Péntek, szombat és vasárnap (idén először)

 Péntek

(Kezdd, kérlek, a kint ülős képtől, megint fordítva kerültek fel a képek...)

Csodaszép díszítés, DJ N., minden jól megy, a gyerekek (is) nagyon jól érzik magukat.

Szóval péntek. Negyed 3. Negyed hét óta dolgozom. Mindenki más is. Ők már a bálra készülnek elő, én felügyelek a suliban maradt gyerekekre. És kihasználom az őszi napsütést, már "csiniben".

Este 8 után érek haza. Borzalmasan fáradtan. Kegyetlenül húzós hét volt 2 Péccsel, 2 továbbképzéssel. Majdnem kereken 40 órát dolgoztam úgy, hogy kedden (alvásklinika miatt) nem voltam bent.

Szombat

Felkeltem (reggel 9 után). Reggeliztem. Visszafeküdtem. Késő délután ebéd. Aztán punnyadás a Gray's klinikára estig. Ágyikó.

Vasárnap

Felkelés 8 után. (Sajnos ezek a "késői" kelések nem azt jelentik, hogy este leteszem a fejem és alszom eddig. Rengetegszer fent vagyok, nehéz a visszaalvás, de akkor is inkább csak bóbiskolok. Füldugóval alszom, ami egészen jól szigetel, de az erősebb, ezen is átütő hangokra is felébredek, mindenféle fényváltozásra is. Sokszor vagyok szomjas, néha mosdóba kell mennem, nyom a párna, melegem van, izzadok, mostanában csak ritkán görcsöl a lábam, de az sem segít az alvásban. És igen: úgy ébredek, mint aki egy szemet sem aludt. Ez minden nap így van.)

Reggeli 9 körül. (M., ha itthon van, szokott készíteni rántottát, összevág zöldségeket, odakészíti a sajtokat. Baromira el tudom viselni, ha ülve, nyugodtan reggelizhetek, ha nem dolgozom közben, ha nem nekem kell elkészítenem.)

Reggel (az esti elmaradt) tusolás, aztán hajfestés.

Tervben van minden héten egy kis élet, természet, de képtelen vagyok sokszor megmozdulni. M. ma kimondta azt, amit én csak gondoltam: ma elmegyünk kicsit túrázni.

Keselyűs, Gemenc. Fekete gólya tanösvény. Az idei első (!) túra. (Miattam nagyon rövid -kb. 30 perc-, miattam nem mecsekes, szörnyű fizikai állapotban vagyok, de valahol el kell kezdeni.)

Csodás idő, csodás fények, mesésen tiszta levegő.

Hazafelé kései, de isteni ebéd Szekszárdon.

Majd haza.

Az első égi születésnapod, anyu

Drága Anyukám!

Négy éve voltál fél éves emlőtumor-műtött. Még otthon laktatok mamival. Nem volt időm főzni, és nem szerettem volna, ha te nekiállsz egy ebédnek, így vittem a kedvenc mohácsi éttermedből az egyik kedvencedet: velős húst rizibizivel.

A tortát a Szekeresből rendeltem neked.

Ebéd után együtt sétáltunk a ház körül, megnéztük a kertet, mint minden alkalommal,amikor csak nálatok jártam.

Három éve egy nappal előbb ünnepeltünk, akkor gyűlt össze a család a Nagy Asztal köré.

Két éve is voltam nálad, együtt látogattuk meg mamit, aki azon a nyáron került otthonba.

Akkor már majdnem teljesen kipakoltad a hőgyészi házat, én pedig egy csomó dolgot áthordtam a lakásodba Mohácsra, hiszen egy hónap múlva költöztél.

Tavaly, a 70. szülinapodon már Mohácson éltél. Egyre nagyobb derékfájdalmaid voltak. Már augusztusban elkezdtünk szervezni neked teljes titokban egy rendhagyó, nagyon szép szülinapi partit, de ekkor már nagyon gondolkodtam rajta, hogy le kellene mondani, annyira nem voltál jól. A húgom alapból egy otthoni, kisebb szabású bulit szeretett volna, én meg nem tudom, talán érezhettem valamit, mert ragaszkodtam ahhoz, hogy egy tényleg szép ünneplés legyen. Csak előtte nem sokkal árultam el neked, mérges voltál, aztán megenyhültél, amikor megtudtad, hogy a húgomék is jönnek és együtt lesz a szűk család. Begyógyszerezve, lassan, de boldogan telt az ünneped.

Ez volt az utolsó Nagy Asztal veled. (Akkor még nem is sejtettük.)

Nálad folytattuk a sütivel-kávéval az ünneplést.

Két hétre rá voltál hajlandó orvoshoz menni. Ekkor kiderült, hogy nagy a baj, de itt még "csak" csontáttétről tudtunk, és időpontot kaptál egy CT-re. Két és fél hónap múlva pedig itt hagytál minket örökre.

Anyu, ma fújod el az égi tortádon az első szülinapi gyertyát. Kilenc hónapja költöztél odaátra. 71 éves lennél. Boldog születésnapot! 

Míg élek visszavárlak

Éjszakánként, mikor csillagok milliói

vakító lánggal fedik be az eget,

arra gondolok, vajon merre járhatsz,

s van- e ott a másvilágon olyan, aki szeret.

Gondolsz-e még az otthont adó házra,

azokra a parkban lévő szél borzolta fákra,

melyek alatt oly sokszor megpihentünk,

egy-egy csókos suttogásra.

Tudod, bárhogy múlnak a napok és az évek,

Én újra és újra visszavárlak téged.

Visszavárlak oda, hol miénk volt a nyár,

ahol karjaival ölelt az őszi napsugár.

Néha még könnycseppek gördülnek arcomon,

mert nem akar szűnni a fájdalom.

Hiába jönnek felváltva a hónapok, az évek,

már nem lesznek soha ugyanolyan szépek.

Tudom, az idő nem kegyelmez senkinek,

ami egyszer elkezdődött, annak vége lesz.

Hiába ellenkezünk, könyörgünk vagy sírunk,

ha eljön a pillanat, azt is ki kell bírnunk.

Hiányod mérhetetlen fájdalmat okoz,

ami erőtlenné teszi megtört, fáradt szívem,

hiszen túlságosan nehéz elfogadni azt,

hogy kettévált utunk többé nem ér össze sosem.

Kun Magdolna

Nem lesz jó vége...

Tegnap is húzós nap volt (a keddi roppant húzós és az előző nem kutya napok után). Hulla fáradtan, de este csomagoltam reggelit és szendvicseket a mai, szintén brutál napra.

Nyolc órám volt 5 óra alatt, de az ötödikről rohanni kellett Mohácsra (Szajkról), mert egytől ötig németes továbbképzésem volt. Épp leparkoltam a mohácsi suli előtt, amikor hívott a kolleganőm: ma van az utazási nyomtatványok leadási határideje. Mivel nem tudom ma (sem) újra megcsinálni, hívtam egy illetékest: hétfőig kaptam haladékot. A telefonok alatt elmajszoltam egy szendvicset, mert már majd kilyukadt a gyomrom. Rohanás a továbbképzésre.

Frenetikus volt. Totál gyakorlatias, akár holnap bevihetném az ötleteket órára, ha kapnék egy joker napot a péntek előtt. De ha kapnék ajiba 3 hónapot a sulira készülésre és legalább 3-at a pihenésre, akkor pont jó lenne. (Szerintem bármelyik kollegámat megkérdezitek, ugyanezt mondanák.)

Mert hogy hazaestem, és eldönthetem, hogy füzetet javítok-e avagy füzeteket írok elő, esetleg felkészülök a holnapi óráimra, vagy eszek, beírom a Krétát, tusolok, netán pihenek, de neki is eshetnék az utazásos papíroknak így 9 és fél óra tömény munkaidő után. Ja, a sütit is meg kellene sütni, ruhát keresni, mert holnap 7-től 3-ig munka, 3-tól őszi sulis bál...

BORZALMASAN fáradt és túlterhelt vagyok, semmi időm semmire, főleg magamra. Nem lesz ennek jó vége...

Ja, és ma a kabátomat is elhagytam valahol...

Kedd (ja, nem: szerda- ennyit a fittségemről...)

Reggelem:

Először le kellett magamról applikálnom a kütyüket, mert a készüléket a két gombja egyszerre történő lenyomásával lehet kikapcsolni. (Annyit sem aludtam, mint amennyit gép nélkül szoktam...)

Korán Pécs. Reggeli a Klinikán.

Klinikáról munkába.

A tegnapi napom (és a sok előző nap) után megfogadtam, hogy mától nem rohanok. Ezt csak kétszer nem tartottam be, de amúgy ügyes voltam.

Azt is megfogadtam, hogy nincs fölösleges stressz. Mert "igy es úgy lösz". És mert az alap stressz is már magas, nem kell tetézni. 

Itthon kis lépésekkel ugyan, de haladok abba az irányba, hogy kitegyem a felesleges dolgokat, a maradóknak pedig helyet találjak. Nem, ezek már nem anyu dolgai, a saját kupacaimat rendezgetem.

Amikor anyu pakolta ki a hőgyészi házat, a dolgainak a 80 százalékát nem tudta elhozni Mohácsra, a kis lakásba. Aztán amikor pakoltuk ki a mohácsi lakást, a cuccai majd' 80 százalékának kellett új tulajdonost keresni. Ez nekem óriási lecke volt. Nagyon lassan, de sikerül a tárgyaimat elpakolnom, sok mindent elajándékoztam. A tároló lesz majd még egy nagy falat, hamarosan ráveszem magam. (Mert nem több szekrény, hanem kevesebb holmi kell.)

Az a gondolat is anyu halála kapcsán érett meg bennem, hogy ha vannak szép tárgyaink, miért csak ünnepnapokon vagy soha nem használjuk őket? Miért őrizgetjük, rejtegetjük -magunk elől is- a szekrény mélyén? Én már előveszek mindent, ha kedvem van hozzá. Ma is anyu kávéscsészéjéből szürcsöltem a kávémat. :)

Napjaim (és dobozolás)

Akkor csak nagyon röviden.

Ma alvásvizsgálat második kör. 12.30-kor jöttem ki a Klinikáról. De 13 órakor online továbbképzésem volt. Túl sokat nem gondolkodtam: be a kocsiba, a pályán elérek a bólyi benzinkútig, ott tudok inni egy kávét, elmehetek mosdóba és elmajszolhatom a tegnapi egyik maradék szendvicsemet. Odáig a pályaszakasz felén útépítés miatt 60-nal lehetett haladni a leállósávban, így amire a kúthoz értem, kerek 3 percem maradt a 3 dologra. Kikértem a kávét, mosdó, ezután fizettem, közben megkerestem a belépési linket, letettem magam az első ülőhelyre a teraszon, rányomtam a linkre, de a telómon nincs telepítve a Teams, amíg ezt megtettem, előkaptam és haraptam a szendvicset, szürcsöltem hozzá a kapucsínót erőst izibe', vissza a linkhez, beléptem, 13 óra 1 perc volt. Gyorsan kivégeztem az étkezést, és már a továbbképzést hallgatva a kocsihoz siettem, beültem, előkerestem a jegyzetfüzetet, a tollat, és 14 óráig megvolt a dolog. Aztán irány Mohács. 30-cal, több km hosszan kígyózó sor közepén... Bevágódtam a Family Centerbe, mert papírpoharakat kellett vennem a sulinak. Közben hívott a kolleganőm: sürgősen telefonáljak a szederkényi (anyaiskolánk) iskolatitkárnak, mert nem jók a beküldött útiköltség-nyomtatványok. Kifizettem a poharat, útban a kocsihoz felhívtam a másik kolleganőmet, hogy elég lesz-e ennyi pohár, mert az összeset elhoztam, amit találtam, keressek-e még. Hívjam a másik kollégát. Odaértem a kocsihoz, beraktam a poharas szatyrot, beültem, hívtam a z előbbi munkatársamat, elég a pohár. Újra elővettem a jegyzetfüzetet, hívtam az iskolatitkárt. Konkrétan mindent újra kell csinálnom-számolnom, hát ez nem 1-2 óra lesz... Indulok hazafelé, újabb telefon: anyu lakásának új tulaja: levelek jöttek anyu nevére a lakásba, elhozná. Jó, megvárom a parkolóban. Tíz perc-negyed óra múlva jött is. Felcuccoltam, nézem a postaládát: M-nak jött valami, kiveszem, azt is felviszem. Otthon nézem anyu leveleit: MVM csekk, Mohácsi Önkormányzat fizetési felszólítás... Komolyan mondom: anyu január 6-án meghalt, a lakást júliusban eladtuk, mindenről kértünk-kaptunk nullás igazolást, mindenhol bejelentettük anyu halálát és a lakás eladását... Most futhatok megint köröket, csak azt nem tudom, mikor, hiszen holnap reggel megint Pécs, onnan pedig dolgozni megyek.... (Mert a dokim csak keddenként rendel, viszont novemberig betelt, mivel csak öt beteget fogad egy rendelésen, így november 19-én fogja kiértékelni a leletemet, de a gépet holnap reggel vissza kell vinnem...)

Mindezek után nekiálltam dobozolni holnapra:

Reggeli: rántotta, borssal pirított gomba (és a sali egy része).

Tízórai: alma, kesu (a suliban van).

Ebéd: fűszeres rizs, körte, csicseri, tonhal, saláta.

Vacsi majd itthon.

Nem tudtam két napra készülni, mert csütörtökön héttől suli, aztán egytől este hatig továbbképzés Mohácson. Pénteken pedig suli 7-től 3-ig, utána őszi bál estig.

.......

Ez tényleg szösszenet, és minden napom ilyen. Ha a munkát kivonnám az egyenletből, akkor jutna időm a magánéletemre. Ha a magánéletemet kiiktatnám, volna időm a munkára. A kettő együtt...

 

9 hónapja...

Három éve a műtéti diéta megkezdése előtt még ettem fogamravalót.

Hat éve gyönyörű, napsütéses őszi nap volt, még együtt három generáció.

Ma 9 hónapja aludtál el, anyu. Mamit pedig holnap lesz 4 hónapja, hogy eltemettük. Emlékszel, mennyit nevettünk azon (is), hogy egyformán álltunk, egyik kezünket csípőre téve vagy karba tett kézzel, és hogy a lábunk ugyanúgy, csámpásan állt? Most vettem észre, hogy ezen a képen is egyformán tartjuk a lábunkat. 😁

Eredmény (1. hét)

Október 5.

Anyukám, kilenc hónapja láttalak utoljára élve. Bár már akkor is csak a szíved működött úgy-ahogy, nyitott szájú, egyenletes, erős légvételekkel kompenzálva. Aznap is megírtam neked reggel az "anyu-naptárat". Nedves gézlapot tettem a szád elé, hogy ne száradjon ki a torkod, a légcsöved, hogy így "konfortosabb" legyen a haldoklásod. Hetek óta nem ettél és két napja nem ittál. Nem reagáltál már semmire. Valahol tudtam, hogy ez lehet az utolsó napod. Odaültem melléd, megfogtam a kezed, és órákig "beszélgettünk". Roppant szoros volt a kapcsolatunk, testalkatra olyanok voltunk, mint akiket fénymásoltak, csak a lábad volt egy számmal nagyobb. 

Kilenc hónap telt el. 

Ma E. szülinapján voltam. Ha látnád, nem hinnéd el, mekkora, milyen szép, és nem tudnád, hogyan rohanhatott el így 18 év. Talán a 10. szülinapján voltál te is velem nála. Ma már nyolccal több.

A húgom ma volt nálad Tamásiban, a temetőben. Mert hogy hamarosan jön a születésnapod. Csak 71 éves lennél...