1. rész
itt
Bármilyen étrendet/életmódot választunk is, bármilyen élethelyzetbe is kerülünk, kapunk mellé egy palettát. De sokszor nincs hozzá ecset, vagy ha van is, sután fogjuk a kezünkbe, néha sok festék kerül rá, néha túl kevés, máskor mindent összemaszatolunk. Tanulás és gyakorlás kell ahhoz, hogy egyszer csak valami festmény féle kerüljön ki a kezünk alól. Csak kevesen születnek olyan isten adta tehetséggel, hogy első nekifutásra csodás képeket készítenek.
A paleoval kapcsolatban is ezt érzem. Adott a paletta, tényekkel alátámasztott érvek, mit miért fogyasszunk és mit miért nem érdemes. Mivel enni azért mindenki szokott, az ecset is a kezünkben van, már csak használni kell.
Engem az élet sodort a paleo felé: mindig is problémám volt a tejtermékek megemésztésével, idén végre sikerült elhagynom. Teljes sikerrel. Elvonási tüneteim nem voltak, ami hiányzik, az leginkább a vaj.
Évekkel ezelőtt észrevettem, hogy a pékáruk minősége romlik, és hogy egyre kevésbé lakom jól tőlük. Próbáltam CH-csökkentett kenyereket vásárolni, sőt magam is próbálkoztam sütéssel, de akkor is maradt az alap probléma: bármennyit ettem belőlük, nem laktam jól, sőt még éhesebb lettem. És amikor erre rájöttem (hogy hiába eszem, nem változtat a jóllakottság érzésemen), ráadásul még fel is puffadtam tőlük, nem volt nehéz nemet mondanom. A kornspitz kiflit imádom, régen az Ald*ban vettem, de már közel nem volt olyan finom; a tökmagos bucit pedig már én is meg tudom sütni, csak az én receptemben nem olvasható az összetevőknél kb. 12 féle adalékanyag.
Ijesztő volt az elején, hogy ott villogtak a szemem előtt a tiltott dolgok. Ezt sem lehet, azt sem szabad... És kijelentettem: sosem fogok paleózni. Mert ami egy rahedli tiltással kezdődik, az nekem nem oké. Aztán a vizsgálatokkal alátámasztott érvek meggyőztek, mi miért nem jó. Így már könnyebb volt elfogadnom és letörölni a palettáról bizonyos dolgokat.
És mindemellett megismertem néhány más élelmiszert, recepteket kreálok, és nagyon finomakat eszem.
Nem ajánlom a paleot senkinek. Mert mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan él, mit és hogyan eszik. Mint minden más, ez is úgy működik, hogy belülről kell jönnie. Rákényszeríteni senkire nem lehet. Olvasni kell, tanulni, okosan vásárolni, főzni. Persze mindez csak addig tűnik nehéznek és időigényesnek, amíg az az ember "egészséges". A családunkba sajnos pár hete egyik napról a másikra berobbant egy 1-es típusú cukorbetgség. Na, ott aztán keményen adott a paletta, sőt percre pontos az ecset használati útmutatója. Nincs választási lehetőség. Érdemesebb addig okosan festeni, amíg nincs baj. Hogy aztán az ember elmondhassa, bármi történik is a későbbiekben: én mindent megtettem magamért, a családomért.
