Péntek- hat héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt
Péntek- öt héttel a műtét után itt

Alcím: A méheltávolítás lelki oldala

Aki ismer, vagy aki olvassa a blogot, tudja, hogy évtizedekig (!) szenvedtem a menstruáció körüli pokoli görcsöktől, és hogy az utóbbi egy évem napi szinten maga volt a pokol. Több, mint az életem fele telt el azzal, hogy az orvosok azt mondták: minden rendben, szedjen fájdalomcsillapítót. És rengeteg volt ez az idő, mert csak idén januárban sikerült eljutnom egy specialistához, aki diagnosztizálta azt, amit én már tavaly novemberben tudtam: ez endometriózis. 

Próbálkoztunk hormonterápiával, de csak kis részben volt hasznos. Az életminőségemben csak negatív irányban hozott változást a félelmetes mellékhatásaival. A folyamatos, erős, legtöbbször csillapíthatatlan fájdalom, a felfoghatatlan energiahiány, a görcsök nem szűntek, naponta harcoltam azért, hogy képes legyek eljutni A-ból B-be, hogy kibírjam a munkaidőt a munkahelyemen, hogy el tudjam látni magam. És nem mindig sikerült.

Idén augusztusban, a kontrollon a Professzor az ultrahang vizsgálat első percében kimondta: Timi, ezt műteni kell. TLH (totális laparoszkópiás hiszterektómia, azaz teljes méheltávolítás), és a jobb oldali petefészek eltávolítása, ha a feltáráskor is úgy ítéli meg, a teljes kismedencei szóródás szanálása.

30 éve műtöttek utoljára (appendectomia), amit akkor nagyon rosszul éltem meg. Magától a műtét szótól ijedtem meg. Emiatt sírtam kicsit, aztán gyorsan felfogtam és elfogadtam: a műtét szó jelentése itt esély. Esély egy fájdalommentes életre. Ez pedig maga a mennyország.

Hat hete, október 15-én műtöttek. A műtét utáni ébredés első tiszta percében éreztem: nincs endós fájdalom. Másféle volt, de endós nem. Már akkor tudtam: ez az állapot áldás. És ha ehhez arra volt szükség, hogy eltávolítsák a méhemet (és a petevezetőket, és legyen kimetszve a hashártyámból, lepreparálva a hugyhólyagomról az endo), akkor ezzel nem vesztettem, hanem nyertem.

Hat hete élek endós fájdalom nélkül. Minden egyes percért hálás vagyok.

Hat hete egyetlen egyszer sem gondoltam a méhem eltávolítására veszteségként.

Hat hete a lényem egy része rózsaszín boldogságban úszik.

Hat hete a méhem kivételével nem halt meg egy részem, hanem újjászületett.

6 hetes kontroll

Habár csak holnap leszek 6 hetes műtött, roppant nehéz időpontot kapni (pedig már a műtét hetében megtettem, és tegnapig 2x tették át a napot és az időpontoz), így tegnap voltam este kontrollon. Este 7 után.

Koppán professzor -mint mindig- most is roppant kedves volt és lényegretörő. Gyorsan megbeszéltük az előzményeket, aztán megnézte a következményeket, bekukkantott.

Minden szépen javulgat, endo nem látható sehol. Még nem vagyok gyógyulttá nyilvánítva, de élhetek teljes életet. Azért vannak a fájdalmak, mert a belső varratoknál a fonalak miatt be van ödémásodva a hüvelycsonk (életemben először a hüvelyi UH is fájt), és felfelé, amit varrtak, és "azért ez egy nagy műtét volt, Timi, vágtunk, preparáltunk, szervet távolítottunk el, csonkoltunk, égettünk, varrtunk -mondta a prof-, idő kell, amire meggyógyul. 6-10 hét a felépülés, van, akinél gyorsabban megy, van, akinél lassabban, de minden el fog múlni". Egyelőre maradok táppénzen. Aztán meglátom, hogy leszek. 

(Egyelőre nehezen hajolok, nem tudok nehezebbet emelni, nagyon minimálisan tudok a wc-n nyomni, így meg kell várnom, amíg minden kifolyik-kipotyog, szétszakadok belül, leszakad a derekam... Ha lemegy az ödéma, ez is rendben lesz. Endós fájdalmam továbbra sincs, és nem kell hormont vagy gyógyszert szednem, ezért már megérte. Amennyire a fájdalom engedi, igyekszem magam fizikailag is megerősíteni (egyelőre a séta is kimerítő és az utazás is fárasztó volt Pécsre meg haza.)

A sebeim gyönyörűen gyógyulnak. Belül néha húzódnak, és a köldök sebem még mindig iszonyúan érzékeny, sokszor súrolja a fájdalom határát. De hát ez apró kellemetlenség.

Ma 6 hete már szédelegtem a fáradtságtól, teljesen legyengített az endós fájdalom, az egy hetes műtét előtti diéta és az aznapi hashajtás. A kórházi csomag összekészítve várt. Én testileg-lelkileg felkészültem. Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy másnap, a műtét után nem lesznek endós fájdalmaim. Csak reméltem és nagyon bíztam benne.

Tegnap mondtam is a professzornak, hogy az életemet mentette meg. És adtam neki egy marcipán szívet. Ugyanolyat, amilyet a klinikán is adtam a kedvenc éjszakás nővérnek, Sz-nak, a szobatársamnak és B-nak, a szomszéd szobában lévő sorstársamnak. Így lezárult a kör.

🖤

Húgom gyerekeinek az apukája ma délután meghalt. 🖤

Kedd

Első főzésem hosszú ideje. Ez is két részletben. Az indiai zöldség ragu tegnap készült, a tészta ma. A salira meg csak egy kis tökmagolajat, fehér balzsamecetet löttyintettem és megsóztam.

A raguhoz minden volt itthon, még a tészta is maradék egy régi csomagból, salátát vettem csak tegnap a legközelebbi boltban, így a séta egy része is megvolt (500m oda, 500m vissza, még anno a futós korszakomban mértem le).

Apropó futás. A mai sétán is igazán a levegő esett jól. Nagyon hamar elfárad a csípőm, belül jobb oldalon lent szúr (egész nap), mindeközben a szokásos leszakadok érzés. Igyekszem nem erre koncentrálni, inkább nézelődök. Ma nagyon sok futóval találkoztam. Nem irigyen, csak örömmel néztem őket. Ma már nem vágyom mindenáron a futásra. Ha választanom kell a futás és a fájdalommentesség között, akkor azt szeretném, ha soha többé nem lenne endós fájdalmam. A fizikai állapotomon bőven van mit javítani, de még türelemmel kell lennem, amíg kicsit megerősödöm, és amíg alábbhagy ez a benti-lenti "fájdalom".

A holnapi ebédhez is előkészültem, egyben még nem megy, na de most nem is hajt a tatár. Hamarosan vízszint. Hiába pihenek napközben is, nehezen tudok fent maradni este nyolcig is.

 

Hétfő

Nem semmi ebédet kaptam ma (is). :) Itt is nagyon köszönöm.

Tegnap először próbáltam haskötő nélkül aludni, oldalfekvésben. Nem volt egyszerű elaludni, mert még nagyon húzódik minden. És sokat voltam napközben is haskötő nélkül. Nehéz. Sétálni még nem mernék elindulni nélküle. Nem akar elhagyni ez a belül leszakad mindenem érzés. 38 napja volt a műtét, majd csak javul ez is.

A húgom gyerekeinek az apukája ma egy hete lélegeztetőgépen van. K.ovid. O.ltással. Mindenki szorít neki és imádkozik érte. És mindenkit nagyon megvisel.

 

Péntek- öt héttel a műtét után

A műtét itt

A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt

Újabb hasas kép. Szerintem már nem sok lesz, mert nincs rajta már igazán néznivaló. :)

A sebek gyönyörűek. :)

Írtam már: a 3. hétig üstökösként száguldva napról napról javultam. A 4. héten ez megtorpant, ugyanez van az 5. héten is. Az a belül-alul mindenem leszakad érzés szinte folyamatos. De legalább már nem görcsöl. Belül a sebek alatt minden húzódik. Még mindig nem tudok teljesen lehajolni, nem tudok egy jót nyújtózkodni, oldalra állásban-ülésben elforduláskor húzódik minden, a köldök sebem roppant érzékeny. A puki még görccsel jön, de ez már nem olyan összegörnyedős, mint korábban. A wc-használat még mindig időbe telik, mert nyomni olyan 50%-ban tudok (de már ez is javulás. :) ). Már jóval kevesebbet alszom napközben, mint a 3. hétig, de viszonylag hamar elfáradok (pedig konkrétan nem csinálok semmit). Egy kicsit hosszabb, lassú séta (4km) kipurcant. Aggodalomra semmi ok, lesz ez sokkal jobb is. És tudom: ezerszer írtam már, de még fogom is: hihetetlen és fantasztikus, hogy nincs endós fájdalom, már 5. hete, folyamatosan, ezért nem tudok elég hálás lenni.

A műtét óta nem autóztam, nem vezettem. Jövő héten, ha minden jól megy és a professzor is rábólint szerdán, akkor megpróbálom.

A felső képen is látszik a nacim derékzsinórján, hogy megyegetnek lefelé a tubanis-os felszedett kilók. Eszek mindent (még káposztát nem) és eszek, amikor éhes vagyok, egyedül arra figyelek, hogy ne zabáljak.

És mindez oké, csak lelkileg nehéz most. Nem elsősorban magam miatt.

Szerda

Hétfő-átlagos nap

Tegnapi vérnyomás. A műtét utáni 3. hétig többször volt 100 fölött (115 a legtöbb), azóta folyamatosan elég alacsony.

Ma próba volt: bírok-e menni az eddiginél kicsit többet folyamatosan. Mentem egy 4.5 km-es kört. Csak nagyon lassan ment, és a vége nem volt kellemes. De gyönyörűen sütött a nap, csak a kezem fázott kicsit. Gondoltam: lövök egy szép, éles, őszi színű képet, amiben csak a levelek vannak. Majdnem összejött.

Csütörtöktől szombatig megint erősebb fájdalmaim voltak. Tegnaptól kicsit jobb. Érzem belül a laparoszkópos sebeket és a méhem helyén és az alatt van egy folyamatos feszítő, egyben mindenemleszakad érzés. Fájdalomcsillapítót még nem vettem be. Nehéz aludni, mert még haskötővel is húzódik minden, plusz ezek az "új" fájdalmak nem könnyítik az elalvást, de a fentlétet sem. 

Egész ügyesen megy, hogy nem ejtem le a dolgokat, figyelek, mert hajolnom még 2 hétig nem szabad és emelnem sem. A kádba való be- és kiszállásnál érzem talán a legjobban, hogy még nem tudom úgy emelni a csülkeimet, mint műtét előtt. A térdem alattig meg a mosakodás. A cipőt továbbra is sarokbeletuszolósan tudom felvenni, bekötni nem tudom. A zokni hirtelenbeleakasztós módszerrel kerül a lábamra. 

Lassan egy hónapja nem vezettem.

Ma készítettem egy tökmagkrémet. És elfáradtam. :D De hát azért 6-10 hét a felépülési idő, hogy tényleg rendbe jöjjek.

Tegnap voltam boltban. A kaliforniai paprika volt a legolcsóbb a paprikák közül, így azt vettem 20%-os kedvezményes kuponnal. Három színűt szerettem volna, de csak piros volt. Amikor felvágtam, láttam, hogy kaptam azért sárgát is.

A vacsorám: vadlazac, édesburgonya, saláta. Minden alapanyagot M. hozott, a kaja pedig isteni lett. Itt is köszönöm.

Megkapta a suli az emailt a kötelező oltás elrendeléséről. (A főnököm fel is hívott, mert ugye táppénzen vagyok.) Sok szervezni valóm lesz a nagyon közeli jövőben.

Egy hónap hormontabletta nélkül

2021 tavaszán kezdtem el szedni a Tubanis hormontablettát. Akkor még "csak" a bal petefészkemben volt egy csokoládé ciszta. A cél a ciklus leállítása lett volna és a ciszta felszívódása. A ciklusom nem állt le, a ciszta felszívódott. De addigra már több helyen kialakultak a kismedencémben endo plakkok (hashártya, méhtartó szalagok), a méhem és a jobb petefészkem pedig rossz állapotba került. 

4.5 hónap alatt felforgatta a hormon az életemet és kitartott végig a 7.5 hónap alatt, amíg szedtem.

	fájdalommentes napok	görcsölős napok	hasmenés	mensi
március	0	31	5	7
április	10	20	3	20
május	5	26	1	1x5, 1x7
június	20	10	22	0
július	8	23	11	5
augusztus	2	29	20	16
szeptember	0	30	3	7
október (15-ig)	1	14	0	0
összesen	229/46	229/183	229/65	67

Mellékhatások:

- vizesedés
- hízás (4.5 hónap alatt plusz 10 kg)
- visszérfájdalom főleg a jobb lábban
- hasmenés
- hajhullás (szerencsémre sok hajam van és nőnek még a babahajak is) és hajszerkezet változás
- mindkét mellem tele lett cisztákkal, ez fájdalommal is jár

- alvászavarok
- hangulatingadozás, depressziós hullámok.
- Nem tudom, hogy a Tubanis mellékhatása volt-e vagy az endo tette (vagy más miatt), de rohamosan romlott a látásom és néha már ijesztő memóriaproblémáim és figyelem-koncentrációs zavaraim voltak.

A fenti képen a bal oldali (állapotfelmérésre készült a kép, ezért vagyok bikiniben) a műtét előtti, a jobb oldali műtét utáni egy hónapos állapot. Nem magyarázhatom az étkezéssel, mert a műtét óta csak puffasztót nem ettem, gyümölcsöt és nyers zöldséget, a műtét előtt bélflóra helyreállító étrend ment (amivel Tubanis előtt még fogytam is). Nem magyarázhatom a mozgással, hiszen a műtét előtt sem volt mozgás, utána is csak két hete van naponta kis séta.

- A vizesedés teljesen megszűnt.

- A hízás megállt. (Sőt a műtét óta mínusz 4 kiló, ami akár mind lehetett víz is.)

- Nincs visszérfájdalom.

- Nincs hasmenés. 

- A hajam egyáltalán nem hullik, a szerkezete is visszaállt a hormonkezelés előtti állapotra.

- A melleim már nem olyanok, mint egy szoptató édesanyáé, nem kemények, csak a normál mirigyállomány tapintható.

- Az alvásom a műtét óta folyamatosan alakul, az éjszakákat átalszom, nem ébredek hajnali 3-kor.

- Nincsenek depressziós hullámok, a hangulatingadozás normál keretek között marad.

- Nincs az az iszonyatos energiahiány, ami eddig volt, bár ebben az endometriózis lehetett a legnagyobb ludas.

- Valamivel javult a memóriám és a figyelem-koncentrációm.

Nem táplálok illúziókat. Nem tudom, kell-e majd hormont szednem. 24-én 6 hetes kontroll, majd kiderül. Addig is kicsit élvezem a régihez hasonló alkatomat. 

Péntek- négy héttel a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt

- Az első hét azért nehéz volt.

- A 2. és a 3. héten rohamos volt a javulás, napról napra mindig picit jobb volt.

- Ezen, a 4. héten kicsit megtorpant a javulás. Bár a sebeim gyönyörűek. Már csak az egyiken lifeg egy kis darabka var, a többin szépen beindult a hámképződés. Nem kenem semmivel.

- Ezen a héten a sebek belül húzódnak, érzékenyek. Különösen a köldöknél. 

- Egész héten kitart a "leszakad belül mindenem" fájdalom-érzet és érzem (fáj, szúr) a bal petefészkemet. Lehet, hogy a lenyisszantott petevezető hege ez.

- Az étvágyam továbbra is szuper.

- Minden nap van székletem. Még mindig méh-helyen görccsel kezdődik, és nyomni még mindig csak roppant minimálisan tudok.

- A vizelet rendben (itt is "nyomáscsökkenés" miatt sokáig tart az akció).

- Folyik az élelmiszerek visszavezetése, szerencsére még a bab sem jelent gondot, de továbbra is óvatoskodom.

- Még mindig hamar elfáradok. Ilyenkor lefekszem, bóbiskolok csak csukott szemmel, de ha csend van, el is alszom.

- Szerencsére a hüvelyváladék már nagyon minimális.

- A haskötő továbbra is életmentő. Anélkül nagyon nehéz, sétálni se igen tudnék menni.

- A folyadékbevitellel (víz) kínlódom, az 1 liter mindig megvan, de több nem igen megy.

- A tusolás roppant lassan megy, a be- és kimászásra külön mozgássort kellett kidolgozni, de megoldom egyedül.

- Az öltözés sem gazella-tempós még (főleg zokni, nadrág ügyben).

- A lefekvésnél-felkelésnél még megy a logisztika. Ha fektemben szeretnék megfordulni, azt kétszer is meggondolom, de már ezt is megoldom.

- Csütörtöktől nincs éjjel-nappal felügyeletem, M. itt lesz, amikor tud, de lassan el kell kezdenem a nem hősködős, megfontolt önállóskodást. Messze vagyok még a teljes önállóságtól, eleve, mert vannak fájdalmaim, mozgásbeli korlátaim, még 2 hétig nem emelhetek nehezet és nem hajolhatok. És nem "nyámnyilaságból", hanem mert jót akarok magamnak, nem akarom egy óvatlan mozdulattal elszúrni, és mert a belső dolgok gyógyulása bizony 6 hónap (!), a 6 hetes kontrollig, ahogy a zárójelentésben is szerepel az orvosi utasítás, kímélő életmód, szóval még 2 hétig nagyon odafigyelek magamra biztosan.

- Minden nap sétálok kint, akkor is, ha -mint pl. ma- rendesen hátsón rugdosnak, hogy induljak. (De mindig köszönöm, mert tudom, hogy kell levegőn lenni és mozogni is.) Mai képek:

Mindenkinek szívből köszönöm, aki a héten (is) bármilyen apró dologban segítségemre volt!!

Csütörtök

Anyu máig itt volt. Délután hazautazott. Elkísértem egy darabon, aztán hazafelé beugrottam a boltba. (Csak pur kenyér kellett, meg jégoldót vadásztam -de nem volt-, mert amire megint vezetni fogok, már bizony fagyni fog reggelente.)

Szokásomhoz híven megnéztem azért az akciós pultokat. És mit találtam? Frei kávét! Mivel nem mostanában voltam Frei kávézóban és még pár hétig nem is megyek, és mivel fél áron volt, hoztam. Tejesnek tejes, koffeinesnek koffeines, egyszer élünk. :)

Szövettan

 Megjött a szövettan. Az én olvasatomban minden rendben. Aztán majd a Professzor megmondja a tutit 24-én, a 6 hetes kontrollon, amire 19.15-re kaptam időpontot. (Pedig a hajnali 2 jobb lett volna. ;) )

Kedd

 Nem is emlékszem, talán egy hónapja is van annak, hogy utoljára főztem. M. hozott barna csiperkét, ma bevállaltam egy gombakrémleves elkészítést. Roppant egyszerű és nem túl megerőltető. És nem mellékesen vállveregetősen finom lett.

A második sajtos tészta volt.

Kis alvás után antistressz gyakorlás, anyut is rávettem egy lájtos váll-nyak átmozgatásra. Aztán a mai második séta, már naplementébe hajlósan, de hát az óraállítás óta irtó korán sötétedik...

Holnap jön a bab visszavezetése. :)

Hétfő

Mozgásfejlődés műtét után. 😁

Azt hiszem, egyértelműen látszik, hogy valami történt (műtét). 

És az is, hogy az első hét nagyon nehéz volt.

És gyönyörűen látható, ahogy hétről hétre egyre többet tudok sétálni.

Sőt ma még a 6000 lépést is túlszárnyaltam.

Még mindig nincs erőltetés, annyit megyek, amennyi jólesik. Haskötővel. Ez a cucc tényleg áldás. Nélküle még a lakásban is nehezebb mindenféle mozgás. Ezer hála K-nak és K-nak, amiért ajánlották és M-nak, aki beszerezte!

Vasárnap

Krónikus fájdalommal vegetálva az értékmérő a fájdalom. Amihez hozzászokni nem lehet, csak eldönteni: kitartok, mert meg szeretném találni a megoldást és aztán jobban lenni. A műtétből való felébredés pillanatától, azaz 23 napja nincs endós fájdalmam. Ez 32 év szenvedés és egy kerek év mindennapos kínja után akkora ajándék és öröm, amiért minden percben roppant hálás vagyok.

Az összehúzó tapaszok kezdenek leválni a sebekről. A köldökömnél ez meglehetősen fájdalmas. De az én értékmérőm az endós fájdalom, és ahhoz képest ez csupán egy icipici kellemetlenség.

23 napja ma először sikerült Krisztával élőben gyakorolni az Antistressz klubban. Váll-nyak fókuszú átmozgatás volt légzésgyakorlással. Nagyon alibizve, roppant finoman végeztem, és a sok fekvés után igazán jólesett ennek a régiónak az átmozgatása.

Ma kétszer voltam (két kisebbet) sétálni. Kell a friss levegő, a séta kifejezetten javasolt. Kedvem nincs mindig hozzá, de ha elindul az ember, akkor már nagyon jólesik.

M. volt velem hétvégén, főzött, mosott, takarított, istápolt. Köszönöm. Holnap jön anyu pár napra, aztán lassan megkezdem az önellátást. Hajolni még csak lájtosan tudok (és nem is szabad), nehezet emelnem sem megengedett. De amilyen gyorsan robog az idő, és amilyen szép ütemben gyógyulok, hamarosan a régi leszek. Vagyis nem. Fájdalommentes. És ezért nem tudok eléggé hálás lenni.

 

Levelek, kockázatok

A műtét előtt egy héttel levelet kaptam: mehetek méhnyakrák szűrésre. Hát -gondoltam- kedvesek, de hét nap múlva már nem lesz méhnyakam.

A héten levelet kaptam Dr. Müller Cecíliától, melyben erősen javasolja, hogy vegyek részt méhnyak-vizsgálaton, mellyel akár az életemet is megmenthetem.

Nem kevés hozadéka lehet a méheltávolításnak:

• 40 %-kal emelkednek a szív és keringési rendszer betegségek
• 40 %-kal emelkedik a stroke (agyvérzés) kialakulásának esélye
• 50 %-al megnő az emlőrák kockázta
• a méh helyén a belek letapadhatnak, összenőhetnek
• méheltávolító műtét után a nők pszichés válságba, depresszióba esnek
• egyes nők női mivoltuk teljes elvesztését élik meg
• a petefészkek megtartása mellett is zavart szenvedhet a petefészkek vérellátása, ezért a beavatkozáson átesett nők bizonyítottan korábban jutnak a változás korába
• méh nélkül kevesebb pajzsmirigy hormon termelődik (T3)
• előbbi következtében lelassul az anyagcsere amely hízáshoz vezethet
• még nem teljesen bizonyított, de egyéb hormonális változások is felléphetnek
• méh nélkül a csontritkulás folyamata felgyorsulhat,

... de 100%, hogy a méhnyakrákot megúszom. 😇🙏

Péntek- három héttel a műtét után

A műtét itt

A műtét másnapja itt

Egy héttel a műtét után itt

Két héttel a műtét után itt

Tényleg robog az idő. Már 3 hete, hogy műtöttek. 

Szerencsére a felépülésem egyenes vonalú egyenletes mozgást végez pozitív irányban. 🙏

- Harmadik napja nem kötözöm a sebeket. Csodásan gyógyulnak, az összehúzó kis tapaszok is lazulnak. Sőt egy már le is pottyant. Fájdalom a sebeknél szinte egyáltalán nincs, néha kis húzódást érzek csak. 🙏

- Kis vérzés még van, de a hüvelyváladék mennyisége folyamatosan csökken. 🙏

- Az étvágyam roppant jó. 🙏 Már folyik az élelmiszerek visszaépítése, eddig semmi visszavezetett nem okozott gondot. Azért még óvatoskodom.

- Wc-zés rendben. A pukikat még sokszor szülni kell, és nagy wc előtt a méhem helyén szörnyen görcsöl, de ez a nagy dolog végeztével meg is szűnik. Kicsit már tudok nyomni is.

- A séta hossza napról napra kicsivel nő, a tempó is minimálisan, de még mindig nagyon elfáradok.

- Megy a tusolás. 😇

- Nincs Tubanis (hormontabletta). Az alakomon és a mérlegen is egyértelműen látszik a mellékhatások elmaradása. Nem egész 3 hét alatt elértem a júniusi súlyomat. A kis fehér kabimat durván "kihíztam", na annak már fel tudom húzni a cipzárját. 😁 10 centivel kisebb a derék körfogatom és a mellemé is (én ennek örülök, mert nekem az eredeti méret tökéletesen megfelelő). A vizeletem nem sárga és nem büdös. A hajam is kevésbé hullik. A vizesedés szépen megy le. Jóval kevesebbet fáj a fejem. És a mellfájdalom is megszűnt.

- A folyadékbevitel keserves. Október 9-től kellett meginnom napi 3 litert, 14-én, a hashajtós napon 6 litert. Igyekszem meginni, amennyit csak tudok (bubomentes víz, tea), de vannak napok, amikor az 1 litert is úgy tuszkolom magamba...

- Amióta kaptam tippet az oldalfekvéshez, a kedvenc pózomban tudok aludni, ez nagyon-nagyon jó. 🙏 Ilyenkor azért húzódnak a sebek, de nem annyira, hogy ne tudnék elaludni.

- Igaz, hogy csak 3 hét telt el a műtét óta, de azóta az alvásom megváltozott. Egyik pillanatról a másikra mélyen elalszom, és ugyanígy egyik pillanatról a másikra éber vagyok. Eddig nehezen ébredtem és kótyagos voltam vagy fél óráig utána.

- Ami még változott -de lehet, hogy ez is átmeneti-, a vérnyomásom. 90-ritkán 100 per 50-60-nal voltam eddig, most nagyon ritka, ha 100 alatt van a systolés érték, olyan 110 környékén leledzik. Szerencsére a vérnyomás-méréssel nincs bajom.

- Anyu mondta a minap, hogy mérjem meg a vércukromat. Egyértelmű és határozott NEM volt a válaszom. Annyit bökdöstek és bökdöstem magam mostanában, hogy köszönöm, jóóóóó darabig elég volt a tűből.

- Továbbra sincsenek endós fájdalmaim 🙏🙏🙏🙏🙏, ami van, ez a "leszakad belül mindenem" érzés, az műtéti. Régóta nem szedek már rá fájdalomcsillapítót, a gyomrom is roppant hálás ezért (gyomorvédő ide vagy oda). Tartom a kapcsolatot B-val és Sz-val, akikkel egyszerre (pontosabban egymás után, de ugyanazon a napon) műtöttek. Ők is kb így vannak, mint én.

- Továbbra is sok segítséget kapok, a héten anyu volt itt máig, most este egyedül leszek, holnap jön M. és vasárnap is. Állítólag gombapörit főz nokedlivel. Nyami. Iszonyatosan élvezem, hogy 3 hete folyamatosan főznek rám, hogy elalhatok a porszívó zajára (imádom!), mert ugye nem én takarítok, mosnak, teregetnek, vasalnak helyettem. Jövő héttől már elkezdek "önállósodni", anyu csak 2-3 napra jön, M. majd rám-rámnéz, ahogy a munkája engedi. Kajában is még jövő héten menni fog a "dorbézolás" (most ehetek liszteset, cukrosat lájtosan), aztán lassan visszaállok a lisztmentesre, az ízvarázs mentesre, a tejmentesre. Csak, mert az jobb nekem.

A K-től kapott virág még ma is gyönyörű. :)

- A szemem szörnyen gyorsan romlik. Kénytelen leszek vele nagyon hamar valamit kezdeni.

Este fél 8. 3 hete kb ilyenkor ehettem 2 nap semmi után 2 szál gluténmentes ropit. Azt is Sz., a szobatársam kunyizta ki nekem Hajni nővértől. Már 2 órája túl voltam a műtéten, ömlött belém az infúzió. Nem sokkal később kaptam a kanülre egy csapot, így már a fájdalomcsillapító is csöpöghetett a sós jóság mellé. Nagyon nagy fájdalmaim voltak. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy 3 hét múlva, ma, így ülhetek itt. De boldog vagyok, hogy így történt.

Csütörtök

 Ma reggel éreztem, hogy az erő velem van. 😁 Nem próbáltam -ahogy Yoda mester tanácsolta-, hanem megtettem: megnéztem, hogy be tudok-e menni a kádba és kijönni. És: ment! Úgyhogy tusoltam egy jót. (Utoljára a műtét napján, október 15-én zuhanyoztam a fertőtlenítő szerrel a klinikán.) Hát nagyon jólesett! 😊 A lábfejtörléshez kellett egy új technika, mert ekkorát hajolni még nem tudok, de az is megoldódott.

Ma volt az első nap a műtét óta, hogy nem feküdtem le pihenni délelőtt. Sétáltunk anyuval egy nagyot, amikor éppen nem esett az eső.

Úgy kipurcantam, hogy a tányért az ebéddel már csak félig bőr alól láttam, aztán átaludtam a délutánt. 😊

Most este 8, de már alig tudom nyitva tartani a szemeimet. Kurt Vonnegut után szabadon: Így megy ez...

Szerda

Csodás idő estig, séta, már nem leragasztott, szépségesen gyógyuló sebek, tojásleves, sok érdeklődő telefonon, üzenetben, A. itt, M. itt, a húgomnak jól sikerült az ismerekdős jóga órája az új ovis csapattal (...), hát mi kell még? 🙏😇

 

Kedd

 

18 nappal a műtét után annyi a változás az előző napokhoz képest, hogy tényleg napról napra picit jobban vagyok, picit erősebb, picit többet talpon tudok lenni, picivel többet tudok sétálni. A rekord a mai: 2.5 km. És ma jól is ment, jólesett.

A sebeim gyönyörűek. Kezd róluk leesni az összehúzó tapasz és az egyiken már szépen kezd rózsaszínesedni az új bőrréteg.

Érdekes új érzetek vannak a hasammal kapcsolatban néha kívül is, de belül főleg, szinte minden nap tapasztalok valami újat. Szerencsére ebből a fájdalom a kevesebb.

Próbálkozom néhány élelmiszer visszaépítésével. Tapasztalati úton, óvatosan ez már megtehető. 

Mivel nem szedem a Tubanis hormontablettát, a súlyom 19 nap alatt visszatért a júniusira és a műtét és a hormontabletta miatti vizesedés is szépen lemegy, ez az alkatomon is meglátszik. Persze ez most nem elsőrangú dolog, viszont örvendetes.

Egyetlen szék van, amin ülni voltam képes eddig a műtét után. Tegnap este csak úgy rápillantottam a konyhaszekrény mellől és láttam, hogy kijött a két merevítő része, azaz, ha még egyszer ráültem volna, összecsuklott volna alattam. Mondtam már: valaki onnan fentről fogja a kezem és vigyáz rám. :)

A napirendemhez tartozik a jókívánságok, érdeklődések fogadása telefonon, az üzenetek megválaszolása. Sőt már volt látogatóm is tegnap, K. :) Fantasztikusan jó érzés ez. :)

A heti célom: kitapasztalni, mennyire megy a kádba be- és kimászás. Nagyon jó lenne már egyet tusolni. :)