Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
Régi terv. Nem vártunk tovább. Irány Bled. Kicsit kevesebb mint a fele magyar oldalon. Időben ez volt sokkal (!!) több, és sajnos megint azt kell írjam: botrányos (!!) minőségű utakon...
A határátlépést észre se lehetett venni, viszont azonnal szuper az út minősége, tisztább minden, egyetlen roskadozó házat se látni... A hegyek álomszépek.
Bledi vár. (A parkolás 3 Euro/1 óra... De mákunk volt: a mellettünk parkolótól megkaptuk az övét.)
A vár mese-vár. Egyszer érdemes megnézni, egészen más stílusú mint az otthoniak, a kilátás is mesés.
A szállás elfoglalása után vacsora.
Ingyenes előétel és egy üveg víz. Hm.
Szlovéniában szlovén sör dukál. Hűtött korsóban.
Rizottó. Ez egy adag. Megettem. 🤣
Utána jólesett a séta a tóparton.
Kis fesztivál volt.
Valami mesebeli álom ez a hely.
Az út így 47 évesen már elég hosszú volt, majdnem Mariborig vezettem, az ülés is megerőltető volt. Aki teheti, jöjjön Ljubjanáig repülővel, onnan már csak egy ugrás.
Kaposvár, Hőgyész, Mohács, Pécs, Mohács. Mohácson itthon, A-nál egyedül, A-nál anyuval, A-nál húgommal, párjával, anyuval, egyszerre intézve az én dolgomat és anyuét, kicsit itt, kicsit ott, sok autózás, sok séta, sok cipekedés, sok szervezés, sok lépcső...
Tesós: fáradtan, de kicsit együtt.
Izgalom is van, a vérnyomásom mégis marad a szokásos 90 körüli.
Egyelőre. Holnap ugyanis belevágunk a nagy utazásba, és lesz ott kaland bőven!
Nem gondoltam volna, hogy idén augusztusban is itt leszek. Tavaly augusztusban a kontrollon voltam ebben az épületben utoljára, aztán októberben a másik részben operáltak.
Nem teljesen igaz, hogy nem gondoltam volna, hogy egyszer még itt leszek. Mert gondoltam. A húgom lányának (P.) ugyanis totális endometriózis tünetei vannak. Csak idén négy orvosnál (nőgyógyász) jártak az ájulásos-görcsös rosszullétek és a hetekig tartó vérzés (...) miatt, semmi eredmény... Már korábban mondtam nekik, hogy jöjjenek az én profomhoz, ha ez endo, ő megmondja, ha nem az, kideríti, hogy mi. Így ma nem betegként, hanem "betegszállítóként" vittem őket a Mecsekbe, a Da Vincibe egy konzultációra. És igen: a prof is elmondta nekik, hogy ezek tipikus endo tünetek. A hasi UH-on semmi kóros nem látszott, de menni kell MR-re és egy gyógyszert is felírt. Továbbiak az MR-lelet függvényében.
Aki rendszeresen olvassa a bejegyzéseimet, annak már a könyökén jöhet ki, de én még sokszor le fogom írni, hogy a fájdalmas menstruáció NEM normális! Tessék orvoshoz menni, addig, amíg valaki komolyan nem veszi!
Annyira gyorsan megy az idő, hogy nem bírom követni. Magamat sem. A naptárba régóta nem jegyzetelem, mikor hol voltam, a blogot is ritkán írom, így nem tudok visszanézni az emlékekre. Amire emlékszem, jó, amire nem, az úgy jó.
Nyáron voltam kétszer moziban, azt hiszem, nem írtam.
Top gun. Nem Tom Cruise miatt. 😂 Hanem mert imádom a repülőket, ez pedig egy klassz repülős film. Simán lehetett volna 3D-s, de anélkül is nagyon jó volt. Igazi holivúdi sztori, rengeteg röpcsis jelenet, felvétel, izgalom, hepiend. Aki látta az eredeti filmet, annak is, és aki nem, annak is szuper kikapcsolódás.
Minions- Gru színre lép. Egy Minions filmet sem láttam még. Ennek az előzetesét a Top gun előtt láttuk és eldöntöttük, hogy megnézzük. Még életemben nem ettem-ittam moziban, de erre a filmre (ami 3D-s volt) vettünk kukoricát és kólát, ezt is ki kellett próbálni. 😁 Nagyon cuki film volt, jó poénokkal, mindenkinek ajánlom, aki szeretne sokat nevetni.
Tegnap Kaposvár, Virágfürdő. Kaposváron sem jártam még, ebben a fürdőben sem. De tudom ajánlani, klassz a strand, tágas, nagyok a medencék, nagy a tér, van több csúszda, vannak ingyenes nyugágyak, sok büfé, sok segítőkész alkalmazott, étterem (ahol még bambi menü is kapható). Nekem egyetlen negatívum a szörnyen hangos, folyamatos rádió volt, de hát öregszem... 😆 (A telefont be sem vittem, nem is fotóztam. Kis virtuális detox.)
Vacsora.
Reggeli után Cafe Frei Kaposváron (ott is klassz hely), csak egy koffeinmentes Kubai eszpresszó (nagyon finom!), haza Hőgyész felé, beugró anyuhoz. Délután haza Mohácsra. (A kaposvári kiruccanás sem történhetett volna meg M. nélkül, köszönöm!)
Holnap is utazás/utaztatás, pénteken itthon sok dolog, szombat-vasárnap A-val, húgommal és L-val A-nál, ha minden jól megy, aztán hétfőtől egy nagy terv, hogy sikerül-e megvalósítani, az függ még egy-két dologtól, de majd igyekszem "tudósítani". Utána való héttől pedig munka- na ez is néhány dolog függvénye, de ne szaladjunk ennyire előre.
És én még szerencsés vagyok, mert több évtized után sikerült magam diagnosztizálnom és így endometriózis specialistához mentem, aki megerősítette a diagnózisomat egy perc alatt (aztán az MR, a laparoszkópiás műtét is). És irtó szerencsés vagyok, mert a műtét rendben ment, tavaly október 15-e óta nincsenek endós fájdalmaim.
A fájdalmas menstruáció N E M NORMÁLIS !!!! Senki ne adja fel, nem szabad elhinni a sok nyugtatgatást, kioktatást, nem gyógyszereken kell élni, vegetálni, hanem addig menni, amíg valaki meg nem állapítja/ki nem zárja az endometriózist, adenomiózist!
(Továbbra is szívesen segítek ebben a témában -is-, keress bátran!)
A fájdalom JELEZ valamit, NEM normális, foglalkozni kell vele!
Annyira de annyira meleg volt. Végig árnyékban, mégis megpirultam. Hol? Csak ahol bekentem magam naptejjel (mellkas, arc, vállak). Érdekes... Annyira de annyira meleg volt, hogy az érkezéskor még büszkén-bénán, emelt fővel vigyorgó unikornis pár óra múlva már "elfáradt".
Ebédre gyerek menü, Tom és Jerry kedvence, kis tányéron, gyerek adag, ubisalival, és ez így pont elég is volt.
Délután jeges kávé. A strandon.
Ha még lehet, lesz még két rövidke "nyaralás" a nyáron. Ember tervez...
Anyunál. Majd maminál az otthonban. Megtudtam, hogy van egy fiam. Nagyon kell vigyáznom anyura, ha esik, el kell kapnom. Unokaöcsémet ma boncolták. Mozgósítás volt az éjjel, és a repülőnek letört a szárnya. A kisfiúnak ki kell fizetnem, amiért sikított. (... ... ...)
Aztán Kalocsa.
A Google szerint itt. 🤣🤣
Én vezettem ugyan, de úttörő becsület szavamra nem bűnöztem. 😇
Klassz, hogy fölöttünk még este fél 9-kor is újítódik a lakás fúrással, fűrésszel, egyebekkel... Bár nem sokat voltam ma itthon.
Ritkán írok, így ritkán van szó az étkezésről is, de azért szoktam enni. 😁 Ez a mai reggeli:
Utána kicsit itthon, majd irány a város. Ebédre haza. Aztán "szobalány-szolgálat" A-nál.
Majd még egyszer bolt (A-nak). Ezt azért nem bántam, mert habár sajgott a lábam, volt 2 zivatar előtte. Az első után brutál párával nyomakodott a hőség, a második után viszont sokkal hűvösebb lett.
Apropó: a lábam. Június 23-án történt a baleset. Lassan 6 hete. Sokat javult a helyzet, de korántsem jó. Még mindig pirosas-lilás és picit dagadt (folyamatosan), pedig 1 hétig 100%-ban pihentettem, jegeltem és utána sem erőltettem egy hétig. No és fáj. A nap végére rosszabb. Mindez csupán helyzetjelentés, nem panasz. (Azóta kétszer rúgtam valamibe a jobb kis lábujjammal, de ezek normál szabadrúgások voltak, egy óra múlva már nem fájtak.)
Ma már volt egy kis munka (szabi ide vagy oda), és hamarosan sulikezdés. Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel. Jönnek az új nemzeti tankönyvek, amiket még nem láttam. Először azt fogom megnézni, a negyedikes környezetben megyék vannak-e vagy vármegyék. Meg még milyen egyéb m@rhaságok, amiket nem fogok lenyomni egy prüntyő torkán sem. 😉😇 Persze, ha egyáltalán kezdünk. Persze, ha egyáltalán kezdhetek. Két hét alatt még rengeteg víz lefolyik a Dunán... Azé' remélem, hogy a páyaorientácijóba maj' belehetépí teni esztet a dolgot itten(nék), mer' nagyon akarnám, hogy a jövő közjószágaji okossak legyenek meg bátorok...
A családban zajlik az élet. Azért volt már talán két nyugodtabb napom is. Sokat jövök-megyek, sokat vezetek, sokat pakolok, folyamatosan fáradt vagyok és nehéz a lelki teher, de igyekszem okosban megoldani (a szív helyett az eszemmel). A stressz belőlem nem azt hozza ki, hogy nem tudok enni, hanem hogy folyamatosan ennék. Elsősorban édeset, finomat. Sokszor úgy érzem, fel tudnék falni egy boltot, aztán 1.: mégsem teszem, 2.: ha szeretnék is léleknyugtatóan zabálni, nem megy, és ez így van jól.
Mamikám nem érzi magát az otthonban, drága szívemnek fogalma nincs róla, hol van, miért, ő csak társalog a saját világának az embereivel, kihallgatásra megy, rendőröket vár, minden este tűzzel harcol...
A vérnyomásos a szokásos, vagy még alacsonyabb.
Sokat vagyok A-nál.
Ma M-val Siófok. Egy sima kis fürdőzés. Csodaszép a Balaton, a víz szabályosan meleg volt, az ég gyönyörű kék.
Csak félárnyékban napoztam.
Amióta "megbolondult" a világunk, ha nagy ritkán van rá lehetőség, nem számolok, csinálom. Így ma, ha már ott voltunk, óriáskerekeztünk egyet. Fan-tasz-ti-kus képeket lőttem, ebből néhány.
Konkrétan egy jó kép sem lett, de nem az a lényeg, hanem az élmény.
Élmény... Leginkább "dinamikusan" vezetek (ismert útvonalon). Mohácstól Siófok nem két perc, a "kollegák" nagy része pedig ma is 60-70-80-nal tötymörgött a főúton, A városokról nem is beszélek, Tamásin például sikerült 2. sebességfokozatban végigcammogni...) Kéty előtt a két sávoson 80-nál belefékezgetett előttem egy autós. Ott éppen nem volt forgalom, szabad minden sáv, simán belátható útszakasz, mentem, ahogy szoktam, megelőztem. Még a másik autó mellett voltam, amikor megláttam a rendőrautót. Az előzés után pedig láttam a tükörből, hogy bekapcsolta a villogót és utánam ered. Olyan izgi volt, még sosem jött így utánam rendőrautó! Jó hecc lett volna, ha lesz egy kis üldözés, de majdnem 50 vagyok, meg várt a Balcsi, így nem üldöztettem magam, hanem önszántamból megálltam. Záróvonal átlépésért kaptam egy tízezres helyszíni bírság csekket és két büntető pontot. Igazság szerint kész csoda, hogy amióta vezetek, ez volt az első alkalom, hogy "elkaptak", és mákom volt, hogy nem volt a jardautóban trafi. 😇 (Anyunak és a húgomnak megírtam Siófokról, hogy bűnelkövető lettem. Anyu egyből azt kérdezte: Na, mi van, Niki Lauda?)
Hazafelé még anyuhoz is beugrottunk tíz percre.
Tervben van még néhány élmény a nyárra. Nagyon kellenek ezek, jó egy kis időre kikapcsol(ód)ni a mostani mindennapok saját-családi-magyar-világi őrületéből.
Ma elmentünk meglátogatni mamit. Nyugodt volt, lehetett vele "beszélgetni", de már a szerdaihoz képest is szűkült befelé a saját világába. Van kedvenc nővérkéje (szerinte doktornő) is. Nem eszik, nem iszik (mert a -fejében létező) doktor úr jön hétfőn hajnali négykor vizsgálatra, ami előtt nem szabad enni. És puszit se kaphat, simogatást sem.
Nehéz őt "elveszíteni", de jó helyen van megítélésem szerint és a helyzethez képest jól van.
Anyunak tegnap éjjel végre sikerült aludnia pár órát "beájulósan".
Irtóztatóan meleg nap volt (anyuéknál bent 33 fok).
Itthon albérlőink vannak a speizban. Nem, nem az oroszok. Holnap molytalanítás...
