Motiváció

Nem számít, milyen lassan mész. 

Csak az számít, hogy soha ne állj meg! 

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kedd, Mo. 12., a legszebb ajándék

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: pizza, 1 darabka maradék piskóta a maradék krémmel

V: 1 szelet sajt

Mozgás: 8km

Hétfő, Mo. 11.

A bakancslista.

(Teljes film itt.)

Motiváció

Az álmodnak nincs lejárati dátuma. Felejtsd el, ami történt, végy egy nagy levegőt és kezdd el újra!

Mozgás 6. hét

6. hét (Mo.)	H	K	SZ	CS	P	SZ	V
	- BBG (4-5. kártya) -10km	7.63km	- BBG (6. kártya) - 4.02km	10.18km	2.27km	5.7km	1.5km
Heti	40.2km
Összes	256.53km

Mozgás 1-2. hét itt
Mozgás 3. hét itt
Mozgás 4. hét itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Vasárnap, Mo. 10.

Nagyon jól aludtam ma is. Felkelés után kenyérsütéssel indult a nap. Hogy legyen reggelim. Futni akartam menni, de mivel még mindig gondot jelent a fejemet megtartanom a nyakamon, ez ötlet maradt. Bolt M-val, beugrás B-ékhoz, végre nem felejtettem el és kölcsönkértem a könyvet, amit megbeszéltünk még tavaly. Ebéd (anyutól, köszi!). Nagy elánnal elterveztem a délutánt, aztán hirtelen jött az a bizonyos érzés, most úgy durván erőteljesen: megjött a télapó. Azonnal fájdalomcsillapító és ágy, ez most nem adott okot meggondolásra. A fájdalom és a gyógyszer úgy kiütött, hogy elaludtam. De úgy, mint akit lelőttek. És négy óra múlva ébredtem fel arra, hogy szörnyen melegem van (na ja, úgy feküdtem le, ruhástól, ahogy voltam) és valami irtó nagy zaj (a panel átka, hogy MINDENT hallani mindenhonnan)...

R: 2 vajas kenyér, keto kávé (extra tejszínnel)

E: zöldségleves, sült csirke, kis rizs, nyers cékla

Du.: 1 mini csoki mikulás (a szervezetem már tudta, hogy rá 1 órára megjön a télapó...)

V: -

Mozgás: 1.5 km

Ebéd ötletek (ketogén)

Ebédek (gyűjtemény, ketogén) itt

Ketogén étrend: étel ötletek képekben itt

Nulla szénhidrátos hamburger itt

Húsos töltött palacsinta itt

Indiai zöldséges csirke itt

Fűszeres csirkemell itt

Izé ("tészta") itt

Bolognai spagetti cukkini itt

Töltött gomba itt

Ketogén étrend: Hogyan kezdjem? itt

Ketózis itt

Ketogén étrend: alapok itt

Keto kalkulátor itt

Segítség a Keto kalkulátor használatához itt

Ketogén étrend: alapanyagok itt

Ketogén étrend: amit ne egyél itt

Keto: ajánlott és nem ajánlott édesítőszerek itt

Ketonmérés itt

Keto motiváció:

LCHF: Susan itt

LCHF: Kat itt

LCHF: Amanda itt

LCHF: Fatima itt

LCHF: Frida itt

LCHF: Lindha itt

LCHF: Lisa itt

LCHF: Christine Cronau itt

LCHF story: Maria Emmerich itt

LCHF sztori: Rheanna itt

Derek sztorija itt

Telaine története itt

Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt

Egy házaspár története itt

Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt

Egy idősebb házaspár története itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat, Mo. 9.

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. 

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, 

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. 

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni 

Sirályokat felette felhőkkel táncolni, 

láttam a békét az emberek szívében, 

Láttam az erdőket fürödni a fényben. 

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, 

Láttam az embert, és láttam a zenét, 

Láttam a földet szeretetben élni, 

Láttam a csöndet a széllel zenélni. 

Láttam Istent amerre csak néztem, 

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, 

S az Ő hangján szólt hozzám a szél, 

Mint anya, ki gyermekének mesél, 

Millió apró tükörben láthatod magadat, 

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem

Ha olyannak látom a világot, amilyen magam vagyok, akkor csodálatos vagyok, érdekes, gyönyörű, izgalmas, kreatív, tele meglepetéssel, színnel. A fenti kép reggel készült, végre mosollyal, és az arcom hűen tükrözi az elmúlt napok, hetek történéseit, a lelki nehézségeket, a fizikai fájdalmakat. Nem titkolom, a képen sincs szerkesztés, minek? Ez is én vagyok, így is én vagyok.

Olyan másfél-két éve volt tervben Siófok. Hogy megyek, megnézem a szülővárosomat és a Balatont. A halogatás meghozta a gyümölcsét: 2016-ban nem láttam a Balcsit. Idén már akkor meg akartam nézni, amikor januárban olyan gyönyörűen befagyott, amikor nagy hó volt és minden fehér. Halasztódott. M. tudta, hogy mennék, péntek este felhívott, hogy oké, akkor menjünk, szombaton.

Hogy még nem vagyok százas, és hogy mennyire nem látok az új szemüvegben, simán mutatja, hogy odafelé, Szekszárdon majdnem fogtam egy gyalogost. Láttam, hogy a szembejövő sávban állnak az autók a zebránál. Én, aki leginkább átengedem a gyalogosokat a zebrán, azt is láttam, hogy már lelépett a zebrára a srác. De csak tartottam a gázon a lábam. Amikor M. szólt, hogy figyeljek már, abban a pillanatban kezdtem gondolkodni, hogy lépjek-e jobban a gázra (?), hogy átérjek a srác előtt (??) vagy fékezzek. Hát jött a csutka fék hatalmas csikorgással (még jó, hogy száraz volt az út), arra viszont nem volt idő, hogy belenézzek a tükörbe, jön-e utánam valaki, esetleg belém rohanhat-e, bár egy ép eszű sofőr mögülem is láthatta a szitut és tuti, hogy eleve lassított. Mindez maximum 5 másodperc alatt játszódott le. (Az érem másik oldala: jártam gyalogosként én is úgy, mint a srác, azóta csak akkor lépek le a járdáról a zebrára, ha mindkét irányból megálltak az autók.)

Kétyen aztán majdnem gyűjtöttem a jobb tükrömmel egy álló kocsiról egy bal tükröt, ebben a szemüvegben egyszerűen nem látok, vezetni főleg nem, mert képtelen vagyok egy pillanat alatt teljesen elfordítani a fejem, hogy a szemüveg fókusza megmaradjon és tisztán lássak. (Adok még időt, hogy megszokjam ezt a multiizé lencsét, de eddig nem vagyunk jóban, nagyon nem.)

A Balaton az Balaton. Télen is gyönyörű. Még sosem láttam befagyva, egészen más fajta élmény volt, mint a verőfényes, csillogó napsütésben hullámzó.

Sokan voltak lent, kicsik és nagyok, csúszkáltak, koriztak. Csak M. rábeszélésére mertem rámenni a jégre, mert bizony nem nézett ki teljesen biztonságosnak, recsegett-ropogott, látszott, hogy ez nem az a betonbiztos, totál vastag réteg.

A jég mintázata valami varázslatosan szép.

A kikötőben zavartalanul, boldogan úszkáltak a kacsák, a hattyúk.

Itt már rendesen olvadásnak indult a jég.

Ebéd a Ramirezben volt. Ekkor még azt hittem, hogy így lehet fogalmazni, aztán kiderült, hogy Siófokon szinte minden Ramirez. Szóval a kikötői Ramirezben gyros volt az ebéd, a pitát M-nak adtam.

A húgom tavaly járt Siófokon, mesélte, hogy a víztornyot átalakították, hogy fent kávézó van, ami forog. Hát ezt mindenképp ki kellett próbálni.

Nagyon modern, nagyon tiszta, nagyon szép és érdekes, és tényleg forog! Szép lassan, egyáltalán nem zavaróan, csodás a panoráma.

Szép a kávézó, nagyon finom a kávé.

Egy szinttel lejjebb ki lehet menni egy kis kör teraszra, innen is szép a kilátás.

Arra számíts, ha elmész ide, hogy van lent belépő és a kávé sem olcsó. Távozáskor kaptunk egy-egy üveg ásványvizet. A téren pedig ott áll a víztorony makettje, jól lehet itt fotózkodni.

Mivel tamási lány voltam, anno rengeteget jártam Siófokra, közel volt, busszal simán elérhető. Kíváncsi voltam, mi változott, mi a régi, sétáltunk egy hatalmasat. A pályaudvar (a busz- és a vasúti is) a régi. A szökőkút most aludt. A pagodában Imre bácsi (Kálmán Imre) nem, váltottunk pár szót, mielőtt a róla elnevezett sétányra mentünk.

A sétány is téli álmát aludta. Nyáron itt van a "bazaras", mozdulni sem lehet.

Aludt a park is.

Csak a kék minden árnyalata játszott földön, vízen és a levegőben.

Hazafelé, mivel útba esik, bementünk anyuékhoz. Puszira, ölelésre, élménybeszámolóra. És megint pakkal jöttünk haza (köszönöm!).