"– Tudod, milyen nap van ma? – kérdezte a nő.Online órát adott, de bárcsak ne tette volna. Egy órájába telt, mire összehozta végre a meetinget.
– Szerda – válaszolta az egyedül felcsatlakozott diák. Hogy a többiek hol voltak, az örök talány maradt. Talán ő rontott el valamit, talán szabotálták az órát. Mivel nem tudta kideríteni, hogy mi az igazság, ezért inkább nem gondolkozott el a válaszon.
Az ablak előtt elzúgott egy éppen felszálló űrhajó. Egyre kevesebben maradnak lent, és még kevesebben voltak, akik élő tanárt választottak oktatónak. Az volt a csoda, hogy akadtak még páran. Persze nem a kölykök, inkább a szüleik ragaszkodtak a húsvér oktatáshoz. Néha ő maga is hülyeségnek tartotta az egészet.
– Igen, de nem erre gondoltam.
– Akkor legyen péntek.
– Ezt most miért mondtad? Tényleg szerda van.
– Örömet akartam szerezni a tanárnőnek.
– Azzal, hogy más napot mondasz?
– Miért ne? Lehet, hogy valahol máshol péntek van.
– Ez igaz. Mindegy. Térjünk vissza a kérdéshez. Ma Vízkereszt napja van.
– Aha. Az jó.
– Tudod, mi az a Vízkereszt?
– Valami geometriai dolog vízből.
– Nem. Az egy ünnep. Mit ünneplünk ezen a napon?
– A geometriát.
– Nem.
– A vizet.
– Nem.
– Akkor passz.
– Azt, amikor a napkeleti bölcsek meglátogatták a kis Jézust.
– Aha.
– Tudod, hogy kik azok a napkeleti bölcsek?
– Ázsiai NetGuruk.
– Nem.
– Akkor rendszergazdák.
– Nem.
– Akkor passz.
– Ki az a Jézus?
– Rendszergazda?
– Nem.
– Akkor passz! Tanárnő, meddig csináljuk ezt?
– Miért?
– Mert kicsit uncsi.
– Jó. Tényleg nem ismered Jézust?
– Nem jelölt be, asszem… megnézem… nem, nem ismerősöm. Várjon! Hogy írják?
– Jézus.
– De, mégis. Van egy srác, akivel néha összeakadok. Kapuera web-harcos.
– Nem, nem ő az. Az a Jézus, akiről most mi beszélünk, megváltotta a világot a halálával.
– Már meghalt?
– Igen.
– Mikor?
– Vagy kétezerkétszáz éve.
– Az még a laptopok előtt volt, nem?
– Sokkal.
– Akkor nem nagyon érdekel.
– De ma ünneplik, hogy a napkeleti bölcsek…
– Azok kicsodák?
– Három okos ember.
– Szóval mégis rendszergazdák.
– Nem. Királyok.
– Azok kik?
– Régen egy egész birodalmat irányítottak. Hatalmas tartományok fölött uralkodtak…
– Mondtam, hogy rendszergazdák.
– Jó. Rendszergazdák voltak – sóhajtott a tanárnő. Öreg volt már ehhez.
– Csúcs.
– Szóval Jézus megszületett, és a három rendszergazda meglátogatta.
– Melyik honlapon?
– Mi?
– Melyik honlapra mentek? Most mondta a tanárnő, hogy meglátogatták azt a Jézust.
– Testtel mentek.
– Honlapra nem lehet testtel menni. Melyik honlap volt? Biztos virtuálisan voltak ott.
– Hidd el, akkoriban lehetett menni testtel is valahova. Sőt, csak úgy lehetett menni!
– Nem, tanárnő. Például ha egy űrhajón vagyok, akkor elég nehéz elmenni valahova testtel. Csak a neten sikerülhet. Virtuálban. A tanárnőnek nincs VR ruhája?
– Nincs.
– Azt nem hiszem el.
– De a három királyok akkor is testtel mentek.
– VR cuccban, fogadom.
– Nem! Testtel! Élőben.
– Nem hiszek a tanárnőnek. Úgy nem lehet.
– Jó… akkor VR ruhában voltak.
– Melyik honlapon?
– Az ittlathatoakisjezuskaajszolban;org–on.
– Csúcs. És?
– És hoztak ajándékot neki.
– Előfizetést, mi?
– Milyen elfizetést?
– Netflux. Az a menő mostanság. Tuti ajándék. Anyámat egy éve nyúzom, de még semmi. Azt kapott a Jézuska?
– Nem. Mirhát…
– Az mi?
– Tudod mit, az olyan, mint a Netflux, csak egészégesebb.
– Szuper lehetett neki. És? Utána mi lett?
– Aztán Jézus csak úgy élte az életét, nézte a Netfluxot, és csak otthon netezett.
– Komoly?
– Komoly. De aztán egy nap odament hozzá valaki… aki megkeresztelte a Jordánban.
– Tanárnő, az utolsó két szót nem értettem.
– Jó. Szóval jött egy adminisztrátor, aki közvetlen hozzáférési kódot adott neki a Nagy Rendszergazdához.
– Az ki? – kérdezte izgatottan a diák.
– Az adminisztrátorok adminisztrátora. A rendszergazdák rendszergazdája. A mindig Isten-módban játszó legfelsőbb kódoló.
– Uh. És a Jordán?
– Az egy adatbázis, amiben ott volt a hozzáférési kód. Jézus belelépett az adatbázisba, az adminisztrátor pedig megmondta neki a kódot.
– És?
– És akkor Jézus észrevette, hogy extra nagy sávszélessége lett.
– Ne már, tanárnő! Maga át akar verni.
– Komoly. Ezt a napot is ünnepeljük ma. Vízkereszt. Ez a neve.
– Micsoda?
– Vízkereszt. Várj, ma úgy hívnád, hogy Gigapass.
– Szupi.
– És képzeld el, hogy még ma ünnepeljük azt is, amikor Jézus a vizet borrá változtatta.
– Hogy?
– Átkódolta.
– Hol? Egy játékban?
– Így van.
– Melyikben?
– „Csodálatos J.”
– Nem ismerem.
– Régi, még laptop előtti.
– Ja, akkor nem érdekel. Szóval? Átkódolta?
– De át ám. Méghozzá egy másodperc alatt.
– Azt nem lehet.
– De. Belenyúlt a gépi kódba, egy bitet átírt, és a víz már bor volt.
– Mi az a bor?
– Tudatmódosító szer.
– Mint az új elektróda sisak?
– Pont olyan, csak nem kell hozzá áram.
– Az igen! Hol lehet rendelni?
– Kérdezd meg apád. A lényeg, hogy Jézus ott állt a játékban, és egyetlen pillanat alatt átkódolta a pálya egyik objektumát.
– Úgy, ahogy a Vészharcos egy tereptárgyból energiacellát csinál?
– Pont úgy. Ezt is ünnepeljük ma! Jó mi?
– Csúcs! És aztán? Jézus? Mi lett vele?
– Meghalt…, hogy a sávszélességét szétoszthassa a többi felhasználó között.
– Uh! Hogy halt meg?
– Várj… Hagyta, hogy szétrombolják a hardverét. Nem hiszem el, hogy ezt kimondtam – tette hozzá suttogva.
– Ez durva. De közben tök rendes tőle.
– Ugye?
– Írok neki e-mailt.
– Nem tudom a címét.
– Nem gond, rákeresek.
– Ha megtaláltad, küldd át nekem is!
– Naná! Kösz, tanárnő! Nagyon bírtam ezt a sávszélesség szétosztása dolgot.
– Hát, örülök! Mikor találkozunk legközelebb?
– Huszadikán, tanárnő.
– Január húsz. Oké. Beírtam. Egyébként az is egy híres nap. Bódhi nap a neve.
– Az egy másik játék? Őrület, hogy mennyit játszik a tanárnő!
– Az, őrület. És mind laptop előtti játék. Ennek a fő karaktere Buddha.
– Az ki?
– Egy másik rendszergazda oltári nagy sávszélességgel.
– Oltári? Az mi?
– Oltár… az egy portál, majd legközelebb elmesélem.
– Csúcs! Már alig várom!
– Örülök. Pláne, ha csatlakozol.
– Ha elég gyors leszek, akkor jövök.
– Ezt hogy érted?
– A meetinget egy főre korlátozta a tanárnő. Mázli, hogy én voltam fent a szerveren elsőként.
*
Január 6. Vízkereszt"
