Edzés reggel: Freeletics 6. hét/4.: MAX-ok.
Már tegnap készültem a mai véradásra. Megnéztem, pontosan hogy vannak nyitva, bőségesen ettem, megittam 4 liter vizet. Beszereztem a hemoglobin képző natur gránátalma levet és egy csomag diabos kekszet.
Ma reggel jócskán volt reggeli és fél 8-ig bepusziltam másfél liter vizet.
8 előtt ott voltam a véradóban. Felvétel, papírok. Levették a kis vért, minden oké, de a vérnyomásom nagyon alacsony. Főorvosi vizsgálat: minden oké, de a vérnyomásom még alacsonyabb. Így sajnos nem adhatok vért. De a doktornővel nagyon jót beszélgettünk ketogénről, depresszióról, sok mindenről. J. néni tüneményes nő, hatalmas (!) fekete keretes szemüvegével, becsavart ősz, rövid hajával leginkább Dajka Margitra, Bors nénire emlékeztetett, hatalmas intelligenciája lenyűgözött, baráti, szeretetteljes kedvessége elámított, a minden területen való figyelmes segíteni akarása pedig levett a lábamról. Számomra ő AZ ORVOS, így, csupa-csupa nagy betűvel. Nem lett volna kötelessége beszélgetni velem, megvizsgálhatott volna, beikszelhette volna, hogy elutasítja a véradásomat a vérnyomásom miatt, aztán arrivederci, viszlát, kalap, kabát. De amellett, hogy alaposan megvizsgált, minden egyes teszt kérdésnél elidőztünk. Kérdezett, mesélt, úgy adott tanácsokat, hogy gyakorlatilag akkor jöttem rá, mennyit segített, amikor egy jó óra után kiléptem az épületből. Minden okkal történik. Talán azért volt magasabb a vasam a laboreredményen, hogy elmenjek a véradóba és találkozzam J. nénivel. A véradást pedig nem adom fel. Valahogy megpróbálom feltornázni a 40 éve alacsony vérnyomásomat és akkor menni fog.
Nagyon akartam vért adni. Én, aki korábban a sima vérvételtől is rettegtem (sőt végig hisztiztem az összeset, szegény édesanyám tudna róla mesélni...). Most összeszedtem a bátorságomat és ha már magas a véremben a vas tartalom, azon is segítek, no meg mégis csak megmenthetem valakinek az életet gyakorlatilag egy semmiséggel.
Nem voltam dühös vagy szomorú (egyelőre sajnos még mindig képtelen vagyok az érzelmek meg- és átélésére), inkább csendes csalódottságnak nevezném. A véradó dolgozói mind egytől egyig nagyon kedvesek voltak, együtt izgultak velem, hogy feljebb megy-e a vérnyomásom és adhatok-e vért, aztán együtt sóhajtottak velem, amikor kiderült, hogy nem. És mindannyian nagyon megköszönték, hogy ott voltam.
Volt még dolgom, aztán amikor hazaértem, megettem a kekszet. Az egész csomagot. Igaz, hogy hozzáadott cukortól mentes volt, viszont lisztes. Ez pedig megadta a délutánom programját: többet ültem a vécén, mint a szobában. De tudtam, hogy ez lesz, vállaltam. Beköltöztettem a könyvemet is, hogy ha már egyszer sok időt töltök a legkisebb helyiségben, akkor az teljen valamiképp hasznosan. Literszámra ittam a vizet, hogy mielőbb átmossa a szervezetemet, de még este 8-kor is rázott a hideg és kvartyogtak a beleim. Holnapra minden rendben lesz és eszem tovább okosan.
Okosan? Is. Meg spórolósan is. Azaz azt eszem, ami van itthon. Ma kinyitottam a hűtőt, felírtam, mi és mennyi van benne meg a fagyasztóban. A speiznak kinevezett polcról ugyanezt megtettem. Ezután megnéztem, hány napra kell elegendőnek lennie. Fogtam egy darab papírt és összeírtam minden napra, mi lesz a tervezett reggeli, ebéd, vacsora. Csak azokból, amik vannak itthon. Ha túl változatosra nem is, de ketosra, elegendőre és megfelelőre sikerült összeállítanom. Egy fej salátát kell csak vegyek majd hozzá pluszban.
R: rántotta (2 tojás, 4 szelet sonka, 1 ek kókuszzsír, 1 szelet sajt)
Délután: 1 cs. keksz
És nagyon várom a holnap reggelt. Edzés: IRIS. Ez az én bulim, már most benne van a bugi a lábamban. Nagyon szeretem. Iszonyat nehéz, de futással kezdődik, azzal is fejeződik be, kinti is, benti is. Okos katicás.
