Még kinti kép, Breisach, kórházi napok eleje, amikor még kimehettem fél órára. Irtó fáradtan.
Hazarepültem.
Most már három napja itthon vagyok, de nem lesz friss fotó, mert az előző életemben sokkal jobban néztem ki, mint ma.
Mozgás: 45 perc steppad
Étek (nagyjából paleo):
R: 1 alma, 1 banán
T: gránátalmalé
E: zöldség krémleves, kenyér
U1: alma, sajt
U2: narancs, diákcsemege, sajt
V: tea az Irish Pubban a fiúkkal
Reggel a mozgás után rendet raktam a konyhában és úgy elfáradtam, hogy -megtehettem- elmentem aludni. Jó, hogy tegnap este megcsináltam az ebédemet, ma nem kellett főznöm, ehettem a levest. Ebéd után takarítás, majd újabb alvás. Iszonyatos, mennyire kiszívta belőlem az energiát az a kinti 22 nap. Nem jó érzés, hogy még 3 nap után is szinte képtelen vagyok bármire. Megyek-jövök én, de nem tart sokáig az erő. Nekem is jól jött a "hosszú hétvége", majd szerdán megyek be a városba ügyeket intézni, remélem, addigra már vezetni (figyelni, koncentrálni) is tudok.
Nagyon furcsa, hogy amennyire kívántam a gyümölcsöt (is, azért is terveztem 2 nap paleo szerű átmenetet vissza a ketóhoz), annyira nem értékeli a szervezetem. Egész délutánig hasmenésem volt és semmi komfortérzet a gyomorban. Mivel megvettem a gyümit anno holnapra is, megpróbálom megenni (nincs sok), ha nem esik jól, elajándékozom. Körvonalazódott a fejemben egy keto csokikrém, ha lesz erőm hozzá, megcsinálom holnap. Nagyon egyszerű és van hozzá itthon minden. Hiába: ketós étkezéssel vagyok jól. csűrhetem, csavarhatom, próbálkozhatok mindenfélével, én zsírral működöm, ilyen vagyok.
A hétvégi "zabálással" sikerült 2.5 kilót híznom, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. Mint azt is, hogy simán újra meg tudnék hízni 80+ kilósra szerintem 2 hónap alatt. Persze nem ez a cél, de a kilók most sem érdekelnek. Ami számomra még mindig furcsa, hogy harminc iksz év kellett ahhoz, hogy rájöjjek: a hagyományos, a szénhidrát alapú étkezés számomra kínlódás, folyamatos éhséggel, rosszulléttel, diszkomfortérzettel. És hogy amennyire szerettem régebben a gyümölcsöket, most annyira nem. Egyedül a szőlő az (főleg a fehér, nagyszemű), amit szinte bármikor meg tudnék enni.
Jó ideje készül a bejegyzés, közben el-elmélázok, tartom kicsit a fejem a tenyeremben, be-becsukódik a szemem. Úgyhogy máma sem hasad már tovább...
