elalszik, fájdalmat, kellemetlenséget egyáltalán nem érez. A megfelelő lélegeztetés biztosítására ezután tubust vezetnek be a légcsőbe. Ekkor a műtétet végző orvos és asszisztense fertőtleníti és izolálj a műtéti területet. A műtősnő addigra előkészíti a steril műszereket, melyek az elvégzendő beavatkozáshoz szükségesek. Ez az előkészület laparoszkópos műtét esetén hosszabb folyamat, hiszen a hasüreget gázzal fel kell tölteni, hogy legyen hely a műtét elvégzéséhez, fényforrást kell alkalmazni, hiszen nem nyílt technikáról van szó, ahol közvetlenül műtőlámpa tudná megvilágítani a kérdéses régiót. Ugyanez a magyarázata annak, hogy az operatőr nem látja közvetlenül a szervet, amelyen a beavatkozást végzi, a képet a hasüregből videokamera továbbítja monitorra. A speciális technika azt jelenti, hogy a műszerek is speciálisak, a hagyományos sebészeti eszközök nem alkalmasak laparoszkópia elvégzésére. Ezért szükséges a műtő és az eszközök előkészítése jóval azelőtt, hogy a beteg a helyiségbe megérkezne.

Fontosabb műszerek, eszközök:

• insufflator készülék (hasüregbe a gáz beáramoltatásáért felelős)
• fényforrás, fénykábel, videokamera, amelyek az endoszkópos eszközhöz illeszthetők
• monitor
• trokár (ezen keresztül visszük a hasüregbe a laparoszkópot és a műtéti eszközöket)
• szívó-mosó berendezés
• coaguláló eszközök
• daraboló eszközök
• sebészi eszközök

Az előkészületeket követően az operatőr a köldökgyűrű alsó részén 10-15 mm-es metszést ejt, itt vezeti be a trokárt, amelyen keresztül a hasüreget gázzal feltölti (CO2), vagy történhet a feltöltés úgy is, hogy egy vékony speciális tűt (Veress-tű) szúr be először a hasfalon keresztül és a trokárt csak akkor vezeti be, amikor a hasüreget a gáz már feltöltötte. A trokáron keresztül bevihető a laparoszkóp, amellyel a hasűri szerveket meg lehet tekinteni. Ha a műtéthez szükséges, 2-3 segédtrokár is bevezethető a „bikinivonal” magasságában a bőrön ejtett kb. 1 cm-es metszéseken keresztül. Ez a művelet már láthatóvá tehető és ellenőrizhető a monitoron.

FORRÁS: AFP/BORIS HORVAT

Ezután a beavatkozás az adott kórkép műtéti technikájának megfelelően folytatódik tovább.

kép

A műtét végén az operáló team gondosan ellenőrzi, hogy nem maradt-e vérzés a preparációnak megfelelő területen, vagy nincs-e sérülés a környező szerveken. Ha ilyen nincsen, akkor az eszközöket eltávolítják, a gázt a hasból kiengedik. A pici bőrmetszéseket egy-egy öltéssel megvarrják.

Az altatóorvos a beteget felébreszti, a légcsövéből eltávolítja a tubust, és ha stabil az állapota, a műtősfiú a kórterembe szállítja. Diagnosztikus műtét esetén a beteg akár aznap hazamehet, operatív laparoszkópia után általában egyéjszakás megfigyelés indokolt. " (forrás)

Műtét előtti 2. nap

Amikor borul a program.

Reggel üzenet várt K-tól: ír beutalót a vércsoport laborra, menjek be érte a rendelőbe.

8-kor PCR teszt (eredmény emailben holnap).

Rendelő: beutaló.

Labor. Iszonyatos embertömeg. Kb 10 perc múlva tudok beszélni laborossal, beveszi a beutalót. Rá pár percre már mehetek is. A tegnapi bal után ma a jobb vénámat szúrják. Megkapom a kémcsőt, azzal át kell menni a Véradóba. Ott leadom, holnap délelőtt lehet menni a leletért.

Haza: reggeli.

Vissza a városba: bank, telószámla befizetés, bolt.

Haza: főzés, ebéd.

Hulla fáradt vagyok: alvás.

Telefoncsörgésre ébredek. Persze szemüveg nélkül nem látom, véletlenül kinyomom. Szemüveg föl, visszahívás, mert Kinga telefonját várom a kórházból. Tényleg ő keresett.

És akkor itt egy kis fordulat, ami igazán jól rímel az első képpel, amit feltettem. Mert hogy változott a program.

- Már csak ma ehetek.

- Műtét előtt 1 nappal, azaz holnap, csütörtökön egész napos itthoni hashajtás. A felhőbe lőttek nekem receptet, azt ki kell ma váltanom (Picoprep) és holnap reggel egy tasakkal meginnom, utána 3 liter vizet, majd kora este egy másik tasakkal kell innom és aztán 3 liter vizet. Mást enni vagy inni tilos.

- Pénteken, a műtét napján délután 2-re kell bemennem a kórházba. Előtte csak vizet ihatok délelőtt 11-ig. Aztán még azt sem.

- A kórházba érkezés után kifizetem a műtéti díjat, csinálnak egy antigén tesztet, ha ez negatív, akkor mehetek fel az osztályra.

- Ami nem változott: műtét után 1-2 nap múlva jöhetek haza.

Úgyhogy most fogom a patyerkámat és bemegyek a gyógyszertárba és veszek még bubomentes vizet.

(Habár változott a program és nagyon szerettem volna pénteken korán a műtőben lenni, végül is jó ez így, hogy tudom, mikor, mit, hová, hogyan. Megnyugtató. Kemény két napom lesz. De ezt mind magamért teszem. Minden másra meg ott a mászterkárd.)

 

Műtét előtti 3. nap

Délelőtt labor (Pécs). Az eredményt emailben küldik.

Kora délután EKG és táppénzre vetetés.

Az EKG papírra tekintve egyetlen dolgot tudok megállapítani, de azt biztosan: élek. 😂 És ez egy elég megnyugtató észrevétel. A rányomtatott adatokból kiderül számomra, hogy a pulzusom 67 volt, a többi adatot még az internet segítségével sem sikerült megfejtenem. No de nem is az én dolgom, majd 3 nap múlva az aneszteziológus kiokoskodja.

Kora este volt már, amikor rájöttem, hogy a laborból kifelejtettem a vércsoportot. Már pedig ez nem lényegtelen. Tudom, hogy A+ vagyok, de bemondásra nem fogadnám el én sem, ha orvos lennék. Jött át M., kigondoltuk, hogy oké, elbaltáztam, akkor holnap mohácsi labor, 11 ezerért megcsinálják a vércsoport meghatározást. Úgyis nyertem múltkor a sorsjegyen, hát így "ingyen" lesz. De nem hagyott nyugodni a gondolat, elkezdtem újra átnézni a leleteimet, hátha valamelyiken rajta van. Szerinted? Pedig amikor egyszer el akartam menni vért adni, akkor ott ujjbegyből meghatározták a vércsoportomat, de persze erről papírt nem találok. Sebaj, hol lehet még meg? Hát a születési anyakönyvimben! Kerestem, kutattam (nem nehéz, mert gyönyörűen rendszerezve van minden hivatalos iratom egy fedeles dobozban), és meg is találtam: a gyermekegészségügyi könyvecskében hivatalosan szerepel az A+ vércsoport. Hálát adtam az égnek, hogy nem kell még egy bökés, nem kell "fölösleges" pénzkiadás, nincs fölösleges izgalom. (És 41. hétre születtem, 3300g-mal.)

A diéta ma is ment, már a hashajtás bevezetése is, mellette a 3 liter víz... A 2 liter lesz meg, de a vizeletem így is szinte víz színű. Azért igyekszem.

Frissítés, este 10:

Kell a friss vércsoport+ellenanyag (köszönöm J. és A. a segítséget!), úgyhogy reggel korán megrohamozom a mohácsi labort...

 

Műtét előtt: szervezés

A műtét előtt szervezések:

- a professzor kimondta: műteni kell (aug. 23.)

- annak eldöntése részemről, hogy TB alapon (akár 1.5-2 év várakozással), egy idegen, nem specialista orvos műtsön, "ingyen", vagy a saját orvosom, aki endometriózis specialista, magán úton (viszonylag gyorsan), kemény pénzért

- ajánlatkérés a magánklinikától (aug. 24.)

- az ajánlat megérkezik (aug. 25.): időpont 2 hónapon belül, kölcsönkérhető (és nehezen, lassan, de visszafizethető) összeg

- döntés (aug. 25.): Da Vinci Magánklinika.

A műtét időpontja: október 15.

- munkáltató értesítése

- helyettes keresése

- az őszi szüneti szabadság átütemezése

- háziorvos asszisztensével értekezés: mehetek a műtét előtti 3. naptól táppénzre

- műtét előtti 7. napon helyettessel megbeszélés, 4. napon jön velem órákat nézni

Az időponttal egyszerre megkaptam a műtét előtti előkészületek listáját is.

- A műtétet megelőző héten könnyű diéta. Semmi puffasztó, semmi teljes kiőrlésű, semmi gyümölcs, semmi zöldség, semmi mag (...). 5. napja megy a diéta, hát nem mondanám egyszerűnek. És a 3 liter bubomentes víz sem csúszik le minden nap... A műtétet megelőző napon már csak leves levét ihatom, aznap éjféltől se ételt, se italt nem vehetek magamhoz.

- Megkaptam az elvégzendő vizsgálatok listáját is: labor, EKG, PCR teszt. A labor nem lesz TB-s, mivel október 28-ra tudtak volna időpontot adni a mohácsi kórházban, az meg ugye már a műtét után van... A teszt eleve pénzes, az EKG viszont TB alapon megy.

        - PCR tesztre időpontfoglalás.

        - EKG megszervezése.

        - Laborba időpont foglalás.

- A műtét előtt 4 napig fokozatos hashajtás is kell, ezt is leírták, mikor, mennyi, mivel. (Ezt is nekem kellett beszereznem.)

- A műtét hetén (azaz ezen a héten) hív majd Kinga (a klinika kapcsolattartója), hogy pontosan melyik nap (valószínű pénteken) és hánykor kell megjelennem a kórházban.

Ez volt a dolog hivatalos része. A többit nekem kellett kiderítenem, a család, néhány endo csoportos tag pedig sokat segített. Abban, hogy mit kell vinni a kórházba, mire számíthatok a műtét előtt, utána, mire készüljek itthon és mivel (sebkötözés, haskötő, sebkezelő krém, meddig lesz szükségem éjjel-nappal felügyeletre...).

Kölcsönkértem a műtét árát.

Elkészítettem a kórházi csomagomat: bő hálóing, papucs, víz+szívószál, törlőkendő, bő ruha hazautazáshoz, némi ropogtatnivaló, betétek, fájdalomcsillapító a hazaútra, a műtét díja, leletek.

Előkészítettem a hazaérkezés utáni cuccokat: haskötő, bő hálóing, nagypárnák pluszban (mert nem biztos, hogy tudok majd vízszintben feküdni), sebtapaszok, sebkezelő gél, fájdalomcsillapító, lázmérő.

Megvannak a cuccosok a rám vigyázóknak. Mivel gyakorlatilag nálam fognak lakni, ágynemű, kávé, a kért ásványvíz, kenyér, vaj, joghurt, tej, néhány alapvető alapanyag főzéshez, némi nasi. A bolt szerencsére közel van, még az is odatalál, aki nem ismerős errefelé.

Megvan a rám vigyázók beosztása október végéig. Persze ez függ attól, mennyire gyorsan megy a felépülés. Én rajta leszek, de türelmesnek kell majd lennem és megadnom a testemnek (a lélek még majd pluszban lesz) az elegendő, kellő időt a gyógyulásra.

Műtét előtti 4. nap

A hét első munkanapja, a műtét előtti 4. nap nekem egyben az utolsó munkanapom is volt egy darabig.

Kis "ha véletlenül hiányoznék" ajándékkal készültem a gyerekeknek.

És voltak gyerekek, akik nekem is készültek ajándékkal.

😊

Műtét előtt 5 nappal

Szeretek segíteni. A lehetőségeimhez képest ott lenni, meghallgatni, támogatni, tanácsot adni, ha kérnek. A műtétre készülve elég nehéz, hogy most én vagyok a középpontban. A munkahelyemen miattam változik minden és a kollegáimnak nagyon nehéz lesz. A családban most nekem szorítanak, máshogy ettem a tegnapi családi ebéden is, nyomtam a bubomentes vizet, hogy meglegyen a 3 liter. M. is rengeteget segít, a munkarendjét úgy alakította, hogy tudjon vinni vizsgálatokra, műtétre, onnan haza. Műtét után pedig konkrétan meg fog szűnni minden, amivel eddig foglalkoztam (és ez a folyamat már el is kezdődött): nem fog számítani a munka, az sem, hogy fogyok vagy hízok, egyáltalán nem fogok a km-ek gyűjtésével törődni, nem számít majd, hogy áll a hajam vagy mi lesz rajtam, nem azon kell majd gondolkodni, miben segíthetek, hanem egyetlen dolog lesz fontos: én. 

Eddig kétszer műtöttek. Egyszer 5 évesen, a mandulámat vették ki, aztán 16 évesen volt appendectomia. Ezekre szinte nem is emlékszem. 

A mostani más lesz: felnőtt vagyok, és hosszú folyamat volt idáig eljutni, amiben nagyon tudatosnak kellett lennem, hiszen én tudtam, hogy komoly baj van és nagyon sok (túl sok) idő telt el, amire orvos is kimondta: igen, itt baj van. Augusztus 23-án mondták ki: műteni kell. El kellett döntenem: magán kórházban egy vagyonért a specialista orvosom műtsön, vagy TB alapon, ki tudja, mikor (évek telhetnek el) egy nem specialista, idegen orvos. A magán melletti voks után műtéti időpont kérés, gyors válasz a műtét előtti teendőkkel, időben történő, alapos szervezés. Mellette munka. A 8. hónapja tartó hormonterápia "áldásos" mellékhatásaival, ebből egyik a depresszióra való hajlam. 

Szóval az út idáig sem volt lelkileg (sem) könnyű.

Ma már 3. napja tart a műtét előtti előírt diéta. Nem agonizálok rajta, de nem egyszerű. És nem túl ízgazdag. :D

Mellette meg azért (bacca meg) csak fáj a hasam, már egy éve folyamatosan, és az energiaszintem szörnyen a béka hátsója alatt van, ez sem könnyít a lelki terheken.

Tegnap sikerült a legutolsó műtét előtti vizsgálat időpontját is lefixálni, így minden beírva a naptárba, lefoglalva, megbeszélve, azért így nagy kő esett le a szívemről. És ezzel olyan mértékben elfáradtam, hogy nem is vagyok hajlandó a dologgal többet foglalkozni. Már csak megyek az időpontra és pont.

Tavaly én izgultam anyuért és hordtam sugárterápiára, most ő izgul értem és ő (is) jön pátyolgatni az elején.

...

Oké, ez pontosan olyan bejegyzés lett, amilyen körülmények között íródott. 😂 Mert az írás közben voltam B-nél, leolvasztottam a hűtőszekrényt, elpakoltam a ruhákat és most kezdtem el sütni a halamat. No mindegy, nem törlöm ki, ha már bepötyögtem. És akkor egy karácsonyi képet biggyesztek hozzá. 😁

Szombat

Holnap anyu születésnapja. Ma gyűlt össze a szűk család egy kis találkozóra és ünneplésre. ♡

Én még kora délelőtt átmentem K-hoz. Most tudta meg, mi van velem, mi vár rám, eléggé letaglóztam szegényt a hírrel. (Nekem már nem újdonság, benne vagyok a sűrűjében jó ideje.)

Rövid volt az idő a családdal, de legalább erre a pár órára láthattuk egymást, együtt lehettünk, beszélgethettünk. Én nem is tudom elmondani, mennyire szeretem ezeket az alkalmakat, mennyire feltölt egy-egy ilyen találkozás. ♡

Mindent a húgom szervezett, itt is köszönöm neki! ♡

Nekem már megy a műtét előtti diéta, így más levesem volt.

Vittem a rizsemet és ott kisütöttem a szelet halamat.

A desszertes tányérom üres maradt. Azért szinte mindent megszagoltam. És a 3 liter bubomentes víz is megvolt délutánra.

A húgomtól én is kaptam ajándékot: egy szív alakú követ a gyűjteményéből. Hogy vigyem magammal, erőt ad. ♡

Amikor elbúcsúztunk, mamikám mondta, hogy csak ne féljek, nem vagyunk mi olyan fajta, amelyik akármitől megijed. Na ekkor tudatosodott bennem, hogy a műtét előtt utoljára voltam Hőgyészen. És hogy tényleg már csak 4 nap és elméhtelenedem. ;) Üres lesz a kaptár. :D (Na jó, itt fejezem be, úgy érzem magam, mint a Nagypapa Dolák-Saly, amikor előadja a Fingó sztorit. Nem morbidizálok tovább. ;) )

 Csodás nap volt, mindenkinek mindent köszönök! ♡

Péntek

Kitartás- kétszer.

Péntek. Heti utolsó munkanap. Kemény. Habár csak négy órám volt, maradtam, mert délután jött a helyettesem, megbeszéltük a dolgokat, átadtam a könyveket, tanmeneteket és a csomó cuccot, amivel készültem előre segítségként. Még hétfőn munka, addig ki kell tartanom a suliban, ami ilyen minimális energiával szinte képtelenség. De bizonyítom magamnak minden nap, hogy a lehetetlen nem létezik.

Ma elkezdtem a diétát, hát ettől nem lesz több energiám, az biztos. A hasfájásom a héten élhető, hullámzó, de a nagy görcsökhöz képest elviselhető. 

Mivel a munkahelyen még helyt kell állni, egyelőre nem engedtem meg magamnak a "lelkizést". Csakhogy képtelen vagyok minden lelki folyamatomat tudatosan irányítani, és a diéta meg az egyre sűrűsödő szervezni valók és időpontra megjelenések sem segítenek: ma reggel meglehetősen szürke lelki passzban voltam. Igen: vannak dolgok, amiktől tartok, amiktől félek, és még ha tényleg megpróbálom is nem túlrugózni az egészet, azért nem mindegy.

A humor segít. Amíg tudok nevetni magamon, a félelmeimen, addig -szerintem- megy a szekér.

A múltkor mondtam anyunak: bemegyek majd a kórházba, mint méhecske és kijövök, mint ecske... 😂😏

Többen segítenek. Mégis úgy érzem: egyedül vagyok, egyedül kell menetelnem előre. Talán azért, mert magát a betegséget, a műtétet és minden ezzel járó dolgot tényleg csak én, magam, egyedül csinálhatok végig. Ez a feladat az enyém. Nekem szánták (?), magamnak teremtettem (?).

De a további filozofálgatás helyett éljük meg a pillanatot: vár a mosogatás-hegy, a vasalás, a takarítás... Carpe diem!

Csütörtök

Én azt állapítottam meg, hogy arra ébredek, hogy olyan fáradt vagyok, hogy aludnom kéne...

Ma rövid napom volt a suliban. Alig bírtam energiával. Amikor hazaértem, bedőltem az ágyba. Azonnal elaludtam. Vekkerre ébredtem másfél óra múlva és magamban könyörögtem az égiekhez, hogy hadd maradjak így, itt, mert a szememet nem bírtam kinyitni és megmozdulni sem tudtam.

Ez már az elképzelhetetlen utáni fáradtság. Fogalmam nincs, tényleg nem tudom, honnan veszem az erőt, az energiát arra is, hogy felkeljek, hogy felöltözzek, hogy felhúzzam a cipőt, hogy dolgozzak... Ez a vésztartalék vésztartaléka, remélem, kitart a felépülésem végéig.
 

Szerda

Na ilyen képet is ritkán látni a blogomon! :D

Pénteken kezdődik a műtét előtti diéta, így ma még dőzsöltem egyet. Egy fánk, egy kakaós csiga, egy kapucsínó. Isteni finom volt! :D

Ma szerintem csalánra pisiltem. A suliban egész délelőtt minden bajom volt, ideges voltam és roppant feszült. Tény, hogy nagyon kavarcos nap volt (szűrés, ellenőrzés, kutyás foglalkozás - amit elfelejtettem, hogy lesz -, ...), a gyerekek is szörnyen zizik voltam, én meg ugrottam mindenre. Ebéd után leültem és gondolkodtam, mi van velem. Nem történt semmi extra, aludtam, mint mindig, nem keltem bal lábbal, nem ettem mellé, szóval nem találtam okot erre a furcsa "idegbajra". Még hátra volt a napközi. "Timi, mi van veled? Nem tudod. Oké. Akkor most ülj le és lélegezz!" Megkerestem hát az Egészség Akadémia 8 perces légző fókuszolását. Ennek bele kell férnie. Megcsináltam. Láss csodát: elfújták a feszültségemet. Ráadásul a megnyugvásom átragadt a gyerekekre is, mert szuper kis napközi volt, a gyerekek sem szenvedtek látványosan, én sem néztem két percenként az órámat, mindenki csinálta a dolgát és szinte elrepült az idő.

Csodák csodájára minden gyerekért jöttek időben, így nem kellett túlóráznom.

Amikor hazaértem, azt súgta egy hang: menj, vegyél sorsjegyet! Nem szokásom, mert csak veszteni szoktam. De ma hallgattam a megérzésemre és nyertem 20ezer Ft-ot! :D Így megvan a műtét előtti PCR teszt ára! :D

Embertelenül fáradt vagyok. Még 3 napot dolgozom, ebből 2 tele lesz extrákkal. Aztán kezdődik a minden nap (van, hogy többször is) időpontra odaérés, vizsgálat, bökés, szúrás, turkálás, egyre szigorodó diétával és hajhajtással. De ma még ma van. Kiélvezek -még ha hulla fáradtan is- minden percet. Még van méhem, még van jobb petefészkem. (Egy blogolvasó írta egyszer régebben egy megjegyzésben, hogy lesz a műtétnek egy elég komoly lelki felépülési oldala is. Most kezdem érezni, hogy igaza lehet.)

 

Kedd

Rövid (de tömör és velős) munkanap után irány a város. Hat helyre kellett mennem, majdnem mindenhol várakozás, többen előttem. Nem idegeskedtem, a hasam nagyjából rendben volt, hát amíg vártam, lélegeztem (tudatosan figyeltem a légzésemet). Így az idő is gyorsabban telt érzésre, no meg nem járattam az agyam fölösleges dolgokon. Majdnem három volt már, mire hazaértem. Majd' összeestem, mert persze ebédet még nem ettem, és igazán hulla fáradt voltam. Ettem, pihenésként meghallgattam a James Bond filmek főcímdalait. Aztán elmosogattam.

10 nap múlva műtét 15-én, de 8-ától már kezdődik a diéta, így nincs mit tovább halogatni, leültem és összeírtam egy lapra a teendőket, mikor hova mire kell mennem (vizsgálatok), mikor mit ehetek, melyik nap milyen hashajtót kell alkalmaznom. 

Holnap véglegesítem a kórházi motyót és idekészítem azokat a dolgokat egy helyre, amikre a műtét után itthon szükség lesz (fájdalomcsillapító, gyomorvédő, kötszer, pénz a kiadásokra a rám vigyázóknak...).

Már szereztem be cuccost a majd rám vigyázóknak: koffeines kávé, tej, buborékos ásványvíz, ágynemű (...), van hely a nagyszobában nekik, ahova kényelmesen le- és kipakolhatják a holmijukat.

Pár alap élelmiszert kell majd még venni, hogy legyen itthon a rám vigyázónak olyan kenyér, amilyet esznek, krumpli, hagyma, répa főzéshez... Szerencsére van a közelben bolt, oda még az itt nem ismerős is odatalál. A műtét után derül majd ki, hogy én mit/hogyan/meddig ehetek.

Szóval nem unatkozom.

És tényleg 10 nap még. :)

 

Hétfő

Augusztus 4. óta, azaz 2 hónap, (ha jól számolom) 60 nap óta ma először nem fájt a hasam. 

🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏

Vasárnap

Öt nap múlva műtét előtti diéta. Semmi gyümölcs, semmi mag, semmi puffasztó (...). Így ma reggelire tökmagkrémes pirítós volt, banán, mikrozöld és paradicsom.

Szinte egész délelőtt vasaltam. Úgy az egy harmada kész. Ha lassan is, de haladok. Aztán főztem. Pár kajcsi készült. Tökmagkrémes kenyér, mikrozöld, paradicsom reggelinek, ebédre 2x brassói, 2x paprikás csirke és rizs, 2x kis gyümölcsleves. Vacsorákra halat/tonhalat gondoltam salátával.

M. hívott sétálni, mentem. Meseszép idő volt ma.

Egy kávézó teraszára is beültünk. Imádok csak úgy ücsörögni, kicsit beszélgetni, kicsit hallgatni, nézni a gyönyörű sétálóutcát, az embereket, figyelni a morzsa után kutató kis cinkét az asztalok alatt.

Holnaptól vissza a mókuskerékbe...

2021/39. heti összefoglaló

Hű, hát heti összefoglalót írni óriási kihívás. Néhány hete ott tartok, hogy nem megy. Mert nem emlékszem, mi volt a héten. A hosszútávú memóriám rendben. A középtávú nagyjából. A rövidtávúval keserves gondjaim vannak. 

Pénteken voltam moziban (be van írva a naptáramba). James Bond: Nincs idő meghalni. Nekem nagyon tetszett. Iszonyatosan pörgős, izgalmas, végig 3D-s, szuper zenével, számomra egy modern akciófilm volt. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit kiszakadni a hétköznapokból.

Megpróbálok most visszaemlékezni a hétre anélkül, hogy visszaolvasnám a blogot. ...  ...  ... Oké, nem megy. Ami megvan: dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam, hulla fáradt voltam, hulla fáradt voltam, elég sok fájdalomcsillapítót szedtem. ...  ...  ... Igen, kábé ennyi.

Még egy teljes hetet dolgozom és 11-én hétfőn, aztán 12-től kezdődnek a vizsgálatok, a hashajtás. A műtéti diétás étrend már jövő héten. Mindent felírtam, ma még egyszer lecsekkolom, hogy minden megvan-e (időpontok, foglalások, kórházi cumó), aztán csak nem szabad elfelejtenem ránézni minden nap a naptárra, hogy tudjam, mikor hova kell mennem.

12 nap a műtétig.

Ui.: Az egyik endós csoportban meg akartam kérdezni, pontosan miket lehet enni műtét előtt. Beléptem, és épp akkor jelent meg egy sorstársam posztja pontosan ezzel a kérdéssel. Odaírtam hát hsz-ban, hogy követem. Erre jött egy üzenet: megsértettem a csoport szabályzatát, nem tudok ezentúl hozzászólást és posztot közzétenni. Első gondolatom az volt: ennyit a segítő szándékról. Közvetlenül ez után: hát nem emlékeztem, hogy tilos "követemezni", így jártam (és tudom, a nemtudás nem mentesít a felelősség/következmények alól még egy ilyen roppant fontos szabály esetében sem). Harmadik gondolatom pedig az volt, hogy úgyis szándékozom minél kevesebb időt tölteni a neten, íme egy kis segítség. :)

2021/1. heti összefoglaló itt

2021/2. heti összefoglaló itt

2021/3. heti összefoglaló itt

2021/4. heti összefoglaló itt

2021/5. heti összefoglaló itt

2021/6. heti összefoglaló itt

2021/7. heti összefoglaló itt

2021/8. heti összefoglaló itt

2021/9. heti összefoglaló itt

2021/10. heti összefoglaló itt

2021/11. heti összefoglaló itt

2021/12. heti összefoglaló itt

2021/13. heti összefoglaló itt

2021/14. heti összefoglaló itt

2021/15. heti összefoglaló itt

2021/16. heti összefoglaló itt

2021/17. heti összefoglaló itt

2021/18. heti összefoglaló itt

2021/19. heti összefoglaló itt

2021/20. heti összefoglaló itt

2021/22. heti összefoglaló itt

2021/23. heti összefoglaló itt

2021/24. heti összefoglaló itt

2021/25. heti összefoglaló itt

2021/(26-)29. heti összefoglaló itt

2021/(30-) 31. heti összefoglaló itt

2021/32. heti összefoglaló itt

(33-35. héten nem írtam.)

2021/36. heti összefoglaló itt

(37-38. héten nem írtam.)

...........

Bélflóra támogató étrend

- 1. dobozolás 4 napra itt

- 2. dobozolás 4/2 napra itt

- 3. dobozolás 4 napra itt

- Pótdobozolás itt

- 4. dobozolás 4 napra itt

- 5. dobozolás 4 napra itt

- 6. dobozolás 4 napra itt

- 7. dobozolás 4 napra itt

- 8. dobozolás itt

- Dobozolás 4 napra itt

- Dobozolás 2 napra itt

- Dobozolás 4 napra itt

- Dobozolás 4 napra itt

- Dobozolás 4 napra itt

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Purci néni

Nem öt perc volt, de kész. 

Hét elején a fürdőt tettem rendbe, aztán a hét további részében a nagyszobát, tegnap kezdtem, ma befejeztem a konyhát. 

Purci néni vagyok. 🤣

 

Szombat reggel

Reggeli gondolatok: főzni kell. Mosni kell. Van két adag. A vasalnivaló már tényleg Himalája magasságú. Ágyneműt kell cserélni. A konyhát ki kell takarítani. Le kell olvasztani a hűtőt. Itt az egy órás Egészség Akadémia új előadás, meg kell nézni. Ablakot kéne pucolni. Boltba kell menni. Le kell ülnöm és konkretizálni a műtét előtti hetet, mikor, hová kell mennem. Be kell osztani, ki mikor tud jönni hozzám felügyelni rám a műtét után. Anyuékhoz kellene menni. Vasárnap keresztlányom szülinapi bulija Szeged mellett... Minderre van 2 napom...

Nem fér bele minden. Főleg, ha hozzáadom a szinte nulla energiaszintemet, az iszonyatos fáradtságomat, és nem mellékes a folyamatos fájdalmam sem. Hogy már felkelés után legszívesebben visszafeküdnék aludni.

De nem csinálok magamnak ebből plusz stresszt. Elindítom a mosógépet, aztán majd szépen lassan meglesz, ami meglesz. Minden másra ott a mászterkárd. :)

 

Mi lesz, ha...

Én: Szia, Istenem!
Isten: Szia!
Én: Nem vagyok valami jól.
Isten: Mi van veled? Egész reggel a plafont bámultad.
Én: Iszonyúan aggódom a jövő miatt.
Isten: Ez eléggé szörnyen hangzik. Miért aggódsz?
Én: A jövő miatt.
Isten: John...
Én: Igen?
Isten: Hagyj fel azzal, hogy azon aggódsz, hogy "mi lesz, ha ez vagy az történik velem", és helyette összpontosíts arra, hogy HOGYAN éld az életed.
Én: Nem hiszem, hogy erre képes vagyok. Folyamatosan azon pörgök, hogy tuti, valami rossz fog történni velem a jövőben.
Isten: Mondok neked valamit. Néhány rossz dolog fog történni veled a jövőben.
Én: Ez szörnyű!!
Isten: Nem, ez nem az. És néhány csodás dolog IS fog történni veled a jövőben.
Én: Oké, hogyan tudnám megelőzni a rosszakat?
Isten: A legtöbb rosszat nem tudod megakadályozni. Történni fog, ami történni fog.
Én: Úgy látszik, semmennyi irányítás nem adsz az életem fölött.
Isten: Ez nem igaz. Néhány dologot irányíthatsz.
Én: mit iranyíthatok?
Isten:
Milyen határozottan fogod a kezem.
Mennyi szeretetet adsz.
Mennyire vagy jelen a csodákban, amelyeket naponta adok neked.
Mennyi időbe telik, hogy talpra állj, miután padlóra kerültél.
Hogyan bánsz a szomszédoddal.
Mennyire kitartóan keresel engem az életedben.
Milyen keményen harcolsz azokért, akik nem tudnak kiállni magukért.
Mennyi szépséget fedezel fel a teremtett világban.
Mennyire értékeled az életed ajándékát.
Mennyire hagyod, hogy mások mondják meg, ki vagy.
Hogyan neveld a gyerekeidet.
Hogy félelem nélkül megbocsátasz-e annak, aki ártott neked.
Mennnyi békét viszel a világba.
Milyen eltökélten fogod megvalósítani az álmaidat.
Hogy milyen hangosan énekelsz a zuhany alatt:)
Mennyi idődet osztod meg azokkal, akik magányosak.
Mennyit hazudsz önmagadnak.
Milyen keményen próbálkozol.
Mennyire nyitott a szíved.
Észreveszed-e minden nap a hétköznapi csodákat.
Mekkora teret engedsz magadban a kétségbeesésnek.
Hogy mire használod a képzeleted.
Hogyan tekintesz más emberekre.
Mennyire engeded magad növekedni.
Hogy fény vagy-e a világban.
Milyen gyengédséggel fordulsz a szegények felé.
Hány ellenséget szerzel magadnak.
Mivel töltöd a szabadidődet.
Mennyi vizet iszol.
Hogyan beszélsz azokkal, akik fölött hatalmad van.
Hogy a hangszeremmé válsz-e.
Hogy mi az, amit meghallasz.
Hogy mennyi energiát pazarolsz el a múlt fölötti sajnálkozással.
Mennyire táplálod a jövőtől való félelmeidet.
Hogy milyen őszintén nevetsz.
Hogy ítélkezel-e mások felett.
Milyen hangosan tiltakozol az igazságtalanság ellen.
Mennyit pletykálsz másokról.
Mennyire kitartóan küzdesz az ellen a hajlamod ellen, hogy megtagadod magadtól, hogy a jelen pillanatban élj.
Hogy összeszorított öklökkel, vagy nyitott szívvel élsz-e a világban.
Mennyire vagy kíváncsi a világra, amit neked alkottam.
Mennyire tiszteled azok méltóságát, akik más politikai állásponton vannak, mint te.
Hogy építed-e a velem való kapcsolatodat.
Hogyan gondolkodsz magadról.
Hány embert fogsz szolgálni.
Hogy még a bánat közben is megőrzöd-e a derűt.
Hogyan...
Én: Okéé, azt hiszem, értem. Ez egy eléggé alapos lista.
Isten: Igen, és van még egy dolog, amire van befolyásod, és fel kell venned a listára.
Én: Mi lenne az?
Isten: Hogyan fogod eltölteni a nap hátralevő részét? Azzal, hogy azon szorongsz, hogy mi lesz holnap? Azon aggódva, hogy mi történt tegnap? Vagy folytatod az életed kalandját, ami épp ebben a pillanatban történik?
Én: Rendben. Elgondolkodom ezeken.
Isten: Van kedved sétálni egyet?
Én: Nem tudom. Mi lesz, ha elkezd esni? Mi lesz, ha egy kóborkutya összetéveszt egy tűzcsappal? (és lepisil:))
Isten: John...
Én: Oké, oké
:))
From John Roedel, Hey God. Hey John
Fordította Szikszai Szabolcs, Újragondoló