Kedd

Örömködés: a nagyokkal múlt héten ültetett magjaink bújnak.

A gyerekek szeretik, én pedig általuk meg tudom figyelni saját magam: ma Cs. volt a németes tanító néni, ő gyakoroltatta a szavakat. Minden eszközt használhatott. A varázstáblán dolgozott, mert hogy az elsősökkel van egy titkos varázstáblánk. Pszt! Ez titok! Roppant jól csinálta, nagyon jó érzés volt látni -amit amúgy is tudok-, mennyire ügyes. :)

Ma is siettem haza az óráim után, gyors ebéd, mosdó, fogmosás, irány a fogorvos.

Gyökértágítás, átmosás. Csontfelritkulásom is van a gyulladás mellett. Ma is elhangzott, hogy kicsi az esélye annak, hogy sikerül megmenteni a fogamat. Jövő kedden kell visszamennem.

Fogorvos után irány haza, és munka. Április 29-én TrachtTag, ez minden évben egy projekt is nemzetiségi német népismereten, erre készülni kell, és nincs két évben két egyforma projekt. Pontosan meg kell tervezni, melyik héten mi lesz, mi kell hozzá, ezt beszerezni, nyomtatni, fénymásolni (...). Szeretem csinálni, csak ez (is) idő. És még egy dolgozatot is össze kellett állítanom. Fél nyolckor lettem kész, ma is bőven ledolgoztam a nyolc órámat.

És ma megint mondtak cukit a picik.

Egy mondókát néztünk eredeti német kis videón. 

- Ez német!

- Nem, ez magyar film, csak megnémetítették!

😍

Vasárnap

Főzés, házimunka, este mini séta. Purc.

 

Szombat

Anyuéknál. Anyu kegyetlenül fáradt, mami pedig nagyon elkeseredett, amiért nem tudja használni a bal lábát. Segítettünk, amiben tudtunk.

Hazafelé egy előzésnél enyhén szólva életveszélyes helyzetbe kerültünk. Hiába a KRESZ (aminek a 34. paragrafusa 1. bekezdésében szerepel, hogy: "előzni abban az esetben szabad, ha (...) az előzni kívánó jármű előzését más jármű nem kezdte meg"), ha sokan (nagyon sokan) nem használják a visszapillantó tükröt. Az előttem autózó hölgy sem vette észre, hogy én már előzöm, és belekezdett az előzésbe. Egyáltalán nem túlzás: ma simán ott maradhattunk volna...

Valószínű, hogy kezd hatni az antibiotikum, mert ma -habár rendesen sajgott a fogam- kibírtam fájdalomcsillapító nélkül.

Péntek

Munka. Igyekszem figyelembe venni a gyerekek eltérő képességeit. Pl. elsős németen a rajz kötelező, de nem muszáj színezni, a névelő pöttyét le kell rajzolni. A kezdőbetűt év vége felé már fel szoktam írni a táblára, de csak az írja le, aki szeretné (szinte mindenki leírja). Van, aki így már most tudja, hogy a német á betűn nincs ékezet, vagy hogy a z betűt a Zitrone szóban z-vel írjuk, de c-nek ejtjük. És van olyan kicsi, aki kéri, hogy írjam a táblára a teljes szót, mert ő le szeretné másolni. Természetesen (és nagy örömmel) megteszem. Így született ez a mai füzetlap:

Munka után beszerző körút és egy kis élvezet, freikávé.

Este 6 után estünk haza. Ekkor kezdtem neki a főzésnek. Holnap Hőgyész, anyu mami ápolása miatt nem alszik, hulla fáradt, legalább főznie ne kelljen. Sült karaj készült párolt zöldséggel és borsópürével négy főre. És sütöttem egy gyors sütit is (zabliszttel és eritrittel).

Egész nap borzalmasan sajog a fogam. Fájdalomcsillapítózok. Nem akarom túladagolni, de roppant nehéz kibírni a következő adag megengedett bevételi idejéig.

Tegnap kezdtem szedni az antibiotikumot. A napi 4 szem 24 órára elosztva nehezen teljesíthető, ha pontosan szeretném bevenni, de kaptam a fogorvostól tippet, hogyan megoldható. Így is korábban kelek és később fekszem a szokásosnál. De hát ez van, csak hasson.

Napi cuki. Az egyik óra után odajött hozzám egy prüntyő, átkarolta a karomat:

- Timi néni, köszönöm, hogy megtartotta nekünk ezt az órát!

Csütörtök

Ma az óráim után rohantam haza, gyorsan belapátoltam az ebédet, megmostam a fogam, rohanás a fogorvoshoz. Gyökértisztítás, fertőtlentés. Kaptam antibiotikumot, Dalacin, napi 4x1, nyolc napig. (Csak hogy én is kapjak egy kis Pfizert...) Jövő kedden kontroll. Valaminek történnie kell, mert embertelenül fáj. Maradt nyitva a gyökércsúcsig, az egész bal alsó állkapcsom fullra begyulladva, nem kellemes, nem komfortos. De bírni kell.

Fogorvos után rohanás haza. 1-kor kezdődött egy online továbbképzésem, fél 2-re értem haza, be is kapcsolódtam. Nem akartam róla lemaradni, mert tudtam, hogy szuper lesz. E. tartotta. Ő tanított a másoddiplomás képzésen is Budapesten, már akkor imádtam. Hatalmas tudású, maga is gyakorló pedagógus, tehát nem száraz előadás volt akkor sem, most sem, hanem egy gyakorlatias, gyerekcentrikus "ötletbörze" olyan dolgokkal, amiket akár holnap kapásból be tudok vinni az órára és mosolyt csalni vele a gyerekek arcára. 

Olyan határozott, szuper, konkrét dolgokról volt szó, hogy sikerült teljesen kikapcsolnom, nem fárasztó volt, hanem energianyerő. Ilyen az, ha az ember a "hobbijával" foglalkozik, én pedig nagyon szeretek németet tanítani kicsiknek, a népismeret pedig a szívem csücske. (Agyerekek egy részének nem, de hát hiába vagyunk német nemzetiségi iskola, ha a kicsit nagy részének semmi köze a magyarországi németséghez...) Egészen 5-ig tartott a továbbképzés.

Erről sem írhatok/írhatnék, de a tankönyvek silányak. Ami jó, az pedig kevés. És nincs két egyforma gyerekcsapat, nincs két egyforma gyerek, tehát minden évben totál máshogy kell a német tanítást (is) megközelíteni. A mostani másodikkal szárnyalni lehet, rengeteget kell a könyvhöz hozzádolgoznom, hogy kitöltsük a 45 percet. De ők mindenre vevők. Azt az anyagot, amit most veszek velük, például a tavalyi másodikkal kihagytam (és átvittem harmadikra, idénre), mert ők nem tudták volna második osztályos szintjükön azt befogadni, viszont tudtam, hogy harmadikban már menni fog. Úgy is lett.

A kovid mizéria miatt októberben úgy volt, hogy januárban már nem dolgozhatok szuri hiányában, aztán úgy, hogy március végéig dolgozhatok, majd, hogy április végéig, a legújabb az, hogy nincs "kötelezően igénybe vehető" oltás. Nem kergetek illúziókat: szeptemberben újra fogják kezdeni. Nem gondolkodhatok abban, hogy mi a jó a gyerekeknek (ez a rendszer az egész oktatási egyenletből kifelejtette a gyereket...). Tehát haladok tanmenet szerint, hogy ha -akár addig is- egy újabb rendeletet hoznak, a helyettesem tudja pontosan, honnan kell folytatnia...

 

Szerda

 Csütörtökön voltam fogorvosnál, kilazult a fogam hátsó fala, a doki ki is szedte azt a részt. Ma kellett visszamennem. Kitágította a gyökeret, ami alatt be van gyulladva a gyökérhártya. Nem volt kellemes. Elvileg távoznia kellene a váladéknak (szívogatnom kell a fogamat), de nem jön ki, hanem gyűlik és gyűlik, és már annyira feszíti az egész bal alsó állkapcsomat, hogy úgy érzem, kidurran. Borzasztóan, kegyetlenül fáj. Holnap délután kell visszamennem.

kép

Ettől függetlenül ugye dolgozni kell. Németen például épp növény-projekt fut, ma ültettünk.

Dolgoztunk, pedig "sztrájk" lett volna. Hogy miért nem lett, arról nem írhatok.

(HOL ÉLÜNK?! MILYEN SZABADSÁG EZ?! EZ EGY SZABAD ORSZÁG?! .......................)

De ide másolok egy gondolatmenetet, amivel egyetértek:

"A gyerekek túlterheltek, akárcsak mi. Nem érnek rá gyereknek lenni; a túlélésre játszanak, akárcsak mi, a tanáraik. Sok esetben felesleges dolgokat kell(ene) megtanítani nekik olyan könyvekből, amelyek nagy része használhatatlan.

Lassan hobbiból dolgozunk: nevetséges bérért vagy éppen ingyen, megfelelő eszközök nélkül. És ami még szomorúbb: hogyan mutassunk nekik példát, ha még az alapjogunkat, a sztrájkjogot is elveszik, és megfosztanak a véleménynyilvánításnak ettől a formájától is mondvacsinált rendeletekkel?! A pedagógus a személyiségével mutat példát, a cél gondolkodó emberek nevelése. Márpedig ez így lehetetlen!

Kiállok a pedagógussztrájk mellett!"

Tihanyi Rita, magyartanár, gyermekagykontroll-oktató, tanulástréner, a Felelős Szülők Iskolája BOLDOG GYEREKEKÉRT, BOLDOG CSALÁDOKÉRT díjazottja

És megint nem keveset mentem:

Tegnap is voltam este kicsit sétálni, ma is. A tegnapi szék lemászott a földre...

Lehet, hogy holnap futni fog. Akkor ő lesz a földönfutó. 😁

Öt hónappal a műtét után

Négy hónappal a műtét után itt

Sokan vannak, aki tizenévesen menstruálni kezdenek, és soha nem éreznek közben fájdalmat, sőt: elképzelni sem tudják, milyen, ha fáj, ha görcsöl. Sikerült ebben is kilógnom a sorból: simán emlékszem a legelső menzeszemre és az azt kísérő fájdalomra. Amiből kijutott rendesen több mint 30 évig...

Olyan 20 nőgyógyász és egy teljes év mindennapos, a végén már elájulós, hányós (...) görcsrohamok után, bármennyire féltem is tőle az első említéskor, műtét lett a vége. Teljes laparoszkópos méheltávolítás.

15-én volt 5 hónapja, hogy "elméhtelenedtem".

Hogy azóta mi változott?

- Kerek 5 hónapja fájdalommentesen élek. Hála.

- Nincs mensi, és nem is hiányzik. Hála.

- Nincs hormonkezelés. Hála.

- A hormon miatt feljött 10 kilóból kettő ücsörög már csak a hasamon és a sejhajomon. Hála. (Na meg odafigyelés. ;) )

- Olyan 95%-ban felépültem. Hála.

Ha nem azt hallottam volna évtizedeken át (!!!!!!!) a nőgyógyászoktól, hogy "minden rendben, szedjen fájdalomcsillapítót", "minden rendben, szedjen fogamzásgátlót", "minden rendben, alacsony a fájdalomküszöbe", "hát igen, ez sokaknak fáj", "mit képzel, hogy ezzel jön ide" (...), rengeteg fájdalomtól, mentőzéstől, sürgősségire rohangálástól, programlemondástól, betegen és görcsölve dolgozástól (...), kegyetlen kínoktól kímélhettem volna meg magam.

Sokan szenvednek a fájdalmas menstruációtól. Bárki bármit mond, ne hidd el, mert ez NEM normális!!! Menni kell. Addig, amíg már nincs egy lélegzetvételnyi erőd sem. Olyan orvost kell keresni (specialistát ajánlok már első körben), aki ismeri ezt a betegséget, aki felismeri, aki tud kezelési módot javasolni. És ha ez a műtét, ne habozz: mondj igent azonnal, mert ez maga a megváltás.

Az endometriózis nem gyógyítható. A műtéttel is csak kordában lehet tartani. És sajnos bármikor kiújulhat. Én bízom benne, hogy azon szerencsések közé tartozom, akiknek többé nem kell átélniük a fájdalmat, a szenvedést, és nem lesz szükség újabb műtét(ek)re.

(Továbbra is szívesen segítek azoknak, aki megkeresnek, a műtéttel és az ahhoz kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban. Keressetek bátran!)

Kedd

Vagyis szombat. Érzésre. Vagy valami. Március 15., ünnep, azaz itthon lehettem.

Szinte sosem eszek reggelire lekváros cuccot. Ma volt itthon kalács, hát megvajaztam-lekvároztam, egy "kapucsínóval" isteni volt. Lefotóztam, küldtem a húgomnak, milyen csecse reggelim volt.

Erre ő küldi a reggelije fotóját: lekváros kenyér. :)

Érdekes- gondoltam. Írtam anyunak, képzelje el, mennyire hasonlítanak a lányai, ugyanazt reggeliztük. Anyu válaszol: ő is lekváros kenyeret evett! 😁

Tevékeny délelőtt volt. Csupa olyan apróság, aminek semmi látszata, de előbb-utóbb meg kell csinálni. Többek között főztem is. Zöldség krémlevest és zöldbab főzeléket tükörtojással. Ma már ezt is ebédeltem.

Nem étkezem ideálisan, eleve azért, mert még mindig nincs rágás (holnap kell visszamennem a fogorvoshoz). És néha eszek egy kis csokit vagy cukrosat, mint a mai lekvár is. És a kávéban volt egy csöpp tej. Az alapelvek viszont nem változtak, és a még hátralévő 2 kiló "ledolgozása" felé vezető irány is jó. (Élni szeretnék, nem fogyózni. No meg beleférni a farmerembe. Ezért kell egy kis kompromisszum.)

Csak este tudtam menni sétálni. "Csodát" láttam.

Az első gondolatom, amikor megláttam a széket a fán olyan 2 méter magasban: ez pont olyan, mint amilyen hülye a világ. Aztán nem gondolkodtam, sétáltam tovább. Így is túl sokat gondolkodom.

A reggel összeírt 2 írólapnyi tennivalóból majdnem a felét kipipáltam ma. Amikor összeírtam, majdnem sírva fakadtam. Mert nem fér bele egy napba, tudtam. És ugye minden nap jön hozzá új is...

Holnap munka. Egyrészt, mert nemesít. Másrészt: macht frei...

Mini séta

Dombay-tónál.

És itt szeretném megkérdezni, hogy tudja-e valaki, hogy a Zengő-kilátóhoz milyen útvonal(ak)on lehet felmenni, meddig vezet autóval megtehető út és hol? Köszönöm, hogy megírja, aki esetleg tudja.

Cuki

Ehhez a cukihoz bevezetőként az egyik kedvenc viccem.

A gyerekek a libáról tanulnak az iskolában. A tanító néni megkérdezi Béluskát: 

- Na, Béluska, mije van a libának? 

- Szöme! 

- És még? 

- Szöme! 

- Jó, közelítsük meg máshonnan a kérdést. Mi van otthon az ágyon? 

- Anya.

- És anyán mi van? 

- Apa. 

- És apán mi van? 

- Gatya! 

- És még? 

- Dunna! 

- Na végre! Hát a dunnába mi van? 

- Bóha! 

- És még? 

- Meleg! 

- Hát még? 

- Toll! 

- Ez az! Akkor mije van a libának? 

- Szöme!

És akkor a cuki:

X: - Minden embernek van szeme!

Y: - Kivéve a bokroknak.

😆😎

Szombat

Gyors segítségnyújtásos látogatás anyuéknál. Mohácsról és Budapestről. Anyu valamit nagyon jól csinálhatott anno, hogy mindkét lánya ott segít neki, ahol csak tud. :) (Pedig mindketten húzós munkahetet toltunk végig, és mindkét fiú munkaideje éjszakába nyúlt.) M. hosszabbítót szerelt az elektromos ágyhoz, beüzemelte mami új ágyára a beszerzett csíptethető lámpát, a húgom hozta az ebéd egy részét és hivatalos ügyben segített nem kicsit, L. polírozta a kocsim lámpáját, a házban zárat szerelt, P. (húgom nagylánya) is jött, sokat beszélgetett mamival, én csak porszívóztam, mosogattam, kávét főztem. 

Mami ma a régi önmaga volt, nagyon jó volt így látni, beszélgetni vele.

Anyu kegyetlenül fáradt. És szörnyen fáj a dereka. 

:)

Pici sulink picinyei újra az országos német hetilapban, a Neue Zeitungban. :)

(Februárban barkácsoltuk.)

 

Csütörtök

 

Még nőnapi kép.

Ez meg itt én vagyok:

Vagyis a panorámám. 

Írni meg már nincs erőm.

Megkaptam a magamét

Tegnap (is) megkaptam a magamét. Rá mertem szólni egy elsősre, mire ő:

- Már tudom, miért öltöztél boszinak a farsangon. Mert az is vagy! 

Pépes-nyelhető dobozolás 2 napra

Aki nem rághat, az pépeset eszik.

Munka után dobozoltam 2 napra.

Reggeli: zabos-kis gyümis-spenótos smoothie (elbénáztam: beletettem a fagyott gyümit, azt a mixer nem bírja el, így majd reggel turmixolom a szomszédok nagy örömére ).

Ebéd: karfiol krémleves, krumplipüré, tonhal, főtt répa.

Vacsora: (ezt lefelejtettem a fotóról) húsleves.

Az ivás is szívószállal megy csak, keservesen. De lesz majd jobb is.

Este 8 múlt, most ültem le... De még megcsinálom az antistressz gyakorlást, mert kell. Húzós volt a hét eddig, a maradék része sem lesz másmilyen...

Fogas kérdés

Amióta fogaim vannak, gond van velük. Olyan 40 év alatt megjártam jó néhány fogorvost. Ma sincs másképp: nem telik el egy év és jön az újabb kezelés.

Február elején a 2. karanténom alatt esett ki a tömés az egyik fogamból, karantén után tudtam menni orvoshoz, azóta tart a kezelés. Egyszerre két fogamon is zajlanak a rehabilitációs törekvések. A felső bal szemfogamba kaptam egy gyógyszeres tömést, hátha meggondolja magát és nem akar gyökérkezelődni 😆 . Ma kellett ezzel visszamenni, de a helyzet nem javult. Kapott még egy esélyt: újabb gyógyszeres tömés.

Közben az egyik fogamnak kidőlt a hátsó fala, ma megnéztük, mennyire vészes: hát kijött. Az egy gyökértömött fog, ha sikerül rá gyökércsapot tenni, akkor lehet ráépíteni egy fogat. Ezt úgy fogjuk megtudni, hogy csütörtökön elmegyek egy panoráma röntgenre, és 16-án visszamegyek a fogorvoshoz. Ezzel a röntgennel legalább látszani fog a szemfogam és a többi állapota is.

Rágás nincs jövő szerdáig. Holnapra turmixolt zabkása készült meggyel, az ebéd is nyelhető lesz (krumplipüré, sült lazac), a többit és a következőket majd kitalálom.

Azon kívül, hogy problémásak a fogaim, legalább viszonylag szépek. :) Főleg a felső fogsorom. :)

Mai cuki 🤍

Lassan 10 éve írom a Boszorkánykonyhát. A blog felületén 128 rendszeres olvasó követ, a Facebook oldalon 3600-an (!), szó szerint a világ minden tájáról. Sok Olvasómmal személyesen ismerjük egymást, voltak, akikkel "menet közben" találkoztunk személyesen. És ritkán előfordul az is, ami ma:

Könyvesbolt. Elbúcsúzás. Majd a boltos hölgy utánam szól:

- Nem te vagy az a konyhás?

(Én:) - Boszorkánykonyha?

- Az az! Megismertem az arcodat! Takács Mea!

- Igen, én vagyok.

- Évek óta olvaslak, nagyon szeretem a blogodat!

Hát ez igazán szívmelengető, meglepő, boldogságos pillanat volt. 🤍

Hétfő

Jesszus, kegyetlen hosszú és zsúfolt nap volt... Sikerült magamra is frászt hozni: beriasztottam a sulit munkaidő végén, erre megszólalt a riasztó...

Koncsek Krisztának van a FB-on egy "antistressz kihívása", igyekszem ezt a héten minden nap megcsinálni. Szuper lazító, átmozgató, légzéses gyakorlatok, ezer százalékban épít.

Annyi minden történt ma (is), hogy leírni se tudnám. Viszont ma is tanultam valamit a gyerekektől:

"Minden tündér tud varázsolni. Azért gyártják a manók a varázspálcát, hogy minden tündér tudjon varázsolni."

kép

Hétvége

 Húzós volt. Mint az egész munkahét.

Voltam anyunak segíteni. Mamim éjjel-nappal segítségre szorul.

Korán mentem, a napfelkeltekor már túl voltam az út felén.

Ápoltam anno külföldön időseket. Sosem gondoltam volna, hogy dolgom lesz még betegággyal, kerekesszékkel... Anyu ápolja mamit éjjel-nappal. Lassan már három hete. Én 2-3 hétig csináltam akkoriban, és ennyi idő bőven elég volt hozzá, hogy teljesen kipurcanjak, a nemalvás pedig maga a halál. Nem tudok menni hét közben, de hétvégén besegítek. Saját tapasztalatból tudom, hogy minden legapróbb segítség is számít. Persze a legfontosabb az lenne, ha anyu aludhatna. Alvás nélkül nem fogja bírni, hiába hiszi most azt...

Kicsit ment itthon is a tevékenykedés, de lájtosan, mert nem kicsit vagyok fáradt. Szombaton 10 órát aludtam. Ma délután csak ledőltem és majd' három óra hosszat húztam a lóbőrt...

Mai reggelim:

Gyorsan dobozoltam két napra:

Reggelre zabkása meggyel készült, és van még egy adag a céklás brownie-ból, az ebéd zöldséges tészta, vacsorára tojás lesz.

Sok lesz a dolog jövő héten is, maminak beszerezni valók, legkésőbb kedden főzni kell, aznap megyek vissza a fogorvoshoz (két hete kaptam ideiglenes, gyógyszeres tömést), nőnapi vacsi is lenne aznap, itthon csomó minden, mellette a munka, meg ami jön. (Mert mindig jön. De ugye "ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek".)

Péntek

Hétfőn írtam, hogy nehéz és hosszú nap volt. Kedden reggel már alig bírtam felkelni. És ez minden nap rosszabb lett. Ma állatkert volt a program. Mintha egy hetet egyhuzamban tanítottunk volna... Amire visszaértünk a suliba, én már csak néztem ki a fejemből. Ha csak én lennék így, valószínűleg az én készülékemben lenne a hiba. De az iskola minden felnőtt dolgozója így érzi magát... Nagyon kemény a gyerekcsapat, persze nem írhatok róla, arról sem lehet, hogy ma az állatkertben a rengeteg gyerekcsoport közül persze a kikkel akadt gond... És az oda- és hazaútról sem írhatok. Annyit talán igen, hogy már odafelé, csak a 10. km-nél már volt egy szájfelrepedés...

Hétfőn írtam arról is, mennyire megterhelő lelkileg a bizonytalan helyzet, már ami a munkaviszonyomat illeti. Idén szokásosan kezdtem a tanévet. Október végén kijött az 599/2021-es rendelet a "kötelezően igénybevehető" oltásról. Jan. 3-án már nem mehetek dolgozni. Változás: aki táppénzen van, annak tolódik a határidő. Üzemorvos adHAT halasztási igazolást. Megkaptam (nem volt egyszerű) március 31-ig. Akkor márciusig dolgozhatok. Változás: kérelmet lehet benyújtani jan. 3-ig a minisztériumban méltányos elbíráláshoz. (Nem adtam be.) Februárban másodszor is beteg lettem. Üzemorvos: ő nem ad hosszabbítást, hiszen kijött egy rendelet, miszerint a felgyógyulás után nincs akadálya az oltásnak. A dirim személyes megkeresésére aztán hosszabbított egy hónappal: áprilisig dolgozhatok. Aztán ezen a héten jött az újabb bejelentés: csak a szerencsétlen eü. és szociális ágazat dolgozóinak kötelező az oltás. Ezek szerint év végéig biztosan (??) dolgozhatok. 

Én már azt sem hiszem el, amit a politikusok kérdeznek. Abban sajnos biztos vagyok, hogy ez az őrület még a háború ellenére sem fog véget érni. Szóval fogalmam sincs, meddig dolgozhatok. És bármennyire igyekszem ezen nem rugózni, belül dolgozik és őröl.

Nem tudnám felsorolni, mennyi minden volt ezen a munkahéten. De nem is lényeges. Szörnyen kipurcantam. De ez sem lényeges. Ami jó: este van, a munka után bevásárolva anyuéknak, itthon is a legfontosabb dolgokat megcsináltam, mehetek aludni.