Hétfőn munka és dobozolás.
Kedden munka, utána medvehagymázás és pesto készítés.
És görcsölés egész nap. Estére a hormongyógyszer mellett megjött a mensim. Legalább már tudtam, mire fel a görcs.
Szerdán szünet előtti utolsó munkanap. Ez az online vicc minden energiát kivesz belőlem, iszonyatosan nehéz úgy csinálni, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon.
Csütörtökön már április. A gyerekeknek a szünet első napja, tanítóknak ide kiírt szabadság. Nekem továbbra is görcsnap. És dobozolás. Délután séta mini kocogással.
Pénteken is görcsnap. Sok gyógyszer után, normalizált, elviselhető fájdalommal dupla séta. Mert ki kell használnom az endocskám által engedélyezett jobb órákat, és mert muszáj kipróbálnom, mit bírok, van-e pl. a több mozgásnak negatív hatása az állapotomra.
A színfalak mögött:
Ez a hét is kínlódás volt. A 8km séta után pl. hazaértem, bedőltem az ágyba és elaludtam, annyira elfáradtam. Minden nap korán ébredtem, koktél után, ha beállt az elviselhető állapot, belevetettem magam a munkába. Rengeteg a terv, sok dolgot kéne megcsinálni, de aztán pl. csak leszedem a száraz ruhákat a szárítóról, és hulla fáradt vagyok. Pihennem kell, aztán pl. bepakolom a mosógépet és elindítom, utána megint le kell ülnöm. Szóval lenne dolog, de nem nagyon haladok, mert folyamatosan pihennem kell. És van, hogy annyira kimerülök, hogy le kell feküdjek aludni. Aki endometriózisos vagy van a közvetlen környezetében ilyen betegségben szenvedő, az tudja, hogy ez nem nemtörődömség, nem lustaság, nem "nemakarom", hanem nemes egyszerűséggel az a minimális energia, amivel rendelkezünk, elfogy. Hamar. Gyakran túl hamar.
Küzdöttem a héten is az ellen, hogy ezért magamat okoljam, hibáztassam. Aki ismer, tudja, hogy akaratos vagyok, makacs, nem fogom feladni, amennyi energiám éppen van, azzal küzdeni fogok magamért. Arra pedig végképp nincs energiám, hogy magyarázkodjak a helyzetem miatt, megpróbáljam megjátszani magam, és rájöttem: arra sem pazarolhatok energiát, hogy önsajnálatba merülök vagy agyalok a miérten.
Néha iszonyatosan érzékeny vagyok, kezdek zuhanni a depibe, de tudom: ez a hormongyógyszer játéka. Néha még magamon is meglepődöm, milyen hirtelen jön ez a fekete felhő, és látom a környezetemen a megdöbbenést, az ijedtséget. Roppant nehéz uralni ezt a helyzetet, tudom, hogy nem zuhanhatok, egyetlen egyszer sem, mert akkor végem. Nagyon jó, amikor ilyenkor egyedül vagyok, mert nem kell látnom a környezetemben lévők aggodalmát, nem borítom ki őket, és ezt a dolgot igazán egyedül tudom magammal elintézni, vannak "technikáim", amikkel ki tudom magam húzni a carból (ha nem is egyszerű). Szóval néha full antiszociális vagyok, ilyenkor segítségként kéretik engem egyedül hagyni, egy-két sírógörcs után pár óra alatt rendbe teszem magam, aztán megy tovább minden...
Szombaton gyógyszertár (1 görcsoldó és 1 fájdalomcsillapító 6060 Ft...), aztán folytattam -a már 2 hete tartó- ablakpucolást. És nem értem a végére...
Vasárnap húsvét.
És séta.
Heti haladás: 50km. Idei eddigi: 353km.
2021/1. heti összefoglaló itt
2021/2. heti összefoglaló itt
2021/3. heti összefoglaló itt
2021/4. heti összefoglaló itt
2021/5. heti összefoglaló itt
2021/6. heti összefoglaló itt
2021/7. heti összefoglaló itt
2021/8. heti összefoglaló itt
2021/9. heti összefoglaló itt
2021/10. heti összefoglaló itt
2021/11. heti összefoglaló itt
2021/12. heti összefoglaló itt
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése