Hazaút- kalandosan

 Ember tervez...

Hazafelé tartottunk. A mi tervünk az volt, hogy elmegyünk a tamási temetőbe, aztán keresztanyumhoz Hőgyészre, majd Gyönkre mamihoz, onnan haza. Dombóváron aztán:

Defekt.

Első akadály: vasárnap dél van, ilyenkor semmi nincs nyitva.

Második akadály: a hétvégén is hívható mobil gumiszervizben pont ma nem dolgoznak családi esemény miatt.

Harmadik akadály: mi magunk vagyunk, jön a Tour de Hongrie, éppen ezen az úton. Két rendőrautó megy el mellettünk, a harmadik megáll. Segítséget annyiban ad, hogy "takarítsuk el a gépjárművet az útból", nekik le kell zárniuk ezt az útszakaszt. Kegyesen kísérnek minket, "nehogy baj legyen". Nincs messze a következő mellékutca, de hát ilyen állapotban odáig is "kellemetlen" elgurítani szegény autót...

Közben hívok minden lehetséges segítséget, de sajnos nincs megoldás. Jó, akkor jöjjön a trailer. Hívom, a srác kérdezi, mi a gond, milyen autó, évjárat, gumiméret. Mondom. Oké, azonnal jön. Hamar meg is érkezett, személyautóval. Lekapta a kereket, elvitte, majd nemsokára visszajött a felgumizott kerékkel. Visszatette, és megúsztuk 12ezerből.

Na de jön a bicikliverseny, perceken belül lezárják a teljes utat két órás időtartamra. Kocsiba be, megfordulunk, már útközben gyors útvonalterv keresés, de szerencsére anélkül is tudom, hol kell először elkanyarodni. A szerelőnket utolértük, még dudált és intett, amikor jobbra kanyarodott, mi mentünk balra. Az út mentén végig haptákban rendőrök, polgárőrök. Megnéztem a neten, hol tart a verseny, Tamásinál. Oké, akkor megússzuk lezárás nélkül. Pécsett álltunk meg egy kúton guminyomást nézni, de minden rendben volt. Ittunk egy kávét, aztán jött a pályán az utolsó etap Mohácsig. De szerencsésen hazaértünk.

Felcuccoltunk a harmadikra, aztán a tárolóból bepakoltuk a másik gumikészletet a kocsimba, M. holnap elviszi átgumiztatni, én az ő kocsijával megyek dolgozni.

Bakancslista-pipálós hétvége/2.

 

Összevissza tette fel a képeket, lentről az hetediknél kezdődik a bejegyzés. (Három nyíllal jelöltem a kezdést.)

A bambusz-átjáró. Sokat kerestük, aztán meg is találtuk. (Térképet is kap a belépővel a látogató.)

 (Innen menj, kérlek, alulról a 6. képhez.)

Minden tehénnek saját -indiai- neve van, fényképük a bejáratnál található egy tablón.

A tehenészet. 

Az egész völgy (látogatható része) szabadon bejárható, be lehet menni, szabad kérdezni, szívesen válaszolnak.

Ebédre menü, indiai, vegetáriánus. Az ital: rózsavizes üdítő. Ami igazán üdítő, frissítő volt! Minden mennyei.

Az udvaron -most éppen víz nélkül- medence. Minden színes, életteli.

Mindenki cipő nélkül.

A templom.

Óvodaudvar. Hatalmas zöld terület fákkal, kis homokozóval, hintával, trambulinnal. Az udvarára a kicsik bármikor bemehetnek játszani, nem zárt a kapu.

Az óvoda. Nyolc ovis van.

Vezetőnk. És hogy milyen kicsi a világ: egy mohácsi csoporthoz kapcsolódhattunk.

Az iskola.

A völgy 300 hektáron terül el, ennek csak egy része látogatható, de az is nagy, érdemes nagyon kényelmes lábbelit húzni. 

Lehet Krisna-völgy kártyát igényelni és regisztrálni, sok helyen kap az ember kedvezményt, például már a belépő árából is. (Itt pedagógus kedvezmény is van.)

A belépőhöz ajándék keksz és a lenti ajándékbolt nyitása után meggyes piskóta is járt ajándékba.

Ez egy hely a temetési szertartáshoz. Később láttam egy szertartást is, nagyon szép, egyszerű, nagyon emberközeli.

Ami itt van, az csoda. Csönd, nyugalom, szépség. Harmónia a természettel.

➡ ➡ ➡ Szóval Krisna-völgy, Somogyvámos. Kb 30 éve készülök ide. Jobb későn mint soha 😁 (Felfelé érdemes a képekkel haladni.)

Mivel a Krisna-völgytől kb. 20 km Fonyód, M. hirtelen ötletével átugrottunk a Balcsira. (Innen már sorban vannak a képek.)

Ahhoz képest, gogy május -majdnem- közepe van, rengeteg ember volt a parton, a kávézók, éttermek nagy része nyitva, a hajók járnak. Kávéztunk egyet a kis séta után.

Majd vissza a szállásra, vacsora.

Köles, feta sajtos sült sütőtök, saláta, epres chia puding.

Szebbnél szebb rózsák mindenütt.

Minden szép, szabad, nyugodt, életteli.

Ez itt egy más világ. Egy természettel, embertársakkal, állatokkal, növényekkel együtt élni, együtt lélegezni tudó közösség. Rengeteg dolog nagyon szimpatikus. De azt hiszem, ehhez az életformához fel kell nőni, óriásit kell fejlődni.

Köszönöm M.-nak, hogy elhozott ide egy egész hétvégére.

(És holnap még van itt egy reggelink a hazaút előtt. 😁)

Bakancslista-pipálós hétvége/2., reggel

1. nap itt 

.......

2. nap:

Reggeli fények a szálláson.

És csönd, béke, nyugalom, zöld, madárcsicsergés.

Reggeli.

Minden friss, finom. A házi buci olyan tömör, hogy egy is bőven elég. Később találtam házi lekvárt, a gyárit vissza is vittem iziben. Aztán kiderült, hogy azért volt egy másik asztalon a házi lekvár, mert hogy egy valakié volt. 🙈 Sebaj, nagggyon finom volt. 😇

És akkor irány a fő úticél.

Péntek, bakancslista-pipálós hétvége/1.

Egy roppant "érdekes" munkanap. (Lesz folytatása.)

Aztán bakancslista-pipálós hétvége.

Vacsora: indiai zöldségragus tészta, saláta. Desszert: vegán kókuszgolyó.

Csodálatos ez a hely.

Csütörtök

Annyira fáradt vagyok...

Munka után haza, fogmosás, város: fogorvos. Jövő héten is mennem kell megmutatni az állkapcsomat és a foghúzás helyét. Az antibiotikum gyönyörűen dolgozik. Napközben kétszer vettem be fájdalomcsillapítót, este már nem. Nem azért, mert nem fáj, de ezt már simán el lehet viselni.

Onnan anyuhoz, garázsvásár.

Majd haza.

A suliból nekem kellett levinnem a kicsiket az éves orvosi szűrésre. Dr T. az iskolaorvos. A hospice doki, aki anyuhoz járt ki, és akit anyu imádott. Olyan rendes volt, kijött hozzám, leült, megkérdezte, hogy vagyok. Nagyon fura volt így látni, beszélni vele. Rendesen vissza kellett tartanom a könnyeimet...

Cukik

Már vagy két hete kaptam:

Ezt a héten:

🥰

 

Kedd, fogak, az én anyukám

Két fájdalomra ébredéssel, egyszer gyógyszer bevétellel, úgy, hogy tegnap konkrétan egész nap aludtam, végigalszom az éjszakát.

Reggel is gyógyszerrel kezdek. Mert még mindig sajog. A duzzanat nagy része leapadt, szépen dolgozik az antibiotikum.

Időben elkészülök és indulok: lassan megyek, a sok fájdalomcsillapító kicsit elnyom, nem árt az óvatosság.

Nehezen (nagyon nehezen) bírom a munkanapot. Az anyák napi próbán megint sírok. Ez a záró dal, itt már végképp nem bírom a könnyeimet visszatartani.

Egy kislány utána megkérdezi, miért sírtam. Mer hiányzik az anyukám...

Vissza kell mennem a fogorvoshoz. Amikor tolatok ki a parkolóból, érzem: a fék megint nem százas. Lassan megyek. Csak a központig kocsizok: a fék forró...

Fogorvos: minden rendben, csütörtökön is vissza kell mennem.

Parkoló. Várok, hadd hűljön még a fék, aztán vészvillogóval, lassan, nagyon lassan lecsordogálok a szerelőhöz. Megvan a gond, ott hagyom az autót. M. lejön értem kocsival. Most nagyon jólesett, hogy nem gyalogolnom kellett hazáig.

Megírom a cikket a tankerületi újságba.

Újabb fájdalomcsillapító. Sajnos még nagyon kell. Aztán ágyban fekve megnéztem egy filmet.

Hívott húgom és keresztanyum, érdeklődtek, hogy vagyok, ez is jólesett.

Itthon szalad minden: vasalnom kéne, elpakolnom, amit még anyutól áthoztam, egyebek, de most ráér.

(Tudom, hogy nagyon nehéz mostanában velem, azt is, hogy másnak is nehéz. Mindenkinek hálásan köszönöm a türelmét.)

Hétfő

Borzalmas (!) éjszaka. 10/15-ös fájdalommal, hogy már minden belső szervem is görcsben remegett, amíg egy éles, hegyes kést húzogattak a bal alsó állkapcsomban oda-vissza, szüntelenül. Annyit tudtam csak aludni, amíg kicsit elnyomott a fájdalomcsillapító, aztán csak nyöszörögtem magamban (M. dolgozott). Hajnali 4-kor nem hittem, hogy kibírom reggel 7-ig, a fogorvosig.

6-kor felkeltem, hogy időben a dokinál legyek. 6.50-kor tele volt a váróterem. Tudtam, hogy mindenki szenved, azért jött, de azt is tudtam, hogy egy perccel sem bírom tovább. Be is hívtak elsőnek. Csonthártyagyulladás, érzéstelenítő szuri, várás. Híd szétvágás, foghúzás. Ügyes volt az érzéstelenítés, a húzás is. Sok genny ki is folyt, a megkönnyebbülés azonnali, az érzéstelenítővel a fájdalom 10/8. Antibiotikum, fájdalomcsillapító, holnap délután vissza kell mennem.

A kollégáim megcsinálták helyettem a napot, itt is ezer hála nekik! Mert amint elmúlt a szuri hatása, azonnal jött a szokásos foghúzás utáni állapot, óriási fájdalom. Gyógyszerrel olyan 3 órát bírok ki, akkor olyan 10/7, amint múlik a hatása, jön a megbolondulós fájdalom.

Az antibiotikummal (probiotikummal) egyelőre minden oké, és nagyon szépen dolgozik: csökken a duzzanat a csontomon. 16 szemeset kaptam. 

Anyukám, ma négy hónapja értél át a szivárványhídon.

Nagyon hiányzol.

🖤

Az Anyák napja fogas kérdés idén

Pontosan ma két éve került beépítésre életem első pótfoga. Pontosan két éve van vele gondom. Húsvét előtt jártam fogorvosnál, akkor is említettem, hogy a pótfogas dolog le, egészen az állkapcsom aljáig fáj. Ő azt mondta, az nem fáj. Hát annyira nem, hogy tegnap már volt egy kis, kívülről is látható puklim, ma reggelre kicsit nőtt. A fájdalom borzalmas.

Tegnap szinte semmit nem aludtam. De szólt reggel a vekker: tervezett nagy túra. Vettem be fájdalomcsillapítót és elindultam. Roppant nehezen hoztam össze, nehéz volt a vezetésre koncentrálni, de még mindig azt gondoltam: volt már ilyen, elmúlt, most is megtörténhet. 

Első állomás Gyönk. Mamikámnál.

Nagyon lassú, nagyon öreg, nagyon fáj mindene, már alig lát. A kis ajándéknak és nekem is nagyon örült. Mindenkit puszil, anyut is...

Második állomás: anyu, Tamási. Itt már még jobban sajgott a fogam. Elvittem a virágcsokrot (legközelebb a pót vázá(ka)t is vinnem kell, nem is gondoltam, hogy lesz virág a sírvázában.)

Gyertyát gyújtottam, lesöpörtem a sírt, kicsit beszélgettem anyuval és apuval, aztán indultam is tovább. Ekkor már gondolkodtam, hogy egyenesen haza kellene menni, egyre nőtt a fogfájdalom. Aztán mégis elmentem keresztanyumhoz. Neki is vittem virágot. Rögtön szedett zsályát, készített főzetet öblögetéshez, a maradékot üvegbe töltötte, hogy ha hazaérek, ne rögtön főzet főzéssel kezdjek. Friss zsályát is kaptam, amit megszárítva is tudok használni. Ott voltak J-ék is, együtt ebédeltünk. Amikor ott belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a puklim minimum kétszer akkora, mint reggel volt, és piros...

Kemény hazaút volt, de szerencsére vasárnap szuper laza a forgalom, még a pályán is, csak Hőgyésztől a felhajtóig kellett nagyon-nagyon figyelnem.

Itthon lefotóztam a pofázmányomat és elküldtem a húgomnak. Ekkor kezdődött a "lavina". Ugyanis ő dobálta a hátasokat, hogy hogy nézek ki, azonnal menjek orvoshoz. Felhívtam a 1830-at. A telefonom jelezte, hogy január 6-án hívtam ezt a számot. Amikor anyu meghalt... Gy. Pál után a helyi illetékes közölte: fogászati ügyelet nincs, holnap keressem fel a fogorvosomat. A hatalmas segítség után M. is küldött telefonszámokat, én is kutakodtam a neten. Rengeteg hívás után egy pécsi magánklinika asszisztense konkrét tanácsot is adott gyógyszer ügyben, és azt mondta, ha nyelési nehézségeim lesznek vagy rosszul leszek, ne Mohácsra, hanem a pécsi SBO-ra menjünk, ott tudnak keríteni szájsebészt.

A tüneteim alapján csonthártyagyulladás, amim már volt, csak a felső fogsoron, és mentem is azonnal orvoshoz (akkor még a régi doki volt, aki azóta sajnos nyugdíjba ment, egyébként M-nak sikerült vele beszélnie, ő is azt a gyógyszert mondta és úgy, ahogy a pécsi asszisztens, és hogy ha Mohácson lenne, megnézne). Úgyhogy bírnom kell reggelig... ... ...

...

Ez tavaly februári kép. Anyunál.

Ebből készítette ezt múlt évben a húgom:

Akkor még nem is sejtettük, hogy ez lesz abban a formában az utolsó Anyák napjánk...

Anyu, szörnyen hiányzol...