"Amit meg sem próbálsz, annak a 100%-át elrontod."
(Wayne Gretzky)
![]() |
| itt |
Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
| itt Mivel volt maradék tojássárgájám tegnapról, sütöttem M-nak egy muffint. És közben összedobtam a holnapi ebédet: rakott zöldséget. Amikor kész volt a muffin, a sütőbe került a zöldség, és ekkor volt időm a mai edzésre (a reggeli a tegnapi pótlása volt). Bemelegítés (hosszan, mert habár rajtam nem látszik, hogy 38 vagyok, az ízületeim viszont pontosan tudják...) 1. Guggolótámaszból fekvőtámaszba ugrás 2. Felülés 3. Taposás Nyújtás Az 1. és 2. gyakorlatnál 40 mp munka, 0 mp pihenő, a 3. gyakorlat 60 mp, utána sem volt pihenő. Összesen 8 kört csináltam. Az utolsó körben a taposást 10 percesre toltam :) Előtte kiugrottam a konyhába levenni a fedőt a zöldségről. Nagyon jólesett, úgy folyt a szemembe a verítékem, mint nyáron, a 38 fokokban. |
| itt
Bemelegítés
1. Négy ütemű fekvőtámasz terpesz
2. Oldalsó hídtartás bal
3. Oldalsó hídtartás jobb
4. Guggolás széles terpeszben
Nyújtás
40 mp munka, 0 mp pihenő, 8 kör
Dupla bemelegítést csiáltam, mert reggel kegyetlen merevek az izmaim, csattognak az ízületeim.
A négy ütemű egész jól ment, a 7. körre azonban már rendesen elfáradtam.
A hídtartás életemben először ment úgy, ahogy mennie kell. Persze kell hozzá kitartás, de a tüdőmnek kész felüdülés volt, hogy addig pihenhetett. Mellesleg ha normál hídtartásban megnézem a combjaimat, főleg a térdem fölött látszik a halvány körvonal, hogy milyen is lesz, ha izmos lesz! :)
A guggolást igyekeztem szabályosan, mélyen csinálni, hogy értelme is legyen. Az LMP azért erre rendesen és alaposan megtanított.
Nagyon jó érzés vörös fejjel és remegő izmokkal a zuhany alá állni :)
És most jöhet a reggeli!
|
| itt Ma 7 hónapja indult az én kis virtuális naplóm. Azóta eszement sok dolog történt velem, bennem, körülöttem. Ez az első hónapforduló, amikor nem cuki cicusos képet tettem fel, hanem ezt. Mert hűen tükrözi azt, ami bennem mostanában zajlik. Kábé egy hete már, hogy kicsit túl sok volt minden, a tennivalók, a rohanás, az intézkedés; annyira szerettem volna jól csinálni mindent, pedig ideje elfogadnom, hogy nem lehetek tökéletes, és hogy a maximalizmusnak is vannak határai. Elfáradtam, belefáradtam, nem volt napi menü, mert nem mutatnék vele jó példát. Semmi "tiltottat" nem ettem ugyan, de ugye a JÓból is megárt a SOK... Az elmúlt 2 napban aztán összeraktam a fejemben megint (vezetés közben, mosogatás közben, elalvás előtt, ébredéskor...), mi is az, ami fontos, mi is az, amit akarok, és hogy mindezekért mit kell tennem. A csodaserpenyőmmel úgy fejbevágtam a kisördögömet, hogy akkora púp nőtt a fején, hogy jó darabig nem fog nekem susmorogni a fülembe. A kifogásaimnak pedig kinyitottam az agyam egyik fiókját, becsalogattam őket, aztán bezártam a fiókot. De úgy becsaptam, hogy csak úgy nyekkent. Leültem, és összeraktam az első heti kinti étrendemet, holnap meglesz a második heti is. Az Asylum étrendi alapjait vettem figyelembe, az a rendszer nagyon jól hatott anno a szervezetemre. Az edzésterv is meglesz holnap. A motivációm változatlan: hiszem és tudom, hogy tiszta étkezéssel és a határaimat feszegető, kellően megterhelő edzéssel elérhetem, amit szeretnék. A lehetetlen nem létezik! Ma 7 hónapja indult ez a kis blog. 101186 oldalmegjelenítés. Köszönöm! |
![]() |
| itt |
| itt Egyszerűen hihetetlen! Az én kis egyszerű (de nagyszerű ;-)) Boszorkánykonyhámat 7 hónap alatt százezren (100000!!!) látogatták meg! Most nem hitetlenkedek, hanem nagyon örülök neki! Köszönöm szépen minden egyes érdeklődőnek! Meg is ünneplem egy protein palacsintával! csokissal, az a legjobb! Juppiiii! :) |