Ötzi sztori 24

"Nincsenek kerülőutak. Ahhoz, hogy a dolgok javuljanak, saját magunknak is javulnunk kell. Ha nem teszünk erőfeszítéseket, akkor a jelenünk a tegnapunkhoz fog hasonlítani."

(Andrew Matthews – Élj Vidáman)

W. Margó, köszi a képet :)

Aki ismer, tudja, hogy becsületes vagyok.

Aki ismer, tudja, hogy nem szeretek általánosítani.

Aki ismer, tudja, hogy mindig becsületesen végzem a munkámat.

Aki ismer, tudja, hogy sokat foglalkozom a "belső csendem" megteremtésével. Úton vagyok, a kezdetén. Sok mindent megtanultam már, de sok minden van még előttem, amit meg kell tapasztalnom, át kell élnem, amiben fejlődnöm kell.

Amikor kijöttem ide dolgozni, csak otthoni, tanítói végzettségem volt. Bejelentett a munkám, és végzettség nélkül is elkezdhető, ebben az esetben meghatározott időközönként kijönnek szakemberek ellenőrizni. Nem csak ezt elkerülendő, hanem mert szeretek tanulni, elvégeztem egy idősgondozó tanfolyamot. Itt kaptam egy listát arról, hogyan kell viselkednem egy ilyen munkahelyen. Ennek az egyik pontja az, hogy nem kérünk kölcsön semmit a munkaadónktól, az ápolttól. Nem is szokásom, de ma megtapasztaltam, hogy ennek tényleg van értelme.

Tegnap elolvastunk E-tel egy fénymásolatot (egy 1918-as újságcikk volt), amit aztán letettem elé, oda, ahol ülni szokott. Ma ebéd közben kereste a lapot és nem találta. Ezzel nem is lenne gond, hiszen naponta többször keres olyan dogokat, amik nemrég még a kezében voltak. De előfordul ilyesmi velem is. Csakhogy elkezdte mondogatni, hogy hát igen, a külföldiek mind lopnak. Ez odáig fajult, hogy kijelentette: én elloptam azt a papírt. Újra elmondtam neki, hogy tegnap visszatettem elé, azóta nem láttam a papírt. Egyre dühösebb lett a külföldiekre meg rám, mert én igenis el-lop-tam. Felajánlottam, hogy jöjjön fel velem az emeletre és kutassa át nyugodtan a holmimat. De nem élt vele, csak hajtogatta a magáét. Majd néma csendben, iszonyatosan feldúltan és lassan megette az ebédjét.

Nagy haladás tőlem, hogy nem kaptam fel a vizet és nem kezdtem el felemelni a hangom. Viszont igazából nem tudok mit kezdeni ezzel a dologgal. S., a lánya mindig mondja, hogy bármi történik, ne vegyek semmit magamra, no de E. nem elmebeteg vagy Alzheimer kóros, hogy ne tudna magáról vagy ne tudná pontosan, miről hogy vélekedik, miről mit gondol.

Talán nevetnem kellene az egészen?

Talán tényleg nem magamra venni?

Talán úgy tenni, mintha nem is hallottam volna?

Fogalmam sincs...




(További Ötzi sztorik itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt (...), és az egyik kedvencem itt.)

Ötzi sztori 23

E. hónapok óta várta, hogy felvegyék egy rehabilitációs programba.

itt

Ma, a 11. etap 1. napján beszéltem E. lányával telefonon. S. elmondta, hogy hosszú idő után csöngött a telefon: kaptak időpontot, felvették E-et a programba, viszont ő lemondta! Miért? Mert ő inkább mégis A-val (a váltóm) és velem szeretne lenni! :)))

További Ötzi sztorik itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt (...), és az egyik kedvencem itt.

Ötzi sztori 22

Magyar vagyok. Magyarországon születtem és nőttem fel. Ott éltem és dolgoztam több mint 30 évig. Tisztességgel, becsülettel. De változtak az idők és váltottam én is: külföldre jöttem dolgozni. És végzem is a munkámat tisztességgel, becsülettel.

kép

Ma éppen a konyhaszekrényt súroltam (meg a szeletelő gépet, a kenyérpirítót...), amikor jött E. lánya és fia. Ilyenkor - ha éppen nem akarnak velem semmit megbeszélni - diszkréten félre szoktam vonulni. Most főznöm kellett, elvonultam hát a konyha-sarokba és szép csendben tettem a dolgom. Nem figyeltem, miről beszélgetnek, csak az tűnt fel, amikor meghallottam: "... És tudod, kik a legrosszabbak? A magyarok. Mindent elvisznek, ami csak mozdítható. A bicikliket, a lábtörlőt, még a virágcserepet is! ..." Már csak S. beszélt, egyre hangosabban. Fél szemmel láttam, ahogy a testvére felém bököd, de S. későn vette észre magát. Aztán odajött és elkezdett mentegetőzni. Én nem mondtam semmit, mert igen: vannak magyarok, akik ilyenek. De vannak angolok, mauritániaiak, ausztrálok, kanadaiak is, akik nem éppen jó példát mutatnak. Attól még nem lop, csal hazudik mindenki. Csendben mosolyogtam hát. Lett volna értelme bármit mondanom? Nem. Hiszen az osztrákok tökéletesek. ;)

"Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött. " (Wass Albert)

Ötzi sztori 21

Ma írtam a reggel történt sztorit, amire a tesómtól azt a hozzászólást olvastam, hogy E. biztos  irigy a fiatalságomra. És erről jutott eszembe, amit már tegnap le akartam írni: E. FEKETÉRE FESTETTE A HAJÁT!!! ;-)

És ha már ő így, én meg így: a mai sétánk alkalmával szinte mindenki, akivel találkoztunk, megkérdezte, hogy E. lánya/unaokája vagyok-e. Én meg mindenkinek hóóót komolyan azt mondom: IGEN. ;-) :-)

Ötzi sztori 20

kép

én: - E., felmegyek, meglocsolom a virágokat.
E:: - Te egy tündér vagy! De maradj inkább!
én: - ?
E.: - Hadd nézzelek! Olyan szép vagy!
én: - ?
E.: - Ha jön a lányom, csinál rólad fényképet, hogy nézhesselek, amíg nem vagy itt.

... ;-)

Ötzi sztori 19: Elm utca

Vannak dolgok az életben, amiket -valljuk be- nem árt betartani. Ilyen például, hogy a munka az munka, nem barátság.

Délután nagyon meleg volt. Az asztalnál ültünk az elsötétített, hűvös konyhában. Csend volt, én éppen olvastam, E. elmélyedt a reklám újságok rejtelmeiben. Majd eszébe jutott, hogy meg kell beszéljük a heti ebédtervet. Letettem a könyvet, ittam egy kortyot a paleo-limomból, amikor is elkezdődött.

- Mit iszol?
- Limonádét.
- Már megint vizet iszol! Tessék kólát inni vagy narancslevet! A víz káros.
(Mosolyogtam.)
- Akkor holnap Leberkäs-t eszünk.
- Rendben.
- De te is megeszed!
- Köszönöm, E., ma készítettem magamnak húst, holnap megeszem a maradékát, ahogy délben már említettem.
- (Az asztalra csap.) Akkor az uborkát is edd meg, a felét már úgyis megetted!
- E., az uborkából neked is készült saláta. Köszönöm, kedves vagy, de hadd döntsem el, mit szeretnék enni.
- Hogyan??
- (Mosolyogva, kedvesen, nyugodtan.) Bármit megfőzök neked, amit csak szeretnél, de, kérlek, hadd ne kelljen minden nap minden egyes falat ételnél és minden egyes korty italnál végighallgatnom, hogy szerinted ez miért jó és miért nem, vagy hogy mit kellene helyette ennem/innom, zavar. (Persze mindezt a fél éves ittlétem alatt már minden egyes nap, sőt naponta többször is átbeszéltük.)
- Tessééék???
- Nagyon szívesen főzök neked bármit, és eddig sem szóltam egy szót sem, hogy mi a véleményem az ételeidről, szeretném, ha nekem sem kellene egész nap tőled ezt hallgatnom. (Utánanéztem a betegek jogainak: nincs joga E-nek turkálni a tányéromban.)
- (Levegő után kapkodva.) De hát... Velem még soha senki nem beszélt így! Idős vagyok! ... És súlyos beteg!!!
- Ne haragudj, nem akartalak se megbántani, se felizgatni.
- De ... Hát ... Hogy velem ... Ilyen hangon ... Tudod, miért vagy ilyen mogorva?! Tulajdonképpen sajnállak is érte. Azért vagy ilyen, mert nincs pasid és senki nem szeret!!!

Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől, és éreztem, hogy kábé 1 percem van és a könnyeimet nem tudom visszatartani, így ittam egy kortyot a paleo-limomból, és mosolyogva csak annyit mondtam:
- Rögtön jövök.

Felszaladtam a szobámba, és...

És itt felébredtem...

Heti sláger

 Hát ugye E . szereti a zenét. A héten tán ezredszer szól ez, és csakis ez az egyetlenegy CD. . .

Ötzi sztori 18

E-nél valamelyik nap vendégek voltak. Kapott ajándékba egy illatozó műanyag rózsát, ami színváltóan világít.

És egyszer csak hallom, hogy E., mint egy sámán, valamit földöntúli hangon mormog a bajsza alá. Elkezdtem figyelni: megbűvölten ült az asztalnál, megbabonázódva bámulta a tenyérnyi mű rózsát, és kimondta annak a színnek a nevét, amilyenre éppen váltott a rózsa. Komolyan úgy nézett ki - a sámánság mellett-, mint aki gyakorolja németül a színek nevét. Csak mosolyogtam. Aztán, ahogy jobban figyeltem, észrevettem, hogy -mivel szegény E. színtévesztő- nem is azt a színt mondja, amilyet éppen mutat a mű izé! Na, itt már majdnem hangosan elnevettem magam . . .
Miközben egyre inkább kezdem megérteni, miért hívják az öregséget a második gyermekkornak . . .

Ötzi sztori 17




kép

E. hihetetlen egy nő.

Egyrészt azért, mert ha ma lemegyek, azt fogja mondani, hogy 7-ig ágyban volt. Pedig hallom, hogy kint van az udvaron :)

Másrészt, mert miért volt kint az udvaron? Hát azért, hogy -szokás szerint- a pocsolyákból kisöpörje a vizet. :)

Harmadrészt pedig azért, mert mindezt akkor is megteszi, mint most is, amikor még esik az eső! :)

Ötzi sztori 16

Már egy órája ez szól lent, persze teljes hangerőn. Azt hiszem, ma már csak olyan 10-szer fogom ugyanezt a CD-t meghallgatni . . .

Ötzi sztori 15

Amióta kinőtt az első, problémám van a fogaimmal. Szegény édesanyám milliószor kérlelt, könyörgött, cipelt rendelésről rendelésre, de nem voltam hajlandó még  csak a "nyomdcsakleapoharatésfolyikbeleavíz" című fogorvosi rendelős játékban sem részt venni, meggyőződésem volt, hogy az a víz mérgezett, és el fogok aludni tőle, hogy aztán jól megkezelhessék a fogállományomat. Az iskolafogászaton sem voltam hajlandó kinyitni a számat, Marton doktor úr egyszer kiabálva és vizet rám spriccelve zavart ki a rendelőjéből, és az osztályfőnököm kénytelen volt minden alkalommal bejegyezni az ellenőrzőmbe, hogy "Tisztelt Szülők! Szíveskedjenek Timit ma délután a fogászatra visszavinni." . . . Gyakorlatilag 13 éves koromig tartott a makacsságom, aminek aztán a későbbiekben meg is lett az eredménye. De ma már van annyi eszem, hogy nem halogatok az ügyben, ha fogorvosi segítségre van szükségem.

 

Most viszont átkerültem a törénet másik oldalára: E-t kellene fogorvoshoz citálni. És ez már egy január óta tartó sztori. A dolog odáig fajult, hogy pépesen kívül nem tud nagyon mást enni (a cukor, csoki persze simán lecsúszik). A lányával tegnap megbeszéltük, hogy kér neki időpontot a fogorvosnál. Hogy én azóta miket élek át! E. hisztizik, mint egy kisgyerek. Pimasz, káromkodik, "felesel", csapkodja az ajtókat, nem akar enni, tüntetőleg tömi magába a cukrot, és tiltakozik, tiltakozik, tiltakozik.

 

Csütörtökön 11-re kapott időpontot. És nekem kell elcibálnom. De ha addig így folytatja, lehet, hogy összecsomagolok és hazamegyek. Bár anno édesanyám sem nyúlt a bőröndért . . .