Minek van igaza: a mérlegnek vagy a tükörnek?
Amikor ezt az egész élet-mód-váltásosdit elkezdtem, a legeslegelső célom a fogyás volt. Szinte mindenáron. Hogy ráálljak a mérlegre, és napról napra kevesebbet mutasson, amíg csak 1-2 hónap alatt el nem érem az álomsúlyomat. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez így nem működik. És nap mint nap csalódtam, a mérleg nem egészen azt mutatta, amit elterveztem, így aztán volt, hogy hagytam az egészet, mert hogy ezt így nem lehet csinálni, nálam ez nem működik.
Sokat tanultam, kérdeztem, olvastam közben, elkezdtem a centizést. Na de minden nap mértem magam, és sehogy nem értettem, hogy hétfőről keddre miért nem vagyok képes kevesebbet mérni. Később, heti-kétheti mérésekkel aztán már megnyugtatóbb volt a dolog.
Jó ideje nem mérlegelek már naponta. Van ugye az a tény, hogy 1 kg zsír nagyobb teret tölt ki mint 1 kg izom. A zsír plötyi, löttyedt, szottyadt, rengő kinézetet ad, az izom feszes, tónusos, határozott.
Ma reggel belenéztem az egész alakos tükörbe. Egy tök normális kinézetű csajt láttam. Belemosolyogtam, és köszöntöttem magam: "Jó reggelt, kis boszi, igazán jól nézel ki!". Mert ma már nincs velem semmi baj. Ráadásul megállapítottam, hogy a zsír, ami még van rajtam, lassan, de biztos határozottsággal tűnik el rólam.
Aztán ráálltam a mérlegre, és a régi önmagam ekkor kapott röhögőgörcsöt: szinte napról-napra pár dekával többet nyomok. Úgy, hogy közben csökken a zsírmennyiség.
kép
Az élet-mód-váltás előtti önmagam nagyon büszke magára, mert lefogyott 20-21 kilót, és az akkori boszihoz képest tényleg totál rendben van a külsőm. Persze én magam még nem vagyok elégedett magammal, van itt még meló bőven, de minden nap teszek a célomért, és ha nem is holnap, de el fogom érni egyszer.
Úgyhogy határozottan tudom javasolni: dobd ki a mérleget! :)
