Csütörtök, csomagolás, 2016 utolsó napja Magyarországon

Amíg sokan várják a karácsonyt, visszaszámolnak 2016 utolsó napjáig, én mindezt már "elintéztem". Megvolt a karácsony a családdal, és a mai az utolsó napom idén Magyarországon, amolyan szilveszter szerűség ez, csak csendben. És most jön egy jisoráz, azaz újra minden, csak Ausztriában.

Kettős érzés ez az egész bennem. Egyrészt persze, hogy szomorú vagyok, amiért nem a napján karácsonyoztam a családdal, hiszen nem volt csinos öltözék, nem láttam senki karácsonyfáját, nekem sem volt. Hiányzik a fenyő illata, a piros-fehér fények hangulata, a fahéj illat, a közös evészet, beszélgetés, nevetés... Idén az első két gyertyát is a munkában gyújtottam meg az ottani adventi koszorún, ráadásul nem is éghetett egy percig sem, a néni mániája, hogy leég a ház, ha hagyom a gyertyát... Kettős az érzés, mert emlékszem a tavalyi decemberemre. Itthon voltam. Munka nélkül, egy fillér nélkül, tele adóssággal, most pedig mehetek dolgozni, ráadásul tudom, hova megyek (hajjaj!), tudom, mi vár rám, de azt is tudom, hogy január 6-án már itthon leszek. És ez a két hét is része a 2017-es tervemnek, aminek viszont majd mindenki örülhet.

*** Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel. ***

Márai Sándor: Füveskönyv

Viszek ki sorsjegyet és vettem lottót is. És viszem a legújabb könyvemet, amit M-tól kaptam karácsonyra (itt is köszönöm!), már nagyon várom, hogy elkezdhessem és végig izgulhassam.

Holnap 03.35-re jön értem a busz. Remélem, megint M-val és jó csapattal utazom, azt pedig még jobban várom, hogy beválthassam a M-val megbeszélteket és újra szelfizzünk-bolondozzunk Bábolnán, Pakson, útban hazafelé, már az új évben.

       

Addig is nagy ölelés Mindenkinek! Kintről jelentkezem.