Csütörtök

1 éve ilyenkor (Mohács) dobozoltam az év utolsó 2 napjára, és élénken élt bennem az előző napi földrengés emléke. 

2 éve ilyenkor (Mohács) tettem közzé az utolsó heti összefoglalót.

3 éve ilyenkor (Hőgyész) Nagy Asztal, és még velünk volt az édes-drága Cicmó is.

4 éve ilyenkor (Zsombó) sok vezetés, sok görcs, sok görcsoldó...

5 éve ilyenkor (Hetzmannsdorf, Ausztria) munka, ellenőrzés.

6 éve ilyenkor (Mohács) semmi extra.

7 éve ilyenkor (Mohács) este mozi (A hobbit- Az öt sereg csatája).

8 éve ilyenkor (Mohács) marcipán golyókat készítettem.

9 éve ilyenkor (Mohács) sütöttem-főztem.

......................................................................................................................................

Ma (2021):

Korán keltem. Gyorsan megnéztem, mit fogok főzni, van-e, ami kell hozzá a boltból. És korán reggel neki is láttam. Elkészültek a reggelik és az ebéd. Aztán Dr. Sz-hez voltam hivatalos.

December elején voltam a P. optikában, bemérte G. a szemem, és a bal szememmel nem jutottunk semmire. Meg kellett nézetni, van-e szervi oka. De Dr. Sz. már csak a kórházban rendel, időpont hozzá a kartonozóban áprilisra. Az túl késő. Oké, rendelő száma elkér, felhív. Tök őszintén elmondtam, hogy amióta Mohácson élek, a Dr. Sz-hez jártam és benne megbízom, ezért szeretnék most is hozzá menni, de csak tavaszra van időpont. Se protekcióm, se semmi, mégis 1 perc múlva kaptam mára egy időpontot.

Jó volt újra látni Dr. Sz-t, kedves volt, alapos, türelmes, mint mindig.

Sztori. Mondhatnám úgy is: történet az "új világból".

Asszisztens behív. Adatfelvétel:

- Oltása van?

- Nincs.

- Átesett a fertőzésen?

- Igen.

És a leleten az anamnézis. Újabb szó, aminek ezek szerint módosult a jelentése, azért megnéztem, az "előző világban" -és ahogy én tudtam- mit is jelentett: 

"Kórelőzmény, kórtörténet, aminek feltérképezésére azért van szükség, hogy az orvos tágabb kontextusban lássa a páciens aktuális problémáját.

Az anamnézis felvétele során − a személyes adatok egyeztetése és a jelenlegi panasz tisztázása után − szóba kerülnek a beteg korábbi jelentősebb betegségei illetve műtétei, gyógyszereinek és egyéb vény nélküli készítményeinek nevei, allergiái és pszichés állapota, foglalkozása és családi körülményei. Ezt kiegészítheti a családi anamnézis, amikor a páciens vér szerinti rokonainak fontosabb betegségeiről esik szó." (forrás)

Szóval az én mai anamnézisem:

De minden rendben szerencsére fiziológiai szempontból.

Orvos után bolt. A listát megírtam már reggel, és direkt nem vittem magammal: edzem a memóriámat. Ami a műtét óta rengeteget javult. És igen: teljes volt a lista a fejemben, nem maradt el semmi. (Vállveregetés.)

Ebéd előtt még sikerült befejezni a dobozolást. 

Ebéd.

Majd volt egy kis buisiness. ;)

És M. elvitt a Frei kávézóba. Talán szeptember végén voltunk utoljára.

Az ízeket és a szagokat még mindig nem érzem 100%-osan, de amennyire éreztem, nagyon finom volt megint a frei.

A k.ovidból szépen meggyógyultam egyébként, némi köhögés maradt még.

A műtét után holnap leszek 11 hetes. Ha nem viszem túlzásba a cipelést-hajlongást, akkor már egész jól vagyok. Vannak percek, hogy még séta közben sem érzek semmilyen fájdalmat. Ez áldás, áldás, áldás. A wc-n a nyomás még mindig nem megy teljesen, majd jobb lesz ez is.

Apropó műtét. Ha CSAK 10 év munkaviszonnyal számolok (majdnem 2x annyi van) és egy átlag 40ezerrel, amit tébére levontak havonta, az 4millió 800ezer. Hogy ez hogy jön ide? Úgy, hogy elkezdtem visszafizetni a milliós műtétem árát...

3 nap múlva (majdnem 3 hónap "kihagyás" után) dolgozni megyek. Valószínű, hogy nem lesz minden ugyanaz (vagyis ez biztos) és nem lesz ugyanúgy, mint a műtét előtt volt. Eleve, mert üzemorvosi igazolással mehetek csak. És ki tudja, ez a 3 nap alatt még hányszor és hogyan változtatják meg az 599/2021-es rendeletet. Meg/vagy találnak ki mást. Mindenesetre vasárnap este 7-kor még intézményvezetői értekezlet lesz...

Na de ne ilyen kicsengéssel zárjam a bejegyzést. Ma sikerült egész sokat menni.

Holnap összeszámolom az idei megtett km-eket. 2021 nincs meg, de a fele egészen biztosan. :)

Dobozolás 2 napra

 

Reggeli: 1x zabkása körtével, pekándióval, 1x tükörtojás, savanyú káposzta

Ebéd: 2x tonhalfasírt, saláta

Vacsora: 2x narancsos céklasaláta

Szerda

 1, 2 és 3 éve ilyenkor nem írtam ezen a napon bejegyzést.

4 éve csak egy Márai idézetet tettem közzé.

5 éve ilyenkor Ausztriában dolgoztam.

6 éve ezen a napon írtam az akkor szokásos heti összefoglalót.

7 éve ilyenkor Hőgyész-Tamási-Mohács.

8 éve az akkor szokásos napi menüt és edzést írtam le.

7 éve volt életem bomba formája. Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán. Akkor még csak 1 műtéti hegem volt (appendectomia gimis koromban), azóta gyarapodott 3-mal (TLH). A kilóim száma 10-zel. És már nem ez a legfontosabb az életemben.

Ma (2021) délelőtt pakolásztam, a sulis dolgok majdnem teljesen átnézve, szortírozva, rendszerezve, dobozolva/mappákba rendezve. Ebédet főztem, ettünk, aztán filmnézés-pakolás volt. Néztem olyan negyed óra filmet, megállítottam és pakoltam, amíg ki nem purcantam. Aztán megint kis film, megint pakolás. Megérzi a műtét helye a hajolást-emelést, és azért még mindig elfáradok, de most ez van.

Kedd

 1 éve ilyenkor Mohács.

2 éve ilyenkor Hőgyész.

3 éve ilyenkor Mohács.

4 éve ilyenkor Hőgyész.

5 éve ilyenkor Ausztria, munka.

6 éve ilyenkor Mohács.

7 éve ilyenkor Mohács-Hőgyész.

8 éve ilyenkor Mohács.

9 éve ilyenkor Hőgyész.

..................................................................................................................................................

Idén (2021) Mohács.

Eddig főleg a könyveimet pakoltam. Régen majd' ezer könyvem volt. Többet elajándékoztam, aztán kábé a felér eladtam. Még mindig van sok. :) Van néhány kedvenc, van, amelyiket kétszer, ötször, tízszer elolvastam. Amíg kötelező olvasmányok voltak (általános iskola, gimi, fősuli eleje), azokat sosem olvastam el (khmm, hát őszinte vagyok), viszont kölcsönöztem a könyvtárból mást, azokat olvastam. 

Sok regényt láttam megfilmesítve. Egyik sem adja vissza a könyvélményt, sok meg sem közelíti. Lassan cserélni kell a szemüvegemet (voltam már bemérésen, de valami nem kóser a bal szememmel, meg kell vizsgáltatnom szemész orvossal. 30-ára szereztem időpontot Szünstein doktornőhöz), ha látni fogok megint, akkor tudok majd újra olvasni.

Napok óta a sulis dolgaimat pakolom. A könyvek után ezekből van a legtöbb. 18 év alatt rengeteg (szuperebbnél szuperebb) ötlet, saját kreáció, feladatlap, játék, színező (...) gyűlt össze, amiket akár azonnal be lehet vetni tanórán. Nem sokáig lesz már ezekre szükségem, így témánként összerendezgetem, szanálok is belőle, és csak azt hagyom elöl, amire a maradék időben szükség lehet. Aztán januárban kiderül, hogy is fog menni az egész, egészen biztos, hogy nem úgy, mint eddig (és ez nem rajtam múlik, nekem csak van egy sanda gyanúm, no de pár nap és kiderül).

Iszonyatosan gyorsan telik az idő, egik nap rohan a másik után...

Hétfő

 1 éve ilyenkor (Hőgyész) Nagy Asztal. (Én persze görcsöltem.)

2 éve ilyenkor (Mohács).

3 éve ilyenkor (Mohács) vártam a húgomékat.

4 éve ilyenkor (Hőgyész) Nagy Asztal.

5 éve ilyenkor (Ausztria) munka.

6 éve ilyenkor (Mohács).

7 éve ilyenkor (Budapest-Mohács).

8 éve ilyenkor (Mohács).

9 éve ilyenkor (Hőgyész).

Ma (2021) reggel arra ébredtem, hogy hófehér a karácsony harmadik napja.

Mini itthoni arc- és testápolás, kis filmnézés, amúgy pakolás. 

Purc.

Vasárnap

December 26. (2012-2020) itt

2021: Mohács

Pakolás, kis pihi, filmezés.

Karácsony

 1 éve ilyenkor (Mohács) a másnapi Nagy Asztalt szerveztük.

2 éve ilyenkor (Hőgyész) anyuéknál, Nagy Asztal.

3 éve ilyenkor (Hőgyész) anyuéknál.

4 éve ilyenkor (Hőgyész) Nagy Asztal.

5 éve ilyenkor (Ausztria, Hetzmannsdorf) dolgoztam.

6 éve ilyenkor (Mohács) karácsonyozás nálam.

7 éve ilyenkor (Mohács) itthon.

8 éve ilyenkor (Mohács) itthon.

.........................................................................................................................

Ma (2021.) Hőgyész. Nagy Asztal.

Anyu, mami, Tozzi, P., L., M. 😍 M-nal nem találkoztam csak a legszűkebb családból, ő holnap tud jönni. Felmentünk egy röpke látogatásra a keresztszüleimhez is.

Csoda jó volt együtt lenni. Az idő roppant szűkös volt. Mégis hatalmas töltődés.

Szenteste

Mit adnék idén Karácsonyra?

Amit idén karácsonyra szívesen adnék neked, nem lesz becsomagolva,
nem lesz rajta szalag sem, nem a posta hozza, nem kerül egy fityingbe sem.
De a lista hosszú, és szívemből jön,
ahogy kitárom előtted.
Mit is adnék:
örömöt, ami hálából fakad,
a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,
az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét,
amit nem érdekel a világi siker,
szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját
magadat sem,
békét, hogy te magad légy önnön legjobb barátod,
bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,
és megbocsásd mások ballépéseit,
együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van,
és nem úgy, ahogy te újraalkotnád a legszívesebben,
a magány meglepő örömeit,
erőt, hogy a sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget,
és gyengéden élhess a jelennek,
hogy magad és mindenki mást
a szív szemével láthass,
aminek csak a Szeretet számít.
És végül azt kívánom, hogy a Fény feltárja előtted,
hogy mindez az ajándék már benned él,
és csak arra vár,
hogy kibontsd.

(Arlene Gay Levine)

kép

Csütörtök

Tavaly márciusban kezdődött (hivatalosan) ez az egész. Bolondnak, hülyének, elmebetegnek, őrültnek hittek, amikor 2020. márciusában előálltam az "elméletemmel" a m@szkhordásról, a kij@rási tilalomról, a kényszerolt@sról (...). Minden szép sorban megvalósult. 

(Amiért a blogon nem megyek bele ebbe a témába: keményen szűrik a kulcsfogalmat tartalmazó bejegyzéseket, a hat@lom, a korm@ny "ellen" irányuló kritikát, én viszont nem szeretném, ha emiatt elveszteném a blogot. Amíg még lehetőségem van rá, szeretném írni.)

Már akkor tudtam, hogy a 2020-as lesz az utolsó karácsony. Ezért gőzerővel készültem rá.

1 éve ezen a napon elkezdtem díszíteni a meseszép fenyőt.

2 éve ezen a napon írtam meg a heti összegzést. Akkor még írtam ilyet. Kemény hét volt, de volt sok szép is benne.

3 éve is összefoglaló volt.

4 éve ezen a napon csomagoltam az ajándékokat és karácsonyi brownie-t sütöttem.

5 éve ezen a napon utaztam Ausztriába, ez volt az etapom első napja.

6 éve ezen a napon 67. napja nem volt munkám. Készen volt a karácsonyi program, készültem az ünnepre.

7 éve ezen a napon edzettem (is) és ketosan étkeztem.

8 éve ezen a napon megosztottam a napi menümet és az edzésemet.

9 éve ezen a napon volt Aranyvasárnap. És az akkori bejegyzést akár ma is írhattam volna. Mert hogy előtte is az volt a véleményem, és ma sem változott.

Ma csak ügyinzéztem emailben és egész nap pakoltam. A sulis cuccaim vannak soron, amiket a nyáron kellett volna rendszereznem-szanálnom, de a hőség és a kedves kis endometriózis nem tette lehetővé. És L. volt itt, amit mondott/felajánlott, azzal egy morzsányi hitet visszaadott, miszerint pislákol még jóindulat az ember(ek)ben.

Visszacsatolva a bejegyzés elejéhez: idén nem karácsonyozok. Minden változóban van, bennem is, körülöttem is. Olyan ez, mint egy forgószél: benne lebegsz a közepében, de nem tudod, milyen messze visz és hol pottyansz le. M-val vannak terveink, A-hoz megyünk egyik nap, lesz idén egy majdnem teljes Nagy Asztal is. A szél pedig csak forog.