Karácsonytól újévig

Karácsonykor itthon, másnapján temető körúton és Hőgyészen. "Harmadnapján", azaz 27-én Budapestet vettük célba, mindenképpen szerettem volna látni a húgomék új lakását és őket is. December 17-én költöztek, de meg nem mondaná senki, már most alapként csodásan berendezkedtek, a lakás pedig még szuperebb, barátságosabb, világosabb, mint a képeken látszott.

Jó volt egy kis "Nagy Asztal": húgom, párja, M. és barátnője, P., mi ketten. Vacsorára ért haza mindenki, így akkor ültünk le az aranyszélű teríték köré. A húgom istenien főz, húsleves, saláták, fasírt, sütemények..., minden nagyon finom volt.

Hogy ne egy nagy rohanás legyen az egész, fent aludtunk náluk. Cicájuk, Kesuka jött is az ágyneműmre, amint letettem a hátsómat.

28-án beszélgettünk, cicáztam, ...

... ebédre átmentünk a (2 perc sétára lévő) Kökibe a Bellozzoba, ezt mindenki szereti.

Viszonylag időben indultunk haza, hogy ne korom sötétben kelljen vezetni. (Erős volt a forgalom is, fáradt is voltam és a szél keményen fújt.)

29-én reggel főzési előkészület.

A maradék száraz(abb) kenyérből bundás lett.

Kicsit szórakoztam egy játékkal, jó magam ápoltnak és csininek látni. 😂

Szilveszterezni baráti társasággal mentünk. 

Rengeteget táncoltunk, énekeltünk. Hat tombolánk volt...

... három szelvénnyel nyertünk is. 😁

2026. (juj, de furcsa) január elsején hajnali 3-kor mentünk haza a buliból, majdnem délig aludtunk. Megkívántam a tojáslevest. Még sosem főztem (mindig anyu csinálta, és valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ő majd mindig itt lesz és mindig megfőzi, hogy sosem figyeltem, hogyan készül, így ma) megnéztem a receptet (tényleg pofon egyszerű) és elkészítettem.

Anyuéhoz nincs sok köze, de ehető. 😋

Ebéd után punnyadás. Majd folytattam a színálást. Már van két üres polcom. 😊

Mindenkinek egészséges új évet kívánok! Ha ez megvan, a többi mind megoldható.

Karácsony másnapja

 

A múltkor frissített a telefonom, ilyenkor csuda dolgok történnek. A mostani újdonság, hogy a galériában nemcsak az általam készített fotók jelennek meg, hanem random odatesz más képeket is. Szemezgettem ezekből.

Napra pontosan 10 éve unokanővéremmel és kisfiával. (Mindhárman szörnyen fiatalok voltunk még! 😆

Hőgyészen anyu mennyei étkei...

... és a Nagy Asztal.

Együtt a három generáció. (És igen, mi hárman valami ilyesmi szimbiózisban éltünk.)

A mindig csodás karácsonyfa, maga a szeretet.

Ezer éve húgoméknál.

...

Ma temető körúton jártunk M-val. Nagyszokolyban is, apai nagyapámnál, akit nemhogy én, apu sem, a saját fia sem ismert (mert apu 1 hónapos volt, amikor meghalt az édesapja).

A random a galériába tett képek között találtam a bal oldalit is: anyu ilyen sírdíszeket szokott készíteni karácsonyra. Hát tegnap gondoltam egyet és az emlékére kreáltam egy hasonlót. Ma a helyére is került.

És Hőgyészen találkozhattam keresztanyummal, mindkét unokatestvéremmel (egyikük Tamásiban, másikuk Pécsett lakik) és a családjukkal. Isteni ebédet is kaptunk keresztanyumnál, itt is köszönöm.

(Az apai ági unokatestvéreimmel anyu temetésén találkoztam utoljára, akkor is csak néhány szót váltottunk. Szörnyű, hogy pont arra nincs idő -a családra, a rokonokra, egymásra-, amire a legfontosabb lenne...)

Holnap a húgomékat láthatom. Már nagyon várom.

Karácsony

49 évig gyűlt össze a család mamiék házában Hőgyészen karácsonykor. Amíg dédapám is élt, 11-en ültünk az asztalnál. Az utóbbi jó néhány évben már kevesebben, de 7-8-an még voltunk. Borzasztóan hiányzik, borzasztóan hiányoznak...

Idén meseszép fenyőt vásároltunk. Elkezdtem díszíteni tegnap, nem volt hozzá meg a hangulat. Volt valamilyen. Jött M.: Szaloncukor nem is lesz rajta? Ami illett volna hozzá színben, abból csemegéztünk eddig, nem lett volna elég. Így kibontottam a sárga színű papírost, az került a fára. Ha már ilyen "idétlen", gondoltam, hogy felteszem a fa díszeket is, ezeket még B., egy nagyon kedves, Németországban élő rokonunk hozta egyszer ezer éve mamiéknak ajándékba. Került még rá ez-az. Na ilyen szedett-vedett fánk sem volt még.

Tegnap este M. elővett néhány "buli-fényt", van hópihés is, elnevedgéltünk rajta, egyébként tényleg szép.

Amikor reggel felébredtem, ránéztem a karácsonyfára és egy szép fát láttam. 

Tegnap este halászlevet ettünk, M. főzte és nagyon finom volt. Mára M. tálat rendelt, így nem kellett főzni. Jó is volt így, ma szinte egész nap pihentünk-punnyadtunk, filmeztünk. Elővettem tegnap is és ma is a -nálunk- híres arany szélű tányérokat és az ünnepi evőeszköz készletet, és feltettem a tavaly vásárolt karácsonyi terítőt (amit tavaly még nem voltam képes megtenni, akkor anyu terítője volt az asztalon).

Készítettem egy sír díszt. Olyat, amilyet anyu szokott. Holnap temető-körút.

Sós rúd (B. néni receptje)

Szomszédunk, B. néni mindig hoz át belőle, ha süti, mert tudja, hogy szeretem. Most elkértem tőle a receptet és meg is sütöttem. Szuper könnyű süti és nagyon finom, bátram ajánlom kezdőknek is.

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt - 25 dkg margarin (B. néni Vénuszt javasolt) - fél cs. sütőpor - kis kanál só - 2 tojás sárgája és 1 tojás a kenéshez - 6 ek tejföl - 10 dkg reszelt sajt a tésztába, kb 10 deka a szóráshoz.

Elkészítés:

- A lisztet a sóval és a sütőporral jól összekeverjük.

- A margarinnal összemorzsoljuk.

- Hozzáadjuk a tojássárgákat, a tejfölt, a 10 dkg reszelt sajtot, összegyúrjuk.

- Gyúródeszkát lisztezünk, ezen sodrófával kinyújtjuk (én 4 bucit csináltam előtte, így könnyen tudtam nyújtani) amilyen vékonyra csak lehet.

- Derelyemetélővel a kívánt szélességre daraboljuk, megkenjük tojással, megszórjuk reszelt sajttal.

- 170 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük.

Nekem 6 tepsi lett belőle.

 

Vasárnap, hétfő, kedd, karácsonyi tervezet

Vasárnap is borzasztóan rossz volt a gyomrom. Megsütöttem anyu receptje alapján a hagyományos mézeskalácsot, nem volt egyszerű menet, mert még a szagoktól is hányingerem volt.

Hétfőre kicsit jobb lett a gyomrom, de reggel megint hasmenés.

Kedden (ma) megint sütöttem, sós rudat, a receptet felteszem majd. 

Az antibiotikum kúra óta kegyetlenül rossz a gyomrom. Az evés sem megy igazán. Ma (is) egy lángost ettem két részletben, egy adag levest és a sós rúdból csipegettem.

Ma (kedd) délután mozi: Avatar: Tűz és hamu. Az első rész volt életem első 3D-s filmje, a technika és maga a film is nagyon tetszett. A mai, 3. rész látványvilága hozta az előző kettőjét, a zene is az első résztől ugyanaz a -szép- téma, a sztori se volt rossz. 3 órás film. Nekem kötelező folyamatosan innom és legkésőbb két óránként mosdóba mennem, így vittem a vizemet és amikor kellett, kimentem. És jó is volt kicsit felkelni: három órát ülni maga a bünti.

A hematómáim félelmetesek: szinte mindenhol van, ahol bármihez hozzáérek.

A fotó vissza se adja igazán. Éjjel is ébredek fel arra, hogy főleg a jobb karom sajog (mondjuk azt meg is gyömködték a sürgőn vasárnap éjjel rendesen, amire sikerült beszúrni a kanült...). A moziban is inkább nem könyököltem, mert a párnázott könyöklőn is sajgott a karom. (Hozzá sem kell érnem semmihez, akkor is fáj.)

Karácsony. Nekem még mindig a hőgyészi családi összejövetelek jutnak eszembe, az a rengeteg ölelés, puszi, beszélgetés, a Nagy Asztalok, a csodás karácsonyfa régen a hátsó verandán, aztán az elsőn; mami és anyu isteni ételei, az a rengeteg sütemény... És második éve eszembe jut anyu és mami utolsó karácsonya is. Ahogy kereken két évvel ezelőtt idő előtt feldíszítettük anyunál a kis fáját, mert nem tudhattuk, lesz-e még holnap.

Megvan a fenyőfa, a teraszon várja, hogy holnap feldíszítsem. Felhoztuk a talpat, a mézest megsütöttem. Megvettük a szaloncukrot, amit idén megszünk majd. Bor, narancs, citrom, fűszerek a forralt borhoz. Ma elhoztuk a halat a halászléhez. Minden élelmiszerből van annyi, hogy nem halunk éhen a következő bolt nyitásig. Kocsi megtankolva. Találtam egy egyszerű kakaós kalács recit, megsütöm majd, ha úgy jön ki a lépés.

27-28-án szeretnénk a húgomékhoz utazni, szeretnék egy nap temető-körutat. Szilveszterre van meghívásunk, majd meglátom.

(Remélem, hogy a gyomrom megjavul, nem könnyűek azért így a mindennapok.)

Péntek, szombat

Múlt vasárnap éjjel sürgősségi: húgyúti ferőzés 4 keresztes gennyes vizelettel.

Hétfőn háziorvos, táppénz, lórúgás antibiotikum.

Kedden táppénz.

Szerdán munka, az antibiotikum 2., egyben utolsó adagja.

Csütrtökön munka, este szomatodráma. (Megint szuper volt. Sok-sok Zs. kellene a világnak.)

Már az első antibiotikum után éreztem (hiába a probiotikum), hogy szörnyen rossz a gyomrom. Mindig taccsra vág egy-egy kúra, és nem mellékesen idén február óta szinte folyamatosan szedtem ilyesmit, az Urológiai Klinikán emelt dózisú antibiotikum kúrám volt..., a foga(i)m miatt is volt 2-szer kúra.

Pénteken elmentem dolgozni, de nem voltam jól. Amire odaértem, borzalmasan vacogtam, szörnyű hányingerem volt, szédültem. Haza is küldtek. Itthon egész nap feküdtem. (Lázam nem volt.) Este menni kellett volna a kari műsorra, nem tudtam még.

Szombaton délelőtt 11-ig aludtam... Valamivel jobban vagyok, hasmenés nincs, láz sem, csak a gyomrom nagyon rossz. Igaz, hogy volt/van egy ilyen hányás-hasmenés járvány, de a tüneteim mind lehetnek az antibiotikumtól is. Holnap menni kellene Liptódra a karácsonyi műsort újra előadni, majd meglátom. 

Élj...

 "Azt üzenem, hogy élj a világ ellen, és légy bolond! Derűs, bátor, bolond, mert mi élünk a valóságban - az okosok, a józanok, a szorongók, a reménytelenek és hitetlenek élnek a rossz varázslatban.

Szeretni azt jelenti, hogy levetjük a Gonosz Varázsló igézetét.

Te Magad légy Varázsló!

S ahogy piciny korodban megtanítottad magadat járni, most tanítsd meg magad szeretni. És próbáld meg a lényedet, ebben a sötét világban, szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni.

Magától nem lesz az. Senkié.

Azzá leszel, akivé teszed magad.

S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban, mint egy tüzes kis jancsi-kályhába, és áraszd a meleget! Meglátod, mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk.

És félünk. És odagyűlünk,ahol meleg van még."

(Müller Péter: Örömkönyv)

forrás

Határhúzás

A négy keresztes vizelet SBO-diagnózis óta ma voltam először dolgozni. Kemény nap volt, órák majdnem délután 3-ig. (Ha nincs alapanyag, sütési lehetőség, akkor is készítettünk mézeskalácsot: papírból...)

A napra egy volt jellemző: határhúzás.

Az antibiotikum durván megvisel. Erős hányinger, gyomorfájás egész nap. Ma este kellett meginnom a második -utolsó- tasakkal, hát azóta a probléma hatványozódott... Nem gond, elmúlik...

 

Vasárnap- vagyis nem, kedd...

A legújabb betegség-sztori miatt totál meg vagyok keveredve a napokkal... 

A háziorvos által felírt antibiotikum (urya.lor) jó cucc lehet (nem, most nem akarok a mellékhatásokba belegondolni), mert ma legalább 50%-kal jobban vagyok, nincs látható vér a vizeletben, így este már nem fáj-éget a vizelés, nem kell 10-15 percenként mosdóba rohangálnom. Így holnap megyek dolgozni.

Tudtam ténykedni is (wc a közelben, ez azért fontos), gyors bolt (itt van mellettünk), ebéd főzés, muffin sütés (ezek is megvoltak egy óra alatt). És zokni stoppolás. Túúúdom: egy másik bolygóról jöttem, de én még mindig nem szívesen dobok ki olyasmit, ami javítható. Az egyik legkedvencebb meleg zoknimat lyukasztotta ki a múltkor a lábkörmöm. Hát most fogtam mami "nekerbl"-jét (Nähkörbchen, varrókosár svábul), belőle a stoppolófát, tűt, cérnát, és stoppoltam. Sosem tanultam, csak mamitól láttam ezerszer, ahogy csinálja. Rengetegszer ültem mellette és néztem, ahogy varr, fércel, stoppol, és egyszerűen "ellestem".

A kanül helyét lefotóztam ma is, hát nem adja vissza, milyen ronda, azt végképp nem, mennyire fáj 🙈

De javul, mert ma már jobban be tudom hajlítani a karomat (kinyújtani még nem megy teljesen). Kenegetem körömvirág és gyermekláncfű krémmel (a múltkori, kőzúzásos kanülhely-gyulladásnál is sokat segített).

Ma M. elvitt Bólyba a Breitihoz sütizni délután. Akkor láttam a kamiont az útépítésnél az árokban. A kamionost utánam hozták be vasárnap éjjel a sürgőre. És ma is eszembe jutott, mennyire zavart, hogy a sofőrt úgy hallgatták ki a rendőrök, hogy egy beteg hölgy és én is a kórteremben voltunk, de ami még rosszabb, hogy még el sem látták (orvos látta, de pl. ki volt akadva a válla, amit nem tettek helyre, mert folyt a kihallgatás -minden személyes adatát -is- hallottam...-).

(Nekem a szörnyen negatív sürgős élményem segített abban, hogy ha már egyszer suliban, gyerekekkel dolgozom, akkor csináljam rendesen, ne érezzék, ha a bugyrom tele, ha fáradt vagyok (...), így ma este készültem nekik játékos-mozgásos-versenyes kis feladatokkal holnapra.)

Szerda, csüt., péntek és vasárnap még munka, hosszú (nagyon hosszú) napokkal, aztán szabdság(on).

Húgomék holnap költöznek, nagyon izgi, a szünetben mindenképp szeretnék hozzájuk elmenni. Nem is emlékszem, mikor találkoztunk utoljára... 

És a temetőbe is szeretnék eljutni. 

Még mindig erősen él bennem anyu két évvel ezelőtti szenvedése. Szinte napra pontosan tudom, mi történt. Néha elkap esténként a sírás, amit normálisnak tartok, hiszen meghalt egy szerettem, az anyukám, akit nagyon szerettem. És amúgy is minden érzelmi dolgot felfokozottan élek meg. Nekem természetesnek tűnik, hogy néha még -főleg így, az ünnepek közeledtével- vannak nehéz pillanataim.

Juj, annyi mindenről tudnék még írni, de holnap munka, mennem kell lassan aludni.

Vasárnap-sürgősségi

M-nak igaza volt: megmondták az urológián a nyáron, hogy bármi gond a kiválasztó-rendszerrel, akkor azonnal orvos. Én vártam volna reggelig, ő nem, így sürgősségi (idén harmadszor). Gyorsan bekerültem, egyedül voltam, aztán érkezett egy karambolos kamionos és egy hölgy, aki elég rosszul festett, így én vérvétel, EKG, vérnyomásmérés és vizeletminta adás ücsörögtem a folyosón.

Egészen addig, amikor -másodszor- éreztem, hogy ott ültömben elájulok. Épp jött arra az orvos, szóltam neki, egy nővérrel bekísértek egy ágyhoz.

Hajnali 1 körül értünk haza. "Húgyúti gyulladás nem meghatározott helyen". A CRP-m 1, a fehérvérsejtszám nem kicsit magas, a vizeletben a genny 4 keresztes. Írtak fel antibiotikumot (amit kiváltani nem tudtam, mert nincs ügyeletes gyógyszertár, csak Pécsett...), sok folyadék, tilos a vizelet-visszatartás, jelentkezzek a háziorvosnál.

És most nem tudok ódákat zengeni az SBO-ról. Sőt. Aki azt mondja, minden rendben ebben az országban és az eü is oké, azt komolyan beviszem csak az sbo wc-jébe, és ha nem hányja el magát, vagy/és van nála wc papír, kéztörlő (...), akkor beviszem a "rendelőbe" is...

Az már mellékes, hogy a vérvétel úgy sikerült, hogy a hely inkább hasonított disznóvágásra (tényleg nem túlzok, most mosom a véres ruhámat), és a kanül behelyezést is úgy elszúrták, hogy alig tudom használni a jobb karomat, kezd lilulni és amorfra dagadt...

Tényleg nem ragozom, nagyon, nagyon, nagyon elszomorít ez az egész... :(

Jártam ma a háziorvosnál is, aki egy másik antibiotikumot írt fel, táppénzre vett, csütörtökön kell délután egy kontroll vizelet mintát vinnem. Ha iszom eleget és nem tartom vissza a vizeletemet, ha jön az inger, akkor megpróbálhatok dolgozni is. Egyelőre még -bár a tegnapinál egy fokkal jobb a helyzet, sokszor 10-15 percenként pisilek, holnap vszínű, hogy még itthon maradok.

Mindenesetre nem gondoltam olna, hogy még így év végén belefér egy betegség, viszont megvan a CRP érték (Gabi javasolta a vérvételt, ha jól emlékszem). :)

 

Vasárnap-ugye nem?!

Reggel bolt, majd ebéd, 3-tól adventi vásár B-on. Ittam ott is eleget, mosdóban is voltam. Ez volt az első alkalom, hogy nem fáztam, pedig nagyon hideg volt (1 fok körül), csak este fél 7 tájban kezdtem érezni, hogy fáznak a lábujjaim. Hazaértünk, azóta folyamatos vizelési inger, fájó-véres vizelet, derékfájás, hidegrázás... Lehet, hogy megint vesekő? Vagy felfáztam? (Idén már volt hólyaghurutom.) Vettem egy meleg fürdőt, két pisilés között feltettem a vizet, főztem kamilla teát. Ha reggelig nem lesz jobb, muszáj lesz orvoshoz mennem...

 

Péntek

5.20. Csörög a vekker. A fél lakótelep felébred rá, olyan hangos, így amint meghallom, lenyomom. És felülök az ágyban: mókuskerék. Reggeli rutin, le a parkolóba, be a kocsiba. Hívom a b-i kolléganőmet, hogy indulok (amikor B-on kezdek, elmegyek érte). Útépítés. Végigverekszem magam rajta. Munka... Előre tudom, hogy ez lesz:

Egyszer, több éve, valaki azt írta egy bejegyzés után megjegyzésben, hogy túlzottan erősen élem meg a dolgokat. Ez jutott ma eszembe munkába vezetés közben. Hogy a melóban is ezt teszem. Maximálisan igyekszem segíteni a gyerekeknek és nem ártani nekik még olyan áron is, hogy jómagam sérülök. És nem jó ez, hogy túlzottan a gyerekek szívével dobog a sajátom. Persze lehet és kell őket szeretni, de nem tudom megváltani a világot.

Ma is kaptam (a sok ölelés, mesélés, beszélgetés mellett):

És igyekszem úgy tanítani, hogy legyen benne öröm, játék, mozgás. Például az elsőben a Teddy. Ha elmondtuk vele a mondókánkat és elénekeltük a teddy-s dalocskát, valaki mindig megkapja és azon az órán vele lehet, ülhet a padján (...). Ma H. kapta és hatalmas öröm volt látni, ahogy -miközben maximálisan részt vett az órán- a párnájából pólyát varázsolt a Teddy-nek, dajkálta, mint egy babát, simogatta, és még a szokásosnál is nagyobb mosoly ült az arcán és jobban csillogott a szeme.

A folyamatos fegyelmezés viszont felőröl. Hogy szó szerint nem biztos, hogy garantálni tudom a gyerekek testi épségét, annyira durvák, annyira carnak a többiekre, sokan rám is, csak ők vannak, az egó, én, én, én...

Ma is hosszú nap volt (7-től 15.20-ig) és még vasárnap is munka...

Suli után hazaértem, felszaladtam mosdóba, szaladás vissza a parkolóba (egy hazahozott szendvicset majszolva, mert nem volt időm megenni...), be a kocsiba, irány a város. Aztán vagy 6 körrel felcuccolás (6x 70 lépcső le, aztán fel, cuccal), érzem is rendesen...

Hamarosan alvás, alig tudom nyitva tartani a szemeimet.

Szerda, csüt.

Tegnap kaptam:

Ma kaptam:

És kaptam még egy banánt is egy kis elsőstől. Nem tudtam meggyőzni, hogy tartsa/egye meg:

- Nem, nem, ez a tiéd! NEKED hoztam!

Ma újra fogorvos volt. Még mindig az ominózus szemfogam, de még mindig gyulladt, kaptam újabb gyógyszeres tömést és ideiglenes fedőtömést. (Következő időpont január.)

A fogorvos előtt a váróban akartam inni az automatából vizet, sikerült a forró vizes pöcköt megnyomnom, és jól leforráztam a jobb kézfejemet. (Zs., az asszisztens a beavatkozás alatt adott nekem a hűtőből tégelyeket, hogy hűthessem az égést.)

Két napja bevertem a térdem az egyik osztályban a tanári asztalba, sötét lila foltom lett. (Mindentől egyébként ez van, ha megütöm magam.

Tegnap annyira fájt a csípőm, hogy szó szerint alig tudtam menni...

Irdatlanul fáradt vagyok. Jövő hét az idei naptári év utolsó tanítási hete, de nagggyon zsúfolt lesz. Tele helyettesítéssel, karácsonyi műsor próbával, adventi vásárral (vasárnap)..., és nem folytatom. Két éve ilyenkor anyu már morfiumot kapott és tudtuk, hogy nagyon közel a vég. Volt, hogy nem tudott jönni az ápoló, a kollégáim szó nélkül megcsinálták helyettem a napot. Később pedig megengedték, hogy az utolsó hetet ne dolgozzam le, megcsinálták azt is helyettem. Most az egyik kollégám édesanyját műtik, egyértelmű, hogy maradok helyette, ha kell.

(Nagyon várom a szabit, millió dolog lenne itthon, de elsősorban aludni, pihenni szeretnék...)