Karácsony

 1 éve ilyenkor (Mohács) a másnapi Nagy Asztalt szerveztük.

2 éve ilyenkor (Hőgyész) anyuéknál, Nagy Asztal.

3 éve ilyenkor (Hőgyész) anyuéknál.

4 éve ilyenkor (Hőgyész) Nagy Asztal.

5 éve ilyenkor (Ausztria, Hetzmannsdorf) dolgoztam.

6 éve ilyenkor (Mohács) karácsonyozás nálam.

7 éve ilyenkor (Mohács) itthon.

8 éve ilyenkor (Mohács) itthon.

.........................................................................................................................

Ma (2021.) Hőgyész. Nagy Asztal.

Anyu, mami, Tozzi, P., L., M. 😍 M-nal nem találkoztam csak a legszűkebb családból, ő holnap tud jönni. Felmentünk egy röpke látogatásra a keresztszüleimhez is.

Csoda jó volt együtt lenni. Az idő roppant szűkös volt. Mégis hatalmas töltődés.

Szenteste

Mit adnék idén Karácsonyra?

Amit idén karácsonyra szívesen adnék neked, nem lesz becsomagolva,
nem lesz rajta szalag sem, nem a posta hozza, nem kerül egy fityingbe sem.
De a lista hosszú, és szívemből jön,
ahogy kitárom előtted.
Mit is adnék:
örömöt, ami hálából fakad,
a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,
az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét,
amit nem érdekel a világi siker,
szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját
magadat sem,
békét, hogy te magad légy önnön legjobb barátod,
bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,
és megbocsásd mások ballépéseit,
együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van,
és nem úgy, ahogy te újraalkotnád a legszívesebben,
a magány meglepő örömeit,
erőt, hogy a sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget,
és gyengéden élhess a jelennek,
hogy magad és mindenki mást
a szív szemével láthass,
aminek csak a Szeretet számít.
És végül azt kívánom, hogy a Fény feltárja előtted,
hogy mindez az ajándék már benned él,
és csak arra vár,
hogy kibontsd.

(Arlene Gay Levine)

kép

Csütörtök

Tavaly márciusban kezdődött (hivatalosan) ez az egész. Bolondnak, hülyének, elmebetegnek, őrültnek hittek, amikor 2020. márciusában előálltam az "elméletemmel" a m@szkhordásról, a kij@rási tilalomról, a kényszerolt@sról (...). Minden szép sorban megvalósult. 

(Amiért a blogon nem megyek bele ebbe a témába: keményen szűrik a kulcsfogalmat tartalmazó bejegyzéseket, a hat@lom, a korm@ny "ellen" irányuló kritikát, én viszont nem szeretném, ha emiatt elveszteném a blogot. Amíg még lehetőségem van rá, szeretném írni.)

Már akkor tudtam, hogy a 2020-as lesz az utolsó karácsony. Ezért gőzerővel készültem rá.

1 éve ezen a napon elkezdtem díszíteni a meseszép fenyőt.

2 éve ezen a napon írtam meg a heti összegzést. Akkor még írtam ilyet. Kemény hét volt, de volt sok szép is benne.

3 éve is összefoglaló volt.

4 éve ezen a napon csomagoltam az ajándékokat és karácsonyi brownie-t sütöttem.

5 éve ezen a napon utaztam Ausztriába, ez volt az etapom első napja.

6 éve ezen a napon 67. napja nem volt munkám. Készen volt a karácsonyi program, készültem az ünnepre.

7 éve ezen a napon edzettem (is) és ketosan étkeztem.

8 éve ezen a napon megosztottam a napi menümet és az edzésemet.

9 éve ezen a napon volt Aranyvasárnap. És az akkori bejegyzést akár ma is írhattam volna. Mert hogy előtte is az volt a véleményem, és ma sem változott.

Ma csak ügyinzéztem emailben és egész nap pakoltam. A sulis cuccaim vannak soron, amiket a nyáron kellett volna rendszereznem-szanálnom, de a hőség és a kedves kis endometriózis nem tette lehetővé. És L. volt itt, amit mondott/felajánlott, azzal egy morzsányi hitet visszaadott, miszerint pislákol még jóindulat az ember(ek)ben.

Visszacsatolva a bejegyzés elejéhez: idén nem karácsonyozok. Minden változóban van, bennem is, körülöttem is. Olyan ez, mint egy forgószél: benne lebegsz a közepében, de nem tudod, milyen messze visz és hol pottyansz le. M-val vannak terveink, A-hoz megyünk egyik nap, lesz idén egy majdnem teljes Nagy Asztal is. A szél pedig csak forog.

Szerda

1 éve ezen a napon az utolsó sulinap után (Babarc) ajándékot csomagoltam, mézeskalácsot sütöttem és úton voltam, hogy megtudjam: mi a betegségem. 

2 éve ezen a napon nem írtam bejegyzést. (De előtte igen, akkor is görcsöltem. Annyira, hogy a mai napig emlékszem rá. Sulis karácsonyi műsor volt éppen (Babarc)).

3 éve ezen a napon görcsöltem és törtem-zúztam. (Előtte utolsó tanítási nap (Babarc)).

4 éve ezen a napon dolgoztam (suli, Nagypall) és megtudtam, hogy nem csak A kis gyufaáruslány az a mese, amit végigzokogok.

5 éve ezen a napon összecsomagoltam a következő osztrák munkaetapra. Mert kint, munkában ért a karácsony.

6 éve ezen a napon Budapesten voltam a húgoméknál. (Épp munka nélkül.)

7 éve ezen a napon osztrák munka, hazautazós nap.

8 éve ezen a napon osztrák munkaetap szünet volt. És -szokás szerint- elvesztem az időben.

9 éve ezen a napon konyhakreatívkodtam minikét. (Régen sokat főztem, sok saját receptem is volt.)

.......................................................................................................................

Ma reggel újra voltam a Tankerületben. Vittem, amit kértek.

Majd délutánba nyúlóan emailezés folyt a WKO-val (Osztrák Gazdasági Kamara), az SVA-val (TB) és a Validával (biztosító).

Aztán estig a hivatalos dobozt pakoltam-rendeztem.

Purc.

Kedd

Intézem a dolgaimat. 

Állítom, ha egy megvan, jön helyette kettő.

Pakolom a cuccaimat.

Amint egy kupac kész, lesz mellette három, ami szintén pakolásra vár.

Kutatok, keresem az infókat.

Tuti, hogy ha találok egy választ, abban van még húsz olyan, aminek utána kell nézni.

De legalább a főzés kész.

Purc.
 

Dobozolás 4 napra

(A mai reggeli már a hasamban.)

R: kenyér, tojás, zöldség

E: 2x krumplifőzelék kolbásszal, 2x szendvics

V: 2x céklasaláta, 2x szendvics

(Ha kell snack, mogyoró lesz és alma.)

 

Hétfő

Tegnap este összetettem fejben a mai napot:

1. elmenni v-ért

2. bemenni a p-ért

3. A-ért menni az állomásra Szekszárdon

4. temetés

5. haza

6. bevinni a p-t a t-be

7. menüt összerakni

8. bolt

9. főzés

Aztán még tegnap később hívott X., hogy elintézi a 2. programot, de így lett egy 5.1.: lemenni a p-ért.

Reggel írtam A-nak, hogy mivel ő is megy v-ért, hozna-e nekem is. Igen. Így az 1. program megszűnt.

Kezdtem a 3.-kal, jött a 4. Aztán úgy döntöttem, hazaviszem A-t. Nem maradtam, jöttem is haza.

X. hívott, hogy mégsem sikerült ma összehozni (nem sürgős, semmi gond), így a 6. programot áttettem holnapra.

Nagy nehezen összeraktam a menüt 4 napra, de olyan fáradt vagyok, hogy se bolt, se főzés nem volt már. Viszont holnap reggel korán mennem kell, mert a reggelihez való sincs már itthon.

Sűrűek a napok, intenzívek, szó szerint pihenés nélkül. Megérzem.

Vasárnap

Advent 4. vasárnapja. Szeretet. Anyuéknál. (Október 9. óta most először.)

 

Szombat

Természetes ébredés.

Pakolás.

Reggeli. (A képen.)

Bevásárlás anyunak.

Pakolás.

Eladó cuccaim fotózása, feltöltése.

Ebéd.

Alvás. (Beájultam.)

Pakolás.

Intézkedés a neten.

Vacsora.

M. itt.

Anyu cuccának lepakolása a kocsiba. (Még amiket a műtét utáni ápolásra hozott, kölcsönadott.)

Kis net.

Blog.

Alvás.

Péntek

Reggeli.

Háziorvos.

Ügyintézés a Tankerülettel.

Megbeszélés az ügyvéddel.

Optika.

Időpont szerzés a -kedvenc- szemészemhez.

Munkatársaim meghívására családias ünnepi ebéden.

Hátsó gardrób pakolása.

Vacsora.

Pakolás.

Purc.

 

Csütörtök

kép

Ez a fázás nem akar múlni. Ma éppen 22.4 fok van a lakásban. Mi van rajtam? Trikó, hosszú ujjú, meleg póló, azon a hosszított, garbós, legmelegebb kötött pulcsim. Alul dupla nadrág, gyapjúzokni. Na így nem fázom...

Két hónapig a műtét, majd a ko.vid miatt szinte csak feküdtem, majd ültem, kicsit sétáltam. Egyetlen dologgal kellett foglalkoznom: hogy pihenjek, gyógyuljak. Mostak, főztek, takarítottak rám, bevásároltak, ügyintéztek, fürdettek, kötöztek... A fájdalmakat és kellemetlenségeket leszámítva arany életem volt. Most már pár napja magam intézem a dolgaimat, és mivel még nem vagyok a topon, ez szörnyen nehéz. Agyban is összeszedni a tennivalókat, aztán meg megvalósítani. Két hónapja ma vezettem először. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, ne parázzak, úgy fog menni, mintha ki se maradt volna 2 hónap, és tényleg így volt. Csak bankban voltam (rezsi), könyvesboltban (tavalyi kari ajim ajándékutalványt vásároltam le, ma volt erre az utolsó nap) meg a yodafonnál ügyintézni (ezek nagyjából egy helyen vannak), de úgy elfáradtam, hogy az csuda. Aztán itthonról intézkedtem még, most este dobozoltam, hát purci néni vagyok rendesen. Persze mindez most sem panasz, arra akartam csak kilyukadni, hogy nem könnyű a visszarázódás a hétköznapokba, pedig ugye még nem is dolgozom. (No a munka sem tart már sokáig...)
De a lényeg: ha nem is gyorsan, ha nem is "tökéletesen", de megyek, csinálom.

Dobozolás 3 napra

Átnéztem jó pár Dia menüt, amíg találtam olyat, amit itthoni alapanyagokból be tudok dobozolni, amihez nem kell túl sokat főzni, ami vihető, ami bárhol - akár itthon is, akár ügyintézés közben is- megehető. 

Reggeli: tojás, zöldség, kenyér 2, tökmagkrémes kenyér, zöldség 1x

Ebéd: (jobb fölső sarokban) kenyér, tojás, sajt, zöldség 1x, a másik 2 máshol lesz

Vacsora: sajtos szendvics 

Snack: alma, mogyoró

 

Szerda

A naptáram roppant zsúfolt. A legtöbb dolog itthonról intézhető. Van itt három doktor (két orvos, egy ügyvéd), osztrák gazdasági kamara és biztosító, bevásárlólista, meghívás, adok-veszek és egyebek. És ez csak ez a hét. Ja, és emellett a cselekmények a háttérben. Egyikre sem rugózok rá, nincs értelme, szépen sorban haladok lépésről lépésre.

Ma a fürdőszobát pakoltam és szanáltam, holnap befejezem.

Még nem vagyok "csúcsformában", de ezen a héten így három nap alatt is jelentős a javulás.

Tegnap dobozoltam, holnap főzhetek megint. Ehhez ki kell találnom, mi legyen a menü. Na most sem bonyolítom, abból fogok főzni, ami van itthon.

Az idő viszont rohan, rendesen fáradt is vagyok, előveszem Dia menüsorát és kinézek valami egyszerűt.

Aztán jöhet a -remélhetőleg- pihentető, gyógyító alvás. Pölö egy párnapiggel. ;)

 

Szerda reggel

Na ez az, amit imádok a dobozolásban: felkeltem, előkaptam a reggelire készített dobozomat, és megettem a zabkását. Aztán jött a fekete leves: tegnap képtelen voltam már elmosogatni, a konyha romokban, állhatok neki a mosogatásnak, pult- és padlótakarításnak...

Lassan megy, szétszakad a hátam és izomlázam van a tegnapi főzéstől, de a mosogatás megvan.

Közben készült egy lista. Ami eszembe jutott és fontos elintézendő, azt felírtam. Mert hogy a háttérben jelentős események, szervezések folynak, ehhez kell jó néhány telefon, email, kérdés, intézni való. És idő, energia. 

"Minden a földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint hegyi záporár,
hullámtörés, lavina, láva
s tűz, örökös lobogó."

Babits Mihály: IN HORATIUM


"El kell fogadnunk, hogy a változás az egyetlen, ami állandó."

Ruby Wax

Dobozolás (!!!) két napra

 Jesszus, szeptember 29-én dobozoltam ezelőtt utoljára.

Azóta volt műtéti előkészítő diéta, műtét előtti hashajtás, jött a műtét, majd a kovid...

Este fél 10 van egyébként. Most lettem -majdnem- készen. Órákig készült ez a mini menü, a snack nem fér ma már bele, de talán belém se :D

R: banános-diós-fahéjas zabkása

E: paradicsomos bab, sült krumpli, tojás

V: almás-répás céklasaláta

Kipurcantam. Pedig nem bonyolult menü és normál esetben sztem 1-másfél óra alatt meg lehetne főzni, de ez nem normál eset: egyáltalán nem vagyok még a topon, bár tegnaptól tényleg érezhetően a gyógyulás útjára léptem.

Ez most nem mindenmentes. Glutén- és cukormentes. A saliban van natúr joghurt és mini kék sajt (ez volt akciós). Megpróbálok nem mindenmentesen enni, aztán majd meglátom.

Na megyek vízszintbe, a mosogatás megvár. 

Hétfő

Minek is nevezzem? Határozott idejű szabadságlevél? Felfüggesztett büntetés? Halálos ítélet? Tulajdonképpen bármit mondhatok rá: nem számít. Lehetne akár 3 hónapig engedélyezett pénzkereseti lehetőség is az eredeti szakmámban. De a keresetnek is meddig van értelme?

Nehezen alszom el jó ideje, mert az ágyam egy jégverem. A lábfejem jégtömb, emiatt vacogok, és addig nem megy az elalvás, amíg fel nem melegszik. Tegnap alvás előtt beáztattam jó meleg vízbe a lábaimat. Fel is melegedtek. Mégsem tudtam elaludni sokáig. Mert járt az agyam, gondolkodtam, latolgattam. Vagy egy óráig tartott, amire meggyőztem magam: minden rendben és alhatok nyugodtan. (Persze a meggyőzés nem egyenlő a meggyőződéssel.)

Nem akarok negatív lenni - már ami a jövőre vonatkozó gondolataimat illeti-, nem akarok pozitív se lenni. Csak lenni szeretnék. És azt hiszem, ez egyedül rajtam múlik. Talán az egyedüli dolog, ami az élet(em)ben -főleg most- megválasztható.

Több dolog nem úgy megy, ahogy szeretném. No de: 

😉

Szombat

Mai vacsim:

... mert spórmájszter van. No nem életre-halálra, mert nemsokára úgy alapjában véve minden megváltozik. Hacsak el nem jön tényleg John Wick...

 

Péntek

Ha nem, akkor egy Rózsaszín Pitbull koncerten lehet fejlődni. 😂😇

Ma be kellett mennem a háziorvoshoz, tesztelt: negatív. Elküldött mellkas röntgenre, ami szerencsére negatív. Kaptam még egy adag antibiotikum kúrát és köptetőt, hétfőn kell jelentkeznem. 

Közben a világ változásának a hatására az én házam táján is zajlik az élet, még ha csendben, lassan is.

Fizikailag megvagyok, ha kijövök ebből a nyavalyából (márpedig kifelé tartok, ha lassan is) és megnyugszik végre a műtéti sebezet ott belül, az életem egy része sokkal könnyebb lesz. Endós fájdalmak nélkül? Maga a mennyország! Lelkileg néha nehéz összekaparnom magam, de szerencsére itt van M., aki nem egy pesszimista ember, nekem nagy húzóerő a normailtás felé. És itt van a család, akikkel szorosan tartom a kapcsolatot és ez nekem sokat jelent. Itt vannak a kollegák, ismerősök, akik nem a csomót keresik a kákán, hanem segítőkészek. Van -és lesz- fedél a fejem fölött, van mit ennem (a képen a mai vacsorám), kapom a táppénzt, gyógyulófélben vagyok- komolyan, nincs meg szinte mindenem?

Cukiság a mai nap habostortáján: gyerekkoromban - és azóta is, ha kaptam- imádtam az Erigon nevű szirupot. ezer éve nem ittam ilyet. Hát mit írt ma fel a háziorvos? 😁

Csütörtök

Reggel email várt: lejárt a karantén, eltávolíthatom a távellenőrző rendszert.

Majdnem 2 hét után kimehettem. Mákom volt: ez a röpke sétácska alatt nem volt eső, amúgy egész nap esett.

 

Ma is le kellett jelentkeznem a háziorvosnál. Holnap be kell mennem tesztre és vizsgálatra.

Szerda

 

Hű, jó régen fotóztam már, ezek régebbi képek, azt hiszem, még nincsenek a blogon, idebiggyesztem.

Már nem mérem a hőmet, a szaturációt, a vérnyomást, a pulzust. Napok óta. Stagnálok. Az orrom bedugulva, köhögök, még mindig fáj a hátam, a derekam, a fejem. És a műtéti hely belül-alul. Annyira, hogy ma estére elérte azt a szintet, hogy ha ennél egy kicsit is jobban fog fájni, kénytelen leszek fájdalomcsillapítót bevenni (és rákérdezni a professzornál a helyzetre).

A Házi Karantén Rendszerben ma kaptam utoljára távellenőrzést, holnap letörölhetem. Mert lejár ma éjfélkor a hivatalos karantén.

A háziorvosomnál minden nap le kell jelentkeznem és be kell számolnom az állapotomról. És mindig elmondja: ha csak kicsit is rosszabbodik, azonnal orvos. Nem rosszabbodik, csak most épp nem javul. A tünetmentességtől messze vagyok.

Valahogy teljesen kiestem már a térből és az időből. És fizikailag sehol nem vagyok. Holnap legalább már kimehetek kicsit, remélem, erőm is lesz hozzá.

Igyekeztem eddig is fejben rendezni a dolgokat, ez nem egyszerű, ha folyamatosan fáj valami vagy köhögsz, be van dugulva az orrod, a füled. Holnaptól jobban ráfekszem a dologra.

Ebédet rendelek, habár (nekem) rendesen drága, többször akkora az adag, hogy marad belőle vacsorára is. Aztán lassan betervezem a főzést is.

M. rengeteget segít, D. volt gyógyszertárban, A. is besegített.

Hogy unalmas-e itthon? Hát arról szó sincs. Ritkán, de vannak napok, amikor tudok eleget pihenni és aludni. Ma ez nem jött össze. Szó szerint egész délelőtt telefonáltam, emaileztem, ügyintéztem.

- reggel telefon a háziorvosnak, lejelentkezés

- A. telefonált a suliból, hogy intézzek el egy igazolást, csak az üzemorvos állíthatja ki

- üzemorvos telószámának kiderítése, telefon neki: ilyet ő nem állít ki, ez a háziorvosra tartozik

- jelzés vissza a sulinak, hogy ez van, mit tegyek

- válasz: csak a foglalkoztatás-egészségügyi orvos csinálhatja

- email az orvosnak a válasszal

- próbálom telefonon elérni újra, sokadszorra sikerül

- kiállítja nekem, de....

Szóval -ahogy B. tanár úr mondta volt a gimiben- unalom egy szál se.

Vasárnap

Amióta itthon vagyok táppénzen, hatalmasat fordult a világ. Csak az én világom napjai hasonlatosak nagyon egymáshoz. A műtét után a 3. hétig csodásan, napról napra jobban lettem. Aztán ez lelassult. Pontosan a 6. héten jött a k.ovid. 10. napja vannak tüneteim, egy hete vagyok karanténban. Lázam már nincs. A hátfájásom mérséklődött, de még erőteljes. Nem érzem a szagokat. Vanisnincsis étvágyam. Ma estére hányingerem is lett. Köhögök. Szörcsög a váladék, csak nagyon kis mértékben szakad fel. Az egész fejem is tele van trutyival, az orrom folyamatosan eldugulva, sokszor a fülem is. A fejfájásom sem az az elviselhetetlen már, de fáj folyamatosan. Ahogy a csontjaim és az izmaim is. Fizikai erőm nulla. És ami kegyetlen: a műtéti cuccos ott bent folyamatosan fáj, leszakad. És nemcsak akkor, amikor köhögök vagy az orromat próbálom kitrombitálni, hanem szünet nélkül. Maga az, hogy nincs lázam és hogy a pulzusom nincs az egekben, már óriási könnyebbség.