Csütörtöktől vasárnapig

Irdatlan meleg volt az épületben (is). 

Csütörtökön reggel 7-re mentem, délután jöttem haza egy órára, aztán vissza az évzáróra.

Este 7-kor jöttem haza. Amúgy is hosszú volt, a hőség miatt pedig szinte elviselhetetlen.

Pénteken is bent voltunk. Nem tudtam 8-ra menni. Amikor -időben- felkeltem, olyan fokú fejfájás gyötört, amilyen még talán sosem. Minden agysejtem elementáris erővel akart kitüremkedni a szemgolyóimon, az összes koponyacsontomon, a fülemen és minden pórusomon keresztül. Szó szerint nem láttam, őrjítő volt a fájdalom. Ittam, sót nyaltam, izotóniás ital ment. Nem mertem autóba ülni. Fél 9-re szedtem össze magam annyira, hogy végül elindultam. A fájdalom egész nap nem csökkent, a tartós hőség (31 fok volt bent) sem segített. A munkahetes lépésszámok...

A fejfájás maradt szombaton is, kicsit javult. Hja, a klímában voltam egész nap, de az agyam nagyon nehezen hűlt.

Leginkább feküdtem, bóbicáltam, aludtam.

M. készített kovászos uborkát.

A vasárnap is a lakásban telt, klímában, kisebb ténykedésekkel, pihenéssel. A fejfájás javult, de még mindig nem múlt el.

A változatosság kedvéért a jobb lapockámnál lett 7 csípésem...

Még 3 ilyen kegyetlenül forró nap az időjósok szerint, hát gatyafelkötős még klímás lakásban is...

Szerda

...

Reggel 7-től 3-ig munka. Pakolás, emelés, cipelés, lépcsőzés, szortírozás (...) 30 fokban. Csak az ottani lépésszám:

Jelenleg így fest az asztalom, vagyis közös asztalunk B-vel, ezen osztozunk majd ketten.

Hazafelé gyors bolt, otthon főzés. Ettem, aztán kénytelen voltam ledőlni. Nincs olyan porcikám, ami ne fájna úgy, mintha megvertek volna...

Jobb idő (hűvösebb) nem mostanában lesz, sőt... 

És most alvás, a holnapi sem lesz egyszerűbb nap és délután évzáró.

Hétfő

Munkanap. Sajnos van is munka elég. (Nem viccelek: ha nyáron egy nap szabit sem adnának ki, simán végig lehetne dolgozni, sőt szerintem még akkor sem végeznénk...) A tanáriban:

Még mindig lassan haladok, nagy a kupi...

... viszont haladok.

A narancssárga jelölésnél már az átválogatott, rendszerezett dolgaim, a lila is kész, de annak a 2. polcon lesz a helye, ha a még ott lévő mappákkal végeztem.

Csak a munkabeli jövés-menés:

Más.

Még nem nézek úgy ki, mint 20 éve a legkerekebb formámban.

Attól még elválaszt majd' 20 kiló. Viszont ezzel a plusz 10 kilóval is simán visszajönnek azok az érzetek, érzések. Hogy amire lemegyek a 70 lépcsőn, fújtatok, leizzadok. A combjaim összedörzsölődnek. Fájnak az ízületeim, főleg a térdem. Felfelé a 70 lépcsőn nem bírják a comb izmaim (sokszor előfordul, hogy meg kell állnom és koncentrálnom arra, hogy farizomból lépjek a lépcsőn). Erősebben izzadok. A ruhatáram egy vicc: amelyik póló két napja még jó volt, ma már feszül. Viszont ott van a képeken a jobb oldal is: kegyetlen sok munkával, de tudtam változtatni. Ha most hormonális is esetleg a hízásom (az étkezésem nem ad rá okot), el kell kezdenem mozogni (KELL!), mert muszáj. 50+-osan nem szabad hagynom elvesztenem az izomtömegem ekkora részét, és amúgy is: tutira nem ülő életmódra lettünk teremtve (abból gondolom, hogy érzem a roppant kártékony és fájdalmas hatásait).

Kegytlen a hőség... És nem is lesz váktozás a hónap végéig, sőt. Tudom: túléltük már párszor, most ráadásul klíma is van a lakásban, egy szavam sem lehet. (No de a klíma sem természetes dolog, a légcsövem, a torkom, a tüdőm, az ízületeim nagyon megsínylik, viszont nélküle.... hát nem is akarok belegondolni.)

Vasárnap

Nagyjából pihenőnap. Reggel korán feltettem a terápiás csontlevest, aztán egész délelőtt pihentem-filmet néztem-bóbiskoltam.

Tíz körül ettem egy banánt reggelire.

Egykor ettem egy nagy tányér terápiás levest főtt répával és tésztával.

Ebéd után megint fekvés-filmezés-bóbiskolás. 

Estére elkészült a terápiás, szűrtem-porcióztam-mosogatógépet indtottam.

Kaptunk házi cukkinit.

Készítettem belőle (kettőből) rántott cukkinit, volt itthon 5 kisebb krumpli, abból püré lett, ez volt a vacsora. Ha holnap nem felejtem el, veszek kókuszsűrítményt és készítek cukkini spagetti carbonárát, a saját, régi recim alapján.

A 10 napos előrejelzés...

... hát ... hát ... hát... Itthon van klíma (hála a Magasságosnak!!!), de a suliban nincs, nem tudom, meddig fogom bírni a 30 fokos tanáriban... Pedig van munka sok, adminisztráció is, pakolnivaló is... Ja és még a másik sulimban is....

Vannak "gondjaim" magammal. Fizikai is, lelki is. Igyekszem ezekkel senkit nem terhelni addig, amíg tudok megoldást. Bennem már zajlanak olyan változások, amik kívülről még nem látszanak. De muszáj meglépnem: magamért. Ha "kézzel tapintható" lesz mások számára, nem mindenki fogja érteni. De ahogy egy roppant kedves főiskolai tanárom mondta: "ü baja". 

 

Péntek, szombat

Péntek. (Utolsó "tanítási nap".) Gyerekek:

Pilli meghalt, eltemették. A pillangók himnusza: Kis kece lányom.

Én is tettem egy virágot a sírjára.

.......

Szombat. Ballagás Sz-ben.

Teddy-m (az elsősöknél használt ksimaci) is szerepet kapott.

Anyu cserepes orgonája gyönyörű. (Ha valaki tudja, hogyan kell megmetszeni, ne tartsa magában.)

A keresztanyumtól hozott kis növény nemcsak hogy él, már 2 levelet hozott és virágzik. :)

Nem úgy mint én... Nem vagyok jól sem lelkileg, sem fizikailag. Szükségem van egy kis "magányra", "saját térre", hogy visszataláljak önmagamhoz. Senki ellen, csakis magamért...

Remélem, lesz egyszer erőm, bátorságom teljesen őszintén írni magamról...

Csütörtök

Munka. Még egy utolsó nap a gyerekekkel. (Nagyon jó, hogy nincsenek a megszokott keretek: a kicsöngetés, becsengetés, tanóra... Mert annyi minden más van és sok dolog adódik. Hiszen a gyerekek alapvetően kíváncsiak (na nem a tananyagra, nem is csodálom). Tegnap pillangó menhely készült...

... ma susztergyűjtés és -megfigyelés töltötte ki a délelőtt nagy részét.)

Fonatot is kaptam.

(Igen: durva a lenövésem -főleg, hogy a természetes hajszínem szőke volt, most ősz-szürke-barnás...-, de holnap orvosolja fodrász.)

Kaptam:

Szerintem vagy egy hónapja pakolom a b-i tanáriban a cuccaimat, most lefotóztam: csak egy polcom kb felét sikerült.

Rengeteg anyagom van, jobbnál jobbak, mert minden gyerekcsapat más, nem lehet kétszer egymás után ugyanazt "leadni" mindenkinek. Azért szelektálok, szortírozok, igyekszem csoportosítva elrakni őket, de nagyon sok és nagyon nehéz. Főleg ebben a hőségben (bár a tanáriban a 26 fok még hűvösnek érződött, ha kintről bejött az ember, de bent negyed óra után jött a nihil).

Ha a határidőnaplómba nézek, rosszul vagyok. Két értekezlet, két évzáró-ballagás, minden nap két helyen, két helyen pakolni a cuccomat, két helyen tartós tankönyveket beszedni (...) kegyetlenül megterhelő. 

Sok még a munka júli 10-ig (tanítók addig dolgozunk), és ideje magammal is törődnöm, nagyon ideje. Egy-két projekt már fut, a többinek is neki kell állnom.

 

Visszaszámlálás

Hétfő van, már csak 4 nap és vakáció a gyerekeknek. Tulajdonképpen annyira fáradt vagyok, hogy én már nem is várom a végét, eljön, meglesz, ahogy mostanában tapasztalom az idő iszonyatosan gyors múlását, két pislantásnyira. Már rég lezártam a gyerekeket, múlt héten is már "csak" barkácsoltunk, festettünk és tanultuk a német dalt az évzáró műsorra (nagyon cuki dal, tetszik a gyerekeknek és ügyesen haladunk a tanulásával). Az utolsó héten daltanulás és egy Neue Zeitung kiírás projekt van (már ma is született kész, csodaszép alkotás). Amíg rajzoltak, én is rajzoltam, ilyesmit firkantottam:

Meglátták a gyerekek, hát mindenki akart ilyet. Készítettem egy "megrendelő lapot" és most gyártom nekik a különböző színű dombokat. 🙈

A tanáriban már egy hónapja elkezdtem a dolgaimat pakolni, szelektálni, szortírozni. Azért is, mert tavaly ugye már 1 napja az Urológiai Klinikán vendégeskedtem. Szuper segítőkész szobatársaim voltak a kórteremben, minden egyes (napi többszöri) újabb begörcsöléskor rohant egyikük a nővérszobába segítségért, a másikuk engem istápolgatott, hogy ne a földre essek, ha ájulok a fájdalomtól (ez már a DJ katéter miatt volt, egészen szeptember közepéig) ... És így tavaly év végén nem pakoltam el, nem tettem vissza a helyükre a dolgaimat. (Megjegyzés: 3 éve folyamatos, kínzó fejfájással küzdöttem, 6 éve anyut hordtam sugárkezelésre Pécsre az Onkoközpontba munka után, 7 éve az első geresdlaki osztályom nyolcadikas ballagására voltam hivatalos, 9 éve G-on utolsó tanítási nap, 10 éve volt húgom kisfiának a 8. osztályos ballagása, 11 éve elvonulásom 1. napja volt.) Annyi de annyi szuper dolgom van, de ennek a felét sem tudom minden évben használni az órákon. (Eleve minden gyerek, minden gyerekcsapat más.) Muszáj pakolnom (úgy érzem, sosem érek a végére...)

A vége mindig ez:

Tele a határidőnaplóm, anélkül már sehova (mert megjegyezni úgysem tudom), de tenni fogok róla, hogy legyenek napok, amikor pihenni fogok.

Ma egy éve...

Pontosan ma egy éve kerültem be a mohácsi sürgősségiről a pécsi Urológiai Klinikára...

Nem lehet elfelejteni azt a fájdalmat, a szenvedést.

De azóta roppant tudatosan odafigyelek a folyadékbevitelre, a rendszeres nosdóhasználatra, legyek munkahelyen, útközben, városban, bárhol. Az én drága nagymamám mondta mindig, amit utáltam akkor hallani, hogy "Timcsikém, csak egészség legyen!", hát maximálisan igaza volt.

Vasárnap

Temető körút: Mohács, Nagyszokoly, Tamási, Hőgyész.

Hőgyészen keresztanyumnál. Megint isteni ebéddel várt.

A kertje álomszép.

Mondtak mára zivatarokat, amikor rendesen bebeorult az ég, indultunk is haza. A képen véletlenül lekaptam egy bogarat 😁

Nagyon rossz, hogy ennyire ritkán jutunk el a temetőkbe. Tamásiban gyomirtózni is kellett (most minden sírnál voltunk, még R-nál is (volt osztálytársam)). És ez is egy rohanás, mert milyen már, hogy meggyújtom a gyertyát, de rohanni kell tovább, annyi idő sincs, hogy megvárjam, amíg leég a gyertya... És olyan sok ismerősöm lakik Tamásiban, de nincs idő egy talira... Az nagyon jó, hogy még van keresztanyum Hőgyészen. Ő az egyedüli összekötő kapocs a "múltammal", Hőgyésszel, mamiékkal. Olyan nagy boldogság, hogy ő mindig tárt karokkal vár, hogy főz ránk, hozhatok tőle virágot, dolgokat a kertből, beszélgethetünk. 

A vihar elől "futva" jöttünk haza. Szekszárdig esett, aztán Baranyában hétágra sütött a nap. Egészen kora estig, akkor idért a zivatar. Most is szakad az eső, de lehűlt, és a természetnek nagyon kell a csapadék, roppant száraz minden. 

És ahogy esik..., esőben aludni nagyon szeretek és legtöbbször nagyon jól tudok. Mennyire jó volna, ha holnap nem kellene órára kelni, hanem lehetne nyugodtan pihenni tovább!

Szombat

Reggeli: maradék pékáruból bundás.

A tegnapelőtt hajnali koreo eredménye (mosdóból visszafelé letaroltam az ajtófélfát)...

Terápiás csontleves fő.

És elkezdtem a rozmaring vizet feltenni a fejbőrömre.

M. limonádét készít.

Kerestem üveget a rozmaringvíznek, találtam egy ősrégi hőgyészit. Mami tett el benne paradicsomot 2009-ben...

... és anyu 2019-ben.

Kiporciózva a terápiás csontleves is (sőt azóta már a hűtőben/fagyóban).

Ebéd után pihentem másfél órát, amúgy egész nap ténykedtem. Holnap temető körút, az sem lesz egy lightos nap.