Gunaras. Már sokadszor.
Az út eleje kicsit kalandosra sikeredett. Aztán átment viccesbe. Két Suzukival indultunk, M. motorral, én a kocsimmal. Már közel jártam Pécshez, telefon: a motor lerobbant Lánycsóknál. Akkor vissza. Oké, de az autópályán nem lehet csak úgy megfordulni. Tempomat 130-ra, az első lehetőségnél lehajtás, irány Mohács. Amint felhajtottam, telefon: még sincs gond, megcsinálta. Oké, vissza, na de az autópályán nem lehet csak úgy megfordulni 🙈 Az első lehajthatón ki, vissza a pécsi irányba. Kb fél órát vesztettünk így, nem katasztrófa, mert nem voltunk időhöz kötve. Amikor (újra, csak most már a jó irányba) leértem a pályáról, kezdődött az út vicces része. Pécsett csúcsforgalom. A Mecseken átverekedtem magam egy busz után, ami 50-nel száguldott. Amikor ráfordultam a 61-esre, egy Ford terepjáró ment előttem 70-nel. Előzni nem volt lehetőség. Aztán egy fehér mercis 70-nel. Nagy nehezen (egy faluban) letudtam. Amint megelőztem: sorompó. Amikor megláttam a piros villogó fényt, már hangosan felnevettem. Kb 3-4 km-en keresztül autózhattam a saját tempómban, amikor utolértem egy buszt és egy teszlást. Megint 50. A busz egy megállóban megállt, a teszlás maradt, a tempó is. Dombóváron sikerült sávváltással megelőznöm, aztán vissza is lassítottam , mert a tűzoltóságnál szinte mindig mérnek. A teszlás "versenyzett", nekem nem ér meg ötvenezret, tartottam a megengedett sebességet. És bizony ott állt a trafi.
Majdnem egyszerre érkeztünk M-val (ő is ugyanígy megjárta a tötymörgő forgalommal).
Becsekkolás, felcuccolás, beparkolás, látogatás Kisszlernél, séta.
Itt van lift, sokszor ki is használjuk.
Vacsora.
Már nem eszem meg, ami nem isteni. Viszont ami az, azt mmmm! Egy kis fagyi volt a desszert kis gyümölcssalival.
Mindketten egész nap hulla fáradtak voltunk, így este már kis dumcsi volt még, aztán szunya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése