Nagyon vegyes érzelmekkel keltem ma reggel és mentem dolgozni. Feszített tempóban, de sikerült minden fontosat megcsinálnom, amit terveztem/kellett.
Tudom, hogy a cél ez.
Csak felfogni nem tudom, hogy vannak még, akik mindezt nem veszik észre, pedig még a Holdról is látszik... (És nem a vezérünk ellen vagyok, sem a pártja ellen, ebben a történetben mindez csak apróság; ez az egész nagy színjáték nem kerek nekem...)
Senkinek nem könnyű manapság (a "pórnépről" beszélek), szuper ügyesen a pedagógus szitokszó lett, az egyik leggyűlölendőbb "faj". Sok-sok éve mondom: ha mindenki kidobná a tévét, lehetne itt (is) egy teljesen más (jobb) világ. Aki utálja a gyermekkertészeket, az ne olvassa a blogomat, de átadom egy hetemet a suliban és az azért járó fizetésemet is, csak hogy lássa, tapasztalja meg belülről, mi az, amiről úgy utálkozik, hogy közben fogalma sincs az egészről.
Tavalyi órarendem.
Ez a következő évi. (Igen, ezt (is) meg kell csinálni már akkor, amikor még véget sem ért az aktuális tanév.)
A gond a lap aljával van elsősorban. És ez megy hosszú évek óta: papíron -szinte- minden szép és jó, ideális, de a valóság............
(Csüt. 1. óra. 3. és 4. osztály német, akik mellé még beül a 2. osztály, akinek lyukas órája lenne, de nincs ki vigyázzon rájuk, így én felügyelek rájuk az összevont német órán. Aki ismer mai gyerekeket, el tudja talán képzelni, ez mennyire hatékony, mennyire kivitelezhető, mikor kezdenek el szétpattogni az agyidegek, mennyire szuper lehet a gyerekeknek...)
Sok éve agyalok a menni vagy maradni kérdésen. Ami biztos: a maradás egyre károsabb, betegítőbb. (És a gyerekek többségének esélye sincs vált(oztat)ásra gondolni...)
Itthon kertészkedtem kicsit.
Aztán freikávéval zártam le a tanévet.
Hétfőtől szabadság.
(A fejem ma nem fájt annyira, mint tegnap. A zsibbadás, a késdöfés-érzet maradt, de a fájdalom intenzitása sokkal elviselhetőbb volt. Nem olvasom újra, amit írtam, nincs hozzá energiám. Ha szedett-vedett, hát az. Jó éjt!)
