Manapság

Már nem tudom megint összerakni, mi volt a héten, mikor. Volt Frei kávé (a kedvenc Cannes-i fagylaltkávé), talán a héten.

A hírek nagy része a pedagógusok szapulásáról szól, hogy milyen űberfasza már, hogy például 15-én vége lett a tanévnek és így én már süttetem a hasamat a napon. Az átlagembernek tényleg halvány lövése sincs arról, mit csinál egy pedagógus, csak annyit tud a hírekből, a szomszédtól, a hentestől (...), hogy egy pedagógus év közben tart 2-3 órát, aztán hazamegy, egész nyáron otthon van és még fizetést is kap (...). Én már nem kezdem el magyarázni a bizonyítványomat, hanem újra, sokadszor is leírom: (apróbb feltételekkel) MINDENKINEK ott a lehetőség, hogy ezt a pályát válassza, érettségi és főiskola után élvezheti a tanítás és a pedagógus lét összes örömét és "kiváltságát". Komolyan: egyáltalán nem értem, hogy miért csökken a pedagógus szakokon a felvételizők (végzősök, pályán egyáltalán elindulók...) száma.

20-án, hétfőn munka, aztán délután délután évzáró. (Köszönöm a virágokat a gyerkőcöknek és szüleiknek!)

Jó ideje írtam már a beszámolókat (anyaiskolának, önkormányzatnak, tankerületnek), kedden sem volt másképp.

Kis időm volt a saját dolgaimat is pakolni, rendszerezni.

Készül a számítástechnika terem. Mondtam, hogy én tanítom jövőre a digitális kultúrát???

Enni sem árt. Kétszer volt sajtszószos tészta és sali az ebédem a héten.

Voltam A-nál is haladni.

Összejöttek a szakik a hétre, ma A-nál voltak a vizesek, mindent átnézettem, volt is mit javítani. Hozzánk a redőnyösök jönnek.

Ma megbeszélésünk volt a suliban a szociális segítővel. Pénteken a szederkényi értekezlet után még lesz egy esetmegbeszélésünk a mi sulinkban. Holnap pakolnom kell gőzerővel, hogy legalább rend legyen.

A világ káosza bennem is nyomot hagy. Konkrétan nincs holnap, nem lehet előre tervezni, boltba menni horror, mamikám kezd teljesen bekattanni, anyu végkimerültségben mami hónapok óta tartó 24 órás felügyelete miatt, keresztapám nagyon nincs jól, húgom lányát visszük az én professzoromhoz a Da Vincibe (mert 5 állami dokit fogyasztott el idén eredmény/segítség nélkül, a tünetei kísértetiesen az én endós tüneteimre hasonlítanak....), sokan még mindig úgy tesznek/élnek, mintha minden rendben lenne, de egyre többen kezdenek el kérdéseket feltenni, gondolkodni is. Még mindig nem tévézek, de már híreket is egyre ritkábban olvasok. Hányadék, ami a világban folyik. Már csak az az icipici szeletkéje is, amit mi, a pórnép érzékelünk, amit nekünk láttatni engednek.

És hogy pozitív felhanggal zárjam a bejegyzést: pozitív felhang. 😁