Kedd

Este hét. És most tartok ott, hogy lefordulok a székről.

Reggel fél 7-kor indultam dolgozni. 7-től ügyeltem Sz-on. Három órám volt ott, és volt egy-két szitu, amit nem tudok a normális kategóriába sorolni. Ezek (is) úgy leszívták az amúgy is mini energiámat, hogy hulla fáradtan kocsiztam át B-ra. Ott is volt még 2 órám és egy felügyelet, aztán még dolgoztam 3-ig. Haza, gyors bolt, fel a lakásba. Súly is volt, meg tényleg nagyon fáradt vagyok: szó szerint úgy erőszakoltam fel magam a harmadikra. Az utolsó lépcsőfok után meg kellett álljak. Becsuktam a szemem, próbáltam lélegezni és annyi izomerőt összeszedni, hogy még azt a 6-8 lépést meg tudjam tenni a lakásig.

Tán 10 perc szusszanás, kipakolás után nekiültem dolgozatokat javítani. Este 6-ig. Aztán nekiültem a Krétának. Nincs kész, de este 7-kor azt mondtam: elég. 

A Nagyfőnök azt nyilatkozta: aki nem fér bele a 8 órába, az alkalmatlan. Hát akkor én alkalmatlan vagyok. Mert holnap nyílt nap, de semmit nem készültem (és nem is fogok), nyolc órám lesz 5 óra alatt, aztán az egyik suliban 3-6-ig fogadóóra.

(És ha jön bárki a milliós fizetéssel, megmutatom neki a bérlapomat, el sem hinné, hol vannak a milliók. És mindig elmondom: nekem nem kell magasabb fizetés. Vegyenek el belőle, de munkát is. És ha bárki azzal jön, hogy a munkahelyemről negatívan nyilatkozom, jöjjön hozzám a suliban szövegértésre: a saját érzéseimről írok. A munkahely tökéletes. Én vagyok alkalmatlan. Vili?)

Az előbb tudatosan végiggondoltam a napomat: hol vesztek időt, mit tudnék máshogy, máskor csinálni, hogy beleférjek a nyolc órába. Ha azt szeretném, hogy a gyerekek élvezzék is kicsit az órát, hogy fejlődjenek, akkor 48 óra se lenne elég. De igazából nem találok olyan dolgot, amit máshogy tehetnék. Ja, de igen. Ha a hagyományos, poroszos vegyétek elő a tankönyvet és a munkafüzetet- receptet követem, akkor talán lennének napok, amikor megvagyok nyolc óra alatt. (Na jó, nem ragozom tovább.)

Nem tudom elmondani, leírni, mennyire vagyok fáradt...................

.......................

Még vár a házimunka, összeszedem magam, megyek...

Indiai zöldséges tészta

- Egy fej lila hagyma apróra vágva

- 3 gerezd fokhagyma apróra vágva

- ez zsíron megdinsztelve

- Hozzáadtam egy zacskó fagyasztott fejtett babot(450 g)

- 3 sárgarépát pucolva, felkarikázva

- 3 szem kisebb krumplit pucolva, felkockázva.

- Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje.

- Fűszereztem: indiai fűszerkeverék zöldség-ételekhez.

- A vizet pótoltam főzés közben.

- A felét botmixerrel leturmixoltam, majd visszaöntöttem a többi zöldséghez.

- A tésztát (teszkós széles metélt) kifőztem.

- Tálaláskor a tésztára tettem a zöldség krémet.

 

Karfiol krémleves

Voltak nagyon nehéz korszakaim korábban is. Sosem felejtem el, hogy Ti, Blogolvasók mennyit segítettetek. Kaptam tőletek anyagi támogatást, futócipőt, amikor az enyém elszakadt és nem tudtam újat venni, élelmiszert, megannyi lelki támogatást. Sokan írtok, hogy hiányoznak a receptek. Igen: nincs energiám sokszor blogot írni sem, de "tartozom" nektek, jöjjön hát egy recept.

Minden zöldség krémlevest ugyanúgy készítek:

- 1 fej hagyma nagy darabokban

- 1-2-3 gerezd fokhagyma felezve

- ezt zsíron megdinsztelem

- jön bele a fő zöldség (most éppen a karfiol, fagyasztottat használtam, 450 g-osat)

(- és ha sűrűbbre szeretném, 1-2 szem krumpli is kockára vágva)

- felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje

- sózom, borsozom, vegetázom

- puhára főzöm.

Ha ez megvan, botmixerrel turmixolom.

Ha túl sűrű, teszek még hozzá vizet.

Kóstolás után még lehet fűszerezni ízlés szerint.

(Most zemlekockával tálaltam.)

Hétfő

Ma egy éve még meglátogattam mamit az otthonban. 

Ma egy éve voltam a temetőben anyu temetése után először.

Két éve anyuval voltunk medvehagymázni és Frei Cafe-ban.

Három éve ugyanígy éreztem magam fáradtság szempontjából.

Ez a hét is kemény lesz a suliban, de ez sosincs másképp.

M. megbetegedett. Nem elég neki a bokatörésből való felépülés, most még megfázásos-influenzaszerű tünetekkel is szenved itthon. Minden itthon alkalmazható praktikát bevetettünk, de holnap orvos lesz belőle, ha nem javul.

Ezt a bejegyzést most befejezem, írok még egyet, más témában.

Vasárnap

Hat napos munkahét után ma (vasárnap) fél 7-7 körül ébredtem, aztán neki is álltam a házimunkának, mert sok volt a dolog. Nem írok mindent, de többek között főztem (Karfiol krémleves, indiai zöldséges tészta) és sütöttem kenyeret.

Ebéd után ledőltem. Aludni megint nem tudtam, de bóbicáltam másfél órát. Aztán többek között bolt, és az új kenyérből szendvics holnapra. Ebédet is pakoltam, már csak időt kellene szakítanom az elfogyasztására.

Tegnap a szavalóverseny után kis ebéd, röpke szieszta, aztán M. meghívott moziba. A Túlélők című filmet néztük. Az elején megijedtem, amikor kivetítették a 18-as "karikát", mert az én vattacukor lelkem nem szereti a túlzott durvaságot, gyilkolászást, egyebeket. Voltak véres jelenetek, de ilyenkor a technikai dolgokra koncentráltam: most sérült meg és már megalvadt a vér?, az előbb még véres volt a cipője, a következő snittnél már nem, a lány az előbb hányt és minden televolt, most meg tiszta az arca, a ruhája... Maga a téma érdekes volt (nem spoilerezek), egyszer megnézhető.

Újabb verseny, szombaton

Az iskolai előválogató után 3 tanuló indult ma Sombereken a német szavalóversenyen az 1-2. osztályos kategóriában, mindhárman csoda szépen szerepeltek. L. bejutott a második fordulóba, a kibővített zsűri előtt újra elszavalta a versét. Habár nem választották be az országos verseny 4 résztvevője közé, a 12 legjobb között végzett.

Megint tárcsáztam volna anyut és mamit, hogy meséljek nekik ...

Siker :)

 Egyik tanítványom, L. különdíjat kapott a német szavalóversenyen Mohácson. :)

Szerda

A minap esett a hó. Mit esett. Hóvihar volt. 2 centi megmaradó leplet jósoltak, szerencsére reggel csak hideg volt, de száraz utak.

Még mindig sok "ajándékot" kapok a gyerekektől. Ezt egy elsős kisfiútól kaptam, kis repülő. Gyurmaragasztó helyett igazi gyurma "ragasztóval". Azóta is a laptopom éke.

Annyi minden történik... És annyira nincs energiám írni... Mert borzalmasan tömények a munkanapok. (És nem én vagyok a legrosszabb helyzetben...)

Ma munka után továbbképzésem volt (németes, háromszor aludtam be, nem azért, mert unalmas volt, hanem mert annyira fáradt vagyok...).

Aztán este fél nyolc:

Sütöttem egy "kornspitz kiflit". Ezer éves receptem alapján. (Ez az eredeti reci, de a másik változat készült.) Egész szép lett, pedig vagy 10 éve nem sütöttem már. De nagyon egyszerű, kezdők is simán nekiállhatnak.

És hogy miért? Írtam már: gondunk van a fehér lisztes pékárukkal. És hogy ne csak Szafi lisztes zsömi legyen mindig, terveztem már, hogy megsütöm a régi recimet. Minden alapanyagot beszereztünk, és nem akartam holnap bolti, fehér lisztes dolgokat enni, hát inkább sütöttem. (Nem olcsók a maglisztek, viszont ettől nincs viszketés, nincs kiütés, nincs puffadás. Egyelőre. Amíg ezekbe is bele nem keverik a tücsöklisztet...)

Annyi minden történik... Annyi minden...

Szombat (csodás ünnepünk)

Délelőtt zsemle készült.

És ebéd is.

Nem is rossz egy áttelelt poloska, parazita civiltől ....

Csüt-pént és cukik

Cukik:

Ma kaptam:

És cukik:

- Neki nincs kokárdja!

..................

- Nekem biztonságos tűm van! ('Biztostű' a kokárdához.)

.........................

Ma 7-kor kezdtem Sz-on. És este negyed 8-kor végeztem B-on.

Jön a hétvége.

....................

Anyu 1 éve, 2 hónapja és 8 napja halt meg. Habár nem vagyok a topon matekból, ezt tudom...

Két éve anyuval voltunk nagy körúton, mamait is meglátogattuk, aztán nekem még műsorra kellett mennem a sulival.

(Nagyon fáradt vagyok.........................................................................)

Szerda

Munka. Nagyon tömény. (De mindig az, és nem hogy stagnálna, csak nő a töménység...)

Munka után Ázott macska kávézó. Most nyílt március 8-án, mi ma voltunk megnézni. Cuki, kedves, mindenki menjen ki, aki teheti (a nagynyárádi temető parkolóban meg lehet állni, onnan tovább egyenesen, a tükörnél balra, aztán ott is vagy. Sophie, a tulaj, nagyon rendes, kedves, és hát ott van James, a cica, aki amúgy lány, amint leültem, az ölembe telepedett és el sem mozdult. :) )

Szóval csend, nyugalom, kedves emberek, csodásan cuki helyszín, nyugalom, cica, bódottá. :)

Otthon aztán zsömle sütés. Már harmadszor. Második hete nem ettünk bolti pékárut, második hete nincs gyomorsav, se puffadás.

A zsömik most lettek a legszebbek. (Titok: picit tovább gyúrtam a tésztát. (Így sem volt hosszú idő.))

Sokat tudnék még írni, de nincs rá energiám... És  óra múlva kelnem kell, munka...

Hétfő

Már az első órán borzalmasan elfáradtam. Van, akit nem tudok kezelni. Mindeközben mormolom magamban: sohasem ártok.

Hosszú nap, fél háromig órák. Közben millió dolog, tényleg mosdóba menni sincs idő.

Háromtól magán dolgok (bolt, egyebek). Hatra érek haza. 

Ebéd. (Ha-ha, de tényleg.) Próbálok ébren maradni, hiába aludtam már egy hete végig minden éjszakát (hála).

Nincs erőm tusolni, kaját készíteni. Így megy ez...

Lassan vízszint.

 

Zsömle, szendvics

Szombaton vettünk lisztet. Mert hogy gondunk van a gluténnal... Ez éppen Szafi liszt, zsemlét sütöttem belőle. Kipróbáltuk: egyikünknek sem volt gondja vele (gyomorsav-túltengés, nekem puffadás is).

Ma este ebből készült a holnapi munkanapra szendvics Zs. házi májkrémjével (vajjal, sajttal, csírával és paprikával).

Vasárnap

A telefonom rendszeresen frissít. Először megkér: frissítsem, és ha nem teszem meg, megoldja maga. A legutóbbi frissítése óta a fényképeket érdekesen csoportosítja. A mai napihoz például odatesz más, régi képeket is. Talán egy éve ezen a napon készültek ezek a képernyőképek és a Google Fotókkal összekapcsolta a galériámat, nem tudom. Megmutatom, a mai naphoz mely képeket tette az albumba. (Egyrészt örülök, másrészről viszont facsargatja a szívemet.)

Olyan érdekes, hogy M. szegény január 20. óta a "lakás foglya", ő menne, igazi társasági ember, én meg az egész heti munka után maradnék itthon, feküdnék, aludnék...

Nem vittem túlzásba ma sem a házimunkát, de kell haladjak, így pl. ma is sütöttem egy zsemlét.

Mert hogy a gluténnal megint hadilábon állok. (M. is...)

Ez-az mellett átültettem a benti virágokat. (A cserepeket már tegnap megvettem, akciós volt a Tecsóban. Nagyon nem mindegy. Néhány régebbi alátéten rajta van az ára: 55 Ft, 80 Ft, most akciósan 300-on felül... Ja igen, repülőrajt és társai... :( )

Ebéd után punnyadás. Sikerült kicsit bóbiskolni is. (Aludni régóta nem tudok délután, pedig régebben ez nagyon jól ment.)

Majd bolt, kis séta és kávé az Emilio's-ban.

Pakoltam magamnak holnapra kajcit. Aztán az egyik polcot racionalizáltam (nagyon kevés a hely egy ilyen pici lakásban, folyamatosan próbálok úgy pakolni, hogy elférjenek a dolgok.) Megtaláltam az egyik dobozt, amit anyutól egy éve áthoztam.

Az írását.

A kinyomóit.

És már zokogtam is...

Néha nagyon nehéz.........

Pálma

Tavaly márciusban készült ez a kép. Akkor hoztam el anyutól a pálmáját. Tényleg csodaszép volt. És akkor még a kis Mitsekkel fuvaroztam. Kb ugyanilyen most is. Nem nő, nem hoz új hajtást, vegetál.

Több virágát áthoztam. Nagyon sok tönkrement. Anyu haldoklása alatt gyönyörűek voltak. Én valahogy nem értek a virágokhoz... És azóta a Mitsek sincs. És anyu sem. Szörnyen hiányoznak...

Péntek, szombat

Nőnapra kaptam a gyerekektől. (Meg a két önkormányzattól, nem fotóztam mindent.)

M-tól virág és nőnapi reggeli, ehető virágokkal.

Az éjszakát egy hete vegigaludtam, nagy hála érte. (Istenem, milyen másnak evidens dolog lehet valakinek ajándék...)

Sütöttem zsömlét. (Fotót sajnos nem készítettem.)

Még egy nap szabad, aztán újra mókuskerék..... 😫

 

Csütörtök

Tegnap küldte a húgom ezt a képet két évvel ezelőttről. Ezer emlék, millió érzés...

Munka után olajcsere. Habár a kocsi jelezte, nem lett volna kötelező. A húgom párja autószerelő, ő mondta már akkor, amikor megvettem az autót, hogy a kötelező 15ezer km-es olajcserét jó lenne 10ezrenként megtenni, mert jót tesz az autónak, hosszabbítja az élettartamát. M. azt mondta: ha kijelezte az autó, ne várjak, vigyem. Utánanéztem: tényleg a kötelező szerviz előtt egy hónappal jelentkezni kell és időpontot kérni, különben elveszhet a (3+4 év) garancia.

Ebben a kereskedésben/szervizben tényleg családias a hangulat és maximálisan segítőkész mindenki. Kávét is kaptam (megvártam az olajcserét), és válaszokat a sok-sok kérdésemre. (Borzalmas a -szerintem túl sok- elektronika, ezek egy részének kikapcsolása volt az egyik nagy téma.)

Aztán hazaugrás M-ért, bolt.

És konstatáltam: olyan poros az autóm, mintha még sosem takarítottam volna. Majd arra gondoltam: sokszor az is nagy teljesítmény, ha magamat tisztán tudom tartani.

Most éjjel is végigaludtam az éjszakát. Hatalmas dolog számomra, hogy már ötödször egymás után így van. Ettől még kegyetlenül fáradt vagyok napközben (de hát nem is lehet 5 alvással másfél-két évet bepótolni), kegyetlenül nehéz a vezetésre is koncentrálni, de muszáj: a lánycsóki építkezés miatt nagyon-nagyon figyelni kell a tömör kocsisorokban (is).

Kitavaszodott. Hirtelen. A teraszon feléledtek a virágok. Anyu cserepes orgonájának már levelei vannak. A terézkék nyurgulnak. A salátám ősz óta burjánzik, M. ma is tett belőle a tonhal saláta vacsorájába. Élet van ott kint.

Hirtelen lett meleg. A nem létező hőháztartásom annyit érzékel, hogy a kocsiban hazafelé megy a klíma, annyira meleg van bent, és itthon elzártam a radiátort és nyitva a terasz ajtó.

Anyut ma egy éve és két hónapja láttam utoljára. Azt hiszem, sosem felejtem el, amikor már csak a halott testét láttam, az érzéseket, amik elborítottak, a "procedúrát", amíg kijött az orvos, majd elvitte a temetkezési vállalat, elhamvasztották, mentem az urnáért és hazahoztam, a temetést, az utána következő lelkiállapotot, az érzelmeimet azóta is. Már csak este sírdogálok. Nem mindig, mert sokszor még erre sincs energiám. Legtöbbször távolinak érzem, de vannak esetek, amikor határozottan tudom, hogy "velem van".

Anyu haldoklása idején és a halála után is rengeteget tanultam az életről, önmagamról. Olyan dolgokat, amiket talán sosem tanultam volna meg, ha anyu még ma is él. 

Eltelt egy év és két hónap. És azóta ezer dolog történt. Sokszor nehezen élem meg. (Sóhaj.)