Hétfőtől Nagypéntekig

 

Húsvét projekt. Az előkészületeket már hétfőn elkezdtem.

Munka után gyors kilövés, időpont B-nél. Aki nemcsak lábápoló, hanem pszichológus, coach, életmód-tanácsadó (...). Nagyon jókat beszélgettünk és rávilágított arra: már a lábfejemen is látszik a mozgásszegény életmód, az elhanyagoltság. A körmeim nem normálisan, hanem egyenesen a körömágyba nőnek, nem  beszakadva volt a körmöm, a rossz irányba növéstől fáj. Szerinte ez ortopédiai probléma és azért is van, mert nem használom a lábamat...

Kedden Sz-on megcsináltuk a tojás-nyomatot, nagyon nagy sikere volt. Szerdán B-on is sor került rá, szintén nagy sikerrel. X: "Hazavihetem az alapot meg a temperát? Mert én még szeretnék ilyet készíteni, és elmondom otthon, hogy ezt Öntől tanultam!".

Nagycsütörtök (már szabin): német nevén Gründonnerstag, avagy együnk valami zöldet.

(A grün szóhoz egyébként nincs köze, hanem a grein-greinenhez.) Az étket M. készített, hála érte!

Ebéd után punyi.

Délután mozi. Gyilkos randi. Egynek érdemes megnézni, tele van csavarral.

Nagypéntek. A legszigorúbb böjti (húsmentes) nap. (Ezt is mamakától tanultam, aki egy éve még köztünk volt...) 9-ig aludtam. Mini reggeli, aztán főzés. Zöldség krémleves, sült hal, krumplipüré, saláta.

És sütöttem M-nak muffint.

Ebéd után mini punyi.

Uzsonna. (Édes fonott kalács vajjal, házi szeder lekvárral, tejeskávé.)

Befejeztem délután a balkonládákat.

Anyu orgonája virágzik, illatozik, bokrosodik, csoda szép (ha levirágzott, felét átültetem a húgomnak). Mellette már 3 rózsám van, azok is szépen cseperednek. (Nőnapi ajándékok a b-i önkormányzattól.)

Folyik a küzdelem a "kiütéseimmel". A szteroidos kenőcs ideig-óráig működött. A full természetes krém is. A szódabikarbónás lemosás is. Most eg méhpempős természetes krémmel próbálkozom. (Már van időpontom szemészetre és bőrgyógyászhoz is, nem tudom, mennyire bírom május közepéig...)

Hétfőn és kedden a 25-27 fok kikészített. Erre még néhány hőhullám... Ájulásig melegem volt, szétizzadtam magam. Jesszus, mi lesz nyáron??

M. január 20-án a táppénzes papírjáért ment, amikor elcsúszott (akkor esett az ónos eső) és eltörte a bokáját. Azóta ma kezdett dolgozni. Én nagyon szeretek egyedül lenni, imádom a csöndet, de ma úgy nem igazán tudtam hova tenni, hogy egyedül vagyok itthon délutántól. Érdekes.

Itt a húsvét, a Nagyhét, és megint csak a hőgyészi Nagy Asztal jár a fejemben, hogy tavaly volt az első húsvét anyu nélkül, hogy tavaly ilyenkor mami még élt... Nagyon szoros kapcsolatban éltem anyuval és mamival, konkrétan az életem nagyon meghatározó elemei voltak, azzal, hogy elmentek, két nagy rész is kitépődött az életemből, és ezt nem könnyű elfogadni. A suliban tanítom az anyák napi német dalt, nagyon nehéz. A szövegében van, hogy "was wär ich ohne dich" (mi lennék nélküled), amit úgy szoktam magamban énekelni, hogy "was bin ich ohne dich" (mi vagyok nélküled)... Hát erre keresem a választ egy éve, 3 hónapja és 12 napja.

?

"Az élet a választásokról szól, vagy hátradőlsz és eljátszod az áldozatot, vagy úgy döntesz, hogy szembenézel az akadályokkal, felismerve a saját felelősségedet a változásban!"

forrás

Igen...

 https://www.facebook.com/bauer.andrea64/videos/990938766084508

Mostanság

Élek és virulok. Ja nem... Élek. Vagyis nem. Leginkább dolgozom és igyekszem kialudni magam másnapra, ami sosem sikerül...

Képek, amiket talán még nem tettem közzé.

Főzök is, ez itt cukkini krémleves, cukkini lecsó, bulgur.

Dobozolás: szendvics és a fentiek.

Reggeli kép a ransburgjenős szem alatti karikáimmal és ami a lényeg: a nem tudom mi "kiütéseimmel". Mindkét szemem sarkában is van, az orrtövemnél és a jobb arcomon. Vagy egy hónapos, egyre rondább, a szemem sarkainál még fáj is... És a jobb szememnél terjed a szemhéjamra is. Minden létező lehetőséget kipróbáltam rá, még a szteroidos krém sem segített. Feladtam. És ekkor jutott eszembe valami.

Anyutól kaptam aloe verát, szép. Levágtam belőle egy darabot, felvágtam, azzal kenegetem. Már az első alkalom után is vagy 70%-kal jobb lett a homlokom, azóta is azzal kenem minden este. 

Még mindig kapok cukiságokat a gyerekektől.

Sütni is szoktam. A bolti kenyerektől (kivéve az őskovászos) egyszerűen rosszul vagyunk (igen, M. is).

Vettem. Mert szép.

Két éve anyunál voltam, akkor volt húsvét.

Barkácsoltam is nála kicsit...

Pénteken Trachttag volt, mami nyakláncát vettem fel.

(Egy kis BB krém és alapozó egész szépen takarja az arcomon a "foltokat", amik még vannak a nemtudommiez kiütésszerűségekből.)

M-nak mondtam még télen (kellett volna neki muffinra kis szülinapos gyertya, kerestünk boltokban is, sehol nem volt ilyen), hogy tuti biztosan tudom, hogy anyunak volt, és azt is biztosan tudom, hogy nem dobtam ki, elhoztam és szerintem a suliba vittem, de ott sem találtam. Pénteken elkezdtem keményen szortírozni és rendet rakni a babarci tanáriban a cuccaimat, és csak a szememet nem szúrta ki: ott volt az asztalomon egy kosárban. 

Pénteken ugye Trachttag volt (viseld ezen a napon a nemzetiséged öltözetének egy darabját). Mivel a babarci suliban csak napi 2, max. 3 órában vagyok, nem tudtam olyan projektet szervezni, mint máskor, de azért jó volt.

Igen, eszem is. Ezeket éppen M. készítette (még mindig táppénzen, a törött bokája szerencsére -nagyon lassan, de napról napra- javul és jól van.

Ma (szombat) délelőtt a városban voltam. Tankolás, kocsimosás és porszívózás, bolt és Oázis. Jajj, de nagyon jó volt a növények közt!

Beszereztem a szükséges dolgokat a teraszon ültetéshez.

(Nyílik anyu orgonája.)

És ma délután 2-től este 8 utánig rendeztem, osztottam, ültettem. 

Aztán tusolás.

És éreztem: valami nem stimmel a számnál. Megnéztem a tükörben: bedagadt a felső ajkam bal fele... (Janikovszkí Éva után szabadon: Velem mindig történik valami.)

 

1 éve és 3 hónapja

Drága anyu!

Ma egy éve és három hónapja, hogy már csak a tested feküdt az ágyon, kicsit nyitva volt a szemed, és teljesen ránctalanul, az elmúlt hónapok embertelen küzdelmeinek nyoma nélkül örülhettem annak, hogy vége, miközben a szívem milliárdnyi darabra hullt, amiért elmentél.

Bennem az azóta eltelt idő mély nyomokat hagyott. Az életem teljesen megváltozott nélküled és változik azóta is folyamatosan.

Anno áthoztam tőled a rejtvényújságokat M-nak. a legtöbb még teljesen üres volt. Még mindig van belőle. A minap belelapoztam az egyikbe és találtam olyan rejtvényt, amit elkezdtél. A szép betűiddel. Először csak megakadt bennem a levegő, aztán persze folytak a könnyeim.

Borzalmasan hiányzol.

Vasárnap

Délelőtt fél 12-ig aludtam. Aztán 1-re ebédmeghívásunk volt, nagyon finom volt minden, jól belaktam. Gyors bolt, aztán felcuccolás, elpakolás, és alvás. Este fél 6-ig.

Akkor hirtelen nekiálltam főzni, egy óra alatt meg is volt elpakolással együtt. És dobozoltam is holnapra:

- 2 szendvics

- cukkini krémleves

- bulgur, cukkini lecsó

Holnap is rohanós és hosszú nap lesz: 7-től suli, a 6. órámat majd csütörtökön tartom meg, mert továbbképzés lesz 14-16.35-ig.

 

Péntek-szombat

Pénteken munka után haza, aztán vissza Liptódra M-val forrásvízért.

Szombat reggel M. piac után reggelit varázsolt.

Én ebédet.

Ebéd után "hirtelen felindulásból" Tamási...

... keresztanyum Hőgyészen és ott is temető.

Szedtük:

Ezt a virágot felnőtt koromig csak úgy ismertem: 'Himelsliszl' (Himmelschlüssel, azaz a mennyország kulcsa), mert mamikám mindig így hívta. Találtunk, hát hoztunk haza a betondzsungelbe.

4 éve húsvét hétfő volt, anyuéknál voltam Hőgyészen.

Két éve dolgoztam, aztán anyunál (már Mohácson) készültünk az első (és sajnos utolsó) húsvétjára.

Ma egy éve voltunk a húgommal anyu halála után 3 hónappal életünk első tesós hétvégéjén Siófokon.

Tavaly ilyenkor mamikám még élt, a lábműtéte után már visszavitték az otthonba.

Alvásproblémák

1-2 hét híján egy éve kezdődött orvosi kalandom az alvásproblémáim miatt. Ma egy éve voltam fibroscopián (dugtak le kamerát mindkét orrlyukamba). Már márciusban vissza kellett volna mennem Pécsre, az alvásklinikára, de úgy néz ki, megoldottam a gondot: jó 3 hete szinte minden éjszakát végigaludtam, vagy ha nem, akkor is vissza tudtam aludni az éjjeli-hajnali ébredés(ek) után.

Millió tapasztalatom alapján mondom: a kulcs szinte mindig a mi kezünkben van. Hozzá kell tennem, hogy esetemben segített az alvásklinikán az orvos, annyiban, hogy pszichológust javasolt, akivel az agy-ágy kapcsolatot kellett volna módosítanom. (A felírt gyógyszert ki sem váltottam, szerény véleményem szerint -és az orvos is figyelmeztetett- borzalmasan kemények lettek volna a mellékhatások.) Tény: anyu halála óta nekem az ágy, a vízszint, a párna valahogy egyet jelentett a betegséggel, a halállal, a "nemakarommal", a félelemmel (...). Mindezt keményen megbeszéltem magammal és "átállítottam" az agyamat arra, hogy ha fekszem, nem halok meg, ha vízszintben vagyok, nem feltétlenül vagyok beteg; ha körülpárnázom magam, az nem ugyanazt jelenti, mint amikor anyu a haldoklása idején szó szerint naponta egy kispárnával többön pihent (és sehogy nem volt neki kényelmes). Emellett hallgatok a testemre. Ha szomjas vagyok lefekvés előtt, iszom, amennyi jólesik. És érdekes: legtöbbször nem kell reggelig felkelnem mosdóba. 

Sokat segít, amióta újra megy az alvás, de jó két év nemalvást nem lehet egy hónap alatt bepótolni...

Csütörtök

M. kérdezte: nem írsz blogot? Akkor éppen még dolgoztam (este fél 9!).

Akkor írok. Röviden.

Csak a mai nap (és nem panasz!).

7-től munka, utána sietve haza (már amennyire a lánycsóki útépítés miatt sietni lehet...), mert továbbképzés. Aztán pihentem másfél órát (szombat óta nem vagyok jól, amolyan durva megfázásnak nevezném, semmim nem fáj, de az orrom, fülem bedugulva, köhögés, rengeteg váladék, roppant rossz közérzet, gyengeség), majd nekiálltam az erősen ajánlott tan.ker.ületi újságcikk megírásnak és most végeztem (este 9...).

Aludás. Holnap is 7-től 3-ig non-stop munka (meg ami még jön).