Két éve ezen a héten is speciálisan ettem. Kegyetlen fájdalmakkal és energiahiánnyal léteztem. A suliban a gyerekek már tudták, hogy műtétre megyek és sokat kérdeztek. Sok szervezéssel járt a műtétre készülés. Manapság is (főleg így, sulikezdés után) szörnyen fáradt tudok lenni, de akkor már abban elfáradtam, hogy felkeltem reggel az ágyból.
Egy hónap (és 3 nap) volt vissza a műtétig. Addig az operációig, ami nem jelent végleges megoldást, ha csak egyetlen nyálkahártya sejt is a testemben marad. Az endometriózis jelenleg nem gyógyítható, csak kezelhető. Százezrek szenvednek napi szinten, tíz emberből 8-9-nek méheltávolítás után is kiújul a betegség, és a mai napig olvasok sok olyan esetről, amikor a nőgyógyász kiosztja a beteget, hogy csak alacsony a fájdalomküszöbe, igyon egy páleszt, ha fáj, az segít, ne hisztizzen, legyen felnőtt, szüljön, aztán rendben lesz (...).
Ha beteg vagy, ha szó szerint a túlélésért harcolsz, ne add fel. Menj, amíg olyan orvost találsz, aki tud segíteni. Vagy bárkit, aki segíteni tud a megoldásban. A fájdalmas menstruáció NEM normális! Ne hagyd, hogy a lányod, unokád, nőrokonod vagy akár te évtizedekig szenvedjen, mint én.
Hát igen...
"Ma nálunk minden 6 éves gyermekkel az történik, ami szokott történni minden apagyilkossal, hogy elítélik 12 év szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára. Az iskolában a gyermeki lélek minden erénye, a pajkosság, a vidámság, az elevenség bűn. A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki. És mikor 12 év után ilyen előkészítéssel a serdülő ifjút hozzánk küldik az egyetemre, mi az után tanítjuk, tanítjuk és tanítjuk őket. És amikor az után további 5 év alatt végleg megfosztottuk őket a szabad cselekvés és gondolkodás minden képességétől, akkor hirtelenül kilökjük őket az életbe, és még a végén azon csodálkozunk, hogy ott nem tudnak a saját lábukon megállni, és hogy ez a szegény ország nem tud a maga nyomorúságából kivergődni.
Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a tásadalomnak, ahhoz kétség nem fér. Mi nem embereket nevelünk, hanem a tudálékosság mázával megkent féltudósokat, akik a közéletre alkalmatlanok és a tudományhoz nem értenek. Az iskolának végre meg kell értenie, hogy alá kell rendelnie magát az állam céljainak. Az államnak pedig első sorban tetterős polgárokra van szüksége és ezeket kell az iskolának nevelnie. Ez fontosabb, mint az összes rendhagyó igék, évszámok és képletek együttvéve. Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincsinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem, sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."
Szent - Györgyi Albert évnyitó beszéde 1930-ból - részlet
Második hete dolgozunk. Részemről még soha ennyire motiválatlanul, tervezhetetlenül, soha ekkora bizonytalanságban, ennyi megszorítással, lehetetlenséggel nem indult tanév. Ezek óriási hányada olyasmi, amire nincs hatásom. Itt érvényesítem a megszoksz vagy megszöksz elvet. (Nincs kapacitásom új utakat kutatni a tanügyi problémákra, mint régen, rendszerszinten van gond, ahhoz én nagyon apró homokszem vagyok.)
Ma értekezlettel kezdtünk az anyaiskolában. Elhelyezkedtem a széken, kirendeztem magam alól a lágy részeket, helyükre tettem a lapockáimat és légzőgyakorlatoztam. Egyetlen egyszer mondtam csak valamit magamtól, tőlem egyet kérdeztek, arra válaszoltam udvariasan. Aztán csak lélegeztem. Mert nézzük a jó dolgokat. Volt is: amikor a parkolóhoz mentem, ezt láttam:
