Hétfő

 Az újabb egy napos telünk hétfői reggelén tényleg ki kellett ásni a hó alól a kocsit.

Az utak botrányosak voltak, még a főút is. A suli utcája letolva ugyan, de nem sózva merő egy jég volt némi frissen esett hóval. Dombon van a suli, fel még felmentem, na de parkolni is kell, hát nem egyszerű. Az egy dolog, hogy pont úgy álltak ott lakók autói, hogy két "szünet" volt köztük, az is párhuzamos parkolásra, na de full jégen mindezt véghezvinni! Az első hely nem jött össze, mert egész egyszerűen csúszott vissza az útra balra, és közben előre is az autó, nem volt veszélytelen szitu. A második helyre kénytelen voltam beerőszakolni a kicsikét, mert ugye nem volt más parkoló. A csúszás miatt irtó keveset tudtam korrigálni az irányon, de nagy nehezen bekínlódtam és imádkoztam, hogy napközben ne csússzon előrébb - a másik autó fenekébe...

Csodásan kisütött délelőtt a nap, el is vitte a hó egy részét a gyerekek nagy bánatára.

Negyed 7-kor mentem le kocsit lehavalni, aztán indultam is. Négykor jöttem haza, torna volt, házimunka, és már 8 óra. Hosszú (nekem) a nap 7-től 4-ig munkával szusszanás nélkül. Nem is tudok sokáig fent maradni. Még olvasok kicsit (a Gyógyító médiumot, amit ti, olvasók ajánlottatok), aztán szpátty.

Hétfő

Na nálunk aztán akad hó!

Volt is öröm a suliban.

Cicáztam is (mint szinte minden nap).

Kora este megint esni kezdett a hó és hull most is.

Főztem egy fazék zöldséglevest.

Hagyma, sárgarépa, fehérrépa, zeller, krumpli, zöldbab, borsó, fűszerek (vegeta, só, bors, tárkony).

Meglep bárkit is, hogy bundás kenyeret tudok elképzelni hozzá? 😄

Nem vagyok még százas "náthaügyileg", de nagyon ügyesen kúráltam magam a hétvégén, mert jelentősen kevesebbet tüsszögök és ritkábban fújom az orrom is. És a köhögés se durva. Azért jó lett volna még 1-2 napot kúrálásra szánni, mert nagyon elfáradtam a nap végére (pedig A. bevállalta helyettem a mai napközit is, itt is köszönöm), de nincs panasz. Ráadásul a további napok is zsúfoltnak ígérkeznek.

 

29. nap

"Úgy élni az életed, hogy alapvetően senkitől nem vársz el semmit, hatalmas szabadság. 

Rájössz, hogy szinte rendíthetetlen vagy, mert valami belül kikapcsolta 

a 

'hogyan kellene a dolgoknak lenniük'

 gombját."

Mooji

Második napja szakad a hó. A kocsimon még soha nem volt ennyi hó, mint ma reggel. Láttam a konyhaablakból. Ha nem tudom, melyik az enyém, fel sem ismerem a hóbundában. Akksi, utak, gumi. A buszt már nem érem el, autóval kell mennem dolgozni. Kiásom a hó alól. Pipa. Indul. Akksi pipa. Gumik... Lassan kitolattam, aztán go. Irtó nagy a hó, semmi takarítás. Csak nyugi. Lassan. A ráfékezést próbálnom sem kell, az első pár méteren kicsúszik a hátulja. Na, talán a főút járható. Tévedtem. Harmadikban slattyogtam és végig csúszkált a hátulja. Ha ilyen a főút, milyen lesz a mellékút?! Csak nyugi. Lassan. Megpróbáljuk. Amint rákanyarodtam a pécsváradi útra, tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet. Másodikban haladtam, de irtózatosan nehezen tudtam egyenesbe hozni az autót, nagyon csúszott. Nyugi. Az első domb. Csak kipörögnek a kerekek. Csak nyugi. Lassan. Csináld. Az első falu teljesen vízszintes, alig értem el a végéig. Ott jön egy nagyobb emelkedő. Na ott már tudtam, hogy így nem jutok el egyben a munkahelyemre. A domb utáni egyenesnél van egy felüljáró, ott egy buszmegálló. Félreálltam, és felhívtam a kolleganőmet, hogy egyszerűen nem merek tovább menni, ha a himesi lejtőn le is érek, onnan már tutira nem fogok tudni visszajönni, odafelé pedig csak egyre meredekebb emelkedők és lejtők jönnek nagyon éles kanyarokkal, ott esélyem sincs ezekkel a gumikkal. A buszmegállónál megfordultam, és erősen nyugtatva magam nagy nehezen hazaevickéltem. Így nagyon rövid lett ez a munkanap... Holnap megpróbálkozom busszal.

Kihasználtam a potya napot, takarítottam egész nap. És semmi látszata (a család tudja, miért, ide nem írom le)...

Ebéd után szundítottam fél órát, aztán séta kint és bent.

Főztem mára és holnapra.

És megnéztem a Vadont. Sokadjára. Sőt azt hiszem, elalvás előtt elkezdem a könyvet is újra. Vagy századszorra.

Hangom még mindig nincs, de egyelőre nem fáj semmim. Sok értelme lesz holnap dolgozni menni, no de mindegy.