Az óraállítás mindig megzavar. A tavaszi is, az őszi is. Nagyon jól működik a
cirkadián ritmusom: ha megy le a nap, én mennék aludni, és szeretek akkor kelni, amikor a nap feljön. Ha nem lenne ez az időre működő társadalom, csodásan ellennék a természetes alvással. De hát létezik, így tavaly kialakítottam egy olyan elalvási-felkelési rendet, ami az itthoni és a knittelfeldi, munkás hetekben egyaránt tartható volt. Habár még nincs meg az új munka, tehát nem tudhatom, milyen lesz a beosztásom, Bécs kipihenése után a héten igyekszem visszaállítani magam a korábbi ritmushoz. Ez számomra most kínzás, mert este nagyon érzem, hogy már egy órával több lenne, ha pedig a saját, természetes ritmusomat nézem, hétkor már simán tudnék durmolni... Egyelőre órára kelek, fél 6-kor, de ezzel nincs is különösebb gond. Szóval próbálkozom, csinálom, tudom, hogy működik ez, csak kitartás és következetesség kérdése.
Aztán reggeli: rántotta (1 ek zsír, 3 tojás, 2 ek krémsajt magokkal).
Már tegnap tudtam, hogy ma nem akarok főzni. Nem is maga a főzés miatt, hanem inkább az előpakolás, a mosogatás, az elpakolás, a takarítás miatt. Ma is ment a Garázsvásár, jöttek-mentek az emberek, a csomagok, ürül a szekrényem, a számomra fölösleges dolgok más gazdára találnak, mások használják/olvassák/hallgatják/viselik tovább, és ez jó. Ami ennél is jobb: fantasztikus embereket ismerek meg általa. Akiktől rengeteget kapok, tanulok.
Ebéd helyett (nem voltam éhes, de uszoda/séta volt terben, így ettem kicsit): 1 szelet sajt majonézzel, 1 répa).
Csodás napsütésben, 12 fokban tempós séta délután.
Holnap sem főzök. Maximum rántottát. De azt meg ugye sütni kell :)
