Farsang

Pici suli, pici farsang, de báloztunk.

3TM

MR. M. vitt és hozott. Meglehetősen ideges voltam, éhgyomorral mentem, így szédölögtem az éhségtől.

Pécs, Diagnosztikai Központ. Az udvari bejáratnál biztonsági őr és katona hölgy, beutaló felmutatás, név-vizsgálat-időpont lecsekkolás után, kísérő nélkül beengedtek. Modern, tiszta épület, maximálisan kedves, türelmes személyzet.

Volt csúszás, de amint behívtak az öltözőbe, felgyorsult minden, szinte be se léptem a terembe, már üljek-feküdjek-közben kanül-szuri-leszíjazás-infók-kérdések..., és már tolt is be a gép a csőbe. A 3 Tesla térerejű MR-berendezésbe szinte teljesen betolva enyhén szólva elkapott a pánik. Kanül a vénádban, le vagy szíjazva, bent fekszel egy irtó szűk csőben, maradj mozdulatlan, miközben köhögnöd kell, a szád-torkod teljesen kiszáradva, mindez megspékelve az irtózatosan hangos zajokkal, kerregéssel, csattogással. Mintha egy metál koncerten lettem volna az erősítő előtt. Nem bonyolítom: természetesen kibírható, de idegileg rendesen megterhelő. Azt hittem, sosem lesz vége...

Az eredményre sajnos várni kell, 19-én lesz meg, ráadásul be kell menni érte Pécsre. Hát akkor várok egy hetet.

 

😎

Naaagyon főztem...

A Kréta, az elektronikus, szigorúan és kötelezően vezetendő napló péntek óta...

Amikor ma hazaértem, mintha hűvösebb lett volna a lakásban a szokásosnál. Hja, kérem, ha az ember munkába induláskor nyitva felejti a terasz ajtót!

Elhoztam ma az MR beutalót. Szerettem volna egyetlen szót látni rajta: natív. De azt láttam, amit nem akartam: iv. kontrasztanyag. Mert hogy irtózom a tűtől... No de így van egy napom lelkileg felkészülni rá.

2021/5. heti összefoglaló

2021/1. heti összefoglaló itt

2021/2. heti összefoglaló itt

2021/3. heti összefoglaló itt

2021/4. heti összefoglaló itt

Hétfőn hóban...

Kedden munka-lelki-fagyban...

Amúgy viszonylag elviselhető hasfájással... Péntekig. Mert hétvégére jött a marokszám-gyógyszerrel-is-csak-épp-hogy-élek állapot... Azért szombaton bevettem a koktélt és elmentem anyuékhoz. Azért dobozoltam is, de nem volt egyszerű menet.

Roppant nehéz úgy élni, hogy a fájdalom meghatároz. Hogy lassan ahhoz kell igazítsam a mindennapjaimat, hogy mennyire elviselhető ez az egész. Márpedig dolgozni kell, vezetni kell, néha boltba kell menni, tankolni. Akkor is, ha nem tudom eldönteni, sikerül-e nem elhányom magam vagy nem elájulni. Nagyon sokszor csak vonszolom magam. Hihetetlen, hogy ez a folyamatos fájdalom felőrli -sokszor- minden energiámat. A koktél egyre kevésbé elég. A kivizsgálás csiga tempóban halad. Ráadásul az a tippem, hogy az MR negatív lesz. Akkor megint sötétség lesz az alagút végén...

24km-t haladtam a héten, idén eddig 134-et.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Dobozolás 4 napra

 

(Csupa itthoni alapanyagból, ezért nincs pl. a bundikenyérhez paprika.)

A. nap:

R: bundás kenyér

T: gyüm.joghurt

E: zöldséges tészta

V: tonhal saláta

B. nap:

R: zabkása

T: gyüm.joghurt

E: borsófőzi, tojás

V: turmix

Nappal hol vannak?

Környezet. Új téma: világegyetem, bolygók, a Föld. Mielőtt elkezdtük, megnéztük a képeket, beleolvasgattunk. Ki az, aki szerint ez egy érdekes, izgalmas téma lesz? - kérdeztem. Hát nem volt lelkesedés. Lassan egy hónapja "taglaljuk" a dolgot. Megtudtam a gyerekektől, hogy Kulin György asztronauta volt 😄, máskor távcsövész 😄, és hogy az eszköz, amivel megfigyelhetjük a csillagos égboltot, az a tápcső 😄. Ma pedig óra végén az egyik kis-nagylány kérdezett: Nappal hol vannak a csillagok?

(Szörnyen ritka, hogy kérdeznek, így nagyon örültem ennek a kérdésfeltevésnek.)

Nem vagyok hű...

... alattvaló. Talán furcsának tűnik majd, amit írok. (Amikor először gondoltam rá, magam is meglepődtem. Aztán rájöttem: mindig is erre vágytam. Még ha nem is pont ebben a formában képzeltem el.)

Általános suli, gimi, főiskola. Simán, mert jó fejem volt, jó tanuló voltam. Munkakezdés rögtön diploma után. Totttálisan lelkesen. A munkának éltem, éjjeleken át készültem, iszonyat odaadóan dolgoztam (és volt is egy osztályom, akikkel még a Rendszeren belül is sikerült a gyerekek-szülők-tanító mágikus háromszögében igazán együtt dolgozni). Már az elején látszott, hogy vannak döccenők. Falak. Pedig az akkori Rendszer a mostani óhához képest kismiska volt.

A blogon is többször írtam: a közoktatás épülete recseg-ropog. Ma már megkockáztatom: életveszélyesen omlik. Akinek lehetősége volt/van rá, menti a menthetőt és menekül.

Többször váltottam másik munkára (voltam felszolgáló, konyhai kisegítő, betegápoló...), mert már nem bírta a gyomrom az iskolarendszert. (Nézd CSAK a tananyag tartalmát, a mennyiségét, az erre fordítható időt. Már ez kiveri a biztosítékot. Te tudod, ki Kulin György?...)

2020. márciusában kezdődött a "semmiből" a pándémia-mizéria, és így a "digitális oktatás", nevezzük rossz viccnek. Jöttek a bejelentések, a veszélyhelyzet, a korlátozások, a maszk ..., amik miatt a legelején megijedtem, aztán elkeseredtem, majd dühös lettem, ma pedig...

... Ma pedig úgy gondolom: erre vártam. Nem a pándémia-mizériára, hanem egy EKKORA, mindent elsöprő, számomra vágyott, mégis elképzelhetetlenül nagy MÁSra, változásra. 

(Ez csak az én véleményem. Senkitől nem "várom el", hogy egyetértsen.)

Szülsz egy gyereket, akit beadsz bölcsődébe, óvodába, hogy dolgozni mehess fizetésnek nevezett "alamizsnáért" (minden 3. napot ingyen dolgozod, iszonyatos összegeket vonnak le pl. TB-re, de ha gondod van, max telefonálhatsz az orvosnak és emailben elküldheted a torkod fotóját; amíg van rá keret, mész magán dokihoz...; nézd csak meg a bérjegyzékedet!). Aztán este hulla fáradtan hazaess, ellásd a családot és aludhass, hogy másnap felkelhess beadni a gyereket valahova, hogy te mehess dolgozni... És ez csak egy dolog.

Valahogy nem hiszem, hogy ez így jó.

Az oktatáshoz visszakanyarodva: ha bármi épkézláb ötletem lenne, mi az, amiből meg tudnék élni (visszautalás az előzőkhöz: látod?: teljesen a rendszer részei vagyunk, munka nélkül nincs lakhatás, étel, meleg...), azonnal kiszállnék ebből az egészből. Sőt nem az oktatás maga hibádzik csak -szerintem-, hanem az egész társadalom. És folytathatnám, de nincs értelme.

Szörnyű időket élünk. Szenvedek a nagy rendszertől, szenvedek a közoktatásban. Minden kiskaput kihasználva is szörnyen rossz részt venni a gyerekek alattvalóvá nevelésében, a "betörésükben", az uniformizálásukban. Emellett iszonyú tükörbe néznem, látni magamon a kínlódást, utálni magam azért, mert pénzt fogadok el azért, hogy részt vegyek gyerekek megbetegítésében, miközben saját magam is belebetegszem. 

Nem vagyok hű alattvaló.

Hétfő

 Az újabb egy napos telünk hétfői reggelén tényleg ki kellett ásni a hó alól a kocsit.

Az utak botrányosak voltak, még a főút is. A suli utcája letolva ugyan, de nem sózva merő egy jég volt némi frissen esett hóval. Dombon van a suli, fel még felmentem, na de parkolni is kell, hát nem egyszerű. Az egy dolog, hogy pont úgy álltak ott lakók autói, hogy két "szünet" volt köztük, az is párhuzamos parkolásra, na de full jégen mindezt véghezvinni! Az első hely nem jött össze, mert egész egyszerűen csúszott vissza az útra balra, és közben előre is az autó, nem volt veszélytelen szitu. A második helyre kénytelen voltam beerőszakolni a kicsikét, mert ugye nem volt más parkoló. A csúszás miatt irtó keveset tudtam korrigálni az irányon, de nagy nehezen bekínlódtam és imádkoztam, hogy napközben ne csússzon előrébb - a másik autó fenekébe...

Csodásan kisütött délelőtt a nap, el is vitte a hó egy részét a gyerekek nagy bánatára.

Negyed 7-kor mentem le kocsit lehavalni, aztán indultam is. Négykor jöttem haza, torna volt, házimunka, és már 8 óra. Hosszú (nekem) a nap 7-től 4-ig munkával szusszanás nélkül. Nem is tudok sokáig fent maradni. Még olvasok kicsit (a Gyógyító médiumot, amit ti, olvasók ajánlottatok), aztán szpátty.

2021/4. heti összefoglaló

2021/1. heti összefoglaló itt

2021/2. heti összefoglaló itt

2021/3. heti összefoglaló itt

Csak úgy repülnek a napok. Idén is már eltelt egy hónap, a blogon is már ez a negyedik heti összefoglaló...

A héten a hasfájás mellé jött a teljes bal oldali fogfájás. Aztán a hasogató fejfájás. 

Szerdán főztem egy túrógombócot.

Csütörtökön nekem már felkeléstől péntek volt. Úgyhogy a pénteket már a hatodik munkanapnak éreztem.

Szombat anyuéknál.

És idén ez a szombat volt az első, fájdalmak szempontjából elviselhető nap. Minden "csak" úgy tompán, és az orromat sem fújtam egész nap. Azért amikor indultam haza (négy körül), szóltam a kocsinak: Mitsek, ugye hazaviszel? Mert hogy milliószor megjártuk már együtt ezt az útvonalat. És amikor fáradt vagyok (márpedig mikor nem?...), van, hogy Baranya megyében veszem észre, hogy autózok hazafelé, addig a kocsi hozott...

Szombaton volt idén az első nap, hogy nem vettem be fájdalomcsillapítót. De mivel október óta szinte folyamatosan kell, szombaton éreztem először, hogy a gyomrom jelzi: kezd elege lenni a rengeteg méregből. Pedig minimalizálva szedek fájdalomcsillapítót és görcsoldót is, igyekszem vigyázni a gyomromra, de sokszor még koktéllal is elviselhetetlen a dolog, és közben vezetni kell, dolgozni kell... Jövő csütörtökön MR, talán kiderül valami (bár azt álmodtam, hogy full negatív lesz az eredmény)...

Ja persze...

Megnéztem a naptáramat: nem most, hanem utána való csütörtökön lesz az MR... Totál el vagyok veszve már az időben...

Vasárnap főleg házimunka. Meg kis kint. Mert megint behavazódtunk.

A héten párszor tornáztam reggel Pahla-val és 30 km-t gyűjtöttem. Így idén eddig 110 km-em van.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Péntek: flashmob

Negyedikes irodalom: kurucok, labancok, II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly, felkelés... Nem igazán hozta lázba a gyerekeket. Hirtelen támadt egy ötletem. Megtanultuk a Csínom Palkót, teljes titokban készítettünk rá egy kis csárdásos koreográfiát, kitaláltuk a "jelmezt" és ma, a tízórai szünetben előadtunk egy flashmobot. A gyerekek olyan lelkesen tanulták a szöveget és készültek az egészre, hogy az csuda. Semmi vita, semmi veszekedés, egymást utálás, csak közös gondolkodás, közös izgalom, közös, nagyon nehéz titoktartás. Tízórai alatt bekapcsoltam a zenét, a normál felső lekerült, alatta volt az egységes piros, és kár, hogy ki kell takarni az arcokat, mert csupa mosoly volt valamennyi. Ha nem is sikerült közel hozni hozzájuk a korszakot, tanultak egy jó kis dalt és szereztek egy igazi közösségi élményt ezen az iskolai napon. 

Csütörtök

Reggeli fények a suliban.

Munka: jaj, izgiizgiizgi, de ma még nem mondhatom el. :)

Sokan kérdezitek, hogy vagyok. Hasam a héten egészen rendben van, 10/4-es fájdalommal és néha villámként való szurkálásokkal elvan. Hétfőn kezdett fájni a fogam, az egész bal felem, konkrétan nem tudom eldönteni, melyik(ek) fáj(nak). Ma még ráadásnak a fejem is rákezdte délelőtt... Szóval elvagyok. Február 11-én megyek MR-re. De -már magamnak is- olyan unalmas, hogy állandóan, folyamatosan fájdalmaim vannak -és elhihetitek, rendesen rányomja a bélyegét a mindennapokra, az energiaszintemre-, hogy ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, azt szoktam mondani: jól.

Nagyon fáradt vagyok. Nekem ma egész nap péntek volt, úgyhogy holnap ráhúzok még egy napot...

 

Szerda

Reggeli suliügyelet.

Ma kaptam:

Ma dobozoltam: túrógombóc.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2021/3. heti összefoglaló

2021/1. heti összefoglaló itt

2021/2. heti összefoglaló itt

Hétfőn lett volna apu 75 éves. És már 21 éve nem él.

Hétfőn Pécs, orvos.

Kedden főzés.

Szerdán újra Pécs.

Mellette persze dolgozom, nem keveset. És folyamatosan görcsölök.

Péntekre kipurcantam. Ha CSAK otthon kellene ülnöm a görcsömmel, már attól hulla fáradt lennék. Mert -akinek volt már hasonló, tudja- a folyamatos fájdalom, a folyamatos koktélnyeldesés már önmagában fárasztó, kikészítő.

Szombaton 10/8-9 ide vagy oda, az influenzámból már csak néha orrfújás maradt, mentem anyuékhoz.

Vasárnap házimunka és délután -nagyon hosszú idő után először- Cannes-i fagylaltkávé.

Heti haladás: 25 km. (Idei eddigi: 80 km.)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Otthon

 Életemben már majdnem 20 helyen laktam. Ebből egyetlen egy olyan, ami eddigi 46 évem alatt állandó. Mamiék háza. Ahol 100%-osan otthon érzem magam.

Három hete nem voltam anyuéknál. Influenzás voltam, és mivel én is úgy kaptam el ezt az idén amúgy nem létező betegséget, nem szerettem volna átadni, inkább maradtam a hátsómon.

Nagyon jó volt látni anyut és mamit, hogy jól vannak.

(A hasam 10/8 egész nap. Este 7. Hulla vagyok. A'sszem aludás jön. Feltéve, ha az albán szomszédaim befejezik a hacacárét...) 

Ikeás madár

10/9-cel ébredtem.

Épp teát főztem magamnak a tanáriban odaérkezés után, amikor megjött B.

- Nem vagy jól? - kérdezte kapásból.

- Görcsöl a hasam. Nagyon.

- Látszik rajtad.

Ki is tartott. Azért beküldtem a nagy nehezen megszült űrlapokat egy órával a határidő előtt. Már amit értettem az egészből, azt megcsináltam. Ha nem jó, majd szólnak. Nem túloztam tegnap. Ma szinte nem láttam gyereket...

Osztályozó értekezlet. Közben ebéd az ölemből.

Munka után bevásárlás.

Fél 7. Én vagyok az ikeás madár. Ingyen vihető.

Megyek aludni.

 

... tele ...

A tököm, a bugyrom, a hócipőm és mindenem tele a munkahelyemmel. A rendszerrel. Tényleg csak 1-2 napra szívesen átadom a munkámat mindenkinek, aki szerint semmit nem csinálok q.va sok pénzért. Taníts, de mellette olvasd az emaileket, válaszolj, regisztrálj, töltsd ki, de már tegnapra, azt, aminek a címét sem érted, lépj be a KIR-be, amihez kódod sincs, tudd az iskola BD számát, feladatellátási hely kódját, ellenőrizd egy programmal, alkalmasak-e az iskolai számítógépek (amiből egy sincs) egy felmérés elvégzésre (a tanári laptopok jók erre), de nem ám simán, pendrive-ra kitömörítve csináld, generálj tanulói kódokat egy programmal, azt töltsd át egy másikba, ha nincs wifi, oldd meg, töltsd ki, küldd be, jelentkezz, versenyeztess, vegyél részt továbbképzésen, online értekezleten, persze este, meg persze szombatonként 3 órában, saját zsebből 40ezerért... És ez csak pár dolog. Ja, hogy gyerekek is vannak? Ja, hogy holnap szó szerint nem lesz időm bemenni órára? Sebaj, hiszen a krétában minden rendesen le lesz adminisztrálva, az oh-nak csak ez számít, az nem, hogy majd a gyereknek is kiesik egy nap, az sem, hogy heti 42 tanórám van (plusz 1 napközi), mindegyik összevontan, a krétában, hivatalosan csak 21.

Ma még este 3/4 7-kor online megbeszélés volt a kollegákkal, csak hárman vagyunk a 4 osztályra, a napközire, ügyeletre, igazgatói és iskolatitkári feladatokra, és most valahogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok az adminisztrációval, emailekkel, kitöltendőkkel, visszaküldendőkkel. És mellesleg holnap még osztályozó értekezlet is, mert tényleg totál mellékesen félév zárás is van holnap...

Még jó, hogy a hasam "csak" 10/6-os, remélem, holnap sem lesz rosszabb...

Pécs- sokszor

Pécs volt mindig az egyik kedvenc városom. Ott vették ki óvodás koromban a mandulámat, de a kellemetlen élmény mellett az is megmaradt bennem, hogy kisvárosi (Tamási) kisgyerekként mekkora élmény volt Pécs, a jelzőlámpák, a több sávos utak, a hatalmas, gyönyörű épületek. 

Aztán alsós koromban jártunk ott osztálykiránduláson, akkor is nagyon tetszett az utazás, a tévétorony, a város is.

2009-ben kerültem Mohácsra, innen egy ugrás Pécs. Eleinte a sima főúton mentem/mentünk, majd jött a megyei autópályamatrica, pikk-pakk bent van az ember a megyeszékhelyen.

A Frei kávézó felfedezése óta megsűrűsödött a Pécsre utazás. 

Tavaly pedig anyu betegsége miatt majdnem két hónapig majdnem minden nap autóztam Pécsre az Onkoközpontba.

A "pándémia" végképp betette a kaput az amúgy is döcögő egészségügynek. De mivel a görcseim már rohammá erősödtek és december 8-án újra orvost kellett hívni (a munkahelyemre), és mivel ezek a rohamok egyre durvábbak (és nem tudom, kibírok-e még egyet), egy legutolsó esélyt adtam annak, hogy megtaláljuk orvosilag az okát. Hogy itthon orvos lásson, az -mivel nem vagyok kovidos és lassan egy éve ugye csakis ez az egyetlen betegség létezik- szinte kizárt, magánúton kell hát menni. Az irány: Pécs. Pluszban M. is beteg, neki is igyekszem segíteni, amennyit tudok, de ő sem kovidos, így rá sem néz orvos, ő is Pécsre jár "maszekban". Kilenc nap alatt ötször voltunk Pécsett orvosnál/laborban/vizsgálaton. Ezen a héten eddig minden nap. Ma éppen ott, ahova anyut hordtam sugárkezelésre. Iszonyat fáradtan vittem ma M-t orvoshoz, de a kis kocsim már magától idetalál...

Úgy szeretnék megint túrázni és beülősen Frei kávézóba járni Pécsre!

Sült túrógombóc

 

500g túrót összekevertem 4 tojással, 100g zabpehellyel.

Állni hagytam 15 percig.

Kis gombócokat formáltam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem.

180 fokon (előmelegített sütőben) 30 percig sütöttem.

Másik túrógombóc recept itt és itt.

Endometriozis

 

kép

Ismét Da Vinci. Endometrioma és myoma. Holnap kell MR-re beutalót kérnem, annak a függvénye, hogy gyógyszer vagy műtét.

(A hasam tombol. Megsértődött tán, amiért ki akarom deríteni a titkát?)

2021/2. heti összefoglaló

2021/1. heti összefoglaló itt

Múlt héten influenzás lettem csütörtök estére. Hétvégén kúráltam magam, jót is tett. Hétfőn koránt sem voltam még százas, de dolgoztam.

December 17-én újra elkezdtem az utánajárást, mi okozhatja a görcseimet és már rohamaimat. Legeslegutolsó nekifutás. Sikerült totál véletlenül egy szuper doktornőt kifognom (nem hozzá kértem időpontot, de átraktak valamiért hozzá). Szuper, mert emberszámba vett, nem csak a tünet érdekelte, hanem az egész ember, érthetően mondta, amit mondott, kedvesen, tényleg tartja velem emailben a kapcsolatot, tényleg kérdezhetek és tényleg 1-2 napon belül válaszol, ahogy ígérte. Ráadásul más ügyében is kértem tőle tanácsot és segített, sőt időpontot is szerzett. (Sajnos egyáltalán nem biztos, hogy magánklinikán, nagyon sok pénzért az ember ezt kapja. Két éve a magán nődoki meglehetősen bunkó stílusban annyit mondott a görcseimre, hogy ha 30 évet kibírtam így, akkor ezt a 4-5 évet már kibírom...) Azóta nincs olyan hét, hogy ne lettem volna laborban vagy valamilyen vizsgálaton. Eddig az egyedüli negatívum, hogy a D-vitamin szintem alacsony, úgyhogy elkezdtem szedni ezt a vitamint.

Kedden munka előtt, reggel 7-kor laborban kezdtem Pécsen. És estére 10/9-es görcsös fájdalom jött, ami ki is tartott koktélhegyek ellenére is csütörtökig. Szerdán volt a legborzalmasabb, így utólag nem is tudom, hogy vagyok képes ilyen napokon létezni (meg dolgozni, meg a többi).

Kedd reggel voltam laborban Pécsen (TB alapon nem tudnak minden kért értéket vizsgálni, ráadásul hónapokat kell várni egy labor időpontra, és a magán dokitól kért laborra nem mindig szívesen ír fel a háziorvos beutalót), pénteken M-t kísértem a Da Vinci Magánklinikára, hát ott készült a kép.

Én hétfőn megyek ide vizsgálatra. A doktornőm ajánlotta ezt az orvost, mert endometriózis specialista. Viszont ez a klinika iszonyat drága. A hétfői vizsgálat majdnem annyiba kerül, mint az egy havi napi ötszöri étkezésem... Így aztán ma reggel átgondoltam a kajálást. Egyáltalán nem lesz ideális, de ebédre készült normális étel, sült hús lesz bulgurral és salátával. A reggeliket és a vacsorákat meg megoldom. Szerdán kell újra főznöm, addigra kigondolom a hét további részét kaja ügyileg.

Heti haladás:  25 km. (Idei eddigi:  55 km.)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Kép

Hol készült a kép? (Holnap elárulom.)

 

Megfontolásra

kép

“Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek. 

Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben, és ez lesz a legfontosabb is. 

Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyanokkal, akik nem akarnak változtatni. 

Ne legyél jelen többé olyan embereknek, akiket nem érdekel a jelenléted. 

Tudom, hogy a megérzésed az, hogy mindent megteszel azért, hogy elismerést szerezz a körülötted lévőktől, de ez egy impulzus, ami ellopja az idődet, energiádat, mentális és testi egészségedet.

Amikor örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel kezdesz küzdeni egy életért, nem mindenki lesz kész arra, hogy kövessen téged arra a helyre. 

Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változnod, hanem azt jelenti, hogy el kell engedned azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy elkísérjenek.

Ha kizárnak, sértegetnek, elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet adod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy tovább kínálod az energiádat és az életed. 

Az igazság az, hogy nem vagy mindenkinek való, és neked sem való mindenki!

Ez teszi olyan különlegessé azt, amikor olyan embereket találsz, akikkel barátságot kötsz, vagy viszonozzák a szerelmet. 

Tudni fogod, milyen értékes, mert megtapasztaltad már azt, ami nem az.

Minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálod megszerettetni magad valakivel, aki nem képes viszont szeretni, annál több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy valaki mással kapcsolódj.

Több milliárd ember van ezen a bolygón, és közülük sokan találkoznak veled az érdekesség, és elkötelezettség szintjén.

Minél többet maradsz kapcsolatban olyan emberekkel, akik párnának, háttér opciónak, vagy gyógytornászként használnak az érzelmi gyógyuláshoz, annál tovább maradsz távol attól a közösségtől, amelyet szeretnél.

Lehet, hogy ha nem jelentkezel, nem fognak keresni. 

Talán, ha abbahagyod a próbálkozást, a kapcsolat véget ér. 

Talán ha nem írsz tovább, a telefonodon nem lesznek üzenetek hetekig.

Ez nem azt jelenti, hogy tönkretetted a kapcsolatot, hanem azt jelenti, hogy mindaz, ami fenntartotta ezt, az az energia volt, amit csak te adtál a megtartásához. 

Ez nem szerelem, hanem ragaszkodás. 

Esélyt akar adni azoknak, akik nem érdemlik meg! 

Sokat érdemelsz, ám vannak emberek, akiknek nem kellene ott lenniük az életedben, és ezt észre fogod venni.

A legértékesebb dolog, ami az életedben van, az az időd és az energiád, mivel mindkettő korlátozott. 

Bármire is adod az idődet és az energiádat, meghatározza a létezésedet.

Amikor rájössz erre, kezded megérteni, miért vagy ennyire ideges, amikor olyan emberekkel töltöd az idődet, olyan tevékenységekben, helyeken vagy helyzetekben, amelyek nem illenek hozzád és nem kellene, hogy a közeledben legyenek, mert energiát lopnak.

Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit magadért és körülötted mindenkiért megtehetsz, hogy mindennél hevesebben véded az energiádat.

Tedd az életed biztonságos menedékké, ahol csak ′′kompatibilis ′′ emberek lehetnek veled.

Senkiért sem vagy felelős. 

Nem te vagy a felelős azért, hogy meggyőzd őket a fejlődésről. 

Nem az a dolgod, hogy az emberekért létezz és az életed add nekik!

Mert ha rosszul érzed magad, ha kényszert érzel, akkor minden problémád gyökere leszel a ragaszkodásod által, attól félve, hogy nem kapsz viszonzást az általad nyújtott szívességekért. 

Az egyetlen kötelességed, hogy rájöjj, hogy te vagy a sorsod ura, és elfogadd azt a szeretetet, amiről úgy gondolod, hogy megérdemled.

Döntsd el, hogy megérdemled az igazi barátságot, az igazi elkötelezettséget és a teljes szeretetet, egészséges és virágzó emberekkel.

Akkor várd ki és nézd meg, hogy ez mennyire kezd mindent megváltoztatni és meg is fog minden változni, ez biztos. 

Pozitív és jó energiájú embereken kívül ne pazarold az időd olyanokra, akik nem értik meg a változást, a szeretetet, az értékelést, a boldogságot és a védelmet, amelyet megérdemelsz.”

/Sir Anthony Hopkins/

Szerda

Este 10/9-cel és egy koktéllal mész aludni.

Reggel az első két lélegzetvétel között nyomod be a koktélt 10/9-re.

"Nyitós" vagy. 4.50-kor kelsz, időben lemész a kocsihoz, de úúúúgy ráfagyott az ablaktörlő a szélvédőre, hogy 10 perccel tovább tart a kiolvasztásos művelet. Rohanni kell. Félúton átsuhan az agyadon: "Semmi nem ér annyit, hogy megsérülj" és leveszed a lábad a gázpedálról.

 Végigkínlódod a napot, koktél, koktél.

Hazafelé ráz a hideg, s habár hét ágra süt a nap és fullon a fűtés, megvesz az Isten hidege.

M-t istápolom, közben főzök és várom, mikor vehetem be a következő gyógyszeradagot.

Kész a kaja két napra, írok még emailt, válaszolok egy-két családi üzenetre. A húgomnak már reggel 5-kor írtam, mert ma szülinapos.

Még be kell dobozolni a kaját, itt a mosogatnivaló, megbízásból verseket kell(ene) keresnem holnapra... Korog a gyomrom. Ja, vacsorázni elfelejtettem...