Péntek- öt héttel a műtét után

A műtét itt

A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Péntek- három héttel a műtét után itt
Péntek- négy héttel a műtét után itt

Újabb hasas kép. Szerintem már nem sok lesz, mert nincs rajta már igazán néznivaló. :)

A sebek gyönyörűek. :)

Írtam már: a 3. hétig üstökösként száguldva napról napról javultam. A 4. héten ez megtorpant, ugyanez van az 5. héten is. Az a belül-alul mindenem leszakad érzés szinte folyamatos. De legalább már nem görcsöl. Belül a sebek alatt minden húzódik. Még mindig nem tudok teljesen lehajolni, nem tudok egy jót nyújtózkodni, oldalra állásban-ülésben elforduláskor húzódik minden, a köldök sebem roppant érzékeny. A puki még görccsel jön, de ez már nem olyan összegörnyedős, mint korábban. A wc-használat még mindig időbe telik, mert nyomni olyan 50%-ban tudok (de már ez is javulás. :) ). Már jóval kevesebbet alszom napközben, mint a 3. hétig, de viszonylag hamar elfáradok (pedig konkrétan nem csinálok semmit). Egy kicsit hosszabb, lassú séta (4km) kipurcant. Aggodalomra semmi ok, lesz ez sokkal jobb is. És tudom: ezerszer írtam már, de még fogom is: hihetetlen és fantasztikus, hogy nincs endós fájdalom, már 5. hete, folyamatosan, ezért nem tudok elég hálás lenni.

A műtét óta nem autóztam, nem vezettem. Jövő héten, ha minden jól megy és a professzor is rábólint szerdán, akkor megpróbálom.

A felső képen is látszik a nacim derékzsinórján, hogy megyegetnek lefelé a tubanis-os felszedett kilók. Eszek mindent (még káposztát nem) és eszek, amikor éhes vagyok, egyedül arra figyelek, hogy ne zabáljak.

És mindez oké, csak lelkileg nehéz most. Nem elsősorban magam miatt.