1 éve ilyenkor Mohács.
2 éve ilyenkor Hőgyész.
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
1 éve ilyenkor Mohács.
2 éve ilyenkor Hőgyész.
1 éve ilyenkor (Hőgyész) Nagy Asztal. (Én persze görcsöltem.)
1 éve ilyenkor (Mohács) a másnapi Nagy Asztalt szerveztük.
2 éve ilyenkor (Hőgyész) anyuéknál, Nagy Asztal.
| kép |
Tavaly márciusban kezdődött (hivatalosan) ez az egész. Bolondnak, hülyének, elmebetegnek, őrültnek hittek, amikor 2020. márciusában előálltam az "elméletemmel" a m@szkhordásról, a kij@rási tilalomról, a kényszerolt@sról (...). Minden szép sorban megvalósult.
(Amiért a blogon nem megyek bele ebbe a témába: keményen szűrik a kulcsfogalmat tartalmazó bejegyzéseket, a hat@lom, a korm@ny "ellen" irányuló kritikát, én viszont nem szeretném, ha emiatt elveszteném a blogot. Amíg még lehetőségem van rá, szeretném írni.)
Már akkor tudtam, hogy a 2020-as lesz az utolsó karácsony. Ezért gőzerővel készültem rá.
1 éve ezen a napon elkezdtem díszíteni a meseszép fenyőt.
1 éve ezen a napon az utolsó sulinap után (Babarc) ajándékot csomagoltam, mézeskalácsot sütöttem és úton voltam, hogy megtudjam: mi a betegségem.
Állítom, ha egy megvan, jön helyette kettő.
Pakolom a cuccaimat.
Amint egy kupac kész, lesz mellette három, ami szintén pakolásra vár.
Kutatok, keresem az infókat.
Tuti, hogy ha találok egy választ, abban van még húsz olyan, aminek utána kell nézni.
De legalább a főzés kész.
Purc.
Tegnap este összetettem fejben a mai napot:
1. elmenni v-ért
2. bemenni a p-ért
3. A-ért menni az állomásra Szekszárdon
4. temetés
5. haza
6. bevinni a p-t a t-be
7. menüt összerakni
8. bolt
9. főzés
Aztán még tegnap később hívott X., hogy elintézi a 2. programot, de így lett egy 5.1.: lemenni a p-ért.
Reggel írtam A-nak, hogy mivel ő is megy v-ért, hozna-e nekem is. Igen. Így az 1. program megszűnt.
Kezdtem a 3.-kal, jött a 4. Aztán úgy döntöttem, hazaviszem A-t. Nem maradtam, jöttem is haza.
X. hívott, hogy mégsem sikerült ma összehozni (nem sürgős, semmi gond), így a 6. programot áttettem holnapra.
Nagy nehezen összeraktam a menüt 4 napra, de olyan fáradt vagyok, hogy se bolt, se főzés nem volt már. Viszont holnap reggel korán mennem kell, mert a reggelihez való sincs már itthon.
Sűrűek a napok, intenzívek, szó szerint pihenés nélkül. Megérzem.