Így... ☮️

85. nap

"Ha másokat kell bántani ahhoz, hogy erősnek érezd magad, rendkívül gyenge ember vagy."

Edzeni nemcsak a testet, hanem a lelket is kell. Az élet erről gondoskodik is. Jó érzés, amikor az ember eldönti, hogy nem fél a "rangban nála feljebb állótól", hogy nem engedi meg vadidegennek, hogy belemásszon a lelkébe, amikor kiáll önmagáért és nem tűri a gyalázkodást, amikor nem hagyja, hogy pisis gyerekként kezeljék és egy nem kis közösség előtt nevetségessé tegyék, nem nevén, hanem szimplán savanyú uborkának nevezzék (mindezt anélkül, hogy bármit tudnának róla(m), vagy hogy akár csak egyszer is magánemberként beszélgettek (beszélgettünk) volna). Nem gyűlölködik, nem vág vissza, csak dönt: eddig és ne tovább. 

Csokonai Vitéz Mihály: A hízelkedő

Vigyázz! ha a hízelkedő

Rád mosolyog: oly tűkör ő,

Kit mindég készen találsz:

Színén lefestve láthatod

Saját rózsás ábrázatod:

De csak míg előtte állsz.

84. nap

Ma jönne a heti összefoglaló, de nem mértem magam múlt héten.

Jött viszont, amire nem, vagyis nem most számítottam. Éreztem már délelőtt, hogy valami nem stimmel. Nem tudtam eldönteni, pontosan mi fáj, csak éreztem: valami nagyon nem jó. Vettem be egy fájdalomcsillapítót, amikor hatott, nem is volt gond már. Aztán délután jött, hogy oké, fagyikehely. Jöhet egy süti. Anyám, ennem kell. Szinte mindegy, mit, valamit. Kora este megint fájt, ahol délelőtt. Még ekkor sem gyanakodtam, aztán elkezdődött az a bizonyos, már évtizedek óta jól ismert fájdalom, és a 2. gyógyszernél már tudtam: ez bizony a télapó.

Hihetetlen, hogy amióta elmúltam 40, mennyit változom. Máshogy reagál a testem, máshogy működöm, sokkal nehezebben regenerálódok, változik a bőröm, a fizimiskám, a hajam minősége... Néha komolyan csak pislogok, és nehezen hiszem el, hogy ez az én testem. Pedig úgy néz ki, hogy az enyém, úgyhogy valószínű, hogy egy ilyen korszak jön: el kell fogadjam a változást, az újat, a mást. A menstruációm is olyan fél éve sokat változott. Nincs 2-3 napos "előjelző fájdalom", hanem ha fáj, akkor megjön. És a fájdalom is más jellegű, hirtelen, nagyon erős, a helye is megváltozott. Még rendszeresnek mondom, bár ez a mostani majdnem egy héttel előbb történt. Ez a nagy harci helyzet, nagy valószínűséggel ez a változó kor kezdete.

Tegnap szó szerint majdnem egész nap aludtam. Ennek ellenére este is jól aludtam és ma reggel nem tudtam, miért csörög a vekker... Sőt ma ebéd után is beájultam (ebbe belejátszhatott a nagy meleg és a fájdalomcsillapító is).

Délután kis kirándulás: Pécs, dzsámi és Frei.

Iszonyatos belépők vannak szinte mindenhol. A dzsámiban -ha jól emlékszem- 1984 körül jártam, persze nem is emlékeztem semmire. 1800 Ft/fő a jegy. Eddig nem éreztem, hogy hiányozna, de csináltatni fogok pedagógus igazolványt (miért nincs nekem?), mert több helyen kedvezményes jegyet lehet váltani a felmutatásával.

Hoztam egy programfüzetet. Szeretem ezeket, mert olyan helyeket is ajánlanak, amiről az ember amúgy nem hall, nem tud. 

Annyi, de annyi gyönyörű és érdekes hely van Magyarországon, a közvetlen környezetünkben is, szeretném egy részüket megnézni, bejárni, felfedezni. Sajnos ennek nagy része pénz kérdése (sokszor többe kerül a belépő, mint az útiköltség), de amíg a büdzsé engedi, szerintem érdemes. Mert mire várjon az ember? Miért nem most? Ha nem most, akkor mikor?

83. nap

Tegnap írtam, hogy mára alvást terveztem. Tényleg semmi mást. Déli fél 12-ig húztam is a lóbőrt, kapucsengő keltett. Ettem, aztán visszafeküdtem. A vekkert beállítottam 3-ra, mert különben képes vagyok holnap reggelig aludni. Este, amikor kinéztem a teraszon, valami furcsa volt. Kellett idő, amire rájöttem: kivágták a ház melletti mogyorófát. hatalmas volt, biztosan zajt csapott a munka, simán átaludtam...

Jöhetett a dobozolás. Amiben a legnagyobb nehézség az elején kitalálni, hogy mi legyen a menü, aztán a végén elmosogatni...

Holnaptól az átlagtól csak kicsit melósabb munkahét jön. Még csak két pirossal karikázott (azaz fontos, határidős) dolog van a naptáramban, és nem is szeretnék többet.

Dobozolás két napra

Menü:
R: töltött bundáskenyér
E: tojáspörkölt, Szafi galuska, keto kávé
V: -

# A bundikenyér most csak cheddarral készült, mert nincs itthon szalámi.

# A galuska nem recept szerint készült. Csak tojás, liszt, só van benne (Szafi gluténmentes CH-csökkentett galuska liszt). Kézzel kis hurkát sodortam, azt késsel daraboltam, úgy főztem ki.

# Nem tettem dobozokba most az ételt. Csak a bundáskenyeret viszem munkahelyre, a többit akkor eszem meg, ha hazajöttem, melegen. (Csak ez a két nap van a héten, amikor lehetőségem van meleget ebédelni, a munkahelyen erre nincs mód.)

Következő dobozolás kedden esedékes.

További dobozolós bejegyzések itt, majd a bejegyzés végén.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

82. nap

Ma ilyen volt a reggel. És így is maradtam. A testem elment dolgozni, de értelme nem sok volt.

Reggel úgy ébredtem, hogy fájt a gyomrom. Egyből tudtam, hogy az egész heti (éves) stressz váltott testi tünetre. Ha csak vezetnem/közlekednem kellene, már az elég nagy stresszforrás. És ugye emellett akad azért egy s más még. A gond nem ezzel van, hanem velem. Nem tudom kezelni a stresszt. Jó lenne megtanulnom...

Nagyon fáradtan jöttem haza is. Mindenre képtelen voltam. M-val napoztunk kicsit, aztán beájultam. Később Frei.

Imádom ezt a pólót. Szellős, egyszerű, nagyon kényelmes. Fontos még, hogy nem szükséges vasalni. Még Knittelfeldben vettem, amikor kint dolgoztam, egy leárazáson. Emlékszem, mennyit agyaltam a sváb fejemmel, hogy megvegyem-e, pedig -ha jól emlékszem- 5 Euro volt csak. 

Most nézem a képet: a nadrágom ezer éves. A dereka lett anno leszűkítve, aztán a szára is. Fenék részen rendesen lóg rajtam. De nincs szívem kidobni, pedig az anno összedörzsölődő szára combnál agyon van foltozva, ez is szuper kényelmes.

Jesszus, a papucsom meg olasz, Meranban vettem, amikor a Felseneck szállodában dolgoztam. 😁 Hát ezt tudom: pontosan 11 éves. Ha kimosom, olyan, mint az új.

Na itt befejezem a képelemzést, mert folytathatnám még, csak nem megy már összeszedni a gondolataimat...

Holnapra nem terveztem semmit. Max megnézek egy filmet, de ezen kívül csak aludni szeretnék. Ha lesz erőm, sétálni egyet. Ennyi a terv: egy napos "üres csésze".

Kajci: a dobozolt, plusz minden más, amit kaptam vagy találtam.

Mozgás: 4km.

 Ma valahogy így...

81. nap

Tegnap egy szippantós kocsi után tötymörögtem hazafelé második sebességfokozatban jó 15 km-t, ma egy kamion ment előttem. Olyan 5 km-t haladgattunk, amikor zsaruk, forgalom stop. Az első nagyobb kanyarban baleset: egy követ szállító teherautó borult fel, a rakomány az úton. Rendőri segédlettel kikerültük, battyogtam a kamion után. Az első lehetőségnél megelőztem, a következő kanyarnál utolértem két farönköt szállító teherautót. Ez egy ilyen útszakasz, rengeteg a kamion, a teherautó, mindig számolok is ezzel. Csak azokkal nem, akikről fogalmam nincs, mire kaptak jogosítványt. Ma Bozsok felől kikanyarodott elém egy nő, az utolsó pillanatban, amikor már szinte a kereszteződésben voltam, és a főúton is maradt a kettesnél. Szerencse, hogy csak 90-nel mentem (itt gyorsabban szoktam, szuper az út, simán belátható, "veszélytelen"), és szerencse, hogy már fent vannak az új gumik, és hogy új a fék, mert így is hajszál híja volt, hogy bele nem durrantottam. Én még életemben ilyen hosszan nem nyomtam a dudát és nem káromkodtam ilyen cifrán és hangosan. A szerencsétlen öregasszony -ha egyáltalán a vaksága mellett nem süket- próbálta kezelni az autót, de a 20km/h-s sebességnél is folyamatosan belefékezgetett és a 3. fokozatot is időbe telt megtalálnia. Amíg kereste, sikerült megelőznöm. Nem vezetek tökéletesen. Mindenki hibázhat. De könyörgöm, aki nem tudja kezelni sem az autót, az hagyja a garázsban, és a teszkóba is vitesse be magát valakivel. Nem szégyen, ha valaki elismeri, ha valami nem megy. Személyesen ismerek embert, akinek ugyan van jogosítványa, de megígérte, hogy önmaga és mások éltének megóvása érdekében soha nem ül volán mögé. Tartja a szavát.

Szörnyen gyorsan repül az idő. Nem is olyan régen ültettük németen a magokat.

Ma pedig már csodaszép növénykék.

Enni ma sem igen volt idő. Mozgásra meg az energia hibádzott. De majdnem teljesen kész a tankönyvrendelés (már csak ezer más van vissza, de majd az is meglesz). Holnap ledolgozzuk a május elseje előtti napot, aztán végre egy nap szusszanás.

Étek:
- rántotta (5 tojás, 1 ek vaj, só)
- 100g sült szalonna
- 15 olíva bogyó
- marék mandula
- keto kávé
- 1 szendvics tegnapról

Mozgás: 1km

Good Will Hunting

Film itt.

Dobozolás két napra

Menü:
R: rántotta
E: sült bacon, olívabogyó, mandula, keto kávé
V: -

Nagyon késő volt már, és nagyon fáradt voltam, amikor dobozoltam. De tudtam: másnap hálás leszek magamnak a kóválygós előre készülésért.

# A rántotta (5 tojás, 1 ek vaj, só) csak az 1. napra készült.

# A mandula ment a dobozokba 2 napra.

# Az olíva is 2 napra.

# Közben (a rántotta után) megsült a bacon, 2 napra (2x100g).

# Mivel a keto kávéhoz egyetlen kis üvegem van, és azt is ott felejtettem a munkahelyen, majd holnap itthon iszom meg.

(Nem terveztem semmi extrát, mert húzós a hét, konkrétan nincs idő enni, ideje lesz feltalálnom valami folyékony menüsort, azt talán magamba tudnám önteni, de jó lenne intravénásan is. 😀)

További dobozolós bejegyzések itt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

79-80. nap

79. nap

Ezen a húzós héten hétfőtől csütörtökig ugyanaz a menüm, minden bedobozolva már vasárnap. Hálás vagyok magamnak, hogy megcsináltam, mert különben vagy nem ennék semmit, vagy csak bekapnék szir-sz@rokat.

Ma este pluszban ettem még egy fehérje szeletet és sajtszószos tésztát.

Mozgás: 3km

80. nap

Csütörtök van. Vége a több napos helyettesítésnek, mától a saját órarendem szerint ment a mandula. Dobozolt kajám is máig volt, jöhetett az újabb kis készülődés. Ez volt a terv.

Irtó húzósak a munkanapok, és még csak nem is a helyettesítés miatt. Hanem a rengeteg határidős adminisztráció miatt, amit máshol iskolatitkár, igazgató, tankönyvfelelős (...) végez el fizetésért. Itt meg 3 mezei tanító próbál a carból nem várat, csak valamit összehozni. Úgy, hogy sosem láttuk ezeket a programokat, ilyen fajta kiterjesztésű táblázatokat, és persze minden egyes dolog más, speciális program. Az időnk nagyon nagy része azzal megy el, hogy megpróbáljuk ezeket megnyitni és dolgozni benne. Szinte mindig kell segítség, ahhoz telefonálni kell, várni, majd látatlanban folytatni. Nem ragozom, ma már a sírás határán voltam, amikor 3/4 óra alatt egy gyerek adatait sem sikerült felvinnem az egyik csodás programba, persze mindez kézműves szakkör helyett (nagyon örültek a gyerekek szegények, minden ilyen baromság rajtuk csattan, ők az utolsók az iskolában...), és még így is maradtam utána még egy órát. Megcsináltam, gyorsan tanulok. Megcsináltam, megint ingyen. Holnap a kolleganőm jön dél helyett 9-re és folytatja a 2. résszel (persze a teremben, ahol én majd közben 2 osztályt tanítok, mivel annak az egyik sarkában van a számítógép...). És úgy, hogy megy a folyamatos ..cogatás, hogy mi csak lógatjuk a lábunkat és nem csinálunk semmit. De ez az egész majd elmúlik.

Ma konkrétan nem volt időm enni. A reggelit falatonként fél 1-ig lenyeltem, délután, a gépelés közben ittam meg a keto kávét és nyeltem le a pizzát.

Kellett tartanom pár perc szünetet, kimentem a napra. A fotózás kicsit kikapcsolt.

Tényleg nagyon fáradt vagyok, de nem akarok füstölögni. Még boltba kell mennem, ha összeraktam a dobozolandót, mert úgy konkrétan semmi nincs itthon. Aztán elkészíteni, dobozolni. - Gondoltam ezt, amikor hazaértem.

Leugrottam a boltba. Tojás, szalonna. 

Felírtam, mit fogok enni. Jönne a dobozolás. Gondolkodom: Képtelen vagyok rá. Majd holnap reggel. De akkor még korábban kell kelni, nem bírok. De most se. Képtelenség. És még német népismeretre is készülni kell. Jó, akkor előbb ez. De csak nézem a könyvkupacot. Üres az agyam. Vagy túlságosan tele van. Jó, ezt majd holnap rögtönzöm. Szerencsére nem ma kezdtem a pályát. A kaját viszont nem tudom rögtönözni. Akkor gyerünk, most. Max elalszom közben...

Étek: hétfőtől máig ugyanaz

Mozgás: 6km

Motiváció

“Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket; tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”

(Buddhista tanmese)

kép

Filmajánló: Az igenember

A film itt.

Így...

78. nap

Fullos munkanap 6.50-től 17-ig, szó szerint egy perc szünet nélkül (így megy ez osztott rendszerben). Így minden étkezés munka közben, gyerekekkel körbevéve. 😉

A lottó szeletre a kicsik rászálltak, mint légy a cukros vízre, hiába mondtam meg, hogy cukkiniből készült, csak elkéregették, és csak egyiküknek nem ízlett. A pizzámat csak szaglászták, ha elkezdem osztogatni, nem IF szerint étkeznék, hanem egész napos lenne a böjt. 🙂

A heti 3 tervezett súlyzós edzésből 1 megvolt tegnap, a többit ügyesen kell szerveznem, mert ez 6 napos munkahét, holnap és holnapután is fullos (ahhoz képest, hogy egyesek szerint egész nap csak lógatjuk a lábunkat...), na de majd meglesz.

Étkezés (minden munkahelyen):

R: 2 szendvics

E: mandula, keto kávé, lottó szelet, pizza (recept linkek a dobozolós bejegyzésben)

Mozgás:
- 6km

Így...

77. nap

Postabélyeg vagyok. Tapadok. Addig, amíg célba nem érek. Nem érdekel már, hogy nem az én hibám, sőt az sem, hogy nagyon sokan hibáztak, büntetlenül, és az egyetlen, aki nagyon rosszul járt, az én vagyok. Már nem érdekel, hogy a bürokrácia útvesztőiben tekereg Minotaurusz, aki megette hat év munkaviszonyomat és habár minden létező dokumentumot beszereztem, azok a szervek szerint nem bizonyítják, hogy én márpedig akkor dolgoztam. Egyetlen esélyem van még, futok még egy kört holnap. Aztán vagy ügyvéd lép a képbe, vagy amíg tanítok, a fizetésemet mínusz hat évvel kapom.

Kéz is vagyok. Egy lufit tartó kéz, ami elengedi mindazt, ami a léggömbbe zárható: igaztalan beszólást, óvodás módjára viselkedő felnőttet, meddő vitát, fájdalmasan nevetséges, értelmetlen szituációt.

Őszinte vagyok. A gyerekekkel is. Van sok "sikamlós" téma, amire rákérdeznek, és én nem tudok mosolyogva hazudni. (Lehet, hogy jobb lenne, nem tudom, de nem tudok.) Ma döbbenten kérdeztek rá: mától miért kell a tanítói munkakörbe nem tartozó munkát is nekünk végezni (ők konkrétan kérdeztek, ide nem írom le, pontosan mi az). Nem eresztettem bő lére, két mondatban válaszoltam. Az igazat.

És vágyódom. Nagyon. Egy egyszerű életre. Fölösleges, állandóan csörgő telefon nélkül. Ahol akkor kerülhetek internet közelébe, ha én szeretnék. Ahol nincs bürokrácia. Ahol nincsenek határidők olyan dolgokra, amiknek amúgy az égvilágon semmi értelmük. Ahol nem kell mindent leírni két példányban, és még e-mailben is elküldeni, hogy aztán újra kelljen csinálni, mert valahol az éterben vagy itt vagy ott elkeveredett. Ahol csend van. Nyugalom. Nem fröcsög mindenhonnan az átverés, nem kötelező fogyasztónak lenni. Nem ordít még a mosdóban is a zene. (...) Megpróbálom mindezt előbb bent, magamban megtalálni. Akkor talán egy részét megtalálom kívül is.

Addig is: lufiii! :)

R: 2 szendvics
E: keto kávé, mandula, lottó szelet, pizza (esszméletlenül finom volt minden!!!)
V: -

Mozgás:
- Pahla 6/2. szerda (irtó szuper ez a torna, totál kipurcantam)
- 11km

Filmajánló: Harcosok klubja

A film itt.

76. nap

Dobozoltam négy napra. Közben házimunka.

R: habos keto kávé, vajas-sós-paprikás kenyér
E: sült oldalas, káposztasaláta, marék mandula, 1 fehérjeszelet

Mozgás:
- súlyzós
- 9km

Dobozolás

A jövő hét roppant húzós lesz. Egyszerűen semmire nem lesz majd időm, aludni fogok hazaesni, másnap reggel pedig újra munka. Ráadásul ez egy hat napos munkahét. Minden nap minden étkezést vinnem kell magammal, azt csak remélem, hogy megenni is találok időt. Ezért aztán ma összedobtam az étkezési tervet és amit csak tudtam, dobozoltam.

# Sütöttem egy adag kenyeret.

# Sült pizza, egy új fajta és egy olyasmi, mint múlt héten, csak az is sütőben.

# A lottó szeletet és a keto kávé alapot csak egy napra, holnapra készítettem, mert a kávéhoz csak egy kis üvegem van, a süti fagyasztott, azt csak reggel kikapom a fagyóból, bele a dobozba, amire eszem, kiolvad.

# A mandula sima ügy.

# A szendvics is csak két napra készült, a kenyeret, mivel nincs benne mesterséges anyag, le kell fagyasztanom, különben megromlik 2-3 nap után. Kedden és szerdán este készülnek majd a másnapi szendvicsek (a kávé alappal együtt).

# A pizzák jól ellesznek a dobozban.

Legközelebb csütörtök este kell dobozolnom péntekre és szombatra.

További dobozolós bejegyzések itt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha