Sok éve már, hogy kiszálltam a karácsonyi "tömegvonzásból". És a héten, ahogy reggel, munkába menet hallgattam a rádiót, ahogy jártam az utcákon, hallottam beszélgetni az embereket, figyelem az ismerőseimet, egyszerűen nem értem, nehezen tudom elhinni, hogy ennyire jól működik a média, a népbutítás, hogy a fogyasztói társadalom ilyen óriási mértékben képes bedarálni emberek millióit.
Vegyél! Vásárolj! Akció! Most vedd meg, akár hitelre is! Jaj, zárva lesznek a boltok! Fagyasszunk le még egy kiló kenyeret! Egyszer van karácsony, ne fukarkodj a pénzzel! Vedd meg neki, akkor biztosan nem fog rád a múltkoriért haragudni! Menjünk be a másik boltba is, ott is biztosan találunk valamit! Gyorsan! Nehogy elvigyék előlünk! (...)
Mindenki úgy éli meg az ünnepet, ahogyan kedve tartja.
Nekem a karácsony valahogy a csendet jelenti. Belül. Azt, hogy kicsit minden lassabb, nyugodtabb. Hogy jó azokkal lenni, akiket szeretek. Itt és most. Jó látni a mosolygó, rég nem látott arcokat, hallgatni, ahogy mesélnek, anekdotáznak. Szeretem a karácsonyi fényeket. Évek óta ilyenkor, ha besötétedik, elmegyek sétálni, és figyelem a csendes, hideg utcákon a házak fényeit. A díszeket az ablakban, a fényfüzéres fákat, a város fényeit. Ma is voltam egy röpke fél órányit. Kell a töltődés, olyan szürkék és nyomasztóak tudnak lenni a hétköznapok.
Idén sokat változott az életem, és hihetetlenül sok jó dolog történt. Rengeteg apró momentum, sok nagyobb és 1-2 igazán jelentős. Így év közben is többször éreztem azt, hogy a szívemben karácsony van. Persze, hogy az én életem sem habostorta, de a múlt már történelem, a régi bosszúságokon nem vagyok hajlandó rágódni, viszont a legapróbb mosolyfakasztó dolgokra is szívesen emlékezem. Lassan megtanulom elfogadni magam és a környezetemet. Megtanultam hálásnak lenni és megköszönni a dolgokat. Megtanultam, hogy jó dolog törődni másokkal, de emellett magamra is oda kell figyelnem. Megtanultam, hogy kell a pihenés, a csend is. Hogy a Titok tényleg mindenkiben benne van, csak tudni kell használni. Rengeteg embert megismertem, akik nagy hatással vannak rám, és akiknek nagyon sokat köszönhetek. Megtanultam, hogy sok dolog, amit eddig akadálynak, hátráltatásnak véltem, problémának éltem meg, általában inkább jelzés és lehetőség. Hogy bizony ahol becskódik egy ajtó, ott egy másik kinyílik. Hogy az ember sokkal többre képes, mint amit gondol magáról. Hogy bátornak kell lenni, tudni kell nemet is mondani és élni kell a lehetőségekkel.
Advent negyedik vasárnapja van. Szép estét minenkinek!
Ez gyönyörű volt!
VálaszTörlés