Hosszú hétvége? Nem...

... rövid hétköznap. 🙈

Mivel a kontrollon azt mondta az orvosom, hogy szabad utaznom, akár egy hosszú hétvége is belefér, M. foglalt szállást. Nem túl messze, csak egy éjszakára, folyamatos vízivási és ürítési lehetőséggel.

Ebéd: vaddisznó pörkölt, nokedli, savanyú, palacsinta.

Vacsora: rántott vaddisznó süldő gerinc, krumpli, rizs, házi saláta, házi meggyes mákos süti.

Voltunk a gondban, mert már az ebéddel simán kihúztuk volna reggelig. 🙈

Minden mennyei.

Egy gyönyörű vadászházban vagyunk Somogyban egy erdő közepén. Csend, nyugalom, zöld, jó levegő, jaj, álom.

31 fokban indultunk, fullasztó párában, tegnap éjjel hatalmas vihar volt Mohácson. Ez az egy villámos kép sikerült, pedig csattogtak -csapdostak rendesen.

Amire ideértünk, 27 fok volt és amint becuccoltunk, jött egy vihar. A levegő is lehűlt, 19 fok lett, imádtam.

Egy, másfél és három éve

Három éve temettük keresztapámat, anyu testvérét.

Anyu ma másfél éve halt meg.

Tavaly ezen a napon voltunk Gyönkön az otthonban, mami már öt hete nem élt.

.......

Már tegnap délután is nagyon kellemetlen érzés volt a stent. Aludtam, kétszer keltem fel mosdóba éjjel. Még álmodtam is, egy sz-i kis tanítványommal.

Egész délelőtt roppant rossz volt a stent-érzet. Igyekszem nem minden fájdalomra gyógyszert bekapkodni, de kora este odaálltam a gyógyszeres pakkom elé és mérlegeltem: elég-e a szokásos kombó vagy vegyem be az erőset. A normál mellett döntöttem (ha nem elég, még mindig vehetek be később erőset).  És alvás előtt is veszek be. (Olvasgatva a vesebeteges FB-csoportban a "középkategóriába" sorolom magam stent-fájdalom szempontjából egyelőre. Sokan vannak, akik saját felelősségre kivetetik, olyan elviselhetetlen...)

Mivel jó volt a gyógyszer, amellett, hogy pihengettem is, elég sok mindent tudtam ténykedni. (Apróságok, de jó kicsit hasznosnak éreznem magam.)

Első kontroll

Híres vagyok (magamnak) arról, hogy amit el lehet rontani, azt elrontom, amit el lehet szúrni, azt elszúrom. Ma bejelentkezéskor a kontrollra mondom, hogy időpontra jöttem, 11 órára. A hölgy: nem, 13 órára van időpontja, és mutatja a kórházi zárójelentésemet. Hát elsőre levert a víz. 35-ször olvastam el a papírt, és így is benéztem: nem 11, hanem 1...

kép forrása

Készült egy röntgen. Aztán (1 előtt) konzultáció az orvossal. A kövem nem mozdult, a stent a helyén, minden fizikai tünetem normális (néha véres vizelet, gyakorli vizelési inger, fájdalmas ürítés, fáradtság, gyengeség, fájdalom...). Július 17-én ESWL kőzúzás, augusztus elején kontroll. Megkérdeztem, tudom-e magam intézni kocsival. Nem, mert bódításban zúznak majd, bent kell maradnom, amíg kitisztul a vizelet, pár órára megfigyelnek, aztán lehet menni haza, utasként. A stent marad. Akkor is, ha nem viselem jól. Bármit csinálhatok, bárhová mehetek, csak mindent nagyon odafigyelve, és mindig legyen nálam fájdalomcsillapító. Ha extrém vérzés, láz, extrém fájdalom jelentkezik, azonnal klinika.

47 évesen diagnosztizáltam magam endometriózissal. 33 év kínszenvedés után. A méheltávolító műtét után beszéltem az Öreggel, hogy hálásan köszönöm, nekem ez a három évtizednyi szenvedés egy életre elég volt. Akkor még anyu is ápolt, mamival is meg tudtam beszélni (ő is átesett ezen). 2021 októberében műtöttek, anyu túl volt az emlődaganat procedúrán és jól volt. Aztán mami demens lett, otthonba kellett adnunk, meghalt keresztapám, anyu sekunder rákban, és rá négy hónapra mami is. Attól kezdve nem tudtam aludni több mint egy évig. Szenvedek a munkahelyemen. (A többibe nem megyek most bele.) És június közepén jött "a semmiből" a vesebaj. 

A vesebetegségeknek (mint sok más betegségnek) is vannak/lehetnek életmódbeli, genetikai kiváltó tényezői. Az elsőnek adtam rendesen (napi 1 dl víz, egész napi nem vizelés, carul evés, semmi mozgás, rengeteg stressz ...), a második is ül. Emellett én hiszek benne, hogy a lelki oldal is hozzátehet. Sokat olvasok mostanában a vesebetegségről, a vesékről, a vesekőről, és bizony bárhol előkerül a lelki oldal, az is betalál. A genetikán nem, az életmódon és a lelki dolgokon tudnék változtatni...

Holnap kontroll

Holnap kontroll. Kell vinnem a 3 héttel ezelőtti CT leletemet. Ezt ki kellett kérni Mohácson a sürgősségin. M. vitt, ő ment tovább a városba, én intéztem a leletet. Meglepő pozitív tapasztalat: működött a klíma, nem voltak sokan -mondjuk időben is mentem-, roppant kedves dolgozók, pikk-pakk megvolt. WC-re persze mennem kellett (és megittam majdnem fél liter vizet), ott is volt papír, kézmosó folyadék, tisztaság. Anyuval ugyanitt voltunk a CT-vizsgálaton, ahol kiderült, hogy meg vannak számlálva a napjai.

Akkor nem volt WC-papír, szó szerint hátizsákkal felszerelkezve mentünk (a korábbi ultrahangos tapasztalat alapján).

(Anyu nagyon hiányzik...)

Majdnem kereken 3 hete kerültem a sürgősségiről az Urológiai Klinikára. Az a nap (június 14., szombat) fájdalom szempontjából felejthetetlen marad. A kórházi 5 nap is durva volt. Az első itthoni hét is kemény volt. Mára az előzményekhez képest már azt mondhatom: egészen elviselhetősen vagyok, de hullámzóan. A mosdós akciók alatt sokszor még leizzadok, de már a kezdeti 3-5-8 perces mosdózások után van, hogy egy órát is kibírok. De tartogatni nem tudom, különben azonnal begörcsöl a vesém, ha menni kell, akkor menni kell. 

Van, hogy hozunk ebédet.

A maradéka jó vacsorának.

Van, hogy rendelünk egy pizzát.

De ma például főztem. Nem ideálisat, de készítettem egy borsólevest is, az teljesen házi.

Ma először voltam kint 100 méternél messezbb egyedül. Leugrottam a Sparba. Na, az ugrás hatalmas torzítás, hiszen ahogy közlekedem, azt inkább lehetne tolatásnak hívni. Mivel max 5 kilóig emelhetek, nem hoztam sok mindent. Nézni akartam még körözöttnek túrót és tejfölt, de éreztem, hogy készülődik a pipi, úgyhogy fizettem és az én kis tolatós tempómban jöttem haza. Hát a 70-akárhány lépcső felfelé nem kis kihívás, de végül jól hazaértem, és a pipi is a helyén landolt...

Mivel ma főztem (és az is lassabban megy), nem aludtam délelőtt. Délután is csak másfél órát (mert a teraszon is -legyen akármilyen meleg- ténykedtem kicsinykét). Ha holnap azt mondják, így nagyjából rendben vagyok, gyógyulgatok, akkor lassan vissza kell térnem a kevesebb alváshoz, mert ha délelőtt is -és van, hogy reggeli utántól ebédig- és délután is alszom, este sokáig fent vagyok, és így teljesen felborul az alvásom. (Mondjuk kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy március óta tudok aludni. Ha ez a betegség mellett még a nemalvós korszakom lenne, nagy gondban volnék.)

Holnap kontroll.

 

Fuvarkeresés

A pénteki pécsi kontrollomra keresek fuvarost.

De azt hiszem, elmegyek személyszállítónak:

"alapdíj: 900 Ft
menetdíj: 600 Ft/km
állásidő: 110 Ft/perc"

...

Csak úgy elfolyik...

Az idő két hete csak úgy elröppen. Úgy folyik ki az ujjaim közül, mint forrásvíz a hegy oldalából. Kibuggyan, és már el is tűnik a keskeny mederben. Úgy elcsordogál, mintha sosem lett volna. 

Reggeli után pihenés, bóbiskolás, alvás. 11 körül kis ténykedés. Ebéd. Majd újra vízszint. Vannak napok, amikor nyugodt bent minden, alap fájdalommal. Ma az első nap, hogy nem fáj, nem érzem a stentet sem. Viszont a gyengeség állandó vendég.

Hasonlóan érzem magam, mint anno, amikor saját magam rájöttem, hogy endometriózisom van. Akkor már vagy 15 orvosnál jártam, de mindegyik szerint hisztis p.csa voltam, alacsony fájdalomküszöbbel, miért nem iszom egy pálinkát (...). Amikor én már tudtam, mi ez, szörnyű magányt éreztem. Mert ez egy gyógyíthatatlan betegség. Pár napig csak ízlelgettem magamban. És sok volt a miért. Aztán kerestem orvost és a FB-on ezzel a témával foglalkozó csoportot.

A történet most annyiban más, hogy van családi előzmény. Anyai nagymamámnak volt vesehomokja (egyszer egy este náluk voltam, fürdés után behívott a fürdőszobába: Nézd, Timcsikém, mennyi homok volt bennem! És láttam a kád alját: mintha egy kis vödörnyi homokot szórtak volna bele), apu veseprobléma miatt halt meg (25 éve, 54 évesen), és anyu második rákja egy végstádiumú vese rák volt. Most is magányt érzek, és most is sok a miért. Ma két hete kerültem kórházba, akkor derült ki, hogy szétrobbant egy vesekelyhem és a 6 mm-es vesekövem szétroncsolta az uréter felső szakaszát is. Két hét után ma kerestem egy, a témával foglalkozó FB csoportot...

Tegnap főztem két napra (el is fáradtam). Tegnap volt zöldség krémleves, rántott sajt, rizs, ma zöldség krémleves, sült hal, krumplipüré, saláta. (És egy csokis muffint is sütöttem, ha már ment a sütő.)

A mai nagy bjúti-hadművelet a lábáztatás és körömvágás volt. Féltem tőle, mert nem tudtam, hogy reagál a stent, ha felteszem a székre a lábam. De jól reagált, az akciót sikerrel zártam.

Jövő pénteken kell mennem kontrollra, éppen "taxis" keresőben vagyok, mert vezetni még nem merek, és mert nem tudom, mi lesz, lesz-e orvosi beavatkozás, esetleges plusz fájdalom, amivel nem szerencsés vezetni.

Megint este lett, megint annyira gyorsan, mintha meg sem történt volna a mai nap...

Évzáró B-on

Ma sem ez volt a lényeg:

(De nagyon szépen köszönöm mindenkinek.)

Hanem az, amikor beléptem az ajtón és "Timi néni!!" felkiáltásokkal megindultak felém a gyerekek és öleltek, lógtak rajtam, mint szemek a szőlőfürtön, kérdezték, hogy vagyok. A cuki műsor, a biziosztás utáni sütizés, beszélgetés. 

A. vitt (nagyon köszönöm itt is!) és M. jött értem (ezt is köszönöm). És hazafelé ajándékot is kaptunk:

Hja, kavics. Mondjuk az a csoda, hogy eddig még nem történt meg (lánycsóki útépítés), naponta minimum kétszer megteszem ezt az utat, amióta csak megkezdődtek a munkálatok (persze nem csak itt kaphatok kavicsot, csak itt nagyobb eséllyel). 

Lógott a levegőben, hogy tudok-e menni ma délután az évzáróra. Nem voltam a legfényesebben. Egész délelőtt feküdtem-aludtam (ittam, mosdóztam), és kellett fájdalomcsillapító is (az ampullás, gyorsa(bba)n ható verzió). És borzasztóan oda kell figyelnem az ürítésre, egy icipici plusz nyomás, és már görcsöl is a bal vesém. Megy itthon a klíma, a derekamat mindig átkötöm egy kis kardigánnal, nehogy (meg)fázzanak a veséim.

(Érdekes, hogy ha jön egy történés, például egy betegség, mennyire megváltoznak a prioritások.)

Zene

Enyhén szólva érzelmes lény vagyok. Sírtam tegnap az évzárón. Amikor a kollégák elbúcsúztattak, amikor szólították a gyerekeket a bizonyítvány átvételkor. És a virágátadáskor, amikor megszólalt anyu zenéje. A zene, ami a szenvedésekor megnyugtatta és ami a temetésén is szólt ...

Évzáró Sz-on

Nagyon gyúrtam lélekben arra, hogy ma el tudjak menni a sz-i évzáróra. Hiszen ott már nem tanítok jövőre. Még egyszer látni a gyerekeket...

M. elvitt (vezetni még nem merek). 

Az a sok ölelés, a sok jó szó...

Eleve, hogy foglaltak nekem a szülők helyet. (Ld. fotó) Hogy kaptam ajándékot a kollégáktól. 

Nehéz, ha az ember gyerekekkel dolgozik. Mert megszereti őket. És amire megszereti őket (és ők őt), amire megtalálja velük a hangot, amire megismerik egymást és tudják egymást respektálni, akkor azt mondják: ennyi volt. 

M. elvitt. A teremben volt klíma (hála). Foglalt helyem (hála). Tényleg csodaszép, igényes műsor. Gyerekek, szülők, kollégák, akikkel egy tanévet együtt töltöttem. Akiktől, akik által rengeteget tanultam. Egyéni ajándékok. (Mindig kérem: ne vegyenek semmit. Kicsi a lakás, nincs polc, nincs ablakpárkány, ahova bármit tehetnék.) T.-éktól egyedi tervezésű évkönyvet kaptam, a hátuljára ragasztva kinyomtatva  A cinege cipője. (Mert Cs., amikor felmondta év elején, annyira gyönyörűen csinálta, mint egy kis színész. Nagyon megdicsértem, kapott egy plusz ötöst szavalásért, és azóta minden verset színészként szavalt nekem. Ő, aki elmondása szerint utál írni, olvasni, utálja a magyart.) Két matricát kaptam L-től, hogy ragasszam a laptopomra, akkor ott lesz velem minden nap. 

Sorolhatnám.

(Én is vittem ajándékot minden tanítványomnak. Apróság, de biztosan örülnek neki.)

Nagyon nehéz, ha az ember gyerekekkel dolgozik. Mert megszereti őket...

 

Hat napja itthon

Érdekes, hogy volt időszakom, amikor nagyon fontos volt a súlyom (túúdom, helyesen: tömegem), a tükörkép. Mostanában nem nagyon nézek tükörbe, a mérlegen is  napja álltam utoljára.

Általában reggel 8-negyed 9-ig alszom.

Reggeli.

Kis ténykedés vagy pihenés. És ha lefekszem, általában el is alszom.

Ebéd.

Pihenés. (fekvés=alvás)

Kis ténykedés.

Vacsora ritkán. Négy körül szoktam még valamit csipegetni, utána ritkán eszem.

Esti gyógyszer (az antibio már elfogyott, az éjszakai izomlazító van még és ha kell, akkor fájdalomcsillapító).

Alvás.

Igyekszem annyit inni (reggel tea, aztán víz), amennyit csak tudok. Normál napokon olyan 2 liter csúszik, másnaponta kínlódás az 1- másfél liter is.

A drótomat folyamatosan érzem és egy ponton a vesémet (szerintem ott lehet a kő). Vizeléskor még mindig "csíp a vége", és nagyon kell vigyáznom, hogy ne nyomjak, mert egy kis nyomás pisinél, kakszinál, de még pukinál is, és egyből görcsöl a vesém. (Hogy ez a vesesérülés vagy a DJ-katéter miatt lehet, azt nem tudom.)

Holnap és holnapután nehéz délután lesz, M. elvisz az évzárókra. Ha ülök, iszom és kimegyek mosdóba, akkor remélem, bírni fogom.

Nyolc év röviden

Nyolc éve az alakom/alkatom nagyon fontos volt. És volt is energiám tenni érte. 

Nyolc éve még jártak hozzám a húgom gyerkőcei nyaralni. Ez is egy emlékezetes nyaralás volt.

Öt éve is kemény időszak volt, főleg anyunak: sugárkezelésre hordtam Pécsre.

Három éve is sok minden miatt kemény időszak. Anyu mohácsi lakása akkor rendeződött be, várva anyu érkezését...

Két éve évzáró volt a suliban. A virágokat anyuhoz vittem fel, neki volt vázája és helye.

Egy éve anyu 1 éve 5 hónapja és két hete nem élt már, mamikám nem egészen egy hónapja halt meg.

Idén pedig négy napja engedtek ki a kórházból vese ruptúra után.

Itthon (1., 2. és 3. nap)

kép forrása

Szerda délután értünk haza a kórházból. Nem tudtam meglenni fájdalomcsillapító nélkül, 5-8 percenként mosdóba járás, fájdalmas vizeletürítés. Éjszaka is kellett a plusz fájdalomcsillapító.

Csütörtökön nagyon rossz napom volt. Nagyon fájt. Már 10-12 percenként kellett csak mosdóba mennem. És végre 6 nap után lett székletem is. Éjjel is kellett az erősebbik fájdalomcsillapító.

Ma (pénteken) egész jó napom volt. Fájt, de nem kellett fájdalomcsillapító. Nagyon minit ténykedtem is (teafőzés, teregetés, mosogatógép ki- és bepakolás) és ebéd után aludtam egyet. Mosdóba kb fél óránként megyek, már nem fáj annyira az ürítés. Estére már erősödik a fájdalom, de talán majd lefekvés előtt beveszek gyógyszert.

Szedem az antibiotikumot (probiotkummal), este az izomlazítót, ha kell, fájdalomcsillapítót és görcsoldót. 

Napi 2-3 liter vizet javasoltak, a 2 liter megvan, de sokszor nehéz ennyit innom, máskor meg simán lecsúszik.

Kérdés azokhoz, akik voltak ilyen helyzetben:

Orvosi kérésre tésztaszűrőbe kellene pisilnem, hogy ha távozik kő, az felfogja. Hogy lehet ezt megoldani?

Fizikailag nem vagyok a topon, de hát 3 hét pihenés a terápia része és csak 3. napja vagyok itthon.

(Estére M. belázasodott.)

 

Urológiai Klinika 5. nap, zárójelentés

Hárman voltunk a 12-es szobában az osztályon. Szerencsére hasonló gondolkodásúak. Sokat segítettek nekem a lányok. (Tegnap "osztálykiránduláson"voltunk, együtt sétáltunk az osztályon, ma pedig egyszerre engedtek haza minket.)

Szerencse volt a helyzetemben az is, hogy M. végig otthon volt, nem dolgozott, tudott szombaton mentőt hívni, ott lenni a sürgősségin, jönni a másik mentő után Pécsre, tudott behozni nekem dolgokat, jönni látogatni és ma hazahozni.

Itthon.

8-10 percenként pisilés. Nehezen megy, fáj, csíp, hólyaghurutos időkben volt ilyen, de a katéter miatt van biztosan, majd jobb lesz.

Fájdalomcsillapító nélkül még nem tudok lenni, de előre szóltak, hogy számítsak erre.

Ma délután tudtam elolvasni a leleteimet és a zárójelentést. 3 hét fizikai kíméletes létezés javasolt, antibiotikum egy hétig, szintén eddig bő folyadékfogyasztás, izomlazító szedés, fájdalomcsillapítás. Július 4-én kontroll, és ha minden adott lesz hozzá, vesekő zúzás (ESWL).

Elsősorban aludni szeretnék. A sok fájdalom sokat kivett belőlem, és a kórházban nagyon keveset sikerült aludnom. Remélem, itthon jobban fog menni.

Itt szeretném megköszönni mindenkinek a sok érdeklődést, üzenetet, telefonhívást, rám gondolást. 

Urológiai Klinika 5. nap

Éjjel nem sikerült megtalálni a jó alvási pozíciót. Olyannyira nem, hogy amikor már nyöszörögtem a fájdalomtól, a szobatársam nővért hívott. Kaptam egy jó kis vénás fájdalomcsillapítót, pár perc alatt hatni kezdett, és utána nem fájt sem a drót, sem a fejem, sem a vállam, sem a katéter, semmi. Megnyugtató volt, hogy a nővér azt mondta, hogy ez reggelig hatni fog. Betettem a füldugót és elaludtam. Hajnali 3-kor arra ébredtem: feszít a drót. Mocorogtam kicsit, jártam egyet, közben megbeszéltem magammal: a gyógyszer reggelig hat. Visszafeküdtem és visszaaludtam.

Reggel a szokásos itteni protokoll. Kaptam még fájdalomcsillapítót, egy vénás antibiotikumot, kivették a katétert, megkaptam a zárójelentést és a további instrukciókat, jön értem M.

Urológiai Klinika 4. nap

Elég kemény éjszaka volt. Órákig győzködtem magam, hogy de igen, fáj annyira, hogy csengessek. Elviselhetetlen volt már a katéter, a bal vesém is fájt. Az éjszakás nővér átnézte és megigazította a katétert, kaptam fájdalomcsillapítót, beraktam a füldugót és nagyon sokára elaludtam.

Reggel fél 6-tól itt nagyüzem van. Két kis vizit, takarítás, reggeli, vérnyomás mérés, nekem antibiotikum (óriás fecskendő, brrr), vérvétel a kontroll laborhoz, ágyazós nővérkék, pihenni képtelenség.

Ebéd után tudtam egy-másfél órányit bóbicálni.

Délután jött M.

A reggeli viziten szó volt róla, hogy talán ma kikerülhet a katéter, de sajnos maradt. A hét közepi hazamenetelről is beszélt két doki...

A "drótomat" napról napra egyre jobban érzem. A roppant zavaró és a fájdalmas határán van ma.

Mai étek (megjegyzések nélkül):

Esti vizit. Holnap kiveszik a katétert és mehetek haza. 

Tusolás. Branül a bal kézfejemben, sajog, az előző helye a bal könyökhajlatomban nagyon érzékeny, alul lóg a katéter, kellemes logisztika egy tisztálkodás.

Ennél még szuperebb lesz ma éjjel is egy olyan pozíciót találnom, hogy a fájdalmat, nyomást, szorítást, sajgást minimalizáljam. No de ez már csak egy. 

Urológiai Klinika 3. nap este

Az esti vizit után kiderült, hogy a reggeli röntgen rendben, ha minden jól megy, a hét közepén hazaengedhetnek. Üröm az örömben, hogy kb 6 hét múlva kiveszik a vesekövet.

Sztent

Hogy el tudjátok képzelni, mi az a sztent.

Az a drót a veséből a hugyhólyagba.

Urológiai Klinika 3. nap délután

Ebéd:

Szörnyen nyomott, fülledt levegő.

Befejeztem a Krétában a jegyek lezárását. (Ha azt mondom, hogy erőmön felül teljesítettem, nem túlzok.)

Jött M. látogatni, meghozta a kis esőt és a kellemesebb hőmérsékletet is.

Vacsora. Kivételesen nem szendvics, hanem tésztasaláta és banán.

Igen, csak így, az ágyon ülve...

Minden bajom elviselhető, kivéve egyet: a katéter és a sztent együttesét. Nem túlzás: falkaparós, szinte elviselhetetlen érzés egy embertelenül erős vizelési ingerrel, ez így kicsinál. (Tudom: türelem...) Lassan esti vizit, vérhigító, fájdalomcsillapító, egyéb nyalánkságok.

Igyekszem, de már egyre kevesebbet bírok inni. Még 2.5 deci kell a mai 2 literhez.

Istenem, remélem, ha kiveszik a katétert, jelentős mértékben megkönnyebbülök.

Urológiai Klinika 3. nap, délelőtt

A kórteremben irdatlan meleg van. A mi klímánk nem működik. Az éjjel semmit nem aludtam, hajnalban bóbiskoltam kb. másfél órát. Közben kértem fájdalomcsillapítót.

Hajnali fél 5-től hatalmas mászkálás. Vérnyomás mérés, folyadék bevitel és folyadék ürítés bediktálása, kanül kiszedés, gyógyszeres nővér (írtak ki nekem napi 3x fájdalomcsillapítót), új kanül szúrás, antibiotikum, kontroll röntgen, folyamatos katéter zacskó ürítés (magunk csináljuk). És vízivás, azt folyamatosan tolni kell.

Tegnap találtam egy raktár -társalgót, oda vonultam át a tegnap behozatott sulis laptopommal, mert le kell zárni a gyerekek év végi jegyeit.

Lassan, de haladok.

Hamarosan ebéd.

Délután

Nincs unalom. Délután megint begörcsöltem. Kaptam vénás fájdalomcsillapítót, segített. De nem múlt el teljesen a fájdalom. Aludtam egyet, utána jobb lett. Azt mondták, hogy ez bármikor előfordulhat, ezért is kell bent maradnom. És hogy ezt a stentet is meg kell szokni. Meg még kapom a vénás antibiotikumot is.

Derült égből életmentő műtét

Tegnap reggel felébredtem fél 6-kor. Kimentem a mosdóba, és amikor indultam vissza, hirtelen levert a víz, alig bírtam megtartani magam a lábamon, olyan fájdalmat éreztem, hogy ihaj. Mint később kiderült, vesegörcsöm lett. Hánytam, közben M. hívta a mentőket. Mozdulni nem tudtam a fájdalomtól, nem kaptam levegőt. Hordozó székben vittek le a mentőbe. A mohácsi sürgősségin mindenféle vizsgálat (labor, EKG, röntgen, feltöltéses CT, mivel nem tudtam kimenni a mosdóba, kaptam katétert). Nem ehettem, de nem is ihattam, pedig borzalmasan szomjas voltam. Ment az infúzió és a fájdalomcsillapító vénásan, de nem nagyon hatott, megmozdulni sem tudtam, csak nyöszörögtem, igyekeztem nem ordítani, mert jó pár beteg volt még a szobában. Kiderült, hogy van egy nagy vesekövem, ami a vesém kérgét megsértette és kipukkasztott egy úgynevezett kelyhet, így a veséből a vizelet nem a hugyhólyagba, hanem a hasüregbe ürült. Ezért mentőt hívtak, sürgősségi életmentő műtét Pécsen az Urológiai Klinikán. Éber műtét volt helyi érzéstelenítéssel, a hugycsövön keresztül endoszkóppal egy stentet keszítettek, ami a veséből a vizelet a hugyhólyagba tereli. Borzalmasan fájt, de amint kész lett, a fájdalmam 80 %-a elmúlt. A katéter maradt, egyelőre csodaszép színű véres vizelet távozik és ez így lesz még pár napig. A vesém csak kicsit fáj, egyelőre teljesen elviselhető. Lehet, hogy egy hétig itt kell maradnom. (M. szerencsére nem dolgozott tegnap, mindent intézett, nélküle ezt nem tudom, hogy csináltam volna.)

Ember tervez...

 

A sztori jön, ha kifújtam magam a műtét után.

Pontosan ugyanezt érzem...

 "Sosem tartoztam azok közé, akik azután, hogy külföldre költöztek, elkezdték a hazájukat szidni. Sőt.

Az új látásmód segített abban, hogy reálisabb képet alakítsak ki magamban Magyarországról. Még a logikus Norvégiához képest is van néhány dolog, ami logikusabb otthon. Az érzelmi és kulturális életet is erősebbnek érzem Magyarországon. Plusz élnek bennem a saját szívmelengető élményeim a hazámról, gyerekkorról, családról, barátokról.

Amikor hazaindulok, legyen az ok bármi, van bennem szívtájéki bizsergés. Örvendezik a lelkem. És elönt a melegség.

A kompút hosszú, de jólszervezett. Dániában hasonló a vezetési stílus, mint Norvégiában, senki nem tol le senkit, az utak kifogástalanok. Mint kés a vajban, úgy haladok. Most a szél nagyon fújt, ez volt az egyetlen nehezítő tényező (azon kívül, hogy beteg voltam).

Németországban is tudja a GPS, merre visz az utam, nem variál, nyílegyenesen odairányít a szálláshoz. Vannak lezárások, mert utakat javítanak, bővítenek, de kezelhető.

"Csehországban új elem, hogy van autópályamatrica, egy-két nagyvároson átvisz az utam, néha van torlódás, de nem vészes. Az utak jók, a GPS egyértelműen utasít, nem mérlegel, mert nincs mit. Szlovákia is matricás ország, de az utak itt is jók, a matrica itt is könnyen beszerezhető (Neten is megvehetném, de vezetés közben nem tudom, ha meg megállok, akkor már inkább helyben vásárolok. Automata mindkét helyen, hatnyelvű, kifogástalan, egyszerű). Utak itt is jók.

A kálváriám minden alkalommal Magyarországon kezdődik. Matricát csak forgalmi bemutatásával adtak, a kétezer kilométer alatt csupán idehaza villogtak rám, nem is egyszer. A GPS - a dugók miatt - többször újratervezett, ahogy közeledtem a fővároshoz. Levitt kátyus mellékutakra, azt hittem, szegény kutya a zötykölődéstől hátul rögvest kibobja a taccsot. A mellékutakon történő bemenet is idegölő volt: dugó, várakozás, araszolás, türelmetlenség – nem az én részemről, nálam a norvégiai zen még tartott.

„Érted haragszom én, nem ellened” – mondta József Attila és ugyanezt érzem én is, amikor hazajövök. Így használódik el az idő, fogy el az erő, aprozódik el az energia, amortizálódik gép és ember, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre – és telik el az élet a nem működés frusztrációjában, a tehetetlenség bénultságában, a mindennapok megrekedtségében.

Jobban érdemel ez a nép. Hinnie kell abban, hogy van jobb, mint a kifosztottság és az elvesztegetett idő."

Kép és szöveg: https://www.facebook.com/tamas.rita.ne.panikolj.sportolj