Csütörtök

32 fokos suliban az adminisztráció, tanmenet gyártás mellett egy kis testtmozgás is.

Munka után bolt (akcióvadászat, szép sikerrel), tankolás (644-ért...............), anyu.

Haza.

Főzés.

Édesburgonya krémleves (akciós batátából), indiai fűszeres zöldséges tészta (akciós fűszer, akciós tészta, akciós zöldség). (A képen anyu adagja.)

Most még kis mentegetés a laptopról, aztán pihi.

 

Étek és gigabájtok

Tegnapi ebéd (fél 2-kor): ananászos rizs, mediterrán fűszeres grill sajt, saláta.

Mai ebéd: cukkini krémleves, gorgonzolás-spenótos tészta, saláta.

Esti program: szeretném lementeni a sulis gépről a saját dolgaimat (nem mintha lenne bennük bármi kompromittáló, de azért, ha ellenőrizni szeretné a Tankerület a gépet, nem kell a magánjellegű cuccosomba is belelátniuk), de ehhez előbb át kell néznem a már régebben pendrive-okra mentett anyagaimat, mert feliratozva nem volt mindegyik, megtudni, melyik üres.

Ma keresés, holnap este jöhet a mentegetés.

(Vannak "kincsek", érdekesek, emlékezetesek, néhány:)

 

Főleg konyhai ez meg az

Pár napja készült ez a túrógombóc. Túlzás nélkül állítom: mennyeire sikerült.

Ma is főztem munka után. Cukkini krémleves kerekedett, ananászos rizs, sült sajt. Ha hiszitek, ha nem: nem fotóztam. 

Viszont a fröccsenésgátlót igen.

Pár hete rendeltem az Ikeától. Mert a serpenyőben sütéskor minden IS zsírpöttyös volt, sokszor több időbe telt le- és feltakarítani, mint maga a főzés. Ezzel a kézi készülékkel minimális, tényleg minimális a fröcsögés miatti takarítás.

Sütöttem is, egy mindent bele szilvás sütit. (2 tojás, 2 kis natúr joghurt, 25 deka liszt, 10 deka porcukor, vaníliás cukor, sütőpor, majdnem 1 deci olaj, mazsola, darabolt szilva. 180 fokon 50 perc.)

Meg voltam boltban, anyunál, plussz ez+az a háztartásban. 

Kegyetlen meleg nap volt, a tanáriban 32 fok. Ha ezt a hetet kibírjuk, utána már elviselhetőbb időt jósolnak...

Csak néhány dolog...

... amin járni szokott az agyam (mert jár, akkor is, ha nem szeretném).

Az utolsó kép margójára.

Holnap kezdem a következő tanévet. Még nincs meg a tanév rendje. A státusztörvényhez még nem jöttek ki az azt szabályozó rendeletek. De mindez nem is fontos: az egész egy szemfényvesztés. Habár jogilag 2024. január 1-jén lép életbe élesben az új "életpálya modell", nem vagyok benne biztos, hogy még élhetek a "szabadon szólás" "jogával". Januártól biztosan nem. Mert a teljesítményértékelésben majd jól lehúznak (ettől függ majd a fizetés), esetleg jön értem a fekete autó. Ha mosolyognál: ez sajnos nem vicc.

Napok óta durva pszichoszomatikus tüneteim vannak a kezdés miatt. És nem tudom magam meggyőzni, hogy nyugi, minden rendben lesz. Mert eddig sem volt, ezután sem lesz. Sőt. Évek óta dúl bennem a menni vagy maradni, most kifejezetten erőteljesen. Ha a belső sugallatra hallgatok (régóta szólongat), már nem dolgozom az oktatásban. Ha az eszemre hallgatok (villog a vészjelző sok éve), már régen nem tanítok. Úgyhogy a döntés konkrétan megvan. Csak a lépés hibádzik még. (Igen: félelemből. Végigféltem az eddigi életemet, miért lenne most másképp...)

Soha ennyire motiválatlan, gyomorgörcsös, kétségbeesett nem voltam még az augusztusi kezdésnél.

A kép: 

Egyetértek: de nem ágyúzni, hanem megsemmisíteni kellene az oktatási rendszert. Ezt a teljesen mesterséges, egy beteg társadalom által kitalált természet- és életellenes rendszert. És először valami új alapját letenni az emberi létezésnek. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy az új-ban lenne effajta oktatási rendszer, ahol 3 évesen -vagy korábban- elveszik a családtól a gyermeket, beteszik egy épületbe, ahol a rendszer által ki- (inkább be-) tanított "gondozók", "pedagógusok" foglalkoznak  vele, nevelik, "szocializálják". (A jelen társadalomnak megfelelő tudású, gondolkodású, szemléletű állampolgárokat gyártanak.) "Tudással" töltik meg a gyerek fejét (akinek még szabad játék, rengeteg nagymozgás kellene, nem neonfényben, wifigőzben, büdös négy fal között ÜLNI...) Ez az én véleményem, nem vitázom senkivel, elfogadom mások egyéni valóságérzékelését. 

Nem tudom, meddig tudom majd hallgatni, nézni egy süllyedő hajón lévő gyerekek (és felnőttek) halálsikolyait, fuldoklását. (Nem kemény szavak ezek, hanem a helyzet tragikus súlyosságához illőek.)

De ahogy mondani szoktam: ma még ma van. Így van még jó fél órám az álomba merülésig. :)

 

Maminál

Voltunk ma anyuval mamikámnál az otthonban. Nyugodt volt. Most nem ontotta a "hülyeségeket" (= saját világa híreit, történéseit), csak egy-két "érdekesség" volt, Az egyik: "Az anyatetű nagy. Az anyatetű nem ellik meg!".

Van egy néni mamiék szobájában, legtöbbször csak fekszik az ágyában és motyog maga elé, máskor meg -nem tudom, hogy csinálja, hiszen amúgy szegény a világát sem tudja- belefolyik a beszélgetésünkbe. Ma:

Anyu maminak: -Hoztam szőlőt. 

Mami: - Most nem kérek. 

Néni: - Dehogynem!

Mami kérdezi: - Édes? 

Néni: - Persze, hogy édes!

Kajcik

Egy ideje nem dobozolok, hiszen meg tudom oldani az étkezéseket akkor is, ha éppen úton vagyok vagy nem vagyok otthon. Szendvicset szoktam vinni, gyümit, mogyorót.

Ez egy vacsorám:

Ez egy ebédem. Ami véletlenül bagoly formájúra sikeredett.

Nyár elején -kicsit félve- felpróbáltam a nyári nacimat: jó volt rám. Ez felbátorított arra, hogy kicsit lazábban étkezzem. Anyu sütijei veszélyesek, és ha -nagyon ritkán- rámjött a nassolhatnék, hát ettem. Kilókban -néha mérem magam, ha eszembe jut- ez nem mérvadó, de a nadrág... khmmm..., na az simán mutatja... Látszik a grafikonon is a "lóelszaladás", de istenigazából, ha befejezem a nassolást, minden rendeződik a mérlegen. A nadrágméret már más tészta. A kánikula segít: reggelente olyan mértékben nem vagyok éhes, hogy sokszor nem is eszem, csak délben, néha délután, és vacsorát. De nem görcsölök rá a témára. Örülök, hogy van mit ennem.

Hétfő

Reggeli. Imádom ezeket a fényeket. (Bundáskenyér, paradicsom - a sárga pari saját, a balkonkertből -, tea.)

Anyunál mesterember. 

Esőterelő álnéven galambürülék lepotyogásgátló utolsó remény kézi készülék... 

Ügyintézés a városban.

Gyors ebéd a kínaiban. Imádom a pirított tésztát és a csípős káposztasalátát. 

Mivel szerdán írom ezt a bejegyzést, már fogalmam sincs, mi történt, történt-e bármi aznap délután. Ez a rövidtávú (és néha középtávon is) memória-probléma sokszor nagyon kellemetlen. 

Haj-cihő :)

Jó, hogy van a blog, mert egyáltalán nem emlékeztem már arra, hogy 2015-ben aszkorbinnal világosítgattam az évek óta feketére festett hajamat.

Négy napja megbeszéltük anyuval, hogy átmegyek, befesti a hajamat, mert már jó pár centis lenövésem volt. Hiába: gyorsan nő a hajam, az eredeti hajszínem ősz (de nem egyenletesen, van, ahol még világosbarnás, van, ahol szőkés), két hetente lehetne festeni, de az fizikai -és anyagi- képtelenség. Reggel mentem: hamvas-szőkés-lenövésesen. A festés után acélos kéken jöttem haza. Szerintem vagány volt, tetszett, a gond megint csupán azzal volt, hogy ezt 2-3 hetente után kellene festeni, mert világítana az ősz "színű" lenövés... 

Ma átmentem, és kapott a hajam egy aszkorbinos bombát. Mivel hosszú, sűrű, ez lett a massza:

- 1 dl sampon

- 1 dl balzsam

- 3 evőkanál aszkorbinsav por.

Ezt jól összekevertem, anyu felvitte a hajamra, felhabozta egy kis vízzel.

Erre került egy zacskó, arra egy törölköző.

60 percig hagytuk fent (addig megcsináltam az ebédet).

Lekerült a törcsi, a zacskó, és nem hittünk a szemünknek: vörös! Gyönyörű, teljesen természetesnek ható vörös! Azt gondoltam, hogy a massza vagy nem csinál majd semmit, vagy max egy kicsit sötétbarna árnyalatot kapunk, de erre egyáltalán nem számítottam. A vicc az egészben, hogy amikor most acélos kékes fekete lett, azt mondtam: a vöröset (mert már az is voltam) azért egyszer még megpróbálnám. (Nekem nagggyon tetszett régen a rézvörös hajam.) Hát, ha az Univerzum így teljesíti a kívánságaimat, akkor mától folyamatosan kívánni fogok. :)

Pizza-vacsora

Tánczos Pizzéria és Pálinkaház. Mohácson, a Szőlőhegyen. Készültünk már ide, ma nem halogattuk tovább. Egyáltalán nem bántuk meg.

Roppant kedves család a vendéglátó, a hely gyönyörű, a pizza mennyei. Aki teheti, látogasson el ide.

 

Ihaj, csuhaj

Tíz éve fekete hajam volt. 

Ma ildomos volt egy hajfestés.

Keverjünk bele egy kis metálosat, hogy ne legyen olyan sárga! 

Nem lett sárga. 

🤣🤣🤣

 

Kislábujj

2022. június 23-án rúgtam bele a szekrénybe. A következő kép...

... mai...

Még mindig annyira fáj, mintha egy hónapja történt volna, pedig 14 hónapja.

Létezhet, hogy zúzódás ennyi idő alatt sem gyógyul és ennyire szörnyen fáj még mindig? (Orvos látta, röntgenezték, elhangzott: nincs törés. Pihentettem, jegeltem anno.)

 

Lecsó

Szombaton készült, friss, a piacon, jó áron vásárolt házi alapanyagokból. Csak a bejegyzésekkel vagyok mindig lemaradva... 

Ugyanúgy főztem, mint mindig: https://boszorkanykonyh.blogspot.com/2015/09/lecso-telire-avagy-orizzuk-meg-nyar.html?fbclid=IwAR1-LTxweqvl0h0Gv5ul2kBrBxF0x4uPLBSzQwOtPFuZA0SCP4WM5BtdejA&m=1

Szerda

Napfelkelte a teraszról.

Aztán anyuval "körút". Mamihoz, tamási temetőbe apuhoz, Hőgyészre keresztanyumhoz, a régi házhoz, a temetőbe itt is, majd haza (kis "kalanddal", mert bementünk Murgára (ez nincs a térképen), csak körbekocsizni).

Ma sikerült négy cicát simogatnom.

Dédanyám sírja.

Kávé-süti Zombán, Csabánál. (Irtó régen jártam itt, mert leginkább autópályán haladok, de Csaba még emlékezett rá, hogy koffmenetes kapucsinót szoktam inni édesítőszerrel.)

(Nem tudom, van-e köze hozzá az életkoromnak, de én egy ilyen túrától rendesen kipurcanok a nap végére...)

Főzés

Gyors reggeli főzés nyitott ablaknál, még a meleg előtt. 

Tojásos rizs, lecsó, rozs, párolt zöldség, grillsajt, saláta, tükörtojás.