3 nap kihagyás után elég nehezen indultam neki, de aztán nagyon jólesett.
És mire végeztem, a nap is felébredt.
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
![]() |
| kép |
| kép |
| itt Minden okkal történik, ebben biztos vagyok. Annak is oka van, hogy éppen E-hez kerültem dolgozni. Ma reggel a telefonom 6-kor ébreszetett, de csak 4 óra 48-at mutatott. Persze 6 óra volt. Nincs mit tenni, szegény tényleg fel fogja mondani a szolgálatot. Viszont azt simán eszembe juttatta, hogy a múlt már elmúlt, fölösleges rajta agonizálni. És valahgy ekkor esett le, mi lehet az, amiért éppen itt dolgozom. E. 85 éves, és bizony vele minden egyes nap egy új kezdet. Idős is, beteg is, nem tehet róla, hogy mindent elfelejt. Minden reggel a szokásos "Jól aludtál?" kérdés után belekezd egy olyan sztori mesélésébe, amit már ezerszer hallottam tőle. És minden alkalommal ugyanazzal az átéléssel, ugyanazzal az elánnal mondja a történeteket. És kérdez. Rólam. Olyan dolgokat, amiket már milliószor megkérdezett és és válaszoltam is rá. Bármit beszéltünk is meg előző nap kajáról, napi tervről, minden nap újra megbeszéljük, és minden nap (sőt a nap folyamán többször is) más a véleménye. És hogy mindez mit (is) jelent(het)? Hogy ideje lenne megtanulnom a jelenben élni. Amikor E. reggel felkel, bekapcsolja a magnót a kedvenc cédéivel, és énekel. Vidáman, hangosan. Imád sétálni, pedig 85 éve rója már ugyanazokat az útvonalakat. Imád beszélgetni, mesélni. Ha gondja van, elmondja, nem tartja magában. Nagy részben időben megy aludni és délután is pihen kicsit. Nem foglalkozik a betegségével, mert tudja: nem képes befolyásolni. Nem a problémákra koncentrál, hanem arra, amire képes, és azt meg is csinálja. Ha kell, segítséget kér. És legtöbbször mosolygós, vidám és kiegyensúlyozott. Azt hiszem, tud valamit az életről. Így hát figyelem. És tanulok tőle. Minden nap. És igyekszem sokat mosolyogni :) |
![]() |
| itt |
| kép |
Photo: John Autry Ingredients
Preparation
Julianna Grimes, Cooking
Light
|
| kép Megtanultam, hogyan működik jól és gazdaságosan az autóm. Tudom, hogy ha megfelelő az olajszint, a guminyomás, megvolt az olajcsere (...), akkor optimálisan fog működni a kocsi. Az elmúlt tizenpár hónapban sokmindent megtanultam az emberi testről, a sajátomról is. Tudom, mennyi fehérjével, szénhidráttal, zsírral, edzéssel működik optimálisan. Csupán egy bökkenő van: nem vagyok gép. Az utóbbi időben bármit edzettem (márpedig edzettem), bárhogy étkeztem (márpedig tiszta alapanyagokat használok), elkezdtem visszazsírosodni. Teljesen mindegy, csökkentem vagy növelem a CH-t, a fehérje- vagy a zsírbevitelt, csak jönnek fel a centik. Ma reggel centivel megmértem magam, és dobtam két hátast a látványtól. Mindenhol 1-2-3 centi plusz a 10-11 nappal ezelőttihez képest. Egész nap ezen járt az agyam, hogy mit csinálok rosszul. Aztán tanácsot kértem. És kaptam. Összegezve arra jutottam, hogy megpróbálom kis időre a gyümölcsöt nihilizálni az étkezéseimben, vagy max csak reggelire fogyasztani. És tízóraira és uzsonnára zöldséget enni. És 2-3 napig -ha kibírom- nem lesz edzés. Próbálkoznom kell. Feladni nem fogom. És a legtöbb és legjobb, amit most az ügy érdekében tehetek, hogy megyek aludni. Jó éjt mindenkinek! |