A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kimerültség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kimerültség. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 7., szombat

Csütörtök, péntek, szombat

Csütörtök

A 13. munkaórám megkezdésekor már nem volt őszinte a mosolyom...

Reggel B., 2 órám volt.

Aztán átautózás Sz-ra, ahol 3 órám volt, egy szünetben ügyelet (így a 4. szünetben eljutottam végre mosdóba). Kis pihenő helyett készülés holnapra (fél óra), aztán kezdődött is a tankerületi teammel a megbeszélés egy szakmai napról (ami jövő csütörtökön lesz).

Autózás B-ra, 4-től szülői értekezlet.

Autózás Sz-ra, ahol fél 6-tól szülői értekezlet.

Onnan haza.

Este fél 8 után 3 perccel sikerült felbattyognom a harmadikra. Negyed óráig csak ültem. Szerencsére otthon van klíma, a sulikban ugye nincs, de minek is. "Csesszék meg!"- idéztem a tévében hallott -ugye- felelős beosztású emberkétől, oldjuk meg ezt IS.

Kiszámoltam: mivel holnap is 8 órát leszek bent (VÉGIG órákkal, sok ügyelettel), a héten laza 44 órás lesz a munkaidőm. Amiben bent vagyok. Ebben nincs benne a készülés, csak minimálisan, a javítás, az értékelés, a sok-sok minden.

NEM panasz, hanem TÉNY.

Péntek (de ezt már szombaton írom)

Ma aztán még tovább voltam bent, így majdnem 45 órás lett a munkahét.

Tegnap jeleztük a tanker képviselőinek, hogy a 4. nap ment le és készen vagyunk, nem fogjuk így bírni (nem csak én, mindenki így van ezzel), se fizikailag, se pszichikailag. Délelőtt kaptuk tőlük telefonon a hírt: mindkét iskola kap egy pedagógiai asszisztenst. Ha ez azt jelenti, hogy ő majd besegít mindenbe, akkor tudok környezeten kooperatív technikázni, tudok időt szakítani arra, hogy az eszközöket előkészítsem a kísérletekhez, talán a Krétát is be tudom írni időben, talán lesz időm arra, aminek a legfontosabbnak kellene lennie egy iskolában: a gyerekekre, beszélgetni velük szünetben pár percet, meghallgatni őket, készülni órára. Nem mellesleg legalább valamennyit enni, inni, mosdóba menni...

Szombat

A túlterheltségről annyit, hogy a húgom (óvónő) tegnap már orvosnál volt, ma a sürgősségin, beutalója van MR-vizsgálatra, táppénzen, iszonyatos fájdalmai vannak. Jelzett a szervezete nagyon régóta, hogy váltson, hogy itt kikészül, most aztán olyan jelzést kapott, hogy a fal adja a másikat... Tanult belőle.

Nem aludtam ma sem végig az éjszakát (hja, ez nekem -stílusosan- álom...) Tegnap írtam egy meglehetősen terjedelmes listát mára, ezek mind határidősek, nem halaszthatók, máskor nem mindegyik megoldható. A piacon kezdtem, bolt, kocsimosás, tankolás, egyebek, 11-re értem haza. Kipakolás, főzés, teregetés, egyéb házimunka. (Készült zöldségkrémleves, tökfőzelék, pörkölt, egy rakat bundáskenyér.) Ettem (fél 2-kor először), aztán le kellett dőljek. Nem tudtam aludni, de bóbiskoltam. Aztán alig tudtam lelket verni magamba, pedig haladnom kellett a listával. Este 3/4 8-ra végeztem.

...

A héten egyáltalán nem volt időm semmire. A munkában olyan mértékben elfáradtam, hogy minden nap mosogatórongyként értem haza. Fél kilót fogytam, a hajam borzalmasan hullik, az arcom a tükörben 60 éves képet mutat. 

Már körvonalazódik a fejemben a változás szele: meglátjuk, mennyi könnyebbséget hoz a pedagógiai asszisztens.

2021. október 7., csütörtök

Csütörtök

Én azt állapítottam meg, hogy arra ébredek, hogy olyan fáradt vagyok, hogy aludnom kéne...

Ma rövid napom volt a suliban. Alig bírtam energiával. Amikor hazaértem, bedőltem az ágyba. Azonnal elaludtam. Vekkerre ébredtem másfél óra múlva és magamban könyörögtem az égiekhez, hogy hadd maradjak így, itt, mert a szememet nem bírtam kinyitni és megmozdulni sem tudtam.

Ez már az elképzelhetetlen utáni fáradtság. Fogalmam nincs, tényleg nem tudom, honnan veszem az erőt, az energiát arra is, hogy felkeljek, hogy felöltözzek, hogy felhúzzam a cipőt, hogy dolgozzak... Ez a vésztartalék vésztartaléka, remélem, kitart a felépülésem végéig.