Szeretek adni. Szeretek segíteni. Sokkal jobban, mint kapni vagy segítséget elfogadni. De hosszú évek óta tanulom, hogy magam számára magamnak is fontosnak kell lennem, nem lehet mindent odaadni, segíteni pedig nem lehet annak, aki nem kér belőle.
Mindig csak ígérgettem magamnak, hogy igen, majd holnaptól megint elkezdem a gyógytornát, majd holnap foglalkozom a saját dolgommal, majd holnaptól olyat is teszek, ami nekem fontos, ami nekem jót tesz. A munkamániáról leszoktam, de ott is mindig elmondom magamnak: majd holnaptól ebben egyszerűsítek, majd hétfőtől így meg úgy lesz. Aztán nem történik semmi.
A "majd" annyit jelent (nálam), hogy a dolog felejtős. A holnaptól meg a hétfőtől oké, mert ugye nem határoztam meg pontosan, hogy melyik hétfőtől...
Mindez viccesen hangzik, pedig nem az. Hanem szomorú. Mert a sok lelki hárítás, taszítás, halogatás, a sok "agyalás", a sok-sok "majd holnaptól", ha igaz az, hogy a kisugárzott energiánkra, rezgésszintünkre reagálnak a sejtjeink, simán eredményezheti azt, amilyen egészségi állapotban vagyok.
És az idő múlik, mi több robog, már 46 éves vagyok.
Itt az ideje, legfőbb ideje annak, hogy foglalkozzam magammal. Hogy komolyan vegyem azt, hogy ne mások dolgait helyezzem előtérbe, hanem szánjak időt és energiát önmagamra is.
...
Szomorú, hogy amióta biológiailag érett nő vagyok, a mindig szörnyű görcseim miatt rengeteg (!!!) nőgyógyásznál, orvosnál jártam, és ez bizony évtizedeket jelent, mégsem kaptam segítséget. Amikor 3 éve volt egy durva rohamom és elvitt a mentő, utolsó esélyként mentem -akkor már magán úton, hátha sok pénzért tényleg odafigyelnek a betegre- nőgyógyászhoz. Az orvos leordította a fejemet, hogy mit képzelek én, hogy 43 évesen jövök ezzel a problémával. Nem magyarázkodtam, hogy ő az 50. nőgyógyász az életemben, hanem fizettem és távoztam. 2020-ban év végén viszont a munkahelyemen volt egy az előző, mentős sztorinál is durvább rohamom, ami után azt mondtam magamban: a következőt nem élem túl. És egyáltalán nem túlzok.
Akkor már évek óta kutattam a neten, mi a fene lehet az, ami a fájdalmat, a görcsöket és ilyen rohamot okozhat. Tudom, hogy mindenféle infó van a neten, tudom, hogy nem vagyok orvos, így nem mertem bízni a kapott információkban. Viszont volt egy betegség, amiről már olvastam 2-3 éve is, és a tüneteim szinte 100%-ban egyeztek az arról leírtakkal, ez az endometriózis. Nem szokásom megmondani az orvosnak, hogy "van egy gyanúm, szerintem ez a betegségem", de most vállaltam a kockázatot és azzal mentem orvoshoz, hogy bizony szerintem ez endometriózis. És talált, süllyedt. És a -z 51.- nőgyógyász nemhogy nem ordibálta le a fejem, hogy mit keresek nála 46 évesen a görcseimmel, hanem "megdicsért", amiért ilyen előzmények után sem adtam fel.
Láttam egyszer egy kisfilmet egy orvosról, aki az emésztőrendszerrel foglalkozott, azon belül is bélspecialista. Ő azt mondta, hogy a bél a legcsodálatosabb szerv, abban benne van az egész létezés, a teljes univerzum. Ha a belek rendben vannak, minden rendben van. Ezer dolog lehet oka egy betegségnek (testi+lelki), és nagyon sok betegség okait az emésztőrendszerben, a belekben lehet megtalálni. Ha nem is ok, a táplálkozás megváltoztatásával és így a bélflóra helyreállításával sokszor kisebb csodákat lehet tenni, de hogy ne essek túlzásokba, sok esetben hozzájárulhat ahhoz, hogy az ember jobban legyen. Az endometriózis esetében is létezik speciális étrend. Egy szép kis tiltólistával indul. Nem kötelező ez az étrend, de sokan nyilatkoztak úgy, hogy segített az endometriózisos fájdalmak enyhítésében, így azt hiszem, nem kérdés, hogy belevágok-e.
Hétvégén elfogy a kávém, így ma beszereztem a koffeinmentes verziót. És a cukormentes kólát is hanyagolnom kell, abban is van koffein. Ez az első lépés. A többiről és a koffeinmentesség (ezt még leírni is furcsa, el sem tudom képzelni) hatásáról majd tudósítok.
