Mini túra

"Hallod, ahogy a szél zörgeti a fát (...)? Így üzen nekünk a természet, hogy álljunk meg egy pillanatra, lélegezzünk és csupán legyünk." 

James Norbury

Pécs, Malomvölgyi tó.

 

Dobozolás 2 napra

Ki korán kel, már reggel fél 8-ra elkészül a dobozolással, és roppant álmos! 😂

Ki nem figyel, felirat helyett videót készít. 😂 De most már így hagyom. 😇

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Mai cuki

Etika órán arról is beszélgettünk, hogyan lehet egy vitát, veszekedést "okosan" rendezni, a dühöt kezelni. Mondtam a gyerekeknek, hogy ne nézzenek gyakran mérgesen, mert felnőtt korukra ráncos lesz a szemük közötti rész, mint az enyém.

- Neked nincs is! - mondta X.

- Nézd csak meg közelebbről! 

X nézi (Y is) tátott szájjal, majd megszólal: 

- Megfoghatom a ráncodat?

Odamegyek, egy ujjával megsimítja.

Y: - Én is?

Majd Y kétségbeesetten:

- Jaj, én sokat mérgeskedek, már az enyém is olyan?

- Nem, neked még csodaszép, egészséges a bőröd.

Y megkönnyebbülve:

- Akkor jó.

Szerda- szösszenetek

Reggel gyors bolt, mert ma főzni kell.

Háziorvos- táppénzes papírért.

Tankerület- táppénzes papír leadása.

Suli. 

Az első óra utáni szünetben értem oda (A. intézte az 1. órámat). A gyerekek kitörő örömmel fogadtak. Tapsikoltak, éljeneztek. Egyikük a következő szünetben azt mondta a társának a folyosón, hogy "Timi néni illat van". Azért ez fantasztikusan jó érzés.

Még táppénz alatt készültem, azokat a feladatokat fénymásoltam-nyomtattam jó pár órára előre. Tanórák.

Jelenléti ív és utazásos papír vezetés...

... Kréta, de nem enged bizonyos részekhez írnom, hibaüzenet.

5. óra után gyors ebéd (a tízóraira még nem volt idő), a felét belapátolom.

Nyomtatok, laminálok.

Közben próbálkozom a Krétával, de hibaüzenet...

Fénymásolok...

... tanári szobai gépen munka...

... irodai géphez is átmegyek...

... a másik fénymásolóval is dolgozom...

... tabokat töltőre teszem...

... napközi. Majd haza.

Gyors város, három dolgot kell intézzek, sikerül is.

A volt albihoz megyek, postaláda les: a januári számlák még az enyémek, van is egy.

Haza.

Főzés. Közben megeszem a tízóraimat, már fél 5. És közben kapcsolattartás a családdal (Hőgyész, Budapest) telefonon, anyu és mami is beteg.

Újabb kis szünet: jöhet a vacsora, kutyafuttában.

Most fél 10, este. A karanténos egy hét lakás után szörnyen hosszú és hirtelen nagyon tevékeny nap volt ez. A derekam majd' leszakad, álmos is vagyok, de rendet raktam a konyhában. Még van néhány apróbb teendő, tusolás, aztán szpátty.

Dobozolás 2 napra

 

Reggeli: tükörtojás, pur kenyér (akciós), paprika.

Tízórai: főtt tojás, pufi, paprika.

Ebéd: indiai csirkepöri, rizs, zöldbab.

Vacsora: céklasaláta, és ehhez lesz még 3 ropogós, azt lefelejtettem a képről.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kedd

Hát igen. Vannak ilyen játékok, amikben az ember eleve vesztes...

Karantén 2.0 utolsó nap. Holnaptól munka. Még 37 tanítási napig.

 

Dobozolás 2 napra

Másfél óra alatt megvolt.

Reggeli: zabkása+gyümölcs.

Tízórai: (laktózmentes) túró+gyümölcs.

Ebéd: rizs, grill sajt, zöldség.

Vacsora: bundás kenyér+paprika.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha 

Hétfő

Hat éve (iszonyatosan gyorsan száguld az idő!) már, hogy elkísértem a húgomat Velencébe. Ott szülinapozhatott. Hatalmas bakancslistás helye volt. Nekem pedig életre szóló öröm marad az öröme, az egész napos mosoly és boldogság az arcán. (Akkor idősgondozóként dolgoztam Németországban, és akkor is jobban kerestem, mint ma tanítóként. Nem panaszként jegyzem meg, csupán tényként.)

Az idő a karanténban is nagyon gyorsan száll. Az eszem már félig szerdánál jár, bankba kell menni, boltba, főzni, egyebek...

Beszéltem a fogorvosommal: szabin van a hónap közepéig. 😆😐

De nem agonizálok, most még most van és holnap van még egy táppénzes-karanténos napom.

Dobozolások 2022 (gyűjtemény)

2 napra itt

2 napra itt

2 napra itt

3 napra itt

4 napra itt

3 napra itt 

4 napra itt

Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt

Dobozolások gyűjtemény (2020) itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Dobozolás 2 napra

Egy 2020. augusztusi menüt dobozoltam, bab helyett borsóval.

Reggeli: zabkása+gyümölcs (a mait már megettem).

Tízórai: gyümölcs+sajt.

Ebéd: borsófőzelék+tojás.

Vacsora: bundás kenyér+zöldség.

Ez elméletileg egy gyors menü, most nem rohantam, mert karanténban azért nem feltétlenül muszáj.

Habár időben leadtam a listát és meg is lett minden, de a hagymát elfelejtettem felírni. Volt itthon lilahagyma, az került a főzibe, legalább kicsit más ízt adott neki, nagyon finom lett.

Igyekszem készíteni egy 2022-es dobozolós bejegyzést, egybegyűjtve az előre főzéseket, nekem sokat segítenek a korábbiak, amikor csak ránézek egy képre és meg is van a következő ötlet pár napra.

......................

Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt

Dobozolások gyűjtemény (2020) itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

... mondjam még?

Persze bedurrant a fogam. Úgy néz ki a fél bal alsó fogínyem, mintha egy alien akarna belőle megszületni. Az érzés? Felbecsülhetetlen... 

Péntek

Karantén 4. nap. Továbbra is jól vagyok. A köhögés átment felszakadóba, ha éppen összegyűlik (általában hajnalban és ébredéskor), az melós, ezen kívül semmi extra.

Tegnap majdnem a teljes délelőtt ráment arra -táppénz ide vagy oda-, hogy küldjek anyagot a suliba a két kolleganőmnek, akik szegények most helyettem is dolgoznak. Ma délelőtt a hiányzóknak küldtem a megszokott felületen ugyanezt.

Ez a karantén "ajándék" olyan szinten, hogy tudok kicsit pihenni, ha szükségét érzem, és tudok kicsit pakolászni.

Most nem dobozoltam/dobozolok előre, hiszen tudok akár minden nap is főzni, de mivel szerdáig nem mehetek boltba (se), már összeírtam és "leadtam" a listát. Jövő hétre már megint megy majd a dobozolás.

A műtét miatt október közepén felfüggesztettem az Egészség Akadémiát. Az Antistressz ment már novembertől (csak nagyon alap szinten, mert a hasam akkor még sok mindent kellemetlennek érzett). Ma elkezdtem az egész akadémiát a kályhától. A jó felénél tartottam már októberben, viszont annyira szuperek voltak a témák, az előadások, hogy szívesen veszem újra az anyagokat. Sosem árt, ha az ember tisztában van a teste alapvető működésével, mert így másfajta nyitottsággal tud viszonyulni magához, a fájdalomhoz, a testérzetekhez és egyéb érzetekhez. És napi szinten visszavezetem az Antistresszt, mert fantasztikusan jó, kikapcsoló, lazító, igazi test- és lélekmasszázs.

A képen a mai ebéd: sült lazac, rizs, párolt zöldség, kis pesto...

... és a vacsora: tükörtoji, paprika, kenyér (akciós a pur).

Csütörtök

Kedd hajnalban volt egy kis gond, ami délutánra jelentősen javult, de teszteltek, az eredmény "legyen pozitív". Szerdán szóltak a népegészségügytől. A határozat ma (csütörtök) este jött meg. Előtte még reggel az egyik fogtömésem úgy döntött: kivándorol. Mivel nem fáj, csak kicsit érzem, evésnél elfelejtettem a lyukat és ráharaptam egy falat kenyérrel. Nem is tudom, miért fizettem eddig a fogtömésért: tökéletesre sikerült. 😁

A képen a reggeli zabkásám.

Tovább is van...

Ma reggel kiesett a tömés az egyik fogamból... 

Karantén 2.0

Naív vagyok. 😇 Arra számítottam, hogy a "majdnem pozitív" tesztemmel majd oké, táppénz pár napig, de aztán jövő héten már mehetek dolgozni. Ma telefon a népegészségügytől: karantén február 8-ig... 

Szerencsére egy kis köhögést (főleg hajnalban jön rám) leszámítva jól vagyok. 😇

Kedd

Hajnalban nagyon köhögtem, szinte semmit nem aludtam, "lázam" volt (37.8) és hasogatott a fejem. Egyértelmű volt, hogy nem megyek dolgozni. Egész délelőtt aludtam. Délután rendelt a háziorvosom, felhívtam. Akkor már sokkal jobban voltam, minimális köhögés, normál hőmérséklet, vettem be a fejemre gyógyszert, az is sokkal jobb lett. Délután 4-re be kellett mennem a rendelőbe tesztre. Ezren voltak, mindenki tesztre várt, majdnem 5 óra volt, amire sorra kerültem. Teszt: nem egyértelmű pozitív, de legyen az. (?) Holnaptól táppénz. Kaptam a felhőbe Favit és azitromicint. Szerencsére tényleg jól vagyok. Ha holnap is marad így, nem vált(at)om ki a gyógyszert.

(Tudnék írni felelősségvállalásról és felelőtlenségről, hogy hogyan "kaphattam el" a dolgot, nem létező kontaktkutatásról és sok mindenről, elsősorban a saját lelki békém miatt nem teszem.)

Dobozolás 2 napra

Tegnap este szépen megterveztem 4 napra a menüt, összeírtam a -rövid- bevásárlólistát. Aztán ma reggel eldöntöttem: nem lesz energiám ennyi mindent főzni, hámozni, darabolni, szeletelni, ráadásul elég sok alapanyag van itthon, úgyhogy gyors változtatás után csak 2 napra főztem és (a répán kívül) itthoni dolgokból.

Reggeli: 1x sonkás rántotta, pirított gomba (valami zöldséget keresek még hozzá), 1x tükörtojás, pirított gomba (zöldség).

Ebéd: babfőzelék, kis kolbász.

Vacsora: cékla-répa saláta.

Szombat

Tavaly ilyenkor már 4. hónapja görcsöltem szinte szünet nélkül. Már megjártam az endokrinológust és a Da Vinci Klinikát is, ahol igazolták a diagnózisomat: endometriózis. Túl voltam az MR-en, ami szintén igazolta a feltevésemet, és ekkor már az orvosi diagnózist is. Tavaly októberig is sok minden történt, de az alap felállás az volt, hogy rosszul vagyok, fáj, görcsöl, nem hat a gyógyszer. Aztán októberben a műtéttel egy csapásra elmúltak a fájdalmak. Hat hét lábadozás után jött a c.ovid, az év végére abból is felépültem. Jól még nem voltam, de hát a teljes gyógyulás 6 hónap. Idén januárban kezdtem el dolgozni. Ezzel párhuzamosan folyamatos volt a csomagolás, pakolás, most nem műanyag, hanem karton dobozokba dobozoltam. Ez a január iszonyatosan fárasztó volt: a -nem kevés- munka mellett szinte minden nap pakolni, emelni, hozni, vinni. Őszintén: nagyon elfáradtam. De holnap pont lesz a sztori végén: még ki kell takarítani az albérletet, a maradék takarítós cuccot elhozni és átadhatom a kulcsot. Szerintem a február rámegy a berendezkedésre, de azzal nem kell sietni.

És hát mit csinálok az új konyhában? Nem, nem pakolok, pedig bőven van mit, hanem tervezem a menüt a következő 4 napra. Letusolok, aztán megyek is vízszintbe, muszáj pihenni, holnap is hosszú nap lesz.

 

Változás

"Megtanultam, hogy a vihar nem mindig csak mostoha idő, és egy tűz valami újnak a kezdetét jelentheti. Kiderült, hogy a szürkének sokkal több árnyalata létezik a világon, mint amennyiről valaha is tudtam. Megtudtam, hogy olykor az a legnagyobb bátorság, ha félünk valamitől, mégis továbbhaladunk. Végezetül megtanultam, hogy az élet valójában nem kudarcokról és sikerekről szól, hanem arról, hogy jelen legyünk abban a pillanatban, amikor nagy dolgok történnek, amikor minden megváltozik, önmagunkat is beleértve." Cynthia Hand 

Mindenkitől elnézést kérek, aki írt -bármely platformon- és még nem reagáltam. Talán jövő héten már tudok rá szakítani időt. 

Kegyetlen...

Tegnap beszélgettünk a kollegákkal az álmokról. Hogy mennyire különlegesek tudnak lenni és milyen élethűek.

Szokásos nap volt egyébként, napközi után jöttem haza. Itthon a megszokott januári program: pakolás. Irtó fáradtan mentem -viszonylag korán- aludni.

És egyszer csak éreztem: valami nem stimmel. Nem vagyok jól. Olyan kellemetlen. Sőt már fáj. A hasam... De hát fizikai képtelenség, hogy menstruáljak! Próbáltam elhessegetni a gondolatot és az érzést, de az egyre intenzívebb lett. Már görcsöltem. Nem hiszem el! Még négy hónapja sincs, hogy műtöttek! Istenem, ne, kérlek, könyörgök, neee!!!

Felültem, kinyitottam a szemem. 5 óra 10 volt. És egy kegyetlen álom...

Olyanok vagyunk...

"Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember a csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat is."

Emile Zola

Vasárnap

A "nem tudom, hol áll a fejem" találó kifejezés a hétre, de az eddigi januárra is. Sőt így lesz ez jövő héten is. De ez most egy "jó káosz", előremutató, és már látszik a vége.

A szokásos alapelvek alapján ettem. Nem mérem magam minden nap, és nem is olyan fontos, hogy hány kiló vagyok. Csak vagy híznom kellene, vagy fogynom-alakulnom, mert a ruhatáram most épp úgy áll, hogy fele nagy rám, a másik felébe meg nem férek bele. Na de alakul majd.

Az albérletben már nincs sok cucc. És ami van, az is össze-vissza, kábé minden mindenhol. Itt már nem lesz rend a dolgaim között, épp elég szortírozni a még itt lévő göncöt, hogy fel kell-e majd vinni, vagy a tárolóba, vagy anyuhoz megőrzésre, melyik szatyor a szemetes, mit kell még dobozolni, de van még cuccos, amit a húgomnak ígértem, az majd megy anyuhoz (oda hamarabb eljutnak a húgomék)... Nagy főzés már nem lesz.

A képen az egyik vacsorám. Nyitottam én a szekrényt, hogy tányérra teszem, de a tányérokat már elcsomagoltam. :D Sebaj, találtam papírtányért, a célnak megfelelt.

A suliban rengeteg volt a munka. Helyettesítettem is, így voltak tesi óráim, volt matek-német összevonás, tartottam technikát.

Mozgás is volt bőven a héten: séta, járás, lépcsőzés, emelés, hajolás, guggolás... Egyik este sem kellett altató. 

A munka és a költözős cuccolás mellett úgy konkrétan nem volt másra se idő, se energia. Még egy ilyen hét, aztán egy fokkal egyszerűbb lesz minden. 

(Rohan az idő. Egy hét és már február...)

 

Mátrix (?)

Beleszülettem egy "valóságba". (Nem mellékesen egy hamis valóságban, a kommunizmusban nőttem fel.) Felnőttként kialakult az addigi valóság-tapasztalataimból a saját valóságom. Hoztam jó és rossz döntéseket, és kialakítottam magamnak egy újabb valóságot, amit megpróbáltam beleilleszteni a kinti valóságba. 

Két éve tavasszal aztán racionalizálódott egy ránk erőltetett újabb valóság. Már akkor tudtam, hogy ez reggelire megeszi az összes addigi valóságot. Az eszem csak egy nagyon kis szeletében élt egy nagyon halvány remény, hogy az emberiség felfogja, mi történik és lép. Azt is tudtam, hogy soha többé semmi nem lesz ugyanolyan, mint eddig volt. Két év elteltével már ez a halovány kis reményszikrácska is csak néha pislákol. Adja az ég, hogy ne úgy legyen, ahogy gondolom, hogy még megállítható legyen a szakadék felé tartó irdatlan sebességű száguldás. Én mindenesetre felkészülök. Sőt nem is most kezdtem. Hanem akkor, amikor eldöntöttem a legelején, amikor még a legtöbben "a számokkal" voltak elfoglalva és beléptek a rettegés-spirálba, hogy nem fogok félni. Második lépésként: hogy nem veszek részt a kísérlet orvosi részében. Sejtve-tudva azt, hogy ennek (is) lesznek következményei és hogy kemény menet lesz. (És ekkor még csak 2020. tavasza volt.)

Ma, 2022. tavaszához közeledve egyre jobban látszik, hogy a remény-szikra kialvóban. A tavaly augusztustól kezdődő agymenés-rendelet-özönben sejthető volt, hogy a dolog nem áll le az egészségügynél. Így is lett. Október végén több szektorra kiterjesztették, az oktatásra is. Akkor kezdődött -mert tudtam, hogy hamarosan nem lesz munkám- az itt az ideje a konkrét cselekvésnek című népi játék. L. felajánlotta (nagyon hálás vagyok érte), hogy nem kell albérleti díjat fizetnem, de fizu nélkül a rezsi megoldhatatlan, így aztán megyek.

December óta böngészem az állásajánlatokat is. Amíg még létezik a pénz, találnom kell egy elvégezhető munkát.

A Mátrix című fimet a mai napig nem néztem még meg egyébként, részleteket láttam, meséltek róla. Az éhezők viadalát viszont már többször. A teljes sorozatot. Aki nem látta, annak szívből tudom ajánlani. S ha megnézted, érteni fogod:

Futva

Hú, nagyon zajlik az élet. A saját kis életemet elnavigálgatom (de pl. blogot írni sincs se időm, se energiám), a világban meg ugye a tévé és a miniszterek szerint minden rendben van...

Reggel 6, és a mai munkanap előtt már túl vagyok ezen s azon, tankolnom kell, hogy oda is érjek, és Maruzsának tudnám javasolni, hogy felvehetné azt a bizonyos álruhát és lealacsonyodhatna a pórnép közszolgái és közjószágai közé kicsit. Elég, ha hozzánk bekukkant, csak hogy lássa: KÖZE NINCS a valósághoz a bársonyszékes nézőpontnak...

Na megyek, dolog van.

A lényeg: van élet a Marson.

 

Mai cuki(k)

Beérek reggel a suliba.

- Jó reggelt, Timi néni! Ma nem ettem reggelire se dilibogyót, se bolondgombát!

.....

X mondja nekem: - Tudod, milyen vagy? Mint egy vékony hóember. Mert olyan nagy, kerek fejed van.

Y: - De nem is kerek a feje, hanem ovális!

X: - Igen, én is azt mondom, olyan kerek-ovális.

.....

X: - Az én fejemet bogarak meg hangyák irányítják. Néha dilis vagyok. Ne haragudj!

Három hónappal a műtét után

Endometriózis. Nem szitokszó. Betegség. Nem halálos. Ha el tudod viselni a csillapíthatatlan, folyamatos fájdalmat, rosszulléteket, ájulásokat, agyrázkódást (...), ha a gyomrod bírja a brutális mennyiségű fájdalomcsillapítót és görcsoldót, ha egyáltalán eljutsz egy specialistához, aki felismeri, ha a tested megbirkózik a hormonkezeléssel és annak iszonyú mellékhatásaival (...), ha ki bírod várni a TB alapú műtétet, ami másfél-két év (ha addig még nem tolódik) vagy ha milliókat tudsz összeszedni a magán műtétre... Nem halálos, csak borítékolható a depresszió, a lelki ingoványba süllyedés még támogató család mellett is, a munkaképtelenség, a jövőkép totális elhomályosodása (...). A műtét után is bármikor kiújulhat. Hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy egy operációval megúszd és tünetmentes maradj utána.

Visszagondolva csak ingatom a fejem. Nehéz elhinnem, hogy évtizedekig szenvedtem havonta 2-4 napot átgörcsölve, begyógyszerezve. És azt végképp nem értem, hogy bírtam létezni egy teljes évig minden áldott nap (kivétel volt 1-2 ajándékba kapott 24 óra) fájdalomtól szenvedve-fetrengve, kimondhatatlan mennyiségű gyógyszert magamba tömve (2020. októbertől 2021. októberig), az utolsó fél évben hormonkezeléssel megspékelve, totális energiahiánnyal, memória- és koncentrációzavarral, testileg-lelkileg a végletekig meggyötörve, eljutva az önellátási képtelenségig is, folyamatosan segítségre szorulva.

Három hónapja, október 15-én másztam fel a műtőasztalra. Nem kaptam előtte nyugtató bogyót, semmit. de a vérnyomásom és a pulzusom is rendben volt és akkor már annyira fáradt-fájó-elgyötört voltam, hogy még izgulni, idegeskedni se volt energiám. 2021. október 15-én 16 óra 3 perckor indították az altatást. Attól a perctől fogva a mai napig semmiféle endós fájdalmat nem éreztem. És nagyon szeretném, ha ez így is maradna.

A műtét utáni 6. hétig minden orvosi utasítást betartottam. Még nem voltam jól, akkor jött a k.ovid. Nem segített a gyógyulásban. December utolsó hetében lettem jobban, és szó szerint napról napra egyre jobban. Fizikailag ugyan még a béka hátsója alatt. Januárban kezdtem dolgozni. Az első hét iszonyatosan megviselt, már az első nap után szörnyen fáradt voltam, péntekre teljesen kimerültem. A második (ez az a hét) hét már könnyebben ment.

A külső sebeim gyönyörűek (képen nyíllal jelöltem) és a két szélső egyáltalán nem fáj. A köldökvágás még gyakran érzékeny (nadrág, nyújtózkodás).

A méheltávolítás helye egyre jobban bírja a fizikai terhelést, vannak órák, amikor semmi kellemetlenséget nem érzek. Amire viszont hevesen reagál: a köhögés, az idegeskedés (!), ha tele van a húgyhólyagom, ha nem ürítettem még ki a beleimet. 

Három hónapja nincs olyan óra, hogy ne adnék hálát az endós fájdalmak megszűnéséért. Három hónapja nincs óra, hogy ne gondolnék mérhetetlen hálával arra, mennyire szerencsés vagyok, hogy majdnem 100 napja így élhetek. Három hónapja egyetlen egyszer, még csak egy fél pillanatig sem gondoltam arra, hogy a hysterectomia hiányérzetet okozna, egyáltalán nem élem meg veszteségként, csakis pozitív hozadéka van a méhtelenedésnek, az élet hatalmas ajándéka, hogy megműtöttek, ennek a napja, október 15. a második születésnapom.

És csakis hatalmas hálával tudok gondolni mindazokra, akik segítettek az addig tartó nehéz úton, és akik utána lehetővé tették, hogy otthon maradhassak, és mindent biztosítottak a háttérben a felépülésem kezdeti, kritikus szakaszában, és támogatnak azóta is, ha a szükség úgy hozza.

Óriási köszönet azoknak is, akik ugyan virtuálisan, de kísértek (és kísérnek azóta is) az utamon, segítettek, bátorítottak, vigasztaltak, erőt adtak, mint ti is, kedves Olvasók.

Köszönöm.

Péntek

A héten az öt munkanapból négyen úgy jöttem haza, hogy ha valaki megkérdezte, na, milyen volt a suliban, akkor vagy csak nyögtem egyet, vagy annyit mondtam: ne is kérdezd.

Ma a négyből az a nap volt, amikor megtudtam egy gyerektől, hogy

- takonyszörnyek nem léteznek

- és hogy nem vagyok normális.

Mivel manapság a tudománynak nincs mai, hanem csakis érdekcsoport által előírt állása, a fenti két állítás egyikét sem tudom se megerősíteni, sem pedig cáfolni.

 

Dobozolás 3 napra

Műtét-ár-visszafizetős, táppénzes költségvetésű menü 3 napra a bélflóra támogató étrend alapján.

R: 3x tükörtojás, gomba, spenót, koktélpara

E: 2x tükörtojás, saláta (1x anyunál fogok enni)

V: 3x tonhalfasírt, saláta

Snack: mogyoró, alma

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Mai cuki(k)

Egy kislány órán elővesz valamit, zörög vele a padon. Úgy hallom, mintha üveggolyó lenne.

Én:- Tedd el, légy szíves, a golyót!

Ő:- Ez nem golyó! Nézd! -mutatja.

(Kicsit később, kezében a "gyémántjával".) Ő:- Timi néni, ez vagy te.

Egy másik kislány napközi után:

- Timi néni, te örökké fogsz élni!

(Nevetek. Ráteszi az ujját a homlokomra, lassan húzza, mintha olvasna.)
- Ide van írva: Ti-mi né-ni ö-rök-ké fog él-ni.