2013. február 13., szerda

Zene...



Egészen pici koromtól szerettem a zenét. Ovis koromban a Bánk bánt szoktam énekelni, és ha hallottam, felsimertem Dvorak 5. szimfóniáját. Ahogy iskolába kerültem, hat évesen teljesen egyedül elmentem felvételizni a zeneiskolába, és ott ragadtam 11 évig. Zongorázni tanultam. És imádtam. Chopin, Bartók... Mire főiskolára kerültem, Vangelis volt az egyik kedvencem, akitől a nekem legjobban tetsző zeneszámokat hallás után zongoráztam, sokszor órák helyett, a főiskola legfelső emeletén, a 101-es szobában :) Sosem volt zongorám, mindig ismerősökhöz jártam gyakorolni. És 1997-ben játszottam utoljára... Hiányzik. Nagyon. Mint ahogy a futás is. Ebben a videóban benne van mindkettő. És a filmet is nagyon szeretem.
...

6 megjegyzés:

  1. Áááááá, kedvenc! Nahát, még egy zenész!:) Én mindig zongorázni akartam, de zenész családom szerint az nem elég kamaraképes, ezért végül csellóztam és egyetemen iratkoztam be 2 évre zongorára. Aztán már enm volt sajnos időm rá, ezért ez csak álom maradt, hogy majd valamelyik gyerekemmel újraálmodjam. Jajj, megihletett közben a zene, azért csöpögök itt! Köszönöm ezt a csodás zenét! (Amúgy Forest is nagy kedvenc!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A zene, az kell... :)
      A csellónak is csodás hangja van! :)

      Törlés
    2. Nem panaszkodásból írtam, angyon szerettem, én is 11 évig űztem, azóta csak néha, hobbiból.

      Törlés
  2. èn klarinéton játszom, fiam trombitán :-)

    VálaszTörlés
  3. http://www.indavideo.hu/video/Strauss_Radetzky_indulo_-_Barenboim

    Szép, szép hogy valaki tud zenélni, de ami különösen érdekes, hogy hogyan tud ennyi ember EGYSZERRE zenélni.

    Szerintem összebeszéltek...

    VálaszTörlés