Élj a mában, a mostban.
Most szólalt meg az ébresztő, felugrok, a világomat nem tudom. Első gondolat: anyu. Most kell kelnem, öltözz, Timi, most kell menned.
Most ülök az autóba, de már az agyam egy lepéssel előrébb: ne felejtsem el az éthordókat kitenni és már reggel tízóraira megteríteni (táppénzen van a konyhásunk, ilyenkor nincs helyettes...).
Most parkolok le anyu előtt, miközben kutatok a kezemmel a zsebemben a lakáskulcs után, már az jár a fejemben: fel kell vinnem neki, amit hoztam.
Most vagyok anyunál, még félig alszom, de ha csak ránézek, látom, mennyire fáj neki. Váltunk pár szót, de már azon jár az agyam, vajon hova kell mennem első órára, és hogy az onkológiát muszáj elérnem.
Most indulok anyutól. Menet közben még mindig nem jut eszembe, mi lesz az első órám, de az éthordót ki kell tennem, meg kell terítenem, és onkológia. Három dolog a fejemben, megy ez nekem...
Most parkolok le a sulinál, de már figyelmeztetem magam: B-nek nem szabad elfelejtenem odaadni a tepsiket.
Most érek be a tanáriba, rápillantok az órarendemre: első-második összevont német lesz, szupi. Eszembe is jut, hogy mit terveztem erre az órára, de mivel sűrű nap, nem lesz időm előkészülni, jöhet a B terv. Odakészítem, de már megyek is ki az ebédlőbe teríteni.
Most órám van, de fél füllel figyelem a telefonomat, hívnak-e az onkológiáról. Kicsöngetnek, hívom az onkológiát. Az első szünetben nem vették fel.
És sorolhatnám, az egész nap így telt.
Az onkológiát 70 hívás után elértem: talán jövő héten sorra kerül anyu... Mondtam a nővérnek: talán kibírja addig...
Listám van mindenről, igyekszem helyt állni a munkában, itthon, anyunál, nagyon nehezen megy energiával. Az ebédet mától rendelem a suliból anyunak is, magunknak is.
M. ma itthon volt, sokat segített: volt délelőtt kicsit anyunál, ott is besegített a házimunkába, gyógyszert iratott anyunak, ki is váltotta, ebéd után mosogatott, én törölgettem, boltban volt...
Az étkezésem botrány. Ma pl. 3/4 1-ig egy falatot sem ettem, egyszerűen nem volt rá idő. Délutánonként többször van nasi: chips, nápolyi, szőlő, süti, ami éppen van. Mondjuk a vacsora is sokszor kimarad.
Most blogot írok, de az agyam már a holnapon jár: szerveztem a gyerekeknek egy német foglalkozást egy vendég együttessel, el ne felejtsem fogadni őket, a könyvtárat átrendezni, reggel tízóraira megteríteni (meg a többit)...
Élj a mában, a mostban. (De már a hétvégére is készülnöm kellene, jövő héten mami szülinapja, valahogy el kellene vinni anyut.....................)
